Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-18 / 245. szám

1991. október 18., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 Hő-mérsékletet! (1.) w TITASZ-erömü: ahol a meleget termelik Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Akár kezdőd­hetne úgy is, mint a mondóka: Ez el­ment vadászni... — csak kevésbé kacagtató. A kor­mány elment va­dászni, az áta­lánnyal és az árakkal meglőtte, az erőmű haza­vitte, a Távhő megsütötte, a fo­gyasztó mind megette, megfáj­dult a feje tőle. Két égba nyúló kémény. Ennyit láthatunk a TI- TÁSZ nyíregyhá­zi erőművéből. De érezzük a radiátor melegét — ebben az ő munkájuk is benne van. Az energiaipar körül úgy kavarognak az indula­tok, mint itt a kazánok fö­lött a gőz. Erről beszélget­tünk Dohanics, László üzem­igazgatóval. — Hová nyúlik visz- sza az erőmű története, s kiknek, milyen szol­gáltatást nyújtanak? — Hőt szolgáltatunk egy­részt a lakosságnak a távfű­tési rendszeren keresztül, forró víz formájában, más­részt közvetlenül gőzt ter­melünk tizenhárom nyír­egyházi vállalatnak, vállal­kozásnak. Ezeket a szolgál­tatásokat 1952-től — persze, fejlesztések során — a vá: rosfejlődéssel lépést tartva teljesítettük. Termékünk a hőenergia. Hagyományos üz­letágunk e hőenergia és a kapcsolt villamos energia termelése, értékesítése. Or­szágos összehasonlításban a fajlagos értékek tekintetében előkelő helyet foglalunk el. Ez egy korszerű erőmű. Nem illik bele abba a képbe, amellyel ma a távhőellátást szokták jellemezni. — Nem olyan régen Debrecenben, a fűtési idény kellős közepén komoly következmé­nyekkel járó műszaki hiba történt. Ott úgyne­vezett direkt fűtési rendszer van, nálunk ellenben kétkörös (hő- központos, hőcserélős). Azt mondják, ennek el­érése az Ón konokságá- nak is köszönhető volt. — Nyíregyházán 1965-ben indult a távfűtés. Nagyon sok mindent kellett mérlegelni -a döntés előtt, hogy melyik rendszert válasszuk. Már a tervezésnél vitákra volt szükség. Nem volt könnyű elérni, hogy a mai egységes képet mutassa. A tervezői gazdák változtak, ez nem tett jót az ügynek. Örökös­földre például egy debreceni cégnek majdnem sikerült a maga „tájjellegű” tervezési elképzelését ráültetni. Hogy milyen ma Nyíregyházán a távfűtési rendszer? Műsza­kilag jól megőrzött, emelt szinten karbantartott. — Hát akkor mégis hol a baj? Mert valahol van . . . — A bajok egy általános okban gyökereznek, melynek megjelenési formája elég konkrét, a szabványok, mű­szaki előírások helytelen al­kalmazásában. A házgyári lakásoknál a hőveszteség- ,számítások nem jók. Nyílás­zárók minősége, szigetelés ,. . soroljam? A tízemeletesek­ben a konyhák légelszívása egyenlő az ablaknyitással. Amikor az egész beindult, az volt a fontos, mennyibe fog kerülni a beruházás, de hogy majd a költségeket ki fogja viselni . . . ? — Sokszor halljuk, hogy a lakosság pazarló. — Ezzel nem tudok egyet­érteni. Az emberek többsége távfűtéses lakásba kénysze­rül. Amíg olcsóbb volt az energia — a dotáció miatt — senkinek nem volt drága az összkomfort. Most más a helyzet. '— Az erőmű által ter­melt hőenergiaárak . is régmúltra tekintenek vissza. Nem lehet, hogy ez a másik problémafor­rás? — Az ármegállapítás alap­jai még az egykori Árhiva­talnál