Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-25 / 225. szám
HAnER Kelet-Magyarország Kelleden kényszerlalazás? Épftésileg, műszakilag kifogástalan %irepton (KM) — Fmmam attakokat és erkélyeket és a két telek késé 2 méter éT"i>l^k'T taa^oi kannertafaBtf rendelnek d SmU Mna és felesége házatépíté* há3áimcnfii<e is morfondí- rtazak. gondolkozik a lehetőségeken Sorúd István, elóbb- mtóbto ham kell kezdeni a MbbAbs, hiszen a Legfőbb Ügyészség jóváhagyta ezt a lautáraahXL admtehB szomszédper] e- hedésirSL -vitáról lehetne írom. mégis ez a Madách utcai «eiinérr onindpin eddigitől Nem ainnőü van sző, hogy egyikük ^vonólkis£áia átlóg a másik (telkére, vagy éppen a mezsgyére épített valamelyikük. Moatt mem a Péter—Pál-tör- tÉKt adaptációja a téma. iEjgéssem más A szomszéd, MMmw László és felesége Matt a bírósághoz azzal a' kétéssK. hogy zavarja őket a száműzöd telken épült ház, mert a nyugati oldalon az ablakokról és az erkélyekről be lehet látni az 5 házába. az 6 kertjébe. In üp apályt Smirf István a felgyülemlett aktahalmaz ellenére sesr^lmasan építi a befejezés ellőtt álló házat, akár be is kmUtoshetne. de nem kap Sakkatési engedélyt. mivel a ráírni polgármesteri hivatal immmaaiiri osztályától a bíróság bekérte az összes okiratot. és «eket még a szakhatóság nem kapta vissza. — Három éve építjük a házat — vezet végig a helyi ÓSEket — Azóta perieké éáimJk a. szomszéddal, — aki m hagy békén, úgy látszik fliénrrtt alkar kicsikarni tőlünk. Süósanr M is ajánlotta, fiBalról Smid ék épülő háza, amelyen a szomszéd telekre néző faion kell befalazni az ablakokat, erkélyeket. ELEK EMIL FELVÉTELE zessünk 100 ezer forintot és eláll a pertől. Azt kifogásolja. hogy nincs meg a különböző hatóságok által előírt távolság a mezsgye és a ház között, valamint azt. hogy nem is ilyen házra volt építési engedélyünk. Attól retteg, hogy belátok a kertjére, esetleg kifigyelem, amikor bicikliket javít, vagy a barátainak bort ad eL Ez engem cseppet sem érdekel. Ráadásul, mindenki úgy boldogul, ahogy akar. Ráadásul csak a lépcsőházukba látnék be, de azt sem figyelem. A mezsgyétől 3,60 méterre építkeztünk. az övé meg 2,70-re van, csak arra hivatkozik, hogy az már régi ház. Persze, hogy idetettük az ablakokat és az erkélyeket — mutat fel az ominózus falra —.a benapozás szempontjából ez a legjobb. Az egészben az az érthetetlen, hogy a városi polgármesteri hivatal műszaki osztálya szerint mind építési leg, mind műszakilag kifogásoLhatatlan a ház. teljesen rendezettek az engedélyek. Ez nem elég a bíróság számára? Az a baj, túl sok ott a szomszéd ismerőse. Kijátssza a hatóságát? A 70 év körüli Nádassy László igencsak ingerülten beszél szomszédjáról, aki szerinte engedély nélkül építkezett és megsértette a szomszéd jogait. Az idős bácsi nem érti. miért nem akadályozták meg korábban az építkezést, miért utólag kell kötelezni a befalazásra. — A legjobb lenne, ha akkora kerítést építene, — int fejével a tetőig — amekkora magas a ház. Nem találok megfelelő szavakat erre a Smid Istvánra, annyira kijátssza a hatóságokat ezzel az építkezéssel. Mikor rákérdezek, igaz-e az. hogy bort árul, és ezért kell befalazni a nyílásokat, hogy a szomszéd ne lássa, felemelt hangon tagadja. Azt elismeri, hogy korábban barátoknak. ismerősöknek eladott bort, de most nem. Akkor lép ki Smid István a kapun meglocsolni a ház előtt elkészített betonjárdát. Ezzel végeszakad a beszélgetésünknek, egymás igazát