Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-27 / 227. szám

991. szeptember 27., péntek HATTER Kelet-Magyarország Az érem két oldala Vizsgálat közben a gyógyszertári központban Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A vizsgálat folyik, döntés vár­hatóan a megyei közgyűlés hétfői tanácskozásán szüle­tik. Azt talán mondani sem kell, hogy ez alatt nem csak az ellenőrzést végzők, az in­dulatok is dolgoznak. Érvek és ellenérvek csapnak össze, ki a megvádoltaknak, ki pe­dig a vádlóknak ad igazat. Remélve, hogy az érzelmek az eredmény objektivitását nem befolyásolják. A fenti­ek bizonyítására íme két le­vél, azaz két példa. Véglegesen átmenetileg? „Én egyszerű dolgozója vagyok a gyógyszertári köz­pontnak, de nem bírom néz­ni sok társammal együtt, hogy mi történik a vállalat­nál, ezért az alábbiakat sze­retném elmondani. Az új „vezetőség” még meg sem melegedett — át­meneti — munkahelyén, de már hamar ráérzett a hata­lom szagára. A központ igaz­gatója még csak pár napja van felfüggesztve állásából — bár a bizonyítékokat még csak most ássák ki —, de már az új vezetés családtag­jai vállalati kocsival furikáz­nak, járnak bevásárolni más megyébe, városokba is. A la­kásuk (mely vidéken van) és a központ között vállalati ko­csival ingáznak (bár saját nyugati kocsival rendelkez­nek). Tehetik is, hiszen van a vállalatnak pénze, bírja ezt a központ! Ezen kívül élve a hatalommal nekik még az étkezést sem kell fizetni, hi­szen ez jár (amit a gondnok­nő nagyon szívesen eltussol). Még semmi sincs bizonyít­va a felfüggesztett igazgató ellen (aki ettől még a válla­lat igazgatója), ők már saját hatáskörben, és saját aláírá­sukkal látják el a leveleket, tudva a végső eredményt, hogy az „igazgatót úgyis el­bocsátják”. Nagyon biztosak lehetnek az urak a dolgukban (a tá­mogatóikkal együtt), mert már az igazgató szobáját is átrendezték, és mindenről úgy rendelkeznek, mintha ott ők maradnának örökké. Jang és Jin Mi. kis dolgozók, meg va­gyunk félemlítve, már nem merünk egymással szóba áll­ni, mert nem tudjuk ki me­lyik pártján áll. Megpróbál­tunk aláírásokat gyűjteni, ami sikerült is, de megaka­dályozták annak a szerkesz­tőségükbe küldését. Felszó­lítottak minket egy „Felhí­vásban”. hogy aki a volt ve­zetőség ellen bármilyen ok­iratot, bejelentést tud, azt mindennap, mint egy fogadó­órán megteheti. (Talán még most kel begyűjteni a bizo­nyítékokat ?) A gyógyszertári központba megbízott új „vezetőségnek” az volt az első dolga az el­ső munkanapján, — hogy — előregyártott, magukkal ho­zott — felmondásokkal elbo­csátották- a vállalat igazga- gatóhelyettesét (aki az igaz­gató távollétében a törvényes helyettes), a vállalati jogta­nácsost és a titkárságvezetőt (mellesleg ő a személyzetis * is), azzal az indokkal, hogy megkezdődött a privatizáció — bár a tulajdon még nem rendezett a kormány által — és költségkiemelés címén, létszámleépítés miatt éppen ez a három ember a fölösle­ges. Ezen kívül az új „vezetés” teljesen fölösleges pénzpo- csékclásnak tartja a vállalat területén — még a volt igaz­gató idején elkezdett — nagy laboratórium építését. Elfe­lejtve azt, hogy Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében van a legtöbb munkanélküli, Kállai János N agyon szerették egy­mást, mondaniuk sem kellett. Az elválaszt- hatatlanság pólusos erejé­vel. A fáradást nem ismerő odafigyelés türelmével. Ad­ták a másiknak, amijük volt, s a társ öröme vissza- sugárzott mosolyukban. Hitték egymásban a meg- másíthatatlant. Komorrá válhatott köröttük a világ, nem törődtek vele. Tiszták voltak, előrecélzott zászló­feszesek. A biztonság erő­sei. Aztán a Titok rájuk emelte buta-nehéz fejét. A megismerhetetlenül elzár­kózó Szándék sanda szemű vadállata. Rejtett utakon, eltéveszthető kanyarokban bukkant elő az első „nem hiszem!”