Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-20 / 221. szám
1991. szeptember 20., péntek HATTER Kelet-Magyarország Nyíregyházi panoráma Aki fizet, az viheti Budapest (KM — M. Cs.)— Szeptember 30-án visszakerül a régi igazgató, a jelenlegi első számú vezető fizetését csökkentették és fegyelmit kapott, a brazil Zolcsák úr továbbra is meg akarja venni a gyárat. Ilyen híreszteléseket kaptunk a Hajtómű- ésFestöberendezések Gyára nyíregyházi leányvállalatától. A jelenlegi helyzetről Ormándi Sándort, az Állami Fejlesztési Intézet munkatársát kérdeztük, aki a HAFE és leányvállalatainak felszámoló biztosa. — Május 21-én jelent meg a Magyar Közlönyben a HAFE és leányvállalatainak felszámolásáról szóló közlemény. Az ok: fizetésképtelenség. A Fővárosi Bíróság az ÁFI-t bízta meg a felszámolás lebonyolításával. A gyárnál és a leányvállalatnál megszűnt a vezérigazgatói és igazgatói státus, Nyíregyházán például Csurka Miklós korábbi igazgató a felszámolóbiztos helyi megbízottja. Ez azt jelenti, hogy a vagyont érintő bármilyen kérdésben egyedül nem dönthet, a munkáltatói jogot nem gyakorolhatja, előzetesen mindenről velem kell konzultálnia. Gyakorlatilag szervezi a felszámolási folyamatot. — A hírek szerint csökkent a fizetése és fegyelmit kapott? — Nem csökkent a fizetése és nem fegyelmit, hanem figyelmeztetést kapott, mert nem volt számára egyértelmű, hogy milyen jogokat gyakorolhat. Jóhiszeműen, de jogcím nélkül intézkedett, ezért kapott figyelmeztetést. — Azt is hallottuk, hogy Terűik Jánost a Munkaügyi Bíróság szeptember 30-ával visszahelyezte az igazgatói székbe? — Terdik Jánosnak megszűnt a munkaviszonya a HAFE-nél szeptember 30- ával, a Munkaügyi Bíróság jóváhagyta a korábbi vezér- igazgatói döntést. Ezek a híresztelések is jelzik, valaki vagy valakik a háttérben gerjesztik az indulatokat, ezek a pletykák, amelyek csak részben igazak, csak a nyugtalanságot, a bizalmatlanságot fokozzák. — A felszámolóbiztos vizs- gálja-e a vállalat korábbi tevékenységét, azt, hogy mi okozta a fizetésképtelenséget? — Nem, ez nem a mi feladatunk. Nekünk a vagyon megőrzése, működtetése és a gyár, valamint a leányvállalat minél magasabb áron való eladása a célunk. — Hogy értékeli ön azt, hogy tavasszal már létrejött egy szerződés a HAFE és a magyar származású brazil üzletember, Zolcsák úr között, amely végül megszakadt? A Zolcsák úr jelenleg is a potenciális vevők közé tartozik? — Már akkor a brazil üzletember kifejtette, továbbra is meg kívánja venni a nyíregyházi gyárat, ha az értékesítési koncepció elkészül telefaxon elküldjük számára. Rajta kívül más amerikai érdeklődő is van. A felszámoló számára az a legelőnyösebb, ha az egész gyárat és a leányvállalatot egyben veszik meg, de annak sincs akadálya, hogy i-észen- ként. Még nem készült el a teljes vagyonértékelés, várhatóan 1,6—2 miliiárd forint az induló vételár, ebből ki lehet fizetni a hitelezőket és az Állami Vagyonügynökségnek, is marad. — Mi marad a HAFE-ból? — A HAFE jogutód nélkül megszűnik és az új vevő üzemelteti tovább. A legmagasabb forgalmi értéken kívánjuk eladni, ami az elavult gépparkot tekintve lehet, hogy soknak tűnik, de a piaci kapcsolat, a dolgozói tudás mindezt kiegészíti. Egy tradicionális cégről van szó, a konvejor- és festőberendezések szerint hazánkban szinte monopolhelyzetben van, népgazdasági érdek is, hogy ez az iparág fennmaradjon, a profilt pedig, re- méliük, a leendő vevő megtartja. — Nyáron több száz milliós tervekről hallottunk, amelyek a Suzuki- és az Opel- programot érintették. Mi valósult meg ezekből? — A nyíregyházi leányvállalatnak a Suzukival nem sikerült szerződést kötni. A szentgotthárdi Opel-üzem német alvállalkozójának lesz az egyik beszállítója, ez jelentős üzletkötés, azért is, mert ezzel a gyár ázsiója emelkedett. Ezenkívül a korábban megkezdett szerződéseknek a gyár eleget tesz és kisebb megrendeléseket is elkészít. Egy kitétel azért van: csak nyereséges üzletek lehetnek, a vagyon feléléséről nincs szó. — A Rákóczi úti telepnek mi lesz a sorsa? — Szeptemberben értékesítjük. Elkótyavetyélni nem akarjuk, aki 34,5 milliót ad érte, azé lesz. Eddig ennyit még senki nem kínált. — Létszámleépítésről is kaptunk hírt a gyárból. Ebben is ön dönt? — Ésszerű létszámleépítésről van szó, akiknek nincs munkája, azokat kénytelenek vagyunk elengedni. Mielőtt eladnánk a gyárat, úgy érzem, további létszámleépítésekre lesz szükség, amelyhez az én hozzájárulásom szükséges. Ki»Él Nyíregyháza (KM — Bojté) — Sok, otthon lévő anyukának a gyermeknevelés mellett nagy gondot jelent az is, hogyan ossza be az igencsak kevés GYES-t. Jó néhányan szívesen vállalnának bármilyen kiegészítő munkát, ha lenne. Talán többen nem is tudják: egyéni vállalkozói igazolványt lehet kérni a helyi polgármesteri. hivataltól, ahol egy nyomtatvány kitöltése mellett be kell még mutatni egy erkölcsi bizo-. nyítványt. Vállalkozni sokféle dologra lehet, és csak kivételes, jogszabályban leírt esetekben kérik számon a szakmai bizonyítványt. Az sem probléma, ha az egyéni vállalkozó még ezzel sem rendelkezik, ha az alkalmazottnak megvan a szükséges képesítése. S miért érdemes vállalkozásba fogni a GYES-en lévő anyukának? A gyermek hároméves koráig tudniillik nem kell társadalombiztosítási járulékot fizetni, ha napi négyórás tevékenységet folytat. rÁRCA P itty. Felgyulladt a kisvillany, bekapcsolta magit a rádió. Még egy kis haladék, még félálomban vagyok, csak tudatom egyik fele, a felszín éber. A Falurádió ismerős hangú szerkesztője beszél, vagy talán nem is ö? Mindegy, úgysem értem, nem vagyok szakértő agráros, sem közgazdász legfogékonyabb pillanatomban sem, valami jelzálog, meg a mezőgazdasági kistermelők, meg Zsíros Géza, hogy mit mondott, a kolléga hangja elég rezignált, tudja, fölöslegesen koptatja a szót, már ezredszer figyelmeztetnek, bajban az ágazat, mindegy, mások állítják, ez a mezőgazdaság éve, ők vannak a hatalomban, meg különben is azt mondják, politikusok, van ugyan valami mezőgazdász diplomájuk is, hallottak is valamit a permetszer-áremelésröl, de nem szabad a természetet rombolni, hogy a termelőre rohad az uborka, nem veszik, át a cukorrépát? — miért nem adják el, majd a földek visszaadása megoldja, az mindent megold, még az energiagondokat is, nem érti a hülye, miért nem kell nekik, neki bagó ez a kétezer forint, amibe kerül, annyit megér a parasztnak, hogy papírja legyen arról, hogy tényleg tőle vették el, ezt is ők harcolták ki nekik, micsoda munka volt!, az a tengersok szakértő!, tönkremegy az ország, még itt is az az idegtépő felelőtlenség, bárgyú vállvonógatás, bár én tényleg nem értek hozzá, én mondhatom : félálomban vagyok, de hé, valakinek ébren kellene lenni!, látom, amint elönt bennünket a „vegyi gyúrni”, az alma, a málnaié keveréke, megpróbáljuk átrágni magunkat az eladatlan búzahegyen, állunk, mint egy rakás abból a bizonyosból, bámulnak, de nem értik, ők nem így mondták, vaiakik direkt nem jó helyen vannak, csak arra vagyok kíváncsi, ugyanilyen széles mosollyal, büszke kebellel állnak-e majd, ha sor kerül az elszámoltatásra, mert egyszer sor kerül, remélem, valakinek eszébe jut —, hogy mint politikai bűnözőktől — megvonja a nyugodt nyugdíjukat ... Na, ekkor ébredtem fel. Egyéves lányom szavára : mama. gyere, te jeti! Ha pónza van, gyárat vehet Zolcsák úr, a brazil Pletyka és valóság Á Suzuki nem... Nezo@ Más és tantázia? Cselényi György M árpedig új mindig akad, csak előre kell nézni, és kell, hogy fantáziája legyen az embernek, ami sokszor fontosabb, mint a tudás — nyilatkozta nemrég a 86 éves André Kostolany, a tőzsdék világának egyik legnagyobb alakja, aki a világ országaiban még ma is számos előadást tart. Nem tudom, igaza van-e André Kostolanynak, mindenesetre tény: a fantázián sok múlik, de nemcsak a művészetben, hanem a gazdasági életben is. Számos neves közgazdász nem titkolja, a világ országaiban lezajló társadalmi folyamatok és azok gazdasági-pénzügyi kihatásai nem mindig prognosztizálhatók pontosan. Következésképpen a várható dolgokat gyakran meg kell érezni, szimatolni. Emlékszem, a nyolcvanas években a politikusok egy része a közgazdászok szemére vetette; miért nem szóltak, miért nem jelezték előre például a világgazdaságot megrázó és bizony később hozzánk is igencsak „begyűrűző” olajárrobbanást, illetve az azzal együttjáró gazdasági nehézségeket. (Meglehet, volt, aki szólt, csak annak hangja nem ért, vagy nem érhetett el az illetékesek füléig, sőt tudatáig.) Néhány, magát megdor- gáltnak, megbíráltnak érző gazdasági szakember valahogy ekképpen védekezett: a válság annyira váratlanul jött, hogy az (akkori) NSZK-t meg Japánt is meglepte. Ha ők nem tudtak felkészülni, akkor mi hogyan tudtunk volna? Ez igaz, csakhogy a válasz hasonlít ahhoz, amikor a gyerek elégtelen matekdolgozatot ír és a szüleinek magyarázatul azt mondja: az osztályban 15 egyes volt. így bennünket sem vigasztalt az, hogy az olajárrobbanás eleinte a tőlünk nagyobbakat és jobbakat is „mellbevágta”. Tudás? Fantázia? Vallom, mindkettő szükséges, de a kiugró teljesítmények esetében talán a fantázia kerül igazán előtérbe. Mert a legnagyobb tudományos felfedezések nagy részének előzménye először a fantázia, a sejtés és az intuíció szintjén jelent meg. André Kostolany tőzsdei pénzsikerei is részben ebben gyökereznek, ami már- már tudománynak is nevezhető. Hitt a csodában, ami valóra vált. Üzlet Nyíregyháza (KM — B. J.) — Böngészem a hirdetéseket, s egyszercsak nem kapok levegőt. Olvasom, hogy az enyém lehet a pápa lábnyomát őrző szőnyegdarab, mert egy kft. felvásárolta, kockákra vágja, s 1000 forintért — amit természetesen előre kell fizetni — elküldi lakásomra. Persze, nemcsak egy szőnyegdarabot küld, ezt talán nem merné 1003 forintért adni, de sorszámot és bizonyító okiratot is, amit a szőnyeggel együtt az asztalra tehetjük, vagy bekeretezhetjük a falra. Soha vissza nem térő alkalom. Ez is a hirdetés szövegének része, méghozzá — szerintem — legpontosabb Kommentár része. Mert lehet, hogy a pápa (valamelyik pápa) eljön valamikor Magyarországra, de ennek a kft.-nek nemigen adatik meg ínég egy ilyen üzlet. Nemigen nyílik lehetősége rá, hogy vallásos emberek hitével, bizalmával visszaélve bombaüzletet faragjon egy látogatásból, s utána ellenőrizhetetlen mennyiségben hozzon forgalomba szőnyegdarabokat olyan ürüggyel, hogy azon a pápa járt. Tudjuk, hogy a pápa ha „ex catedra” szól, akkor hit és erkölcs dolgában tévedhetetlen. Ha most II. János Pál pápa elolvasná ezt a hirdetést, aligha tévedne, ha erkölcsileg mélyen elítélné az őt ürügyként használó kft. üzletét. Vetni kell Seres Ernő A z idei aratást követően tarlót nem égettek. Környezet- és tűzvédelmi szempontokból helyes és dicsérendő ez a magatartás. Az idei aratást követően számos helyen a szalmát nem húzták le. tarlóhántást, nyári szántást nem végeztek. Sajnos. Szeptember közepén tartunk, lassan az őszi árpát, rozsot már vetni kellene. A búza vetési ideje október. Ha a jelzett időben nem kerül az őszi kalászosok magja a földbe, akkor jövő aratáskor jó termésre nem számíthatunk. A megyében járva látom és hallom is a vetési szándék mérsékeltségét. Az FM megyei földhivatalának szakembere miután egyetért tapasztalataimmal, úgy vélekedik, hogy az idei őszön jó lesz, ha 50— 60 ezer hektár kalászos gabonát vetnek. Ez a korábbi évek átlagához viszonyítva nagy csökkenés. A hirtelen zuhanás okairól is beszélgettünk. A drasztikus területcsökkentést nem lehet csak az idei alacsony gabonaárak, a mérsékeltebb felvásárlás számlájára írni. Ez a legfőbb ok, de van még számtalan más hivatkozási alap. A gazdaságoknak most nincs pénzük sem minőségi vetőmagra, sem üzemanyagra, még kevésbé nincs pénzük műtrágyára, helyenként még ”munkabérre sem. A hitel kamata magas. Másrészt ott él a bizonytalanság. Jövőre megoszlik a határ. Lesz licit, lesz földkivétel, lesz földvásárlás és ki tudja melyik határrészben lesz a földindulás. Ki fog aratni? Hatalmas kérdőjel az idei őszi vetés. De kérdőjel ide, vagy oda, én mégis a csengeri főmérnöknek, a mérki könyvelőnek, avagy a varsányi elnöknek adok igazat. Vetni mindenképpen kell. Ha nem is annyit, mint tavaly, de elegendő búzát és rozsot kell vetni. Hogy ki arat majd és miként alakulnak a vetés költségei, azt akkor is eldönthetjük, ha meglesz a kenyerünk. 3 ELEK EMIL FELVÉTELE
