Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
___ ___ ___ r 10 A KELET-MAGYARORSZÁG MELLÉKLETE MEMENTO '56 1991. OKTÓBER 22., KEDD MENETBEN Egy nyugdíjas mozdonyvezető emlékeiből Mi történt a vasútnál 1956. október 21-től november 4-ig? Elmondja Kovács Albert nyugdíjas mozdonyvezető. (70 éves) Nyíregyháza, Árpád u. 59. szám alatti lakos. A kkor mint mozdony- vezető a 324 442. számú mozdonyon szolgáltam, amikor is 21- én este a szerencsi esti vonattal mentem, vagyis továbbítottam a vonatot Szerencsre. Mikor odaértem a fűtőházba, (ma vontatási telep) csodálkoztak, hogy Nyíregyházáról még közledik vonat. Mert már Aba- újszántó felé leállították. Reggel, amikor felszálltam a 12 darab 2 tengelyű kocsira (fél hatkor), már annyi utas volt, hogy az ütközőn is álltak. Majd Nyíregyházára érve még több utas volt, amikor is körülbelül 8 órára megérkeztem. ❖ ❖ Megállás után az állomás a sok embertől elfeketedett. Majd jött a gépkísérő, ez egy állomásforgalmi ember, aki közölte, hogy vegyem meg a vizet a szerkocsiba, mert Debrecenig kell menni. A szénkészlet, az elég volt. Mire újra a kocsira (szerelvényre) rájártam, újra annyian voltak. Még az ütközőn is. Megérkeztem Debrecenbe. Ez volt október 22-én kb. fél 10, 10 óra között. Itt közölték velem, ha sem szén, sem víz nem kell, akkor gépmenetbe (a kocsikat otthagyva) a másik vágányon mehetek haza, már Nyíregyházára. De nem így történt. Ezt meghallották az utasok, és nem engedtek hazamenni, a nép valósággal hömpölygött. Újra vizet vettem, és már a szén is megfogyott. így aztán még ünneplőruhában is felmásztak a szerkocsira és kézzel, lábbal is kotorták a szenet előre a fűtőnek, csakhogy minél hamarabb hazaérjenek. Megérkezve Nyíregyházára, tovább nem mertem menni, szén már nem volt. így ezt az utat letudtam. Majd közölte velem a moz- donyreszortos (Csomós István), hogy ha beállók a csillagba, vagyis a mozdonyfordító vakvágányra, akkor engedjük el a gőzt és a tüzet is oltsuk be. Én onnan bementem a mozdonyfelvigyázóhoz, és mondtam, hogy legalább ebből a mozdonyból ne menjen el a gőz. Ez voít Podo- reczki Jenő. így aztán lassan haza, a lakásomra mentem. ó- ❖ ❖ Másnap reggel arra ébredtem, hogy a Kossuth utcán rengeteg nép özönlik a városba. Majd én is a Csemege Áruházhoz mentem, de ott már több százan voltak. Ekkor hallottam, hogy a vá- Tosháza erkélyéről több szónok hangszórón keresztül közvetítve szónokolnak. Ahogy ott beszélgettem, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a térről a néptömeg megindul a börtön felé. Ugyanazon időben már a Bocskai utcáról megjelentek az orosz harckocsik is. Ekkor már gondoltam, hogy jó lesz hazamenni, mert itt már bajok is lehetnek. Otthon is voltam vagy egy hétig, majd pár nap után értesítettek, hogy menjek ki a fűtőházhoz. Amikor is közölte ugyanaz a mozdonyfelvigyázó (Podoreczki Jenő), hogy ha ragaszkodtam, hogy a mozdony legyen gőzben, akkor most el kell mennem Ti- szavasváriba 2 vagon krumpliért a kórház részére, mert a betegeknek nincs mit enni. El is mentem, és amíg mentem, kérdezték, hogy el mertem menni? Mondtam, hogy én nem találkoztam senkivel! Magam akasztottam rá a mozdonyt a két kocsira, ami Tiszavasváriban az első vágányon, a hídmérlegen volt. Aztán elindultam Nyíregyháza felé. De Görögszálláson