. Meghajlott az örömf eszes zászlóselyem; sorfalat álltak a megvála­szolatlan kérdések, előlük odúba bújtak a szeppenő szavak. Ha lepihentek, kö­zéjük feküdt a bizalmatlan­ság betegtestű szörnyetege. Susogta, motyogta, duru­zsolta félrehallható monda­tait. S egy idő után már csak őt hallották. Mi történt? Valójában semmi — mondta Jang. — Csak ami törvényszerű — tetézte Jin. Elfáradt a vonzalom ereje, kimerült a pólusok energiája — okos­kodtak a bölcsek. Lelep­leződött az érdek nélküli szeretet kevés ruhájú tes- tecskéje! — vélték a szeret­ni képtelenek. M ost ott állnak, hátat fordítva arcuk he­lyett, és elkerülik együttlépteik utcáit is. Ta­lán a veszteség fájdalmát sem érzik. Egymást már becsülni sem tudják. Ki­fogytak belőle. Jang üres tekintetű, Jin szeme hamu­szürke. Kár értük! És kár a fényekért, melyeket so­hasem láthatnak többé. inkább örülnének, hogy új munkahelyek teremtődnek. A fentiekhez hasonló dol­gokat még sorolhatnám, fél­ve attól, hogy a vállalatot — mely eddig igen sikeres volt —, az új urak teljesen tönk­reteszik, ezért fogalmaztam meg több társammal együtt ezt a levelet, hátha valaki felfigyel az itteni állapotok­ra. Tisztelettel: a vállalatért aggódó dolgozó A jogász véleménye A Kelet-Magyarország 1991. szeptember 11-i lap­számban „Vállalati milliók — magán célok” címmel megjelent Kovács Éva által jegyzett írással kapcsolatban szeretnék néhány észrevételt tenni, illetve kiegészítést fűz­ni hozzá, mint a cikkben is említett érdekelt (vállalati jogász). Nem tartom szerencsésnek, hogy az írás csak a 10 olda­las vizsgálati jelentésből idéz részleteket, ráadásul hagza- tos alcímek alatt, s nem szól arról, hogy dr. Lénárt Gyula 7 oldalas jogszabályokkal alátámasztott észrevétellel élt a vizsgálat megállapításá­val kapcsolatban. Nyilvánvalóan tartalma­sabb lett volna a konkrét „vádak” ismertetésénél az ellenvélemény idézése is. Ügy érzem, hogy a ténysze­rű ismertetésen túl, nem ka­pott kellő hangsúlyt az ön­kormányzati-vállalati? biztos kirendelésének törvényessé­ge és a „vállalati biztos” „vi­haros gyorsasággal” végre­hajtott első intézkedése a vállalat átszervezésének ke­retében „létszámcsökkentés” végrehajtása. A „létszámcsökkentés” ér' dekes módon a vállalati biz­tos kirendelésének törvé­nyességét vitató jogtanácsost, valamint az általános (szak­mai) igazgatóhelyettest és a titkárságvezetőt érintette, aki egyszemélyiben személy­zeti és oktatási előadó is. Kézenfekvő, hogy a priva­tizációra történő felkészülés­nél ezen munkakörök a leg­fölöslegesebbek. Felvetődik az emberben éppen az 1991. szeptember 12-i lapszámban „Még hi­ánycikk a nyíltság” című írásban foglaltakat is figye­lembe véve, hogy ez az ügy is egy folyamat része. A hatáskörtúllépés jelen ügyre is jellemző. Dr. Czap Lajos megyei főjegyző tiszte és kötelessége lett volna a közgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy önkormányzati­vállalati biztos a gyógyszer­tári központ ügyében nem rendelhető ki. Miután a ki­rendelt „biztossal”, dr. Papp Lászlóval és dr. Czap Lajos­sal közöltem jogi állásponto­mat 1991. szeptember 03-án 16 órakor szóban is, 1991. szeptember 