Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-06 / 209. szám

1991. szeptember 6., péntek HATTER Kelet-Magyarország Bevétel a reklámszatyorban Hiányt pótol az Alabárdos Nyíregyháza (KM — Ko­va ts Dénes) — Sajnos, az egyre gyakoribb lopások, be­törések, sőt, fegyveres rab­lások sem jelentenek figyel­meztetést embertársaink, vállalat- és intézményveze­tőink számára. A romló köz- biztonság, és a növekvő ve­szélyeztetettség ellenére is nagy értékek maradnak a gépkocsikban, lakásokban, állnak felügyelet nélkül az üzemek udvarán. Felalánlott lehetősig Nemegyszer fiatal eladólá­nyokkal küldi a boltvezető a,# bevételt a postára, reklám- szatyorban (!), nem megfe­lelően védik a pénzintézete­ket sem. Jó példa erre a legutóbbi nyíregyházi posta­rablás. De jó néhány válla­latnál évi több száz ezer, vagy millió forint értékű hol­mi tűnik el nyomtalanul... Pedig lehetne védekezni, bár pénzbe kerül. Igaz, kö­zel sem annyiba, mint amennyi az esetleges kár ér­téke. Egyre-másra hallunk olyan szervezetekről, ame­lyek a vagyonvédelem lehe­tőségeit ajánlják fel. Joggal, mindennapjaink jelenségei­hez igazodva. Akár hiánypót­ló szolgáltatásnak is nevez­hetjük azt a munkát, melyet például a nyíregyházi Ala­bárdos GMK tagjai folytat­nak. Pénzszállítmányok, érté­kek fegyveres kísérete, fegy­veres biztonsági szolgálat, vagyonvédelem, személyi vé­delem, céginformáció — csu­pán ízelítőül néhány terü­let, amelyen otthonosan mo­zognak a katonaviselt férfi­ak, akik között volt rend­őröket és hivatásos katoná­kat is találunk, ők szakmai tapasztalataikat jól tudják hasznosítani. Tevékenyen részt vettek a pápalátogatás biztonsági feladatainak ellá­tásában is, számos pénzinté­zet fegyveres őrizetét látják el. A rendőrséggel jó a kap­csolatuk, nem vetélytársként állnak szemben egymással, hanem közös célért dolgoz­nak. Kétszer is meggandolja A fegyveres őröknek egy­re nagyobb szerep jut a posták, bankok védelmében, hiszen jelenlétük tudatában a bűnöző kétszer is meggon­dolja. meg merje-e kockáz­tatni (például) a bankrab­lást. Igaz, ez egyben veszély- forrás is az őr számára, hi­szen támadás esetén ö az el­ső célpont. Ezért nem szabad nagyfiúskodásnak tekinteni, bogy — a rendőrség kérésé­nek megfelelően — jól lát­hatóan hordják fegyverüket. Veszély esetén használniuk is kell (és lehet), ezért rendsze­res kiképzéseken vesznek részt. Az őrzésvédelem haté­konyságát néhány vállalat is igazolni tudja, ahol tevé­kenységük eredményeként megszűntek a nagyértékű lo­pások. Megéri tehát a ráfor­dítás e téren is, miként az üzletkötések esetében, ahol a beszerzett információk alap­ján — hiszen gomba módra szaporodnak az álvállalkozá­sok is! — nyugodtabban hajt­hatjuk álomra fejünket. Megéri a ráfordítást Sztorik, érdekességek? Ná­luk elsődleges a diszkréció, így a furcsa kéréssel érke­zőkről sem adhatnak tájé­koztatást. A nagy kérdés csupán az, érzik-e az érintettek a va­gyonvédelem szükségességét? Nem legyintenek-e csupán a vezetők, beosztottak: minek az ? Hisz nem sajátjukról, „csak” közös dolgainkról van szó. Nehogy akkor jöjjenek rá, hogy a biztonságérzet megéri a ráfordítást, amikor már késő, megtörtént a baj, a tiagédia. Kállai János K iürült a frigó; se hús, se hal, még avas vaj sem, nem­hogy disznózsíradék. Kő- keresőben ereszkedtem mind mélyebbre tenyérnyi konyhánk padlatára; pa­rányi kavics — nem sok —, annyit sem talál­tam! Ez már a közvetlen szegénység sivataga len­ne? — kérdeztem üres fa­zekaimtól. Csőre töltött figyelem­mel lestem a macskanyi- vákolású ajtócsengőt. Tá­voli tompán nyöszörgőit, de végre megszólalt. A segítségnyújtás zöldségtelt szatyrait hozta magával a felém kunkorodó hang­vonal. Tök, répa, uborkák, bab és petrezselyem, és ká­poszták pöffedő-kerek mosolygása. Királyi mozdulattal — örök szegénylegény! — tettem forralásra lábasnyi vizemet. A biztonság ked­véért bele, a közepébe, a buborékoló gőzölgésbe le­vélnehezék márványdara­bunkat. Már csak a mese rendje miatt is! És aztán sorba: répa, krumpli, petrezse­lyem, bab, káposzta. .., amíg a bőség-zsákok on­tották magukból. Átszelídült hozzám a zsomszéd kanálnyi zsírja s apró galuskákhoz a ma­réknyi liszt. Gyorscsomag­ként röppent be egy gyen­ge csirke! Karikázni kez­dett bennem a jókedv a finoman felcsapó párák igézetében. Ügy döntöt­tem: vacsoráig még ki­válthatom zaciba csapott terülj asztalkámat, s aztán hívhatok akár vendégeket is ravaszdi kőlevesemre. Így történt bíz’ ez! És ha nem hiszitek, akkor se járjatok utána! Együnk inkább, ha már megada­tott! Vízvonzó városrész Fehérgyarmaton Mint az 1910-es árvíznél is megmutatkozott, a fehér- gyarmati keleti területrész tengerszint feletti magassága miatt „vonzza” a vizet. Ala­csony fekvésű, ugyanakkor magas talajvízszintű terüle­ten, 370 lakás szennyvize megnyugtató rendezésére szövetkeztek a város képvi­selő testületének tagjai. Augusztus végén két egyeztető megbeszélést kez­deményezett a polgármester­ség. A várhatóan 70 milliós beruházás 60 százalékos ál­lami támogatással valósul­hatna meg. Amennyiben az érdekelték 80 százaléka igényli a szennyvízcsatornát — az eddigi derítők nagy mértékben szennyezik a ta­lajt, illetve magas a szippan­A zt mondja a rádió ripor­tere, hogy jövőre nem lesz január elseje. No fene — mondom magamban — Gergely pápa óta ilyen még nem volt! Legutóbb néhány száz éve ugyanis ő reformálta meg a kalendári­umot. De mielőtt még beleél­ném magamat a megdöbben­tő ámulatba, a riporter úr tovább fecseg. Ekképpen in­dokolja, hogy miért nem lesz január elseje: — Kupa Mihály szerint ja­nuár elsején nem lesz áreme­lés, forintleértékelés, nemze­ti valutánk tovább erősödik. Ahá. Január elseje tehát mégis lesz. Fruzsina nevű hölgyeim, ne sírjatok. Meg­lesz a névnapotok, hozzá a kőkemény forint. Mondom is a Stohaneknek — még min­dig szomszédom az istenad­ta —, hogy kedvemre való fazon ez a Kupa. Erre a Sto- hi megereszt egy tömör tő­mondatot, egy kövér kérdő­jellel. — Mirt? — Először is nem mirt, ha­nem miért. Ne palóckodjon, összefognak a tási költség — így a költség egy telekre számítva nem érné el a 40 ezer forintot. Az OTP kedvezményes felté­telek mellett adna hitelt; s a jelenlegi törvények szerint az ÁFA az elkészülés után visz- szaigényelhető lesz. Kedvező esetben tehát 25 ezer forint­nyi lesz a valósan erre a cél­ra fordított összeg telken­ként. A keleti városrészben ker­tes házakban élnek az embe­rek, és szinte mindenkinél vezetékes víz és fürdőszoba léte a jellemző. Sok viszont az idős, nyugdíjas nem rit­kán egyedül élő, szerény jö­vedelmű állampolgár. Az egyeztető megbeszélésen sen­ki nem vitatta a szennyvíz- csatorna megépítésének ha nem muszáj. Másodszor, hát van jobb örömhír annál, hogy nem lesz áremelés ja­nuár elsején? — Nincs. Hogy nem lesz ár­emelés január elsején, annak én is végtelenül örülök. De miután január 31 napos, és 1992-ben még további 324 nap van, Kupa úrnak pontosab­ban kellett volna fogalmazni. Mondta volna azt, hogy 1992- ben egyetlen napon sem lesz áremelés. — Valószínű, hogy ez nem jutott eszébe. Különben is, a statisztikai jelentések szerint a gazdaság stabilizálódik és megállt az észvesztő drágu­lás. Evidens, hogy nem lesz áremelés. — A statisztika szerint? megelőzésre szükségességét, az anyagiak hiánya viszont több család­nál nehezíti a társuláshoz a csatlakozást. A mostani je­lentős támogatást pedig kár lenne nem kihasználni. Au­gusztus végén, szeptember elején aktivisták járnak ház- ról-házra Fehérgyarmat ke leti városrészében, hogy a meggyőzés mellett, az anya­giakra vonatkozóan is ötle­teket, segítséget adjanak. Amennyiben elegendő számú csatlakozó lesz, a szennyvíz- csatorna építését majd ver­senytárgyaláson nyerheti el valamelyik építési vállalko­zás. A tervek 'szerint 1992. augusztusában — ha minden jól megy — már ezen város­rész lakói is ráköthetnek a központi szennyvízvezetékre. • Szomszéd úr, ha még egy ilyet mond, akkor én magát békaügetésben körbekaca- gom. Hát tudja maga, milyen a statisztika? — Milyen, maga nagyokos? — A statisztika nálunk olyan, mint Gizikén, a lép­csőház szexbombáján a bi­kini. Mindent megmutat, csak a lényeget nem. Guvad rá a szemem és majdnem fel­robbanok, mert nem látom, nem tudom, hogy mit takar az a francos rongydarab. — Szóval maga beleesett a Gizikébe. Hát tudja, mi ma­ga. ..? — Ki ne mondja, mert nyakon öntöm ezzel a kávé­nak csúfolt fekete zacos lé­vel. 9 E n öntöm nyakon Stoha- neket. Micsoda pimasz­ság. Rukkolja Gizikét és átlagolja, mint a statiszti­kai hivatal az inflációt. Ki­dobtam az ürgét, eközben a riporter újra elverseli, mit mondott Kupa Mihály. Ki fi­gyel oda? Gizikét szeretném látni, bikiniben. Belehozzászólás Tapolcai Zoltán M ásfél óra után végre felállt a beregi város egyik képviselője, hogy ha lehet, a testület ne merüljön túl mélyen a szakmai részletekbe. Egy­részt nem a feladata, más­részt ... Másrészt szó sem volt szakmai részletekről. Csu­pán arról, hogy az egyik előterjesztésben szereplő hagyományőrzés vajon a Lenin-szobrok koszorúzá­sát jelenti-e még mindig, arról, hogy a (ki)múlt rend­szer átkos Télapója legyen újra Mikulás, arról, hogy az óvoda kerítése miért dróttal van odaerősítve? Továbbá hasznos-e. ha az óvónők tanítói diplomát szereznek? Bár az szent- igaz, hogy több esélyük nyí­lik az elhelyezkedésre, de mekkora veszély gyerme­keinkre nézve, ha ezek a pedagógusok már az óvo­dában is az iskolára akar­ják őket felkészíteni? „Hadd játszanak, mert nem lesz gyermekkoruk!" Szikrázó vita alakult ki a nyelvtanfolyam kapcsán is miszerint nem szabad senkitől elvenni a jelentke­zés lehetőségét, mire a vá­lasz nem lehetett más, hogy nem is vették el senkitől, de a kedves képviselő tud egy ilyen esetről, ám a Fe­dor Róza ügye már rende­ződött, akkor „jaj, bocsá­nat” nem is szóltam sem­mit. S még nem is beszéltem a „mi lenne, ha” köz beszó­lásokról, a képviselői öt­letparádéról. Amelyet hall­va hátsó sorokban ülő, s a végrehajtásra kárhoztatott „apparátus" csak kapkodta a levegőt. Bár minden hi­vatal létlényege a tehetet­len, nehezen mozdulás, de ők tudják azt. mi vihető véghez. Szóval kapkodták a levegőt, látva a szomorú jövőt. Hogy meg kell vala­mit csinálniuk, de megint elfelejtik megmondani ne­kik, hogy miből. Mindezek után repesve várom azt a pillanatot, ami­kor a várospolgár beszá­moltatja választottját. Pél­dául arról, miként bízhatta az oly sokak megélhetését jelentő vállalatot, egy. az adott szóval mit sem törő­dő vállalkozóra. S a válasz az lesz, hogy „hurrá, a Télapó már Mikulás!” Vásárosnaményi városkép. elek emil felvétele Kommentár Drogdilemma Bojté Gizella S zíntelen arc, üres te­kintet, szánalmas ár­nyak — néha felzak­latják megszokott életün­ket. A kábítószer-fogyasz­tó emberek mellett észre­vétlenül továbbmegyünk, esetleg arra gondolunk, szégyelljék magukat. Vagy inkább mi szégyelljük? Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, a kábítószer­fogyasztók problémája ab­ban jelentkezik, hogy mi­kor, kik. milyen értékek képviselői a drogosok s nem az, mennyien, mit és hogyan fogyasztanak. A Budapesti Közgazdaságtu­dományi Egyetem szocioló­giai tanszéke végzett egy felmérést a fiatalkorúak börtönében. A Világgazda­ság közölte, hogy a meg­kérdezettek nagy része igen alacsony iskolai végzettsé­gű, rossz szociális körül­mény között él, s legtöbb­jük intézeti gyerek volt. Hogy miért is szipóznak, szedik a gyógyszert? A vá­lasz: menekülés a problé­mák elől, és felejteni. Míg az egyetemet, főiskolát vég­zettek szórakozásból, a jó hangulat kedvéért kábítóz­nak. E káros szenvedély ve­szélyét jelzi, hogy jó néhá­nyon többször tettek már öngyilkosstgi kísérletet. Sok alkoholt fogyasztanak, homoszexuális kapcsolato­kat létesítenek. A külvilág­tól való segítségkérést azon­ban egy egyszeri vizsgálat, elsősegélynyújtás követi. Működnek drogambulan­ciák, drogosztályok, de alig van olyan intézmény, ahol a beilleszkedési zavarok, problémák leküzdésében adnak segítséget. A kábító­szer-fogyasztók pedig elfo­gadják a róluk alkotott íté­letet, azonosulnak azzal, hogy ők ilyen rossznak szü­lettek. Indokolt nagyobb figye­lem rájuk itt a szűkebb pátriában is. Mivel a me­gyében egyáltalán nincs külön olyan egészségügyi intézmény vagy osztály, ahol kizárólag a kábítósze­resekkel foglalkoznának. 3 Nézőjpon^ Kőleves TÁRCA

Next

/
Oldalképek
Tartalom