megkerülve a két kocsit, a mozdony elejével érkeztem meg Nyíregyházára. Itt közölte velem a forgalmista, hogy ki kell menni Nyíregyházakülsőre, és már ott fogják várni. De amikor odaértem, a vasúttól senki nem volt. így aztán az állomás túlsó végén a kalapáccsal levertem a vágányzáró lakatot és úgyszintén a váltóról is. És így eljutottam a tetthelyig, vagyis az első vágányra a raktár mellé. Ott egy teherautó volt és két ember. Ezek várták a 2 kocsit a kórház részéről. Onnan aztán hazajöttem, ahol az út befejeződött. ❖ ❖ De nem így volt egészen. Úgyanis amiért levertem a váltózárat, utólag 120 forint büntetést kaptam. Ezt úgy úsztam meg, hogy elmondtam a főpályames- temek, aki azt mondta, hogy majd ő elintézi az ügyet. Leszerelték a zárat, és megjavították. E zzel aztán végére is értem ezen emlékezésemnek. De még megemlítem, hogy amikor a forgalom helyreállt, kimentem, és azt láttam, hogy a mozdonytáblánál a csillagos címer le van köszörülve. Majd aztán a táblákat, ahogy az új rezsim megerősödött, ezeket a táblákat újra, másra kicserélték. így volt! Diáklelkek drámája Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — Ennyit még talán soha nem fordult a történelérú kereke, mint ameny- nyit mi a középiskolában megélhettünk. Elsőbe jártunk, amikor népfelkelésnek merte nevezni Pozsgay az 56-os forradalmat. Most pedig szabadon ünnepelhetjük az immár forradalomként becsült október 23-át. Hegedűs Csaba, a nyíregyházi Kölcsey Ferenc Gimnázium negyedikes diákja így összegzi magában az átlagosnak semmiképpen sem nevezhető négy, magunk mögött hagyott évet. Osztálytársaival, Kaplonyi Andreával, Juhász Andreával, a névrokon Juhász Gáborral és Takács Miklóssal azt boncolgatjuk, miként tettek rendet saját gondolataik közt a diákok. Kinek hittek az ellenforradalom vagy forradalom megnevezésében? — Az a legfurcsább az egészben — így Juhász Gábor —, hogy egyik igazságból hirtelen a másikba csöppentünk. S a környezetünk elvárja tőlünk, hogy úgyanúgy lelkesedjünk az egyikért, mint annak előtte kellett a másikért. Nem éltük át 56-ot, ezért csak a felnőttek elmondására lehet hagyatkoznunk. Ők pedig saját szemüvegükön át láttatnák velünk a tényeket. Hiteles okiratokra nem támaszkodhatunk, azokat ugyanis gondosan zárolják előlünk. Az óegyiptomi birodalom születését és bukását kronológiai hűséggel tanítják, de ami mindanyiunkat érdekelne, azt nem. — Gyerekkoromban nagyapám sok hátborzongató dolgot mesélt az orosz hadifogságban töltött időkről — folytatta Juhász Andrea. — Bennem az maradt meg, hogy az oroszok bizonyára rosszak, mert bántották a nagyapát. A szüleim nem politizáltak, a baráti körömben korábban nem feszegettük ezeket a kérdéseket. Inkább nálunk a föld körül forgott a családi eszmecsere — a nagyszüleimet kuláknak nyilvánították, sok földet műveltek —, én ma is a földben látom az ország jövőjét. Agrártudományi egyetemre jelentkezem. A forradalom, mint lehetséges változat, most nyilvánosan is előjöhet, s ez a nagyapa meséinek mintegy igazolását nyújtja számomra. — Igen fiatalok a szüleim, anyukám például hároméves volt 56-ban — mondta Kaplonyi Andrea. — Természetes, hogy mi sem mentünk el szótlanul a történelem átértékelése mellett, de mi valahogy nem akartuk otthon eldönteni mindenáron, hogy mi is