bizonygatva mutogatnak a kiásott kőre, méricskélik a mezsgyehatárt, hivatkoznak különböző jogszabályokra. Mikor a boreladásra terelődik. a szó Nádassy bácsi nyomdafestéket nem tűrő szavakkal vonul vissza a vaskapu mögé. de még onnan is folytatja a nem éppen hétköznapi diskurzust. Mindketten felpörgetik magukat, szót szó követ, alig nyugszanak a kedélyek. Itt béke egyhamar nem lesz. Párját ritkítja az eset Smid István még búcsúzóul a Legfelsőbb Ügyészség levelét mutatja, amelyben a következők szerepelnek: az, hogy a ház megfelel az építési előírásoknak és műszakilag is engedélyezett a pír szempontjából nem döntő. Bizonyságul megkeresem Törökné Melis Ágnest, a városi polgármesteri hivatal műszaki osztályának területfelelősét. — Építésileg, műszakilag rendben van a ház — nyilatkozza —, semmi gondunk nincs, ha nálunk lennének az iratok, már megadtuk volua a lakhatási engedélyt. Ilyen esettel még valóban nem találkoztam. A tűztávolság, az oldalkert a meghatározott szabályoknak eleget tesz. minden előírást betartottak. Korábban gondként merült fel. hogy a szomszéd — Nádassy László — nem kapott építési tervet. A szabály szerint az építési engedélyről szóló határozatot megküldtük Nádassy úrnak, építési tervet viszont tőlünk nem kap. ha kéri mind az építtetőnek, mind az osztályunknak meg kell mutatni. Most várjuk az iratokat a bíróságtól, amely nem vette figyelembe a mi véleményünket. Az biztos, hogy extrém eset. Leendő telekvásárlók egy jó tanács: érdemes házépítés előtt a szomszédokkal megegyezni. sőt talán nem árt az 5 véleményüket is kikérni ... TÁRCA Messziről itt ember mmaszscleUndoan varja, I hogy hellyel kmál- jOL Idős, napbar- nítsdt, kiborotvált arcú férfi, kalapját gyűrögeti a kezében, ,,Engedje meg, ez életemről, a lelki békémről van szó/“ A súlyos szavak, n a harang kongnom, mélyem rágódnak agyba és szívbe. mi vömden történhetett ezzel az emberrel, hogy így fészket rakott benne a félelem? Szeretné lelkét üőntré de inkognitóját is megtartani. Mennyi sértés, rágalom, fenyegetés és fizikai erőszak tini mesét vénülni? Mégsem ez a magyarázat. A megyében sokan ismerik és nem akarja, hogy gondjait „meghur- taéjUkJ" Ügy érzi, számára nem maradt más kiút, csak a. halál. Néma, arcosam írt kérdésre érkezik is m válasz: vidéken él egy kisebb fainban. Szép háza, elfogadható emberként ismerték, benne soffit mindig az élet sbrűjébem. Most kiszaladt Mbm alól a talaj. Egy éve meghalt a felesége, magánra maradt A gyerekek rég kirepültek, a lány a fővárosban fogorvos. a fm pedagógus Dunántúlon. Áldott jó gyerekek, csak messze élnek. — Ahhoz még nem vagyok elég öreg, hogy a lyakuhra menjek. Nekik :s családjuk van, OTP-s lakásuk.,. meg különben is mindig sietnek — préseli ki a szavakat a maga meggyőzésére. Rokonaim nincsenek, a falu elfeledkezett rólam. Én nem szeretek szomszédolói, a munkahely már csak régi emlék... Nincs énrám senkinek szüksége! Mérhetetlen fájdalom ugárzik szeméből, nem segít a vigasztalás. Győzködöm: a madárdalra, az ég kékjére hivatkozom. Hetven nyáron ugyanaz a pacsirta, ugyanaz a fá- tyólfelhő — már nem ériekéi.” Érvelek gyermekei fájdalmára, ha elveszíti öt... „Ideig, óráig íratnák, az idő mindent begyógyít.” S talán a félve körülírt mondat riasztotta meg, vagy elfogyott a panasz és köny- ryebb lett szíve — de vet- ‘e Icis szatyor jól. s elment. ngem pedig kétségek ‘zözött hagyott, sem a neve, sem a címe nem delit ki a beszélgetésünk lőtt