Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-27 / 227. szám
991. szeptember 27., péntek HATTER Kelet-Magyarország Az érem két oldala Vizsgálat közben a gyógyszertári központban Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — A vizsgálat folyik, döntés várhatóan a megyei közgyűlés hétfői tanácskozásán születik. Azt talán mondani sem kell, hogy ez alatt nem csak az ellenőrzést végzők, az indulatok is dolgoznak. Érvek és ellenérvek csapnak össze, ki a megvádoltaknak, ki pedig a vádlóknak ad igazat. Remélve, hogy az érzelmek az eredmény objektivitását nem befolyásolják. A fentiek bizonyítására íme két levél, azaz két példa. Véglegesen átmenetileg? „Én egyszerű dolgozója vagyok a gyógyszertári központnak, de nem bírom nézni sok társammal együtt, hogy mi történik a vállalatnál, ezért az alábbiakat szeretném elmondani. Az új „vezetőség” még meg sem melegedett — átmeneti — munkahelyén, de már hamar ráérzett a hatalom szagára. A központ igazgatója még csak pár napja van felfüggesztve állásából — bár a bizonyítékokat még csak most ássák ki —, de már az új vezetés családtagjai vállalati kocsival furikáznak, járnak bevásárolni más megyébe, városokba is. A lakásuk (mely vidéken van) és a központ között vállalati kocsival ingáznak (bár saját nyugati kocsival rendelkeznek). Tehetik is, hiszen van a vállalatnak pénze, bírja ezt a központ! Ezen kívül élve a hatalommal nekik még az étkezést sem kell fizetni, hiszen ez jár (amit a gondnoknő nagyon szívesen eltussol). Még semmi sincs bizonyítva a felfüggesztett igazgató ellen (aki ettől még a vállalat igazgatója), ők már saját hatáskörben, és saját aláírásukkal látják el a leveleket, tudva a végső eredményt, hogy az „igazgatót úgyis elbocsátják”. Nagyon biztosak lehetnek az urak a dolgukban (a támogatóikkal együtt), mert már az igazgató szobáját is átrendezték, és mindenről úgy rendelkeznek, mintha ott ők maradnának örökké. Jang és Jin Mi. kis dolgozók, meg vagyunk félemlítve, már nem merünk egymással szóba állni, mert nem tudjuk ki melyik pártján áll. Megpróbáltunk aláírásokat gyűjteni, ami sikerült is, de megakadályozták annak a szerkesztőségükbe küldését. Felszólítottak minket egy „Felhívásban”. hogy aki a volt vezetőség ellen bármilyen okiratot, bejelentést tud, azt mindennap, mint egy fogadóórán megteheti. (Talán még most kel begyűjteni a bizonyítékokat ?) A gyógyszertári központba megbízott új „vezetőségnek” az volt az első dolga az első munkanapján, — hogy — előregyártott, magukkal hozott — felmondásokkal elbocsátották- a vállalat igazga- gatóhelyettesét (aki az igazgató távollétében a törvényes helyettes), a vállalati jogtanácsost és a titkárságvezetőt (mellesleg ő a személyzetis * is), azzal az indokkal, hogy megkezdődött a privatizáció — bár a tulajdon még nem rendezett a kormány által — és költségkiemelés címén, létszámleépítés miatt éppen ez a három ember a fölösleges. Ezen kívül az új „vezetés” teljesen fölösleges pénzpo- csékclásnak tartja a vállalat területén — még a volt igazgató idején elkezdett — nagy laboratórium építését. Elfelejtve azt, hogy Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében van a legtöbb munkanélküli, Kállai János N agyon szerették egymást, mondaniuk sem kellett. Az elválaszt- hatatlanság pólusos erejével. A fáradást nem ismerő odafigyelés türelmével. Adták a másiknak, amijük volt, s a társ öröme vissza- sugárzott mosolyukban. Hitték egymásban a meg- másíthatatlant. Komorrá válhatott köröttük a világ, nem törődtek vele. Tiszták voltak, előrecélzott zászlófeszesek. A biztonság erősei. Aztán a Titok rájuk emelte buta-nehéz fejét. A megismerhetetlenül elzárkózó Szándék sanda szemű vadállata. Rejtett utakon, eltéveszthető kanyarokban bukkant elő az első „nem hiszem!”. Meghajlott az örömf eszes zászlóselyem; sorfalat álltak a megválaszolatlan kérdések, előlük odúba bújtak a szeppenő szavak. Ha lepihentek, közéjük feküdt a bizalmatlanság betegtestű szörnyetege. Susogta, motyogta, duruzsolta félrehallható mondatait. S egy idő után már csak őt hallották. Mi történt? Valójában semmi — mondta Jang. — Csak ami törvényszerű — tetézte Jin. Elfáradt a vonzalom ereje, kimerült a pólusok energiája — okoskodtak a bölcsek. Lelepleződött az érdek nélküli szeretet kevés ruhájú tes- tecskéje! — vélték a szeretni képtelenek. M ost ott állnak, hátat fordítva arcuk helyett, és elkerülik együttlépteik utcáit is. Talán a veszteség fájdalmát sem érzik. Egymást már becsülni sem tudják. Kifogytak belőle. Jang üres tekintetű, Jin szeme hamuszürke. Kár értük! És kár a fényekért, melyeket sohasem láthatnak többé. inkább örülnének, hogy új munkahelyek teremtődnek. A fentiekhez hasonló dolgokat még sorolhatnám, félve attól, hogy a vállalatot — mely eddig igen sikeres volt —, az új urak teljesen tönkreteszik, ezért fogalmaztam meg több társammal együtt ezt a levelet, hátha valaki felfigyel az itteni állapotokra. Tisztelettel: a vállalatért aggódó dolgozó A jogász véleménye A Kelet-Magyarország 1991. szeptember 11-i lapszámban „Vállalati milliók — magán célok” címmel megjelent Kovács Éva által jegyzett írással kapcsolatban szeretnék néhány észrevételt tenni, illetve kiegészítést fűzni hozzá, mint a cikkben is említett érdekelt (vállalati jogász). Nem tartom szerencsésnek, hogy az írás csak a 10 oldalas vizsgálati jelentésből idéz részleteket, ráadásul hagza- tos alcímek alatt, s nem szól arról, hogy dr. Lénárt Gyula 7 oldalas jogszabályokkal alátámasztott észrevétellel élt a vizsgálat megállapításával kapcsolatban. Nyilvánvalóan tartalmasabb lett volna a konkrét „vádak” ismertetésénél az ellenvélemény idézése is. Ügy érzem, hogy a tényszerű ismertetésen túl, nem kapott kellő hangsúlyt az önkormányzati-vállalati? biztos kirendelésének törvényessége és a „vállalati biztos” „viharos gyorsasággal” végrehajtott első intézkedése a vállalat átszervezésének keretében „létszámcsökkentés” végrehajtása. A „létszámcsökkentés” ér' dekes módon a vállalati biztos kirendelésének törvényességét vitató jogtanácsost, valamint az általános (szakmai) igazgatóhelyettest és a titkárságvezetőt érintette, aki egyszemélyiben személyzeti és oktatási előadó is. Kézenfekvő, hogy a privatizációra történő felkészülésnél ezen munkakörök a legfölöslegesebbek. Felvetődik az emberben éppen az 1991. szeptember 12-i lapszámban „Még hiánycikk a nyíltság” című írásban foglaltakat is figyelembe véve, hogy ez az ügy is egy folyamat része. A hatáskörtúllépés jelen ügyre is jellemző. Dr. Czap Lajos megyei főjegyző tiszte és kötelessége lett volna a közgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy önkormányzativállalati biztos a gyógyszertári központ ügyében nem rendelhető ki. Miután a kirendelt „biztossal”, dr. Papp Lászlóval és dr. Czap Lajossal közöltem jogi álláspontomat 1991. szeptember 03-án 16 órakor szóban is, 1991. szeptember 04-én 11 órakor kezemben volt a felmondás létszámcsökkentés címén. Tehát a „vállalati biztos” egy éjszaka és fél délelőtt „átlátta a helyzetet” és átszervezte a vállalatot, talán nem alaptalan a feltevés, hogy a megyei főjegyző hathatós támogatásával. Azt hiszem a folyamatban lévő fegyelmi vizsgálat eredményétől függetlenül, elmondhatók a megyei önkormányzati apparátus egyes tagjai által alkalmazott módszerek. Ügy gondolom, a Megyei Közgyűlés hatásköre a jelenségek figyelembevétele alapján az esetleges konzekvenciák levonása, melynek szükségességét tisztelettel ajánlom figyelmükbe. Dr. Marjai Tibor jogtanácsos Vége a sertésválságnak Mátészalka (KM — GB) — A sertésválságnak vége, s a hullámvölgyből való kilábalási folyamatoknak tevékeny részese akar lenni, minőséget és gazdaságot ígérő kon- centrátum-programjával a hazai takarmánypiacbój mintegy 25%-ban részesedő Purina-Hage Rt. — hangzott el az amerikai—magyar cég által, Mátészalkán tartott sertéstakarmányozási értekezleten. Megmozdult a sertéshús- piac — állítják a szakemberek — a vágóhidak sok helyütt kapacitás kihasználási gondokkal küzdenek, ami jó a termelőknek. Már akik, nem hagytak fel idén a sertéstartással. Megjelentek a nyugati kereskedők is, akik persze kizárólag magas minőségű, sovány húst keresnek. A szegediek új piacokat találva, ismét több nagysúlyú selejtkocát vásárolnak föl. Hetvenkét forint körül fizetnek az első osztályú, mázsán felüli sertés kilójáért a húsipari vállalatok, és visszaállt a két évvel ezelőtti szintre a malac ára is, mutatva, hogy valóban megindult valami a sertéságazatban. A sok „húsba vágó” információ közül azonban talán a legfontosabb az, amit a Purina-Hage szakemberei hangsúlyoztak, hogy a megkívánt minőségű sertés felneveléséhez, hizlalásához minőségi takarmányozás szükséges. A világhírű Purina takarmány-kiegészítők' segítségével, illetve azoknak a most meghirdetett, kedvezményeket tartalmazó új értékesítési feltételeivel gazdaságosan termelhető a minőségi sertéshús. Ehhez a cég szakemberei újat és jobbat akarnak nyújtani. Nem tápot, koncentrátumót, pre- mixet kívánnak csupán eladni, hanem egy teljes, tudományosan megalapozott, kipróbált takarmányozási rendszert visznek, ha kell a legkisebb szabolcsi faluba is, a gyakorlatban megmutatva mindent a gazdáknak. — Van „keresnivalónk” ebben a megyében — mondta Demjén Attila, a Purina- Hage Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyei szaktanácsadó mérnöke —, ahol a 16% körüli piaci részesedésünk főként a nagyüzemi keverőtelepek vásárlásaiból tevődik össze. Baraksó Erzsébet / smerünk örömzenét — bizonyíthatják a legkiválóbban a dzsesszrajongók — és olykor vannak olyan esetek, amikor a legszebb zenei élmények miatti örömünkbe is vegyülhet wröm. Mert mit gondoljanak a komolyzene hívei itt a megyeszékhelyen, ha arról értesülhetnek, hogy ugyanazon a napon, s csaknem ugyanabban az időpontban, egyszerre rendeznék nagy érdeklődésre számot tartó koncerteket, %;<z mű- ■ faj kiváló művészéinek közreműködésével. - Szeptember 25-én a művelődési házban a Magyar Virtuózok Kamarazenekar lépett fél, élén Szenthelyi Miklós hegedűművésszel, a római katolikus templomban Varnus Xaver, a világhírű orgonaművész muzsikált. Tudjuk, két ilyen ,jne- b ét” egyeztetni nehéz, mert a művészek nem mindig akkor jönnek, amikor mi fogadni szeretnénk őket, hanem akkor, amikor a jó előre meghatározott időbeosztásuk engedi. De talán éppen azért nem volna lehetetlen az egyeztetés. így mindenképpen hátrányba kerülnek azok, akik szívesen elmennének mind a két hangversenyre, mert kedvelik a kamarazenét is és Üröoizene az orgonajátékot is szeretnék meghallgatni. Nem szerencsés megosztani a zenebarátok táborát korábbi rossz tapasztalataik miatt sem — járt nálunk egy külföldi zenekar, amelynek szereplésekor többen voltak a zenészek a színpadon, mint a hallgatók a nézőtéren. Képzelhető, miként vélekedtek az itt élők kulturális igényéről és szellemi színvonaláról, s milyen hírét vitték el a nyíregyházi polgároknak. Szerencsére az utóbbi időben örvendetesen jól sikerült zenei rendezvények is voltak városunkban, ami bizonyosan összefügg a filharmónia ifjúsági bérleti sorozatainak megszervezésével, a művészeti szákközépiskola működésével, a zenei tagozatos osztályokban és a főiskola ének-zene tanszékén folytatott ízlésnevelő munkával. Vannak itt már olyan koncertek is — Kocsis Zoltán, vagy Kobayasi fellépéseire gondolhatunk —, amikor a közönség „szétszedi” a házat. M i lenne a módja, hogy a programok előkészítői elkerüljék a két produkció egyidejűségét? Erre nyilván megvannak az ötletek, és szükség is volna a koordinációra, mindaddig, amíg fel nem találják, hogyan lehetünk jelen egyszerre két helyen. Virágos szeptemberi nyár. bodnár istvAn felvétele Kommentár Krumpli Balogh Géza E gy érdekes, s tanulságos kísérletről számoltunk be lapunk keddi számában. A szatmárcsekei cigányközösség egy része még ez év elején kibérelt a helyi termelőszövetkezettől tizenhat hold földet, azt huszonnyolc parcellára osztották, s krumplitermesztésbe fogtak.- A burgonya beérett, folyik a, betakarítása. Erről volt szó az említett riportunkban, i no meg arról, mint a legfontosabbról: bizonytalan a krumpli sorsa. A tavaszon a vetőburgonya beszerzése volt igen körülményes, most meg piacot nem találnak a több száz mázsás termésnek. Pedig, akik vállalkoztak a cigányság körében ma- napság^ még szokatlan földművelésre, derekasan dolgoztaik egész évben. Meg is lett az eredménye, hiszen bőséges termést takaríthatnak be, csak éppen vevőt nem találnak. Akit pedig érdekelne a krumpli, filléreket lökne érte. Kedden jelent meg a meglehetősen kesernyésre sikeredett riport, s még aznap délben megcsörrent a szerkesztőségben a szerző telefonja. A ZÖLDÉRT nyíregyházi központjának egyik vezető munkatársa volt a vonal túlsó végén, s csupán azt akarta tudatni velünk, hogy olvasták ők is az írást, s az egyik szakemberük már el is indult Szatmárcse- kére. Hogy szemrevételezze a termést, s üzleti ajánlatot tegyen. Igaz ugyan, hogy közelebbről is be tudná szerezni a vállalat a burgonyát, de a maguk módján ők is hozzá szeretnének járulni ahhoz, hogy a kísérletező kedvű csekei cigányok végül is jó esztendőt zárjanak. M Á z igazat megvallva, nekem fogalmam sincs, hány forint ma a piacon egy kiló krumpli, így aztán azt sem tudhatom, mennyi összeg üti majd a szat- márcsekeiek markát. Csak azt tudom, hogy e nemes gesztust — amikor mind inkább a könyörtelen üzleti érdekek kezdenek eluralkodni életünk minden szögletében, amikor a másik megsegítésére tett próbálkozások csak sajnálkozó lenézést váltanak ki, mind gyakrabban — is szóvá kell tennünk. Hogy megmutassuk, néha-néha azért más szempontok is vezethetik életünket. 3 archív felvétel