történt valójában. Idő kell a reális megítéléshez. Vitatkozó típusúnak ismerik a gimnáziumban Hegedűs Csabát. Olyan fiatalember, aki nem hiszi el kritikátlanul a mások által su- gallt igazságot, hanem saját meggyőződése alapján módja ki a végső szót. — Maratoni vitákat folytattunk otthon ezekről a kérdésekről. Persze, hogy az ember elhitte a történelemtanárnak, amit mondott 56-ról. Jócskán benne jártam a tinikorban, amikor kételkedni kezdtem. Éppen a 68-as csehszlovákiai „elvtársi segítségről" beszélgettünk. — De az iskolában nehogy szólj róla, hogy itthon ilyesmiről beszéltünk! — kötötték nálunk is gondosan a lelkemre a szülők — teszi hozzá Juhász Gábor. — Sem a család nyugalma, sem a mi továbbtanulásunk szempontjából nem előnyös így magunkra irányítani a magas hivatalokban ülők figyelmét. Én sokat gondolkodtam azon, hogy elszigetelten hiába lázadozik a polgár, de ha ki- húnyt lámpa sötétjében, mintegy monológot, beavatja gyermekét a soha el nem mondhatóba, s így száll apáról fiúra a történelem, egyszer csak megérlelődik és végül győz az igazság. — Nekem is komoly lelkiismereti konfliktust okozott a saját álláspontom kialakítása — meditál a jogi pályára készülő Takács Miklós. — Személyes élmény híján a régmúltat könnyebb logikával feltérképezni, mint a közelmúltat — ráadásul ellentmondó hírek és cáfolatok dzsungelében — becserkészni. Apám Horthy iskolájába járt, szidta a tegnapi rendszert. De én azt is észrevettem, hogy az egyik szomszédunknak a csendőr nyomorította meg a lábát, a másik a kommunista börtönben szerzett életre szóló bajt. Kétségek mardostak: nemrég hősi harcnak kikiáltott küzdelemről most az ellenkezőjét illik mondani. Fehérről elhitetni, hogy fekete, majd azt várni, hogy máról holnapra teljes mellszélességgel állítsuk az ellenkezőjét, tomamu- tatvány a szürke agysejteknek, amelyek képtelenek belső meggyőződés nélkül a külső igények szerint működni. Ezért különösen örül a IV/B, hogy a történelemtanárunk nem a véleményüket osztályozza, hanem a tények ismeretét. S ha a tudást birtokolja az érettségi előtt álló diák, a véleményét nyugodtan és szabadon hozzáfűzheti. A Nyírség a korabeli sajtóban Nyíregyházán ideiglenes városi munkástanács vette kezébe az ügyek irányítását. Péntek este többen be akartak hatolni a laktanyákba, de a honvédség ezt meghiúsította. Az ideiglenes városi munkástanács rendre és nyugalomra szólította fel a lakosságot. (SZABAD IFJÚSÁG, 1956. október 27.) Nyíregyházával is beszéltünk, ahol Molnár Jenő, az Ideiglenes Nemzeti Bizottság intéző bizottsági tagja adott felvilágosítást. A bizottság hétfőn alakult 66 taggal, és rögtön kibocsátotta első felhívását. A felhívásban első helyen szerepel — tekintve, hogy Nyíregyháza határállomás —, a kormány akadályozza meg a szovjet csapatok további bevonulását. Ugyanakkor kérik Nagy Imrét, tájékoztassa a népet arról, mit tesz a kormány a béke, a rend és a kenyér biztosítása érdekében. Molnár Jenő elmondta, hogy úgy tudja: több helyen az a rémhír terjedt el, hogy Nyíregyháza vasútállomását elfoglalták a szovjet csapatok. Kérte, közöljük, hogy ez a hír nem felel meg a valóságnak. A városban nyugalom van, és örömmel fogadták a kormány programját. (NÉPSZAVA, 1956. október 30.) Nyíregyházáról jelentik, hogy a szovjet csapatok