Tartotta magát időit szavához. Annyi bízás: ez az ember szenved, de hogy segítsen neki bár- i, ha nem engedi? t Átjárhatóvá tenni a határokat Nyíregyháza (KM) — Mint lapunkban megírtuk, hálom romániai megye 51 gazdálkodó szervezete, vállalkozója tart termékbemutatót szeptember 27—29 között Nyíregyházán, a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. A hétvégi eseményre „Buletin” címmel kétnyelvű kiadvány is megjelent, amelynek előszavában Morar Cornel, Szatmár megye prefektusa hangsúlyozza: a cél e rendezvénynyel is szomszédos megyéink lakossága, a népeink közötti kapcsolat kiterjesztése és elmélyítése, a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok kiépítése, megszilárdítása. Ezt hangsúlyozza Medgye- si József, Szabolcs-Szatmár- Bereg Megye önkormányzata elnöke is: mind a magyar, mind a romániai oldalon nagy az érdeklődés és eltökélt a szándék a gazdasági kapcsolatok erősítésére. „Ezután sem fogjuk sajnálni a fáradságot azért, hogy tágítsuk a határt, hogy új határátkelőhelyeket nyissunk, hogy például Csengersima— Peteát alkalmassá tegyük a teherforgalomra is. Emiatt átjárhatóvá kell tenni a határokat, ehhez a fő célhoz szükséges igazítani a rendelkezéseket és nem fordítva. A megyei önkormányzat elnöke ennek egyik biztosítékát abban látja, hogy a „Kárpátok—Tisza Alapítvány” már kormányszintű figyelmet kapott. Silaghi Tiberiu, Szatmár megye alpre- fektusa azt hangsúlyozza, hogy megnövekedett a külföldi érdeklődés a romániai lehetőségek iránt, s csak kalmár megyében 14, jobbára román—magyar és román—német közös vállalkozás valósult meg. A korábbi, Szatmárnémetiben rendezett magyar kiállítás tapasztalatait összegzi Lajtos György, a megyei önkormányzat osztályvezetője. Dr. Jakab Imre, az Észak-Alföldi Gazdasági Kamara főmunkatársa arrói számol be. hogy az elmúlt hónapokban a hasonló romániai szervezettel kicserélték a piacokra vonatkozó rendelkezéseket, a társasági törvényeket, a külföldiek tőkebefektetéseit szabályozó rendelkezéseket, így például a társasági törvényeket, a külföldiek tőke- befektetéseit szabályozó rendelkezéseket, a szerződésekkel, a vámügyekkel, árkérdésekkel, a pénzügyi teljesítéssel kapcsolatos teendőket, amit a későbbiekben hasznosítani lehet. RacovanGhe- orge, a Szatmári Kereskedelmi és Ipari Kamara elnöke a most Nyíregyházán kiállító szatmári és márama- rosi cégekről ad egy rövid ismertetőt: bár más rendezvény miatt csak 500 négyzet- méter áll rendelkezésükre, ennek ellenére sok kellemes meglepetésben lesz részük az érdeklődőknek. Nézőjpont) R Balogh Géza r É desanyád milyen nemzetiségű? — kérdi a tanárnő a tíz-tizenkét éves forma fiútól. „Magyar” — mondja a legényke. „Hát édesapád?" A válasz ugyanaz. „És otthon hogyan beszéltek?” Az értetlenség felhője vonul át a gyermek arcán. -„Hát ukránul...!” A nem mindennapi — legalábbis a mi fülünknek az — párbeszédet vasárnap délelőtt hallhattuk a Magyar Televízió Gyökerek című műsorában, melynek készítői arra vállalkoztak, hogy bemutatják a Rahón és környékén élő magyarok mindennapjait. A Fekete- és Fehér-Tisza találkozásánál fekvő városkában, százötven kilométerre Tiszaúj- laktól még ma is majdnem háromezer ember vallja magát magyar nemzetiségűnek, annak ellenére, hogy a terület vezetői hosszú időn át mindent megtettek a népek homogenizálásáért, ami az ő értelmezésükben a népek elszlávosítását jelentette. Az emberek többsége pedig — tartozzon az a világ bármelyik