Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-18 / 219. szám
Kilépnek a magányból Pezsdülne az ólat Olcsván Balogh Géza Olcsva. Kicsi, folyók közé szorult település Vásárosnamény szomszédságában. Csendes, őszi főutca, sétáló óvodásokkal. Semmi, de semmi nem emlékeztet már az egy évvel ezelőtti választási viszálykodásokra, amikor so- kan megkérdőjelezték annak a tisztaságát. Elcsitultak az indulatok, jöttek a békés dolgos hétköznapok. Ballagunk a szeptemberi napsütésben, s az elmúlt hónapok történéseiről faggatom a polgármestert. Huszti Józsefet, s a jegyzőt, Lipták Józsefet. A jegyző Gergelyi- ugornyáról jár át, de a polgármester született olcsvai. Többnyire ő felelget hát a kérdésekre. Először arra, miképp is lett belőle polgár- mester. Nem szívesen beszél azokról az időkről, de ha már kérdezik... Az igazat megvallva nem is igen akart ő polgármester lenni. Az első választáskor nem is indult, ám az eredeti polgármester egy hónap múlva lemondott. A falu ugyanis csak félállásban kívánta alkalmazni, mondván, kevés a pénz, ám ő képtelen volt így összeegyeztetni a polgár- mesterséget s az eredeti hivatását. Ekkor kereste meg a falu Huszti Józsefet, s lett a község életének első számú irányítója. Természetesen nem a hivatali fizetésből él, szabad idejében gazdálkodik. Mint ahogy mindenki Olcsván, ha boldogulni akar. Szép, gondozott porták előtt sétálunk, s lépten-nyomon nemrég felújított középületekbe botlunk. — Megvolt itt minden, aspire egy kis falunak szüksége lehet, csak éppen az utóbbi években a kutya sem törődött ' velük — mondja Huszti József. — Egy tökéletesen lerobbant falut örököltünk. .., szerencsére az olcs- vaiakat nem kellett ösztökélni, hogy jöjjenek, hozzuk rendbe őket Azt számoljuk éppen, hogy ez a kicsi, alig nyolcszáz lelkes település csak ebben az évben legalább egymillió forint értékű társadalmi munkát végzett amikor a községi tűzoltószertárhoz érünk. Az ajtók ugyan csukva, ám így sem kell ahhoz túlságosan nagy ész, hogy megálla pítsuk, annak az eszközeivel aligha lehetne komoly tűzoltáshoz fogni. Valamire mégiscsak hasznosítani kéne ezt a különben masszív épületet! — Már a terv megfogant egy hús-, illetve vegyesboltot nyitunk majd benne — említi a jegyző. — S persze megpályáztatjuk, hiszen a község is nyerni akar ezen a bolton. A falu egyébként tizenöt és fél millió forintból gazdálkodhat az idén. A legnagyobb mecénás természetesen az állam, hat és fél milliót bocsátott a település rendelkezésére, s ehhez jön még a két és félmilliós személyi jövedelemadó, $ a töbtji kis tételű bevétel. Nem is lenne itt túlságosan nagy baj, ha a gazdálkodásba fektetett munka megtérülne. Tán az egész környéken nincsenek olyan jó földek, mint éppen az itteni határban, s az olcsvai ember föld-, liléivé jószágszeretete ma is szinte még legendás. — Kérem., itt valamíkor kilencven pár fogat járta az utcákat...! — legyint Acs Feremc, aki hogy nyűglődik a Vásárosnaménnyal közös termelőszövetkezet, a községháza udvarát kaszálja közmunkásként. — Most tudják, hány lő van összesen a faluban!? Négy.:.! • ■ De nemcsak a lovak, a szarvasmarhák száma is jócskán leapadt. Jó, ha negyven jár ki a legelőre, itt. ahol lenézték egykor azt a gazdát, akinek az istállójában nem állt két-három tehén, négy-öt hízómarha. Nem is olyan régen a szilvából, meg a jószágból pénzeltek a gazdák, de most nem kell se a tej, se a pálinka. Még a tejértékesítés gondját is a helyi önkormányzatnak kellett a nyakába venni. -., becsületükre legyen mondva, a csarnok azóta is nyitva tart. Aki a mai magyar falut járja, nem kerülheti ki a kárpótlást, a földkérdést. Olcsván még negyvenkilencben megalakították az első csoportot. ötvenháromban aztán szétugrottak ók is, azóta is emlegetik azokat az időket. Mert akkor nem csak a földet, de a jószágját is visszakapta - mindenki. — Teljes a bizonytalanság — állítja Szabó Gyula, aki egész életét a szövetkezetben dolgozta le. — Tíz évvel ezelőtt kellett volna jönni ennek a lehetőségnek. Akkor a tíz körmünkkel is felszántottuk volna a földet. A magunkét. De így...? Artistaiskola? Hát valahogy ekképp politizálnak manapság az emberek Olcsván. Közben persze árgus szemekkel figyelik azl is. hogyan mennek a dolgok fenn, a községházán. Meg nyugodva vehetik tudomásul, hogy az önkormányzat megteszi azt, amit megtehet Visszaszerezték az óvoda önállóságát, építik a ravatalozót, rendbe tették az elhanyagolt művelődési házat, készülnek á főutca ' újráászfal- tozására. S örömmel regisztrálják, hogy megállt a falu elöregedése, mind több fiatal jelenti be, hogy itthon akar letelepedni. A telkek árainak növekedése sok mindent elárul. HUMOR Seres Ernő Kesztyűs kézzel 4 kilincsbe áramot vezettem. 220 voltost. A kilincs fölé az ajtóra kitettem egy táblát. „Szomszédok kíméljetek. A kilincsben áram van” Erre bejön a szomszéd, a Stohanek és azt mondja: — Hülye egy ötlet. Maga a harmadik, aki már ezzel próbálkozik. Az elsőnél volt egy halálos eset. A második észlény viszont a rádióripor- ternek kijelentette, vaklárma volt az egész. Csak azért adott fel hirdetést az újságba, hogy elijessze a betörőket. Eddig háromszor kirabolták. — Nem eléggé. Sok cucc lehet ott, ahol háromszori rablás után is maradt még valami! De hogy jött be? — Gumikesztyűt húztam. Maga azt hiszi, egy tolvajnak nincs esze? Lemérném fogadni egy sovány kacsába, hogy ma már egyetlen tolvaj, betörő, rabló kelléktárából sem hiányzik a gumikesztyű. Nyert. Stohanek nyert, mert nem fogadtam. Ehelyett odaléptem az ajtóhoz, hogy bezárjam, mert nyitva hagyta a balfácán. Megfogtam a kilincset. Akkora áramütés ért. mint egy ló- rúgás. Ha Stohaneknek nincs lélekjelenléte, és nem kat- tintja le a főkapcsolót, még most is rázna az áram. Szerencsés menekülésem örömére homlokon csókolom a jó szomszédot. A kisszékkel. A belső béke Enagelizácii fiatalaknak — Most mit verekszik — kérdi felháborodva a szomszéd — mondtam, hogy házzon gumikesztyűt. Hiszen, nz ember már a saját lakáséban sem lehet biztonságban. — MagátóL Maga egy ősin lók. Árulja el, minek ette ide a fene? — Csak meg akartam kérdezni, hallotta-e, hogy bejött a Kupa. — Ide? — Nem ide. Győzött Szerencsen a pótválasztásom. Képzelje nyolcán indultak és mégis Kupa jött be. Ezek után eggyel több képviselő fogja megszavazni a jövő évi költségvetést. De lesz-e költségvetés? — Költségvetés az lesz. Csak búzát is vessenek. Sok most a parlagon hagyott föld. — Ne legyen pesszimista, szomszéd úr. Kapjunk be egy kupicával vagy kettővel, és majd csak rózsaszínben látjuk a világot... mm ondom Stohaneknek, IWM vége a potyázasnak. Kap pálinkát, de előbb mosogasson. Ha már úgyis kezén van a gumikesztyű, kesztyűs kézzel könnyű mosogatni. És a Stohanek az csak mosogat és csak mosogat. Később a pa- nyolai szilva tényleg jói esik. Kit érdekel már, hogy költséget vagy búzát vel- nek-e? Nyíregyháza (KM — D. M.) — A Nyírségi ősz rendezvénysorozat keretében ökumenikus ifjúsági evangelizá- dót tartanak szeptember 21- éa 15—19 óráig Nyíregyházán a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. A rendezvényiül Karórády Zoltán esperest kérdeztük: — A fiatal nemzedék viszonylag kevés ismeretekkel neadelikezik az egyházról — mondta. Ugyanakkor azt is érzékeljük, hogy nő a vágy a äe3ki dolgok iránt. A materialista „kurzus” után természetesnek tűnik ez, de sok gondol jelent, hogy a lelki igény pótlására egészen eltérő, sokszor értéktelen a kínálat. (spiritizmus, okkultizmus, jóslás). Az evangelizá- ciá témája; „Isten felelete a világ nagy kérdésére.” CélOreglopszÉ gyógyítása Segít a veronai püspök ^ Nyíregyháza (KM — T. K.) — Egyes hírek szerint a nyíregyházi KGST-piacon többször kínáltak eladásra por és tabletta formában kábítószert. A büntetéssel és- a felvilágosítással még nem lehet megakadályozni a drog- fogyasztást, ezért fogadta Nyíregyháza szívesen a veronai püspök közelmúltban náNiki, hepp... HARASZTOSI PÁL, FELVÉTELE ja, felhívni az ifjúság figyelmét az egész kozmosz teremtőjére, az Istenre, aki jó szándékkal és szeretettel fordul a világ nagy közösségei és az egyes ember felé. — Nem azt várjuk, hogy a fiatalok hibátlannaik lássák a hívő embereket, hanem azt, hogy megértsék, mit jelent számukra a Jézus Krisztussal való kapcsolat. Szeretnénk, ha minél többen lelkiségükben megújulnának, és a belső béke, irgalmasság, szeretet hatalmával képesek lennének a felszabadult boldog életre, társaik segítésére. Az evangelizáció szervezője a Keresztyén Ifjúsági Egyesület, mely szervezetbe különböző felekezetiek tartoznak. Igét hirdet, Dietrich Reitzner az osztrák KIÉ Szövetség főtitkára. lünk elhangzott javaslatát: három, a témával foglalkozó szakember Olaszországban ismertetnének meg a kábítószer elleni küzdelem napi teendőivel. Tervezi még a görög katolikus egyház ingatlan vásárlását egy alapítványra befizetett pénzből, s ott drogfogyasztó fiatalokat gyógyítanának. Kommentár Kipipálva Bojté Gizella Á napokban Nyíregyházán egy politikai fórumon kiil- és belpolitikai kérdésekről esett szó. A jelenlévők hazánk sorsának alakulását különböző külső eseményektől tették függővé. Mi lett volna például, ha a Szovjetunióban lezajló puccs sikerül? Fegyverkezés, menekülés ... Az elmúlt években harmincezren jöttek át Romániából, legalább ennyien menekültek most át Jugoszláviából. Ezek a feszültségek csak tovább növelik a hazai gondokat, többek közölt a munkanélküliséget, a bűnözést. A fórumon természetesen szóba került: a pártok egymásra acsarkod- nak és egyesek megkérdőjelezik a volt kommunisták jellemének hitelességét. S ezen a ponton csaptak a csúcsra az érzelmek. A vita megrekedt a rendszerváltás kérdéskörénél. Az egyik résztvevő így szólt: a kormány foglalja határozatba az erkölcsi törvényeket, mert ami ma itt folyik, annak egyszerűen nincs határa. Mert olyan szakmájukat nem értő emberek is irányítanak, akik ráadásul korruptak, alkoholisták is ... Nincs más kiút: az erkölcs területén kell rendszert változtatni. A hozzászóló szerint a kormány foglalja mondjuk tíz pontba, hogyan kell viselkednünk, hogyan kell élnünk, dolgoznunk, meri az emberekben nincs értékmérő, amihez viszonyítanák cselekedeteiket. Szomorúan hallgattam, valóban itt tartanánk, hogy egy értelmiségi szakember — elmondása alapján — tudományos elméleteket dolgoz ki, tanulmányt ír az erkölcstelenség megállításáról, ami természetesen elismerésre méltó. Az viszont, hogy ennek egy felülről jövő szabályzat legyen a fékje, nem biztos, hogy helyes végkövetkeztetés. Ez alapján ugyanis azt, aki a szabályzatba foglalt pontoknak megfelel, majd kipipálhatják: ez egy rendes ember. S aki nem felel meg? Egyáltalán kik jogosultak erkölcsi normákat alkotni és ítéletet mondani? A jóság- és tisztességtv.dat- nak nem inkább belülről kellene kifejlődnie? Kesudió Györke László G ondolom, nem én vagyok az egyetlen, aki még emlékszik az ÉS-ben úgy másfél évtizede lezajlott heves polémiára, amely Kesudió-vita címen került a köztudatba. A vita hosszú volt és eredménytelen. Bár a vitá- zóknak egyértelműen igazuk volt. Ám hangjuk — lett légyen az akár szelíd, akár harsány — süket fülekre talált. De, hogy azok is értsék, akik elfelejtették, vagy nem is emlékezhetnek rá, néhány szóban a lényeget. A vitát kirobbantó tény az volt, hogy kesudiót importált Magyarország. De nem tudott vele mit kezdeni .. Miért elevenítem fel most a kesudiót? Hiszen, ugyebár, az a vita még a pártállam legtündöklete- sebb tündöklésének korában folyt. Azóta történt egy s más itthon és külföldön egyaránt. Csak egy nem változott: az állampolgárok kizsebelése. Lehet, hogy ez így kimondva kicsit vad, durva. Megpróbálom megmagyarázni. Nem vitás, üzleteink tele vannak szebbnél szebb, jobbnál jobb és drágábbnál drágább nyugati (esetleg távol-keleti) cuccokkal. Ez addig rendben is volna, míg olyan árut importálunk, amit itthon nem tudunk ugyanolyan minőségben olcsóbban előállítani. Ám amikor a gyengébb minőségű importért vagyunk kénytelenek többet adni — ez már több mint bosszantó. Tehát, miközben importálunk derűre-borúra, lassan már százezrek eszik a munkanélküliek keserű kenyerét. Adósságunk pedig csak nő, növöget. Tehát: kesudió! Kelet-Magyarország 3 HÁTTÉR I 1991. szeptember 18., szerda Néző^on^ Megjött az újság.