el akarták foglalni a záhonyi vasútállomást. A magyar vasutasok, mint a legutóbbi jelentés közli, megtagadták a vasútállomás átadását. Meg nem erősített hírek szerint összetűzésre is sor került. A legközelebbi nagy vasúti gócpontot, a nyíregyházi állomást is körülvette a szovjet katonaság, de a vasutasok munkástanácsa nem adta át sem az épületet, sem az állomás berendezéseit. Kedd délig tűzszünetben állapodtak meg. A szovjet egységek parancsra várnak. A vasútállomás munkásai farkasszemet néznek a szovjet fegyverekkel. (IGAZSÁG, 1956. október 30.) Nagy Imre vasárnapi rádiónyilatkozata után Nyíregyházán hétfőn már nyugodtabb volt a hangulat. A városi munkástanács helyett létrehozták a megyei nemzeti bizottságot, amely 15 tagú intéző bizottságot választott. A községekben ugyancsak megalakítják a nemzeti bizottságokat. Az üzemekben még nem indult meg a munka, csupán az élelmiszeripari üzemek dolgoznak. A nemzeti bizottság határozatot hozott, hogy a Nyír- bogdányi Olajgyárban meg kell indítani a munkát, mert ennek az üzemnek a termelése a megye lakosságának fontos érdeke. A sztrájk abbahagyásának feltételeként egyébként Nyíregyházán is szovjet csapatok kivonását jelölték meg. Nyugtalanságot keltett a városban az, hogy a megyébe szovjet csapatok érkeztek. A falvakból érkezett jelentések szerint az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek is folytatják az őszi munkákat. (MAGYAR SZABADSÁG, 1956. október 30.) (Válogatta: N. I. A.) Nyíregyháza első 1956-os mártírja Meghalt: 19F>fi. október 27-én délben Nyíregyháza (KM) — A nyíregyházi helytörténetírás friss adatait bemutatók Mesélnek az 1956-os kórlapok c. cikk megjelenése után nyomban felkeresett Melich Já- nosné, szül. Gabulya Erzsébet helybeli, Tűzoltó utca 12. szám alattti lakos. Elmondta, hogy édesapja: Gabulya Mihály 58 éves Nyíregyháza, Felsőpázsit 59. szám (ma: Rozmaring u. 5.) alatti lakos 1956. október 27-én (szombaton) délben a Kossuth téren fejlövésben meghalt. A halál körülményeit a család nem ismerte. Két szemtanú: Solymosi Mihály és felesége, 81 ületve 80 éves helybeli lakosok elmondása alapján eddig is tudott volt, hogy a mostani ABC- áruház előtt „egy idős bácsi" meghalt, azonban most már Gabulya Mihály személyében Nyíregyháza első 1956-os mártírját tiszteljük. E sorok írása közben szólalt meg egy újabb szemtanú, Gavallér Gábor | mérnök (akkor: IV. gimnazista) Vécsey u. 5. sz. j alatti lakos telefonja. Elmondta, hogy az összetör- lódott szovjet tehergép- ú kocsik egyikének jobb ol- 5 dali ajtajához fellépett Gabulya Mihály: kiabált (tir- I pákul tudott) és gesztikulált. Az ott ülő szovjet tiszt közvetlen közelről fejbe lőtte. Tetemét bevitték - az udvarra, nemzeti színű ‘ zászlóval leterítették és ;i elénekelték a Himnuszt. A , leánya szerint 1956. okt. 29-én, hétfőn a városházán 'á jelentették a halálesetet. ‘ Szilágyi László munkás- tanácsi elnök intézkedésére I. osztályú temetést kapott. 1956. okt. 30-án, * kedden Balczó András evangélikus lelkész temet- J te el. Az Északi temető XXII. | parcellájának 98. sírhelyén a sírfelirat nem is sejteti, f hogy hős fekszik itt, aki a | halála előtti napon a me- J gyeháza előtt már szovjet f tank elé feküdt. Nekik nincs személyes élményük 1956-ról Rom (Szabados István grafikája)