nemzetiségéhez — gyarló. Azt akarja, hogy legyen lakása, kenyere, a gyermekének jelene, jövője. Mindezek tükrében már nagyon is érthető az írás elején szereplő fiúcska válasza: hogyan is beszélhetnének ők másképp mint ukránul, hiszen erre szorítja őket az élet!? Tudjuk, nem kizárólag Kárpátalja dicskedhet ilyen sorsokkal. Általánosnak mondható mindez KözépEurópában, ahol áttekinthetetlenül összekeveredtek a nemzetek, ahol a világháborúkat lezáró nagyhatalmi egyezmények úgy húzták meg a határokat, hogy azokat véletlenül se lehessen igazságosnak nevezni. Így kerültek partra vetett halként számkivetett helyzetbe magyar népcsoportok, melyeknek egészen a legutóbbi időkig csupán az élethez való jog adatott meg. Voltak időszakok, amikor az sem. Idős, megtört emberek meséltek meghurcoltatásukról, a szolyvai tömegsírokról, a donbaszi bányák borzalmairól. Ahol azért kellett szenvedniük csupán, mert magyarnak, németnek születtek. A Magyar Televíziónak — mint a legnagyobb hatású tömegkommunikációs eszköznek — a megbocsáthatatlan mulasztása az, hogy egészen a legutóbbi időkig semmiféle érdeklődést nem mutatott a megnyomorított sorsok iránt. Mindent tudtunk viszont a bostoni négerek, az izraeli arabok sanyarú életéről... Igaz, mennyivel hálásabb volt Jeruzsálembe, s Párizsba repülőjegyet váltani...! ' r A m ne örüljünk! Ma sem sokan vállalkoznak még a Magyar Televízió háza táján arra, hogy Erdély, s Kárpátalja úttalan útjain zötykölődje- nek. E film alkotói nem sajnálták a fáradságot.... pedig aligha lesznek a magyar filmtalálkozók díjnyertes alkotói között. Hogy ott lenne a helyük...? Szokás szerint nem rajtunk múlik. A baktalórántházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet kollégiuma ez év őszétől 80 férőhellyel bővült. Képünkön az új szárny. harasztosi pAl felvétele Kommentár Libasors Cselényi GyörgyÜ gy látszik, a libatenyésztők mind nagyobb csapásokat kénytelenek elviselni. Egy hírügynökségi jelentés arról számolt be, hogy a közelmúltban francia li- batenyésztök Figeac mellett felborítottak két izraeli és kelet-európai libamájjal megrakott kamiont, sőt azok felgyújtásával fenyegetőztek. A francia gazdák főként ázom háborodtak fel, hogy a májak nem ft szigorú francia szabályok szerint nevelt ládákból származnak és a minőségük is gyengébb, ennek ellenére francia termékként (Foie Gras Quercy címkével) kerülnek a helyi piacokra. A libamájukra oly kényes franciákat is hidegzuhanyként érhette a DP A német hírügynökség tudósítása, miszerint az állatvédők sikere révén nem ehetnek többé libamájfogásokat a svájci Müvenpick nemzetközi éttermi lánc vendégei, s olyan termékeket a jövőben a Migrosfáruházi láncolat sem árusít. Az ügy előzménye, hogy egy svájci magazin megrázó • riportot közölt, a franciaországi és a magyarországi libatömésről, ami szerintük állatkínzás. Tehát a svájciak a franciák különleges libatenyésztési módszereiben is találtak kivetnivalót. Attól tartok, ha a svájciak így haladnak, hamarosan fel kell hagyniuk a húsevéssel. Ugyanis az a bizonyos magazin riportere minden bizonnyal a csirke-, a nyúl-, a sertés-, a szarvasmarha - ... tartási és feldolgozási technológiában is lelhetne antihu- mánus elemeket. D e sajnos, a tömeges húsigény a természetes folyamatokba való beavatkozás nélkül aligha lenne kielégíthető. Azt hiszem, a svájci üzletek intézkedését a jólét szülte, mert ha éhesek lennének, nemigen a libák sorsával törődnének. 3
