Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
Ä ‘Keíet-“Magyarország hétvégi meftéhíete 1991. szeptember 21. XT • í ' Receptötletek Nem mindenki karcsú Őszi ruhák erősebb testalkatúaknak Villányi Zsuzsa A molett nőnek nem kis problémát okoz az új ruha beszerzése. Több az anyagszükséglete az átlagméretnél, a fazonkiválasztás sem könnyű, mert legalább azt az illúziót kell keltenie viselőjében, hogy karcsúsítja, másrészt, mert senki sem egy szezonra varrat vagy vásárol ruhát. A kiválasztott modellnek időállónak kell lennie. Az ajánlatnak szánt rajzok többsége egyszerű angolos forma, kivéve a 4-es és 5-ös modellt, ami kissé franciás fazon, amit esti alkalomra szántunk. 1. Kockás szövetruha mellénnyel. A ruha egybeszabott egyenes vonalú, fehér gallérral és kézelővel. A mellény színe a kocka színével azonos. Díszítése a ferde anyagból szabott szegőpánt. 2. A következő modell régi megunt ruhából is alakítható. A melírozott szövet, dzsörzé vagy kötött ruhán az ék alakú kivágás, a kivágásban a betét és az ujjak széle paszpolozott. 3. Régi kabátból alakítható szövetruha. Elütő színű gallér, kihajtó és kézelő díszíti. 4. Ezt a fazont is megvarrhatjuk egy régi ruhából. Egyenes vonala lazán követi a testet. Dísze a selyem- vagy csipkefodor az ék alakú kivágás körül és az ujjak szélén. 5. Szimmetrikusan gombolódó kabátruha. Fényes selyem anyagból készül a gallér, az öv és a kézelő. A tészta mint altató Azok a betegek, akik este szénhidrátban gazdag diétás vacsorát kaptak, jobban és mélyebben aludtak, mint azok, akik más vacsorát fogyasztottak — tudhatjuk meg egy bázeli egyetemi klinikán végzett felmérésből. Az orvosok ezt azzal magyarázzák, hogy a szénhidrát fogyasztása után az agyban serotonin képződik, mely anyag nyugtató hatású, tehát elősegíti a jó alvást. Ezek után néhány tésztás recept: Spagetti, zöld- borsópürével és tonhallal HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLY RÉSZÉRE: negyed liter húsleveskockából, 30 dkg zöldborsó, fél kiló spagetti, só, 1 pohár tejszín, fehér bors, 1 doboz (kb. 20 dkg) tonhalkonzerv, bazsalikom. A húslevest felforraljuk, és ebben főzzük a zöldborsót kb. 15 percig. A spagettit forró sós vízben kb. 10 percig főzzük. A borsóból és a húslevesből pürét készítünk, szintén áttörjük, majd hozzáadjuk a tejszínt és az egészet felfőzzük. Ízesítjük. A tonhalról lecsöpögtetjük az olajat, kis darabokra vágjuk, a spagettihoz és a zöldborsópüréhez tálaljuk. gyúrunk, és kb. 30 percig fólia alatt pihentetjük. A spenótot megmossuk, megtisztítjuk a szárától. A hagymát meghámozzuk és apró kockákra vágjuk. A szalonnát csíkokra vágjuk és ropogósra sütjük, majd kivesszük a zsírból. A hagymakockákat megpároljuk szalonnazsírban, hozzáadjuk a spenótot, és addig pároljuk, amíg összeesik. Ezután kinyomkodjuk. A túrót összekeverjük a tojással, sóval, borssal, szerecsendióval ízesítjük, hozzákeverjük a spenótot és a kisült szalonnadarabokat. A tésztát enyhén belisztezett konyharuhán kinyújtjuk, rákenjük a spenót-túró masszát, és a konyharuha segítségével felgöngyölítjük. A konyharuhát a két végén bekötjük, és a masszát forrásban lévő sós vízben kb. 30 percig puhára főzzük. Majd kivesszük a tésztatekercset a vízből, a konyharuhát eltávolítjuk, és a tekercset szeletekre vágjuk. Paradicsomszószt adunk mellé. Széles metélt gombával Fűszeres spenóttekercs ]W*"yi HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLY RÉSZÉRE: 30 dkg liszt, 3 tojás, 2-3 evőkanál olaj, fél kávéskanál só. A töltelékhez: 