keresendők. Akkor az biztosan kalkulált ár volt, ám rengeteg torzuláson ment át. Változtatták rende­leti úton, hol az alapanyag- ár-növekedést tették rá, újabban az inflációt adják hozzá. Ma a mi hődíjunk maximált ár. — Ha jól tudom, folynak a Magyar Villa­mos Művek Tröszt rész­vénytársaságokká ala­kulásának előkészüle­tei. Ez piaci helyzetet fog teremteni. Lehet-e ettől azt remélni, hogy a fogyasztónak végre be­tekintése lesz az árak alakulásába? — A tárgyalások e szaka­szában erről korai lenne nyi­latkozni. de bizonyára. Las­san az áraknak helyükre kell kerülniük. Magánem­berként különben csak olyan árat tudok elfogadni, aminek ismerem a tartalmát. Persze, a lakosság teherviselő ké­pességét minden vállalkozási formának figyelembe kell vennie. Ami ma van a szak­mában. akár kritizálható, akár dicsérni való, minden­képpen tény. Mint maga a távhőrendszer is. Akárhogy is alakul a szervezeti fel­építés, a tulajdonlás. Nyír­egyházának olyan távhőszol- gáltató műszaki rendszere van. amellyel kevés város dicsekedhet. Egy nemrégiben ' végzett számvevőszéki vizsgálat so­rán az erőmű gazdálkodása megmérettetett és valóban pozitív példának találtatott. Következik: Szabolcshő: Ahol a meleget osztják. Az áruházak, boltok dolgozóinak munkáját, a vásárlók bi­zalmát segítik azok az új Misra elektronikus átszorzós mérlegek, amelyek forgalmazását a napokban kezdte meg az ITV Nyírinfo Kft. A magyar—spanyol kooprodukcióban készülő Metripond-mérlegek tízféle típusban kerülnek for­galomba. ELEK EMIL FELVETELE Ki jár jál? Nyíregyháza (KM — Ko­vács Éva) — Ha a parlament megszavazza, a következő évtől harminc napnál rövi- debb idejű betegség esetén nem táppénz, hanem beteg- szabadság jár majd a ma­gyar állampolgároknak. Ez azt jelenti, hogy ez idő alatt épp annyi lesz a jövedel­münk, mintha szabadságon lennénk, s ezt a pénzt ezen­túl nem a társadalombiztosí­tás, hanem a munkáltató fi­zeti. Miért lesz ez jó? Többek között azért, mert közel húszmilliárd forinttal csök­kenne a társadalombiztosí­tás deficitje, cserébe ezért kevesebb TB-járulékot fi­zetnének a vállalatok. Az egészségügy január 1- jétől tervezett, s oly sokat vitatott reformja nemcsak e téren jelent majd változást, radikális megújulást jelent az orvoslásban is. Az első fontos lépés a körzeti orvo­sok íeljesitményberezése lesz, ami azt jelenti, hogy a lakók, pontosabban pácien­sek létszáma, az orvosok szakképesítése és a körzet jellege határozza meg az or­vosok bérét. A szisztéma szerint könnyfen megeshet, hogy több egy körzetbe tar­tozó kis falu körzeti orvosa jobban keres majd belvárosi kollégájánál is. Már készül­nek azok a biztosítási kár­tyák, melyek segítségével a biztosítottak maguk választ­ják ki háziorvosukat. Ezeket a kártyákat a körzeti orvo­sok gyűjtik majd be. Nemcsak az egészségügy dolgozói, maguk az állampol­gárok is igencsak várják már a jó ideje beharangozott vál­tozásokat, hiszen csak tőlük remélhető, hogy jelenlegi, súlyos bajából kilábal végre a magyar egészségügy, s en­nek nemcsak az orvos, a be­teg is nagy hasznát veheti. Mindkettőre ráfér ... TÁRCA E ddig minden nap megnéztem a horoszkópomat. Izgatott • mit őriznek fényükben a csillagok sorsom-életem alakulásáról. Milyen a konstelláció a munkához, karrierhez, szerelemhez. Be-bejöttek a jóslatok, sokszor észbontó pontossággal. S ettől néha megrémültem, gyakran páni fé­lelem fogott el: valaki/valami jobban, tisztábban lát engem, mint én maga­mat, s megrajzolja lépteim, mozdula­taim vonalát. Megadattak a boldog ráismerés kellemes pillanatai is, és a sikerességé. Szóval: éltem a horosz­kóp-jövendöléssel, anélkül, hogy el- töprengtem volna azon, meddig lehet ebben az egészben elmenni. De a realitás a maga kéretlen-kí­méletlen pontosságával zárta le fantá- ziálásaimat, s most úgy érzetni ma­gamra vagyok utalva cselekedeteim­ben. * Mit üzennek a csillagok? Mit dob ki a pohárból az asztalra öntött sze­rencsekocka? A „jack pot” örvendezé­se rámszakadhat-e valamikor? Csoda­várás, reménykedés, fantazmagóriás esték-hajnalok. Majd a rájuk követ­kező napi munka tényei. Amiket meg kell csinálni, ami elől nem lehet út a semmittevésbe. És ez még a kisebb „ügy”. Vannak kiszámíthatatlanabb események, fordulatok, bizony! Jó lett volna tudni róluk előre, jó lett volna ráerőszakolni magamra a szembenézés egyszerű szigorát, felké­szülni a nemszeretemre, a rosszra, a borzalomra, a gödörbe taszítóra. A jelzések — biztosan késik vagy siet horoszkópórám kereke — azonban mind gyakrabban másnak szólhatlak, hozzám továbbra is a rózsaszín fonal vezetett csak el. A kellemesre forduló délutánokról, magánéletem boldogság­teli pillanatairól, s a tettvágyról, a si­kertörténet rám váró, mosolygós hap­py endjéről. Pénzről, biztonságról, me­sés utazásokról. De közben . . . Közben meghaltak szeretteim, ismerőseim, kifulladtak tisztának hitt kapcsolataim, megfakult a szerelem, elvégzetlenül maradtak halaszthatatlan dolgaim, és nem nyílt ki az aranyszóró ajándékzsák szája sem. Csak a naptárlapok fordultak egyről a kettőre, ötről a hatra, s ne­kem ma már nyolc! És talán a kilenc is páros ... Á horoszkópomat, ha végigböngé­szem is, elhinni nem tudom. Legfeljebb úgy olvasom csönd­ben, magamnak, mint hajdanán a va­rázsmesék zsongító történeteit. S míg fáradó fényükben megmerítkezer.i, ad­dig sem kell a kemény valóság valla­tóiá mpafényébe néznem. Kímélem a szememet, a szívemet, próbálom elűz­ni félelmeimet. Tóth Kornélia A dj, király, katonát! — Nem adok! — Ha nem, akkor szakítok! Ez a gyermekmondóka ju­tott eszembe, hallva a köz­lekedési tárca felelős veze­tőinek egymást cáfoló nyi­latkozatát a dombrádi Ti- sza-híd ügyében. Október 11-i számunkban arról tu­dósítottunk: a bársonyszék gazdája, Siklós Csaba két új híd — köztük a Domb- rád és Cigánd közt átívelő — megépítéséről informálta a sajtó munkatársait a fő­városban. A koncessziós pá­lyázat kiírását még erre az évre tette. Alig aludtunk ötöt, ami­kor október 16-án a tárca közlekedési osztályán a hídszakági főmérnök lehű- tötte a lelkesedést: bár ű műszaki tervek teljes egé­szében rendelkezésre áll­nak, ám a kassza üres — legalábbis erre a célra nem jut. Még a koncessziós pá­lyázat előkészítéséről sem tudnak. Eltemethettük a remé­nyeket, amikor Nyíregyhá­zára érkezett a Közleke­dési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium politikai ál­lamtitkára, Rajkay Zsolt, aki a miniszter mondandó­ját erősítette meg: mégis lesz híd Dombrádnál. Bor­sodban alapítványt is létre­hoznak és a munkálatok el­kezdését 1992-re tette. Ennyi a hírcsokor egyet­len minisztérium egyhetes „hídcsatá járói”. Ráadásul nem is önmagukat megne­vezni nem kívánó szemé­lyek szellőztettek belső in­formációnak számító érte­süléseket, hanem belépett a ringbe egy miniszter, egy szakági főmérnök és egy politikai államtitkár. S ha azt vesszük, hogy nem egy apró felújítás körül folyik a vita, hanem milliárdos nagyságrendű beruházás a tét, igazán furcsa, megdöb­bentő, s egyszersmind elke­serítő ez a nyilatkozathábo­rú. Az olvasó, a hídra oly régen váró megyelakó nem tudja, kinek higgyen. S gyanítom, minél többször állítfgatjják a tárca illeté­kesei, hogy csakazértis lesz híd, egyre kevésbé fognak hitelt adni a civakodók- nak. Mert mi másnak lehet minősíteni ezt a kötélhú­zást a minisztériumban? Hatalmi presztízsharc? Sajnos, ez a híd-színjáték sem egyedülálló a hazai közéleti palettán, elég, ha az elmaradt EXPO körüli her­cehurcára gondolunk. Bár még az sem biztos, hogy elmarad, hisz minden követ megmozgatnak az érdekel­tek, hogy saját álláspont­juknak szerezzenek zöld utat. S hogy ebben a nagy akarásban éppen a hitel szenved csorbát? Egyesek szerint mellékes. Tény: éle­dező demokráciánkban az ütésváltást világbajnoki szinten gyakoroljuk. De hogy mit szól ehhez a vi­lág?.,. Nagy piac a kis autón. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár ________________ Meghúzódás Cselényi György A z érdekképviseletük eredményesebbé té­teléről tanácskoztak a minap nyugdíjasok Nyír­egyházán. Furcsállom, hogy a rendezvényen csupán né­hányon jelentek meg, azok is a közéletből ismert em­berek. Pedig egy országos és több megyei vezető a nyug­díjasok tömegét érintő kér­désekről akart tájékozta­tást adni. Például arról: a Magyar Szakszervezetek Szövetsége nyugdíjas vá­lasztmánya miként próbál­ja elérni a nyugdíjak ha­zai átlagkeresethez igazí­tását, a gyógyszeráremelés elkerülését, a régen meg­állapított kisnyugdíjak mai szintre hozását, meg egyál­talán a társadalombiztosí­tás idősek számára minél előnyösebb megváltoztatá­sát. Kétlem, hogy e fontos témák a nyugdíjasokat na érdekelnék. A tanácskozás és szervezkedés iránti ér­deklődés hiányát inkább annak tudom be, hogy a nyugdíjasok úgy érzik, őket mindenki leírta. Mégis meggyőződésem, az erejéhez mérten sok idős embert foglalkoztat­nak a világ dolgai. És nem csupán a „bezzeg a mi időnkben...” — szemlélet­tel. — Mert mi mással le­hetne magyarázni azt, hogy a fővárosban és másutt so­kan felismerték: a nyugdí­jasok érdekei csak úgy ér­vényesíthetők kellőképpen, ha összefognak. Ha a gondjaikkal nemcsak a családjukban, meg a szom­szédban hozakodnak elő, hanem tenniakaró közös­ségben, klubban, egyesü­letben, szövetségben is. En­nek révén már szinte min­den országos döntés meg­hozatala előtt hallatják hangjukat, ismertetik vé­leményüket. A tanácskozáson valaki azt mondta: tapasztalatai szerint a pesti nyugdíja­sokat könnyebb összehoz­ni, s mozgósítani. Én remé­lem, a szabolcsiak sem ke­vésbé aktívak. Az ö tudá­sukra, meglátásukra is szükség van. Hídcsata Dohanics László. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Átszorzós mérleoek

Next

/
Oldalképek
Tartalom