04-én 11 órakor kezemben volt a felmondás létszámcsökkentés címén. Tehát a „vállalati biztos” egy éjszaka és fél délelőtt „átlátta a helyzetet” és át­szervezte a vállalatot, talán nem alaptalan a feltevés, hogy a megyei főjegyző hat­hatós támogatásával. Azt hiszem a folyamatban lévő fegyelmi vizsgálat ered­ményétől függetlenül, el­mondhatók a megyei önkor­mányzati apparátus egyes tagjai által alkalmazott mód­szerek. Ügy gondolom, a Megyei Közgyűlés hatásköre a jelen­ségek figyelembevétele alap­ján az esetleges konzekven­ciák levonása, melynek szük­ségességét tisztelettel aján­lom figyelmükbe. Dr. Marjai Tibor jogtanácsos Vége a sertésválságnak Mátészalka (KM — GB) — A sertésválságnak vége, s a hullámvölgyből való kilába­lási folyamatoknak tevékeny részese akar lenni, minősé­get és gazdaságot ígérő kon- centrátum-programjával a hazai takarmánypiacbój mintegy 25%-ban részesedő Purina-Hage Rt. — hangzott el az amerikai—magyar cég által, Mátészalkán tartott sertéstakarmányozási érte­kezleten. Megmozdult a sertéshús- piac — állítják a szakembe­rek — a vágóhidak sok he­lyütt kapacitás kihasználási gondokkal küzdenek, ami jó a termelőknek. Már akik, nem hagytak fel idén a ser­téstartással. Megjelentek a nyugati kereskedők is, akik persze kizárólag magas mi­nőségű, sovány húst keres­nek. A szegediek új piaco­kat találva, ismét több nagy­súlyú selejtkocát vásárolnak föl. Hetvenkét forint körül fizetnek az első osztályú, mázsán felüli sertés kiló­jáért a húsipari vállalatok, és visszaállt a két évvel ez­előtti szintre a malac ára is, mutatva, hogy valóban meg­indult valami a sertésága­zatban. A sok „húsba vágó” infor­máció közül azonban talán a legfontosabb az, amit a Pu­rina-Hage szakemberei hangsúlyoztak, hogy a meg­kívánt minőségű sertés fel­neveléséhez, hizlalásához minőségi takarmányozás szükséges. A világhírű Pu­rina takarmány-kiegészítők' segítségével, illetve azoknak a most meghirdetett, ked­vezményeket tartalmazó új értékesítési feltételeivel gaz­daságosan termelhető a mi­nőségi sertéshús. Ehhez a cég szakemberei újat és jobbat akarnak nyújtani. Nem tá­pot, koncentrátumót, pre- mixet kívánnak csupán el­adni, hanem egy teljes, tu­dományosan megalapozott, kipróbált takarmányozási rendszert visznek, ha kell a legkisebb szabolcsi faluba is, a gyakorlatban megmutatva mindent a gazdáknak. — Van „keresnivalónk” ebben a megyében — mond­ta Demjén Attila, a Purina- Hage Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei szaktanácsadó mérnöke —, ahol a 16% kö­rüli piaci részesedésünk fő­ként a nagyüzemi keverő­telepek vásárlásaiból tevő­dik össze. Baraksó Erzsébet / smerünk örömzenét — bizonyíthatják a legkiválóbban a dzsesszrajongók — és olykor vannak olyan ese­tek, amikor a legszebb ze­nei élmények miatti örö­münkbe is vegyülhet wröm. Mert mit gondoljanak a komolyzene hívei itt a megyeszékhelyen, ha arról értesülhetnek, hogy ugyan­azon a napon, s csaknem ugyanabban az időpont­ban, egyszerre rendeznék nagy érdeklődésre számot tartó koncerteket, %;<z mű- ■ faj kiváló művészéinek közreműködésével. - Szep­tember 25-én a művelődé­si házban a Magyar Vir­tuózok Kamarazenekar lé­pett fél, élén Szenthelyi Miklós hegedűművésszel, a római katolikus temp­lomban Varnus Xaver, a világhírű orgonaművész muzsikált. Tudjuk, két ilyen ,jne- b ét” egyeztetni nehéz, mert a művészek nem mindig akkor jönnek, ami­kor mi fogadni szeretnénk őket, hanem akkor, ami­kor a jó előre meghatáro­zott