1 kg friss spenót, 1 vöröshagyma, 10 dkg füstölt szalonna, 40 dkg túró, 2 tojás, só, bors, szerecsendió. A lisztből a tojással, olajjal és sóval jól nyújtható lágy tésztát HOZZÁVALÓK 4 SZEMÉLY RÉSZÉRE: 3 dkg szárított vargánya gomba, 40 dkg • széles metélt, 1 gerezd fokhagyma, 1 nagy fej hagyma, 2 dkg vaj vagy margarin, 1 pohár tejszín, só, fehér bors, 1-2 teáskanál citromlé, petrezselyem. A gombát negyed liter vízben kb. 30 percig áztatjuk. A tésztát 10-12 percig főzzük. A fokhagymát és a hagymát meghámozzuk, és apró kockákra vágjuk. A zsiradékot felforrósítjuk, megpároljuk benne a hagymát, a fokhagymát és a gombát. A gomba vízével és a tejszínnel felengedjük, és egyszer felforraljuk. Sóval, borssal és citromlével ízesítjük. A tésztára öntjük, és petrezselyemmel megszórjuk. A. KM cíVct-L luVűlő. Méljük a vérnyomásunkat! Mérő Éva Napjaink zaklatott világában egyre gyakrabban és egyre többet hallhatunk és olvashatunk a magas vérnyomásról, és annak súlyos következményeiről. — A magas vérnyomás vagy okoz tünetet vagy sem. A legfőbb probléma itt az szokott lenni, hogy sokáig a magas vérnyomás nem okoz tünetet, hanem csak egyszerűen emelkedik a vérnyomás. — A lakossági szűréseknek milyen szerepük van a magas vérnyomás betegség megállapításában, és milyen körülmények között célszerű a mérést elvégezni? — Mikor beszélhetünk magas vérnyomásról? — kérdeztük dr. Farsang Csaba professzort, a budapesti Tétényi úti kórház osztályvezető főorvosát, a szakterület kiváló ismerőjét. — Röviden: akkor, ha az adott életkornak megfelelő normális értéknél nagyobb a vérnyomás. Bővebben: normális esetben a vérnyomás felső határa 140-90 higanyr lliméter. Biztos, hogy magas vérnyomás akkor, ha az eléri va ;y meghaladja a 160/95 hgmm-f s értéket. Ha 140 és 160 közötti első vagy 90 és 95 közötti alsó értékről van szó, akkor az tulajdonképpen magas is, meg nem is, ezért határérték-hipertóniának szokták nevezni. — Mindenkor tünetek kísérik a magas vérnyomást, és ezekből egyértelműen felismerhető a hipertónia betegség? Ez alapvetően két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy az illetőnek valamilyen betegsége van, aminek a magas vérnyomás tünete, például a mellékvesekéreg túl sok hormont termel vagy a veseéren kialakuló érelmeszesedés következtében egy szűkület vérnyomás-emelkedést vált ki. Ilyenkor tüneti hipertóniáról beszélünk. Abban az esetben viszont, ha ilyen egyértelmű ok nem mutatható ki, ha nem lehet tudni, hogy mi okozza a magas vérnyomást, akkor magas vérnyomás betegségről, esszenciális hipertóniáról beszélünk. A betegség lényegét a magas vérnyomásban jelöljük meg anélkül, hogy az azt kiváltó okokat egyértelműen le tudnánk írni. Ez az a magas vérnyomás betegség, amely a lakosságot leggyakrabban érinti, hiszen az összes magas vémyomású személy kb. 85—90 százalékának ilyen betegsége van, és csak 10—15 százalékánál mutatható ki valamilyen egyértelmű ok a magas vérnyomás mögött. — A betegség kialakulásában örökletes tényezők, életmódbeli, táplálkozási szokások és sok egyéb tényező játszik szerepet. Az idegrendszernek központi szerepe van. Az első fázis az, amikor még csak időnként emelkedik a vérnyomás, még igazán tünetet sem okoz. Ilyenkor csak véletlenül fedezhető fel a betegség. Ez esetben van rendkívül nagy jelentősége a lakossági szűréseknek. A magyarországi arány a szűréseknél: a betegek egyharmada nem tudta, hogy magas vérnyomása van. körülmények között végzett szűrővizsgálatok fontossága nagy, mert a magas vérnyomás e kezdeti fázisban befolyásolható leginkább gyógyszerrel, életmóddal, táplálkozással vagy egyéb tényezőkkel, és ilyenkor még a magas vérnyomásnak másodlagos szervi károsodásai sem alakulnak ki. A szűrővizsgálatoknak nagyon fontos kritériumai vannak: tizenöt perces nyugodt, semleges környezetben legalább két egymástól elkülönült időben, más napon kell mérni az értéket, s ha mindkét érték átlaga egyenlő vagy meghaladja a 160-95 higanymillimétert, csak akkor lehet valakire azt mondani, hogy magas a vérnyomása. Megfelelő Ezért célszerű lenne mindenkinek gyermekkortól kezdve évente legalább egyszer vérnyomást mérni. Aki csak teheti, vegyen magának, családjának vagy valamely közösségnek vér- nyomásmérőt. Olcsó vérnyomásmérőknél jobban meg kell tanulni a készülék használatát. A drága vérnyomásmérő automaták mindent tudnak, de a tévedés lehetősége is nagyobb, például ha megmozdítja valaki a karját vagy ha az automata komputerrésze elromlik, akkor téves értéket mér. A nagyon drága készülékek nagyon pontosak. Legegyszerűbb azonban az a higanyos vérnyomásmérő, amely az orvosi rendelőkben található. A betegek által otthon mért vérnyomásnak az orvos számára a kezelés beállításában óriási jelentősége van. Lélekmentők Chikán Agnes A hazai nagy politikai fordulat számtalan olyan csatornát is megnyitott, amelyre nem is számítottunk. A lehetőség, hogy most mindent el szabad mondanunk, áttörte az egyént gátló zsilipeket is, és szinte mindenkiből áradnak az eddig elfojtott érzések és gondolatok. A belső föltárulkozás igénye tömegessé vált, amely kollektív pszichoterápiát igényelne. Az egészségügy, a hivatalos pszichiátria azonban — szokások, törvények, etikai és anyagi megfontolások béklyói miatt — tehetetlen. Nem így a dilettánsok, féldilettánsok, magánvállalkozók egyre népesebb serege. Ők — ügyesen, ilyen-olyan fékek nélkül — igyekeznek is kielégíteni a társadalmi igényt: az emberek személyes törődés utáni vágyát. „A mégoly nemes szándék is könnyen célt téveszt kellő szakértelem híján” — vallja dr. Fodor Judit pszichológus és dr. Kovács Zoltán pszichiáter, akikkel a Szegedi Orvostudományi Egyetem idegklinikáján beszélgettünk. Ennek az eszmecserének a tanulságait foglaljuk most öszsze. Balgaság lenne föltételezni, hogy a lélek rejtelmeit ismerő diplomás orvosok nem vették észre: hazánk lányai és fiai is tömegével szomjúhozzák most a kitárulkozást, az egyéni törődést, miként teszik ezt évtizedek óta a tőlünk nyugatabbra élők. Míg azonban ők a lehetőségek széles skáláját zongorázhatják végig, amíg elérik a vágyott lelki harmóniát, számunkra igen korlátozott a kínálat. S amerre szabad az út, arra egyelőre kevés a biztosíték, hogy rátérve nem lépünk gödrökbe, nem esünk csapdákba. hét év tanulás után újabb hármat vesz a nyakába: 450 terápiás órán kell részt vennie, míg levizsgázhat, saját zsebből áldozva erre ezreket. Ennyi befektetés után keve sen vállalhatják egy üzle; rizikóját, fizetésből élő ember lévén, talán még a rendelő bér leti díját se tudná fizetni. Az életben tébláboló tanács tálán ember mit kezdhet há háborgó vagy bizonytalan lel kével? Kapva kap az alkalmon ha az út menti fára szögezet plakát, az újsághirdetés, a rá dióműsor tudat alatti utazásrí hívja, hogy menjen el egy leik tréningre, egy életvezetés tanácsadásra, lázadjon, és la zítson, meditáljon, és vegyi kezébe a sorsát. Eszébe se jut hogy aki majd századmagáva őt is kezelésbe veszi, esetle« jó üzletember, de dilettáns lé lekbúvár. Miért is lenne bizal matlan, hiszen éppen erre vá gyik, hogy valaki kinyújtsa ért« a kezét, valaki törődjön vele valaki segítsen föloldani . görcseit, megoldani a gondjail valaki mondja meg, miként se gíthet önmagán. Es ha ezt eg; mágus, egy mutatványos igéi is neki, örömmel elfogadja, é: nem sajnálja tőle a 3—6000 fo rintot sem. Jóllehet, ha hozzá férhető lenne számára egy ta nult szakember, kevesebb pén zért valódi lelki megnyugvás kapna. Mi tehát a megoldás? Ez . jelenség is szabályért, törve nyért kiált. A lehetséges gye gyító módszerek szőkítési nem lehet cél, hiszen a nyuga világban is adott a választá lehetősége. De a gyógyítás ki' lönböző szintjeit a maguk he lyén kell értékelnünk. Mit tesz a magyar ma, ha valami lelki fájdalma, életvezetési problémája van? Mivel itt még nem divat, hogy „elmegyek a pszichológusomhoz”, rágódik hát egyedül a gondjain. Aztán ha emészthetetlennek bizonyulnak, iszik rá egyet, kettőt... Az erősebb, elszántabb egyéniség elmerészkedik a klinika kapujáig. Még át is lépi a küszöböt, és keres egy orvost. Mint az a férfi, aki — impotencia-zavarai lévén — onnan várta a segítséget. Mit tesz a magyar egészségügy? Ajtót mutat neki. Kénytelen, mert bürokratikus, gazdasági okok erre késztetik. Ott az így érkező beteg kezelést nem kaphat, ott neki ez nem jár. Az orvos megszánhatja, de ha plusz időt, energiát fordít rá, ő ott ezért pénzt nem fogadhat el.-Valaki kamasz fia viselkedése miatt aggódik. Fölüti a telefonkönyvet, talál egy pszichológust. Fölhívja. Az illető elmondja az állomásokat: esetleg körzeti orvosi rendelő, ideggondozó, klinika... Ott találkozhat a kiválasztott szakemberrel. „Magánrendelője nincs?” — kérdi az apa. „Nincs” — hangzik a válasz, mire a reakció: „Intézetbe nem megyünk, ott bolondok vannak.” — és klakk..-. Hogy miért kevés a vállalkozó pszichológus, pszichiáter? Mert a legjobbaknak van már veszíteni valójuk: a diploma, a szakvizsga után oktatnak, kutatnak, gyógyítanak. Aj. orvos vagy a pszichológus, ha pszi- choterapeuta vizsgát is akar, Az viszont tarthatatlan, hog nálunk a legmagasabb szint tudást széles körben csak n« hezen kamatoztathatják a gye gyításra hivatottak. Jelenle annyira üzletellenes a hivatalo egészségügy — álszemérme módon —, hogy szinte megé kadályozza a beteg és az o vos egymásra találását. A mi gára oly sokat várató társadí lombiztosítási törvény tisztái ná az orvos—beteg közöl szerződésben, mennyi pénzé mit várhat gyógyítójától a pi ciens. Joga lenne tudni azt i: orvosa milyen végzettségű, r a szakterülete, mekkora gy< korlata van, milyen technik; alkalmaz és mennyi ideig. Ez törvény mintegy szakmai szí rőként is működne, tiszta heh zetet teremtene a magasa kvalifikált szakemberek vers« nyében, de az orvosok és í alacsonyabb szinten tevéken; kedő gyógyítók hierarchiájába is. A szigorú szabályokkal fi ként a kuruzslók és nem í orvosok kezét-lábát keller megkötni. Mi történjék a ma annyira c vatos, ám a tudomány által m rég ismert agykontrollal, a h átadással, bioenergiával gy gyítókkal, a relaxációs önft lesztő tanfolyamot vezető ví lalkozókkal? Természetes« nekik is van helyük a Nap ala megfelelő képzettséggel, c semmi esetre sem a fölfedezi palástjában tetszelegve. C azok, akik a tudomány érték« vei üzletelnek. Kinek-kinek I« ke rajta, hogy nekik vagy a ta sadalombiztosításnak fizeti pénzét a remélt gyógyulásé az áhított belső békéért. A lényeg: a szabad orvosv lasztás. Helyesebben: orvost választhassunk gyógyítóul, I bajban vagyunk. 1-2 f vagy dilettánsok?
