Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-30 / 254. szám

1991. október 30., szerda HÁTTÉR Keíet-Magyarország 3 Közelségben: szabad orvosválasztás Új szelek a társadalombiztosításban Kovács Éva Nyíregyháza (KM1 — Mó­dosul a nyugdíjtörvény, gyö­keresen változik az egész­ségügyi tinanszirozási rend­szer — ellentét van a Nép­jóléti Minisztérium és a TB között, s még számos téma, amely manapság a társada­lombiztosításra tereli a fi­gyelmet. Ezekről, s még egyébről kérdeztük Botos Jó­zsef államtitkárt, a Társada­lombiztosítási Főigazgatóság vezetőjét. — A társadalombizto­sítással kapcsolatban ta­lán évtizedek óta nem volt a jelenlegihez ha­sonló vita. Sajnálni vagy irigyelni kell-e önöket ezért? — Sem sajnálni, sem iri­gyelni. Tény, hogy a parla­ment hozott egy döntést, melynek egyes részletei va­lójában nem egyeznek meg az én személyes véleményem­mel. De nem ez a fontos, hanem az, hogy végre meg­vannak az alapok és el lehet kezdeni a betegbiztosítás rendszerének kialakítását, s a törvény ismeretében végre kiépülhet egy korszerű ma­gyar betegbiztosító. Ezért te­hát lehet minket irigyelni, ön azonban nyilván arra gondolt, hogy a nemes cél mellett számos gondunk is van. Közöttük a legnagyobb, hogy nincs elég bevételünk, sok a kintlévőség. Ennek oka a teljes foglalkoztatág meg­szűnése, a munkanélküliség, s hogy ugyanakkor megin­dult a gazdaság szerkezeti változása is. Sok a kisvállal­kozó, akik, sajnos, nemcsak élnek, hanem gyakran vissza is élnek azzal, hogy a tör­vény eddig elnéző volt ve­lük. Mindezeknek köszönhe­tő, hogy ma 43 milliárd fo­rinttal tartoznak a Társada­lombiztosítási Igazgatóság­nak, s a tendencia szerint nem a nagyok, hanem a ki­csik a jelentősebb számú adó­sok. — Felkészült-e a tár­sadalombiztosítás a jö­vendő változásokra? A hírek szerint ön állító­lag azt mondta, a re­formra még jócskán vár­ni kell... — A sajtó nem egészen úgy értette szavaimat, ahogyan én azt mondtam. Tény, ha az egészségügynek külső vagy belső tartalékaiból nem si­kerül pénzt szereznie, ha to­vábbra is indokolatlanul fej­lesztenek, ha a kórházi ágyak számát szaporítják, ha nem tanulnak meg a gyógy-* szerrel gazdálkodni, akkor tényleg nem lesz a változá­sokra, a reformra fedezet. Surján László és jómagam ebben tökéletesen egyetér­tünk. S amikor ezt mondom, nem pesszimista, hanem reá­lis vagyok. A társadalombiz­tosítás csak abból tud az egészségügynek adni, amit neki befizetnek, amit ő ma­ga is megkap. A személyes felkészülést is elkezdtük. Van egy országos hatáskörű főor­vosunk, és év végére orvos­szakmai kollégiumunk is lesz. Céljuk, hogy a betegbiztosí­tásnak megfelelő szempontok szerint összefogják az orvo­sok tevékenységét, ellenőriz­zék, indokolt-e az egészség­ügy kiadása vagy sem. Szá­munkra ugyanis nem lesz mindegy például, hogy egy orvos alapos vizsgálat után kétféle, vagy tizenkétféle gyógyszert ír fel a betegnek, s utóbbival nemhogy gyó­gyítania, sokkal inkább mér­gezi őt — a kiadásról nem is beszélve. — Az egészségügy leg­nagyobb változása a tel­jesítmény utáni finan­szírozás lesz. Kidolgoz­ták már a módozatokat? — Igen. Első lépés az alap­ellátásban történik. ítt a családi, illetve házi orvoslás bevezetésé a legfontosabb feladat. — Elkezdődik-e janu­ár 1-jétől ez a folyamat? — Igen. Január 1-töl sza­bad orvosválasztás lesz Ma­gyarországon. Igaz, az első negyedévben az orvosok ugyanúgy kapják majd a fizetést, mint idén. ez alatt a negyedév alatt eldőlhet, ki kit választott, kiépülhet a pacientúra. — Maradnak-e a me­gyei társadalombiztosítá­si igazgatóságok? — Igen, hiszen a beteg- és nyugdíjbiztosítás szétválasz­tása még sokára lesz készen. A megyei intézmények több önállóságot, több felelősséget kapnak, a megyék egészség­ügyének ellátásában, annak finanszírozásában, nagyobb lesz a szerepük. Már csak azért is, mert bizonyos, hogy — ma még országos hatás­köröket is megkaphatnak. A megnövekedett feladatokhoz természetesen nemcsak gon­dolkodásban, szakemberek­ben is fel kell nőniük. Nem ugyanaz Seres Ernő B elegondolva az Or­szággyűlés vitájába, nehéz azt most meg­mondani, hogy honatyáink végül is milyen szövetke­zeteket, és főleg milyen me­zőgazdasági szövetkezeteket szeretnének. Egyetértés csak egy dologban volt és van, hogy az új szövetke­zeti és átmeneti törvény szükséges. Főként az átme­neti törvény kap hangsúlyt, mert egy régi struktúra le­bontása és egy újnak a ki­alakítása időt, energiát és nem kevés türelmet kíván. Könnyű kimondani és deklarálni, hogy történel­mi esemény a kolhozvég bekövetkezése, de hihetet­len állítás, hogy egy képvi­selői szónoklattal a kolhoz­nak titulált szövetkezetek már meg is szűntek. A szö­vetkezetek nem szűntek meg, az ipari, a fogyasztá­si, a mezőgazdasági, a ta­karék- és a lakásszövetke­zetek ugyanúgy léteznek, mint tegnap vagy azelőtt. De megszűnnek, illetve át­alakulnak. De mivé alakul­nak át és hogyan alakul­nak át, ez a legnagyobb kérdés? Főként a mező- gazdálkodókat foglalkoztat­ja, mi lesz velük, illetve mi lesz a szövetkezetükből. Elképzelés és nézet a jö­vő szövetkezetéről renge­teg van, nézetazonosság egyelőre kevés. A mezőgaz­daság alapvető és legfontor sabb eszköze a föld, már megindult a tagolódásban. Régen megbomlott az az arány, miszerint az ország művelhető földterülete 96 százalékban állami és szövetkezeti szektor volt, és 4 százalék a magángazda­ság. A magángazdaságok száma gyarapodik, az álla­mi gazdaságok privatizálód- nak, és a szövetkezeti föl­dekből is kimarad egy-egy darab, mert itt is, ott is ki­veszi a földjét néhány gaz­da. Tavaszra a földindulás felgyorsul. A kárpótlási törvény alapján, ha megin­dul a licit, a tsz-taqi és al­kalmazotti földvásárlás, ak­kor már jelentős határré­szek kerülnek magántulaj­donba. Szövetkezet mégis lesz. Amit a leendő szövetkeze­ti törvény alapján már most megítélhetünk; az új típusú szövetkezetek tulaj­donosi joggal, közös akarat­tal és megegyezéssel nem csak a termelésre, de érté­kesítésre, szolgáltatásra szerveződnek majd, egyen­lő haszonnal és kockázat- viseléssel. Nem lesz ez könnyű feladat, de valószí­nű, hogy az ilyen szintű szövetkezés — Nyugaton számtalan példa van rá —, életre szóló vállalkozásnak ígérkezik. Főiskolák Szövetsége Négyen kBzösen Nyíregyháza (KM) — A négy nyíregyházi felsőokta­tási intézmény — főiskolai szinten az országban első­ként — előrehaladott tárgya­lásokat folytat, hogy — ösz- szehangolva a közös elkép­zeléseket — megalakítsa a Nyíregyházi Főiskolák Szö­vetségét. Az alapító intézmé­nyek még ez évben szeretnék a szövetséget létrehozni. En­nek jegyében tartják meg so­ron következő munkaérte­kezletüket október 31-én a GATE Nyíregyházi Mezőgaz­dasági Főiskolai Karán. TÁRCA Á szabadságot sosem is­merte; drótkerítés, tég­lafal veszi körül. Szü­letésekor még megvolt az esélye, hogy átlagos, boldog életet élhet, de csakhamar megjelentek, hogy kiválasz­szák, s vigyék. .. a lánc végé­re. Mert nem elég, hogy ko­rával járó, túltengő mozgás­kedvét egy négyszer tízméte­res mikrovilágra korlátozták, néhány nap múlva alig két­méteres láncot akasztottak a nyakába, nehogy kárt tegyen bohó ugrándozásával a KERT-ben. Azóta a terasz kockaköve az otthona. Igaz, összeütöttek neki egy deszkaházikót, de ebbe csak végső esetben, zu­hogó esőben, nagy havazá­sokkor telepszik be — egyéb­ként a télen jéghideg, nyáron tűzforró mozaiklapokon ta­nyázik, hisz onnan legalább kilátása nyílik az égboltra. Monoton életének egyetlen öröme, hogy hangokat hall. Gyerekvisítást, szomszédok tereferéjét, kalapács kopá­Felkészülés télre A kocsijuk télre való felkészítésénél legfontosabb az alváz- és üregvédelem, de nem el­hanyagolandó az áramellátó berendezések átnézetése, a fékek beállítása, és átéli gumik beszerzése sem. Képünkön: TKD Dunitrol alváz- és üregvédelem a nyíregyházi Vagépnél. BALÄZS ATTILA FELVETELE csalását. Heves érzelemkitö­réssel reagál minden zajra — hangokba sűríti sivár léte összes panaszát. Nincs, ami életének értelmet adna, nem ismeri az éjszakai csavargá­alább napnyugta után szaba­don engednék. A gyereknek szerezték be? Hisz 6 sem