időbeosztásuk enge­di. De talán éppen azért nem volna lehetetlen az egyeztetés. így minden­képpen hátrányba kerül­nek azok, akik szívesen el­mennének mind a két hangversenyre, mert ked­velik a kamarazenét is és Üröoizene az orgonajátékot is sze­retnék meghallgatni. Nem szerencsés megosz­tani a zenebarátok tábo­rát korábbi rossz tapasz­talataik miatt sem — járt nálunk egy külföldi zene­kar, amelynek szereplése­kor többen voltak a zené­szek a színpadon, mint a hallgatók a nézőtéren. Képzelhető, miként véle­kedtek az itt élők kultu­rális igényéről és szellemi színvonaláról, s milyen hírét vitték el a nyíregy­házi polgároknak. Szeren­csére az utóbbi időben ör­vendetesen jól sikerült zenei rendezvények is vol­tak városunkban, ami bi­zonyosan összefügg a fil­harmónia ifjúsági bérleti sorozatainak megszervezé­sével, a művészeti szák­középiskola működésével, a zenei tagozatos osztá­lyokban és a főiskola ének-zene tanszékén foly­tatott ízlésnevelő munká­val. Vannak itt már olyan koncertek is — Kocsis Zoltán, vagy Kobayasi fellépéseire gondolhatunk —, amikor a közönség „szétszedi” a házat. M i lenne a módja, hogy a programok előké­szítői elkerüljék a két produkció egyidejűsé­gét? Erre nyilván meg­vannak az ötletek, és szükség is volna a koordi­nációra, mindaddig, amíg fel nem találják, hogyan lehetünk jelen egyszerre két helyen. Virágos szeptemberi nyár. bodnár istvAn felvétele Kommentár Krumpli Balogh Géza E gy érdekes, s tanul­ságos kísérletről számoltunk be la­punk keddi számában. A szatmárcsekei cigánykö­zösség egy része még ez év elején kibérelt a helyi termelőszövetkezettől ti­zenhat hold földet, azt huszonnyolc parcellára osztották, s krumpliter­mesztésbe fogtak.- A burgonya beérett, fo­lyik a, betakarítása. Erről volt szó az említett ripor­tunkban, i no meg arról, mint a legfontosabbról: bizonytalan a krumpli sor­sa. A tavaszon a vetőbur­gonya beszerzése volt igen körülményes, most meg piacot nem találnak a több száz mázsás termés­nek. Pedig, akik vállalkoztak a cigányság körében ma- napság^ még szokatlan földművelésre, derekasan dolgoztaik egész évben. Meg is lett az eredménye, hiszen bőséges termést ta­karíthatnak be, csak éppen vevőt nem találnak. Akit pedig érdekelne a krump­li, filléreket lökne érte. Kedden jelent meg a meglehetősen kesernyésre sikeredett riport, s még aznap délben megcsörrent a szerkesztőségben a szer­ző telefonja. A ZÖLDÉRT nyíregyházi központjának egyik vezető munkatár­sa volt a vonal túlsó vé­gén, s csupán azt akarta tudatni velünk, hogy ol­vasták ők is az írást, s az egyik szakemberük már el is indult Szatmárcse- kére. Hogy szemrevételez­ze a termést, s üzleti aján­latot tegyen. Igaz ugyan, hogy köze­lebbről is be tudná sze­rezni a vállalat a burgo­nyát, de a maguk módján ők is hozzá szeretnének járulni ahhoz, hogy a kí­sérletező kedvű csekei cigányok végül is jó esz­tendőt zárjanak. M Á z igazat megvallva, nekem fogalmam sincs, hány forint ma a piacon egy kiló krumpli, így aztán azt sem tudhatom, mennyi összeg üti majd a szat- márcsekeiek markát. Csak azt tudom, hogy e nemes gesztust — amikor mind inkább a könyörtelen üz­leti érdekek kezdenek el­uralkodni életünk minden szögletében, amikor a másik megsegítésére tett próbálkozások csak saj­nálkozó lenézést váltanak ki, mind gyakrabban — is szóvá kell tennünk. Hogy megmutassuk, né­ha-néha azért más szem­pontok is vezethetik éle­tünket. 3 archív felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom