Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-26 / 226. szám
991. szeptember 26., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország Jó lapot fa'cflimnifl Isákgyári helyzet „Válaszféle” Szilágyi faníti úrnak! Volt egyszer egy zsákír Nagyhalászban.” Ez a íregység 1972-ben alakult, it Kender-Juta Politextil llalati gyáregység. A kez- i nehézségek után a gyáf- ségünk 1989 decemberéig íreségesen termelt, 60 lió Ft-os nyereséggel, öt- rös kiváló vállalat lett. idéz a múltra nézve visz- menőlegesen éredmény- mondható, miközben 8 decemberében 5 úgy- ezett „Tolvaj Kft.” ala- t, 4 az anyavállalaton be- egy gyáregységen belül. :ft.-k megalakulása után 2tűk mi dolgozók, hogy a etők a dolgozóktól kezdik artani azt a bizonyos tá- ságot. Éreztük, hogy ki a ető és ki a dolgozó. Ezek kft.-k csak részlegesen, y nem is voltak elváltva a vállalattól. Ezután az 1990-es év, az első yedévben már jelentkez- a veszteségek, az év vé- e 140 millió veszteséget tak össze, egy év alatt! a gyáregységünkre nézve itegy 80 millió forint volt. )91 januárjától gyáregy- ink önelszámolás útra , külön elszámolás az anyavállalattól, és július 31- ig mintegy 35 millió forint veszteséget hozott össze a gyárvezetés. Eközben még 150 főt elbocsátottak februárban, ebből vezető egy sem volt. E veszteségek hatására a vezérigazgató úr bejelentette, a gyáregységünkben minden fizetési támogatást megvon. Egy hónap alatt a gyáregységi vezetőink július hónapiban 18 millió veszteséget produkáltak, holott a termelés folyamatos műszak, három műszak és állandó árukirakodás volt. Mind e veszteségek ellenére minden vezetőt a helyén hagyott a vezérigazgató. Kértünk rá magyarázatot. Kikerülve a választ gyáregységünket szeptember hónapra bezáratta, 80 százalékos fizetéssel. Tovább nőtt a dolgozók bizonytalansága az október elsejével induló kft. miatt. Elképzelhető, hogy újabb elbocsátásokra kerül sor. Ez úgymond súlyos helyzetet teremtene a községünkben, tovább növelné a munkanélküliséget. A helyi vezetés kizárja az érdekvédelmi szervezetek tájékoztatását, nem is vesz tudomást róluk. Annál is inkább féle1- met kelt ez a kft. a dolgozók körében, mert elhangzott olyan kijelentés egyes vezető részéről, dolgozhatunk mi térden csúszva napi 300 forintért, vagy esetleg még a levegő vételéért is fizetni kell. Nem vagyunk a privatizáció ellen, hisz ez az országnak a célja, de hiteles vezetőkre van szükség egy megalakuló kft.-ben, mivel mintegy 500 dolgozónak a kenyér kérdéséről van szó. Azt szeretnénk, ha ez a gyáregység, ezekkel a dolgozókkal egy az egvben továbbra is nyereségesen dolgozna. Gyáregységünk fennmaradása érdekében levélben interpelláltunk Antall József miniszterelnök úrnak, 1991. augusztus 29-én, melyre válaszlevelet várunk. Ballai Mihály önk. képviselő (U. i. 1991. szeptember 17- ével beindult a gyárban egy részleg, kb. 1 millió zsákmegrendelés van. Ez nem sok dolgozót érint.) Gerincesség erookratiküsan! megyei „POFOSZ” kövese egyszerűen kiábrándí- („POFOSZ-követelés a mányhoz”.) íint a megújult MSZMP a, kijelentem, hogy pár- k egyáltalán nem akar zarendeződést; ez csak 3s egyének óhaja lehet leg. Igaz, mi 1989 novem- íben úgy álltunk fel, hogy i tagadtuk meg azt a va- issal, ellentmondásokkal életutat, amit igaz elv- aink az elmúlt idők fo- nán végeztek, mléküket megőrizzük, ;győződésüket tiszteletben juk, és a még élő, öreg ársainkat is van erőnk Védeni, ha az indokolt Az is igaz, hogy mi a ializmus fejlettebb, igaz- isabb építését nem adtuk z a jelenség, amit úgy meznek, hogy visszaren- idés, nem más, mint a felségtől való félelem, mert nyen elképzelhető az is, r azokat az erőket is felségre vonják egyszer, minduntalan akadályoz- a demokratikus rend ki- ulásának lehetőségét, zt már több párt felis- te, hogy kiszorítósdival leg csak részeredménye- lehet elérni, ami csak is pártvezérek pillanatnyi ■keinek felelhet csak Tisztelettel: Nagy István MSZMP-tag Nábrád A lapunkban szeptember 5-én „Roncsbüfék”, illetve „Nem hagyom szó nélkül” című cikkekre az alábbi (névtelen) olvasói levél érkezett: Az írások szerzője (Tapolcai Zoltán) nem kívánt megjegyzést fűzni hozzá. „Kedves Tapolcai Űr! Kioktatták? Ugyan már. Magát miért nem lehet kioktatni? Hisz Maga csak egy újságíró, aki mások kegyéből él, nem pedig a saját erejéből. Azonkívül nem is egy gerinces ember. A cikkből a lényeget „kifelejtette”: — Mielőtt kiadták az engedélyt, már akkor is kellett volna tudni, hogy az „roncsbüfé”. — A felelőtlen emberek saját zsebükből fizessék ki a miattuk felmerült ktg -két. — A munkanélkülieket foglalkoztassák a közterületek rendbetételére. (Nem „roncsbüfék” eltakarítására hanem a szemét eltakarítására.) — Ne irigykedjenek, Magával az élen. Vállalkozzanak saját ktg-n, mindenkinek meg van adva a lehetőség. Kritizálni a legkönnyebb. Nem tetszett a stilisztikám? Meglehet. Csak kutyafuttában írtam. Én csak egy magyar szakos diák vagyok, nem újságíró, de azért véleményem lehet, ha nem is önnel egyező. Csak hát nem kell visszaélni a monopolhelyzettel. Olvashatom újra a cikkét? Igen kíváncsi lennék, hogyan sírja el magát, amiért nem éljenezték. Várom.” Ebéd nélkül Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon fel vagyok háborodva, mások is, kénytelen voltam kezembe fogni a tollat és közölni a tapasztalatokat. Vidéki útjaim során a napokban Máriapócson töltöttem a , szabadidőmet. Megtekintettem a híres községet és a pápai ünnepi fogadást. Az ünnepség után szerettem volna megebédelni jó meleg ételeket és tovább irány diploma őszerkesztő Űr! E lnézését kérem zavarásomért. Kérem, ha lehet, közölni lapjukban a következőket: Aranydiplomás pedagógus vagyok. 36 évig tanítottam. Ebből 20 év lúsz) tiszta cigányiskolai nevelő-oktató munkám volt yíregyházán. KöSzönet a „Bessenyei György" Tanárképző Főiskola zzetőségének, minden dolgozójának, a „Pedagógusok lakszervezete Központi Vezetőségének”, mindazoknak, cik lehetővé tették számunkra, hogy 1991. szeptember án kellemes környezetben, igazi kartársias légkörben a anévnyitó ünnepélyükön” ott lehettünk. Átadták, il- tve átvehettük az arany- gyémánt- vas- rubin- plomáinkat. Köszönettel: Pankotay Barnabásné Szabó Julianna Aranydiplomás „Kiváló tanító” visszautazni Debrecenbe a szálláshelyre, de sajnos, erről le kellett mondanom, mert a községben nem üzemel étterem, vagy vendéglő, ahol meleg ételeket készítenek. Elég szomorú dolog, hogy ilyen híres községben nincs étterem, ahol az idegen vendégek, kirándulók megebédelhetnének. Farkas Béla Kaposvár, Gyár u. 26 B. Rendezték Tisztelt Ügyintéző! Ne haragudjon, hogy ismét levelemmel zaklatom, de ezúton szeretném kifejezni hálámat és köszönete- met önnek saját és édesapám nevében, azért, hogy ügyünket meggyorsította és megnyugtató módon elrendezte. Kívánok önnek és a Szerkesztőség valamennyi tagjának sóik erőt, jó egészséget, kitartó és megértő toleranciát felbolydult gazdasági-társadalmi helyzetünkben. Tisztelettel: Orosz Andrásné Vaja, Knézich u. 23.1 sz. Pénz a zsebből Tisztelt Kelet-Magyarország! Napilapjuk 1991. augusztus 27-i számában az első oldalon jelent meg „Húsmérleg” címszó alatt pár soros tájékoztatás, miszerint „Az augusztus 7. és 17. között lebonyolított húsakció során mintegy 11 500 tonna csontos húst adtak el és őhozzá vetőlegesen 1400 tonna zsírszalonnát. Ez a cikk számomra nagyon bosszantó és gondolom, még nagyon sok sertéstartó gazda számára is. Hosszú évek óta sertéstarfassal foglalkozom, ezzel kiegészítve családom jövedelmét. A sertéstartás régebben sem volt kifizetődő tevékenység, de az utóbbi időben teljesen ráfizetéses. 10 db hízósertésemet nagy nehezen 4 hónap alatt tudtam értékesíteni, viszont van egy te- nyészkocám közel 400 kg, amit már 8 hónapja, hogy szeretnék értékesíteni, de nem tudom, mert akármerre megyek felvásárló szervhez, elutasító választ kapok. Az állat tartása sok pénzt kivesz a zsebemből, mert tenyésztésre alkalmatlan és így értelmetlen a tartása. Tisztelettel: Sápi András Baktalórántháza Tisztelt Kolléga! A pedagógiában semmi nem történhet öncélúan, mindent a gyerekek érdekének kell alárendelni. Ha a KM 1991. szeptember 12-i számában, A Főszerkesztő postájából rovatban „Rendelőből bolt, de miért” c. írás ezt a nemes célt szolgálja, az dicséretes, ellenkezőleg sajnálatos. A valóságról való objektív tájékoztatás nemcsak a hivatásos újságíró kötelessége, hanem a „levelező” feladata is, főleg ha pedagógus, f A pedagógiában egy szituáció nyilvánosság elé tárása mindig magában hordozza az egyoldalú tájékoztatás veszélyét, s ha ez nem a fejlődés érdekében történik, az manipuláció. Veszélyes ez azért is, mert azok a gyerekek is olvassák, akikről, akiknek szól, s ítéletet alkotnak arról. aki írta. Élve „a hallgattassák meg a másik fél is” jogával, hadd tegyek egy-két apró észrevételt az említett írással kapcsolatban: „Orvosi rendelő” soha nem volt az iskolában, de volt egy orvosi szobának kinevezett helyiség, ahol vödröt, felmosórongyot, seprűt stb. tartottak a takarítók. E helyiségben iskolabolt lett kialakítva, ahol naponta elfogy 8 1 tej, 10 1 kakaó, és 150 db péksütemény. Az iskola 220 tanulója közül 120 napközis, akik kapnak tízórait: de 100 nem, akik eddig szünetekben szaladtak a forgalmas közúton a boltba, s visszafelé szaladva itták a tejet, kakaót stb. Egyébként 110 felsős tanuló közül 110 állítja, hogy szükség van erre a boltra. Hát akkor, kik azok, akik „tiltakoztunk ellene”? Ilyen alapon a napközis tízórai sem kellene. Az az állítás megfelel a valóságnak, hogy a körzetben 7 bolt van, csak egy apróságot elhallgatott a tanító úr: hogy a hét közül 4-ben „szeszes tejet” mérnek! Abban igaza van a tanító úrnak, én mint biológus tanár és a körzeti orvos is tudjuk, hogy mi szükséges a gyerekek egészséges életmódjához: ezért csináltuk ezt a boltot, hogy a gyerekek kulturált körülmények között tízóraizhassanak. Aki ma ezt vitatja, enyhén szólva szűklátókörű. Egyébként van hova „lefektetni” a gyerekeket (nem a padlóra) és a körzeti orvosi rendelő 260 lépésre van az iskolától. A levél másik témájával kapcsolatban: Nem felel mag a valóságnak, és érthetetlen az az állítás, hogy az iskolánkat is elérte a „renszerváltás gyulaji módra”. Fogalomzavarban van a tanító úr, mert: az iskolának, csak megbízott igazgatója volt (akit az önkormányzat fegyelmivel tényleg elbocsátott a mukaügyi bíróság érvényes ítélete alapján), és személyemet nem nevezte ki igazgatónak, csak egy időre megbízott a munkáltatói jog gyakorlásával (amíg valaki elnyeri pályázat útján a pozíciót). Részemről nagyon szeretném, ha a további terveink megvalósításában részt vennél; mondjuk építő jellegű kritikával, nem félrevezető tájékoztatással. Matolcsi Miklós az iskola önkormányzati megbízottja OwiBérsBklelMI jeles Csíraszám Nyíregyháza Megyei Jogú Város történelmében egyedülálló bűncselekmény volt az 1991. augusztus 14-én 19,35 órakor történt postarablás. Ezt két fiatalember lőfegyverrel követte el, egyikük alig haladta meg a fiatalkor határát. Cselekményüket profiként (utánozva a krimifilméket) hajtották végre, de sok mindent kihagytak a számításukból. Például azt, hogy a riasztóberendezés működését követően, perceken belül megjelent két rendőrgépkocsi és járőrszolgálatos rendőrök. Ennek ellenére azonban mégis eldördült több lövés, szerencse, hogy sérülés nem következett be. Az a körülmény, hogy a rablókra, várakozó gépkocsit nem tették üzemképtelenné, vitatható körülmény, de a további fegyverhasználattal a túsz életét tették volna ki veszélynek. A rablóknak a sötétség beállta is kedvezett, valamint az, hogy helyismeretük megvolt s el- fogatásukat az is késleltette, hogy az irányt illetően helytelen információt kaptak az üldözők, azon kívül két gépkocsijuk is üzemképtelenné vált. A rablók elfogásához nagyban hozzájárult, hogy a' Vesszők nyomozóhatóság előtt ismertté vált személyük és országos körözést rendeltek el s fényképüket is közölték. Ennek alapján aztán 8 nappal tettük elkövetése után lakat alá kerültek, önhittségük bizonyítéka az, hogy nem kísérték figyelemmel a velük kapcsolatos eseményeket, gyanús módon költekeztek, s tudomást sem szereztek körözésükről, mert — mint mondták —. akkor jelentkeztek volna. Ezt persze nehéz elhinni. Az üggyel kapcsolatosan néhány tanulság azonban megfontolandó: a rendőrség felfegyverzettsége korszerű legyen, de legalább olyan, ami az adott alkalomnak megfelel; a gépkocsi legyen ellátva golyóálló védelmi berendezéssel; — kifogástalan műszaki állapotú legyen a gépkocsi és a lehető leggyorsabb; adandó alkalommal mesterlövészek beállítása sem nélkülözhető. Az írásom címére utalva, kijelenthetem, hogy nem a „milliók”, — hanem az „emberi élet” a legdrágább, — s ezzel tisztában voltak a rend őrei. Beküldte: dr. Kiss László Nyíregyháza Tisztelt Főszerkesztő Űrt Ismét megküldök egy „vesszőcsomagot”, mely kb. 50 vesszőhibát tartalmaz, s melyékre a Kelet-Magyar- országban bukkantam. Visz- szatérő hibák az és kötőszó előtti vesszők hiánya, a sajnos szó utáni vessző hiánya, a név és beosztás — szerepkör közötti vessző elmaradása. Javaslom, hogy a vesszőik alkalmazásáról tartsanak oktatást a dolgozóknak, válogassák meg a korrektort, vagy a nyomdával tárgyaljanak. Mindenképpen véget kell vetni a vessző- hiba-ánadatnalk! Azt is megjegyzem, hogy gyakran a vessző alkalmazása határozza meg a mondandót, amit csak az újságíró dönt el. Gincsai Miklós Nyíregyháza, Honfoglalás u. 31. sz. (Köszönjük Tisztelt Olvasónk segítő szándékú észrevételeit, igyekszünk hasznosítani, A szerk.) Szakemberek szerint az évszázad legnagyobb értékesítési válságát éli a magyar mezőgazdaság. A kelet-európai piacok elvesztéséből adódó veszteségek jó részét a mezőgazdasági termékek előállítására vállalkozókra hárították. A kormány ugyan azt hangoztatja, hogy a monopolhelyzetben lévő nagyvállalatokat le kell törni, gyaíkorlatilag azonban a felvásárlásban tovább uralkodnak a bürokratikus monopolszervezetek, sőt úgy tűnik, a kormány kiegyezett velük a költségvetés kímélése céljából. Ezt bizonyítja a legutóbbi tejtermelési tanácskozáson elhangzott kijelentés, mely szerint a kormány megvonja a harminc- millió forintos állami támogatást, ha a tejipari vállalat nem tartja be a 85 százalékos tejfelvásárlást! A tejipari vállalat az általa működtetett tej gyűjtőik fenntartására költségtérítés címén 20—60 fillért von le literenként a termelőktől. A vállalat túltermelésre hivatkozva sajt- és vajhegyekről beszél, ugyanakkor az üzletekben holland vajat is vásárolhatunk. Továbbá 1992. január elsejétől be akarja vezetni a háztáji gazdaságokban is a tej béltartalmai vizsgálatát. Ez azt jelenti, hogy a tej csíraszám szerint lesz minősítve, ami tovább nehezíti a kistermelők gondjait, hiszen ehhez a kifejt tej azonnali hűtésére lenne szükség. A tejtermelő gazdák jövője teljesen kilátástalan, a gondok rendezése, megoldása számukra létkérdés. Ezért alakult meg a közelmúltban a tejtermelők érdekképviseletének megyei szervezete. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Tejtermelők Érdekképviseleti Szervezete Bíró Antal Nyíregyháza, Kossuth u. 10. 11