néz rá többet, mint a felnőttek. Az emberi kegyetlenség, a céltalan birtoklási vágy tönk­retette életét, míg szerencsé­sebb rokonai szabadon sza­ladgálhatnak kertben, utcán jóllakottan heverhetnek pu­hára bélelt kuckójukban, s szabadon párosodhatnak, ha kedvük, s ösztönük úgy tart­ja sok ízét, az egér-, patkány- és pillangóvadászatok izgal­mát, a társkeresés lázát. Ma­gányát senki sem enyhí­ti, nincs, aki foglalkozzon vele, időnként egy jó szót szóljon hozzá. Ennivalót rendszertelenül kap, vizet ki tudja, mikor iszik, hisz éj­szakánként azzal múlatja az időt, hogy üres tányérját zörgeti a kövön. Betörők ellen tartják? Ugyan, dehogy, akkor leg­N eki, a fekete kutyának azonban mindezekre semmi kilátása. Talán utolsó lehelletéig rab marad — nem is egyszerű rab, in­kább gályarab, akit hajópad helyett az óljához béklyóz­tak. Sorsa — egyetlen sze­rencséjére — a született va­kéhoz hasonlít, akinek nincs fogalma arról, milyen is le­het a világ a maga valójá­ban. hisz soha. de soha nem vethetett rá egyetlen pillan­tást sem. ni hely M. lakács Ferenc írja Nyíregyházáról Október 15-i Városvédő Egyesület értekezésének tár­gya volt a Hősök temetője, de szó esett a temető gond­nokának jelenlétében az Északi temető egy olyan il­lusztris helyének kijelölé­séről, ahol olyanok róhatják le kegyeletüket az erre szánt virággal, gyertyával, akiknek elhalt szeretteik sírja nem Nyíregyházán, vagy isme­retlen helyen van, de min­denszentek, vagy halottak napja alkalmából nem tud­nak elutazni eme sírokhoz. Ugyanezen témáról írt dr. Aranyi Jánosné nyíregyházi lakos is a Kelet-Magyaror- szág október 16-i számában. Tehát a lakosság igényli e probléma megoldását, vagy ha ez már megtörtént, a kö­zönség szíves tudomására hozását a Kelet-Magyaror- szágban. Forrhat a bor Tarpa (M. K.) — A pár napos kemény fagy nem ked­vezett a tarpai szőlőhegynek, A szerencsések még a fagy beállta előtt leszüreteltek, s helyben ledarálták, s a prése­lést otthon végezték — s most már forrhat a bor. molnár karoly felvétele Kommentár Szorításban Bodnár István N incsen könnyű hely­zetben az a kevés közművelődési dol­gozó, aki még megmaradt a művelődési házakban. Egyrészt a közönség részé­ről megnyilvánuló érdekte­lenség, ami bizonyára ösz- szefügg az emberek romló anyagi helyzetével, más­részt a megfogyatkozott ál­lami támogatás és a szer­vező irodák megszűnése (át­alakulása) miatt a kínálat is szűkösebbé vált. Olyan művelődési köz- pontban, mint például a nyíregyházi, ahol még si­került a Pódiumsorozat ke­retében színvonalas előadá­sokat biztosítani, a gyéren szállingózó közönség miatt kerülnek nehéz helyzetbe a szervezők. A napokban pél­dául a hangversenyterem helyett a kisteremben kel­lett megtartani Kútvölgyi Erzsébeték Edit Piafra emlékező műsorát, hisz ezt a termet is éppen csak hogy megtöltötte az összegyűlt közönség. Pedig a rendkí­vül igényes előadás és Kút­völgyi Erzsébet művészi teljesítménye jóval nagyobb nyilvánosságot és színpadot érdemelt volna. Remélhe­tőleg a korábban oly nép­szerű Pódiumsorozaiot a továbbiakban nagyobb ér­deklődés kíséri majd, hisz olyan művészeket sikerült megnyerni, mint például Hernádi Judit, Körmendi János, Mikes Lilla és Szabó Gyula, akiknek a személye és tehetsége garancia az igényesebb szórakozásra Pedig ilyen jó sorozatot sem könnyű összeállítani, hisz, mint a mátészalkai művelődési ház vezetője panaszolta, manapság vi­dékre nem .könnyű megsze­rezni egy-egy jó nevű szí­nészt, népszerű zenekart vagy előadót. Ebben bizo­nyára érződik a megyének a fővárostól való távolsága is. A nagyobb út nemcsak több költséggel, hanem több fáradtsággal is jár. Éppen ezért, amikor lehetőség nyílik arra, hogy ilyen kö­rülmények ellenére is szó­rakoztató, de mégis színvo­nalas programot kínál egy- egy ilyen intézmény, job­ban kellene élni a lehető­séggel. Hisz az igazi elsze­gényedés nem feltétlenül az anyagiak megromlásá­ban, hanem a kulturálat- lanságban, a „kiművelt em­berfők” hiányában mérhe­tő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom