Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-17 / 218. szám

1991. szeptember 17., kedd MHi ■ m Ilii ^pr ■ . %i ■■ I ■■■ W Krjucskovot és Jazovot J. K. Liszovval, az OSZSZSZK főügyész-helyettesével, a puccsügyet vizsgáló csoport vezetőjével beszélget Alekszandr Borin, a Lityeraturnaja Gazeta szemleírója. B. — Jevgenyij Kuzmics, hogyan működött az OSZSZSZK ügyészsége* a puccs napjaiban? L. — Az augusztus 20-áról 21- ére virradó éjjelen Sztyepankov főügyész, Andrejev osztályvezető, Bezsanóv ügyeletes ügyész és jó­magam maradtunk az ügyészségen. És odalent őrséget állt két rendőr. Este tízkor Sztyepanovot a Fehér Házba hívták. Mielőtt elment, így szólt: „Amint elkezdődik a Legfel­sőbb Tanács elfoglalása, ide is vár­hatod a páncélautókat”. „De hisz pisztolyom sincs — mondom. — Nem kaptam, a gázspray pedig aligha segít. Odaállok majd az ajtó­ba az ügyészi igazolványommal és megmagyarázom a betolakodók­nak, hogy jogtalanul járnak el?” „Jól van — mondja — legalább zárkózzatok be, hadd törjék be az ajtót”. „Rendben van — mondom —, bezárkózunk.” B. — Hathatós védelem. L. — Mit tehettem volna, más le­hetőségem nem volt. Éjjel emberál­dozatokról érkeztek jelentések. Ka­tonák bűncselekményeit nincs jo­gunk kivizsgálni. Felhívtam a Ka­tonai Főügyészség ügyeletesét. „Nem foglalkozunk velük” — volt a válasz. Nos, minden világos, uta­sítjuk G. Sz. Ponomarjovot, Moszk­va ügyészét, indítsa meg az eljárást, s máris vezényeljen ki egy nyomo­zócsoportot, vizsgálják meg az ese­mény színhelyét, kérdezzék ki a szemtanúkat, hallgassák ki a tanú­kat. Az esemény rendkívüli, nem lehet tétlenkedni. B. — Ma ki folytatja ezt az ügyet? L. — A városi ügyészség. Most mindez törvényesen zajlik... Köz­ben ott, az utcán morajlik a tömeg, már a második páncélkocsit fogják körbe. S ha a katonák elkezdenek tüzelni? Ponomarjov ügyész előre ment a megafonnal, és szerencsére, sikerült megállítani az embereket. B. — Hogyan alakultak az au­gusztus 21-i események? L. — Estefelé hazamentem. De máris csengett a telefon. „Gyere vissza, sürgős tennivaló vár ránk”. Visszamegyek s megtudom: megin­dult az államcsínnyel kapcsolatos eljárás. Fontos intézkedést fogana­tosítunk: le fogjuk tartóztatni az összeesküvőket. Csupán azt kellett tisztázni, mi a Szovjetunió Ügyész­ségének s magának N. Sz. Trubin- nak az álláspontja. Megjött Szte- pankov és meséli: járt Trubinnál s megkérdezte: „Nyikolaj Szemjono- vics, hajlandó foganatosítani a le­tartóztatásokat?” Trubin azt vá­laszolta, hogy neki nincs erre lehe­tősége. Ha a KGB elnökének letar­tóztatásáról van szó, nem lehet tá­maszkodni a szövetségi KGB-re és Belügyminisztériumra, bármilyen váratlan fordulat bekövetkezhet, az ügyészség pedig saját erőkkel nem rendelkezik. „Nos — mondta Sztyepankov —, akkor magunk lé­pünk akcióba”. A hadművelethez csatlakozott V. V. Ivanyenko, az Oroszországi KGB elnöke és V. P. Barannyikov köztársasági belügy­miniszter. Feltöltötték a különítmé­nyeket és kimentünk a Vnukovói repülőtérre. Öt embert vártunk: Krjucskovot, Jazovot, Baklanovot, Tyizjakovot és Pugót. Feltételez­tük, hogy ő is elrepült a Krímre. Ezért öt csoportot alakítottunk. Minden csoportban ott volt az ügyészség képviselője, két-három operatív ember és a géppiszto- lyosok. B. — Katonák? L. — A rjazanyi rendőriskola hallgatói. A puccs idején Barannyi­kov a saját hatáskörébe rendelte őket. Pugo ugyan megparancsolta nekik, hogy maradjanak a helyü­kön, de azok nem engedelmesked­tek neki. Minden összesküvő letar­tóztatását Sztyepankov, az OSZSZSZK főügyésze hagyta jóvá. B. — Számítottak ellenfzegü- lésre? L. — Mindenre számítottunk. Ők viszont, úgy látszik, nem számítot­tak a letartóztatásra. A repülőtér épületénél állt az értük jövő két szolgálati Z1L: az egyik Krjucskov, a másik Jazov kocsija. Mi azonban szóltunk a kocsikban ülő emberek­nek: „Fiúk, állítsátok félre a masi­náitokat, rájuk ma nem lesz szük­ség”. B. — Jevgenyij Kuzmics, az ösz- szeesküvök letartóztatásának kö­rülményeiről már sokat írtak, de itt minden részlet érdekes. Önnek mi vésődött különösen az emlékeze­tébe? L. — Ez volt a terv: az összeskü- vőket a különleges fegyveres elfo­gócsoportok ártalmatlanná teszik s bevezetik a fogadóterembe, ott Sztyepanov közli velük, hogy Oroszország Ügyészsége bűnvádi eljárást indít ellenük, s ők kötelesek elmenni vallomást tenni. Ha pedig valamelyikük megmakacsolja ma­gát, a köztársaság főügyésze elren­deli a latartóztatásukat. De nagyon egyszerűen ment minden. Krjucs­kov teljes testi és szellemi kime­rültségben botorkált le a lépcsőn. Őt be sem kellett vezetni a terembe. Sztyepankov ott, a betonon közölt vele mindent. Krjucskov csak any- nyit kérdezett: „Miért Oroszor­szág?” „Jogunk van hozzá” — vá­laszolta Sztyepankov. „Akkor jó” — mondta s embereink kíséretében odament a gépkocsihoz. B.—A Volgához? L. — Nem, a RAF-hoz. Elvitték egy csendes helyre, ahol egész idő alatt a szemünk előtt volt. Aztán várni kezdtük a másik gépet a többi összeesküvővel. Elsőnek Jazov tűnt fel. Sztyepankov odament hozzá és így szólt: „Dmitrij Tyimofejevics, ön ellen bűnvádi eljárás indult, val­lomást kell tennie”. „Mit kell ten­nem?” — kérdezte Jazov. — „Szálljon be a kocsiba!” „Rend­ben van, kérem”. Hátratette a kezét és két ember kíséretében a Volgá­hoz ment, amely a RAF mellé haj­tott. B. — A tv-ben láttuk azokat a meglehetősen kényelmes szobákat, amelyekben Jazovot és Krjucskovot elhelyezték. Valóságos szanató­rium. • L. — Ez csakugyan szanatórium volt. Egy különálló, jól őrzött nya­raló. El kellett helyeznünk őket né­hány órára valahová, amíg előké­szítjük a különleges magánzárká­kat. A letartóztatottak most egy ja­vítótelep helyiségeiben vannak Moszkvától nem messze. Az összes többi foglyot elvitték onnan s meg­erősített őrséget állítottak fel. B. — Janajevet is önök tartóztat­ták le? L. — Nem, az ő letartóztatását maga Oroszország főügyésze irá­nyította, Janajev három napig egy­folytában a Kremlben volt. Ott is vették őrizetbe. B. — Pugo öngyilkosságáról ugyancsak szűkszavúan beszél a sajtó. Tudna valami kiegészítést adni? L. — Nos, az újságok úgy írták, hogy állítólag nem ment oda a tele­fonhoz, nem vette fel a kagylót. Ez nem egészen így van. A KGB egy­szerűen kikapcsolta a két kormány­vonalat. Mert amikor Ivanyenko, az orosz KGB elnöke a városi vonalon hívta, Pugo nyomban felvette a kagylót. „Rendben van, itthon va­gyok, jöjjön” — mondta. Ivanyen­ko meg is jegyezte: „Mintha gom­bapörköltre hívna”. Egy kimutatás­ba nem vett Walterrel lőtte agyon magát, amely úgy látszik, a lettor­szági időkből maradt nála. Két töl­tényhüvely és egy golyó hevert a padlón. Felesége vérbe fagyva ült a padlón. B. — De hogy került a pisztoly az éjjeliszekrényre ? L. — Feltételezéseink szerint az események az alábbi sorrendben játszódtak le: Pugo szájba lőtte ma­gát. A felesége odament hozzá, fel­vette a pisztolyt és agyonlőtte ma­gát. De még volt annyi ereje, hogy a pisztolyt az éjjeliszekrényre te­gye, az ágyához vánszorogjon s le­dőljön a férje mellé. S csak azután csúszott le a padlóra. Mindezt meg­erősítik az ágyán maradt vérnyo­mok. Hagytak egy kockás füzetből kiszakított lapra írt levélkét is. Pugo azt írja benne, hogy sajnálja a történteket, hogy olyasmit követett el, ami bűntettnek minősül, hogy bűnös, mert hagyta magát beleso- domi az államcsínybe, a célja azon­ban tisztességes volt — konszoli­dálni a társadalmat, elkerülni a je­lenlegi konfrontációt. B. —Neveket említ? L. — Nem. A levél végén a hoz­zátartozókhoz fordul, bocsánatot kér tőlük. Alatta a felesége kézírá­sával: kedveseim, bocsássatok meg nekünk, elmegyünk, ne vegyétek rossz néven... B. —Az asszony életben maradt? L. — Nem, meghalt a kórházban. B. — Jevgenyij Kuzmics, nem tagnaptól ismerjük egymást, sok ön által vezetett bonyolult ügyre em­lékszem. Ez azonban különleges ügy. Nem fél, hogy óriási politikai jelentősége akadályozhatja önt mint jogászt? L. — Értem, mire céloz, s magam is folyton erre gondolok. Ma erre az ügyre irányul az általános figyelem. Számunkra azonban ez — szokásos vizsgálati munka. Máskülönben egyszerűen nem teljesítenénk a fel­adatunkat. B. — S nem fenyeget az a veszély, hogy mint már nemegyszer, a nor­mális jogi per politikai perré válto­zik? L. — Ez egyszerűen megenged­hetetlen. Megengedhetetlen, bárki üljön is a vádlottak padján. Kiszab­ható rájuk a legszigorúbb büntetés, de — büntetés, és nem leszámolás. S itt nagyon fontos, hogy bennün­ket, vizsgálókat megkíméljenek mindenféle nyomástól. Mert már érezzük ezt. Nem tárgyalást, hanem gyors büntetést követelnek tőlünk. S most szeretnék a tömegtájékozta­tó eszközökhöz, a néphez fordulni: ne sürgessenek bennünket. Akik rászolgáltak, azokat feltétlenül utol­éri a büntetés, erről kezeskedünk. De adjanak lehetőséget a számunk­ra, hogy tisztába jöjjünk az üggyel. Ez nem az a helyzet, amikor rögtön ki kell rántani a tőrt a hüvelyéből. Emlékszik, milyen felszólítások hangzottak el a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa ülésén: hozzátok ide a letartóztatottakul:, mi akarjuk kihall­gatni őket! Ha maga az elnök rende­li el, akkor sem állítom egyikőjüket sem eléjük — se Pavlovot, se Jazo­vot, se mást. Ha majd megkezdődik a per, jöjjön el akár az egész Legfel­sőbb Tanács és hallgassa meg a vádlottak magyarázkodását. Végül is itt az ideje, hogy ne szavakban, hanem a gyakorlatban ismerjük el, hogy létezik törvényhozó hatalom és bírói hatalom, és nem kell őket összekeverni. B. — Ez mind igaz. De tudja, Jev­genyij Kuzmics, az embereknek min­den okuk megvan rá, hogy ne bízza­nak a jogvédő szervekben. Megígér­ték nekünk az igazságot Tbilisziről, Bakuról, Vilniuszról. És mi az ered­mény? A nagy semmi, csalás. L. — Egyetértek. Éppen ezért is kapta a megbízást a vizsgálatra az oroszországi ügyészség, a szövetsé­gi jogvédő szervek — többek között a katonai ügyészség — részvétele nélkül. A Szovjetunió főügyésze különleges megbízással adta át ne­künk ezt az ügyet. Mi pedig új em­berek, reméljük, még nem veszítet­tük el a közvélemény bizalmát. B. — Manapság — teljes joggal — sokat beszélnek arról, hogy meg­engedhetetlen az általános gyanak­vás, a boszorkányüldözés. Másrészt viszont az államcsínyt bizonyára nemcsak néhány főkolompos hajtot­ta végre. Milyen mélységig szándé­koznak megvizsgálni az állam­csínyt? L. — Meglehetősen mélyen. A munka 10 fő irányát vázoltuk fel. A kormány, az események alakulása a különböző hatóságoknál. A Legfel­sőbb Tanács. A Belügyminiszté­rium. A KGB. A Védelmi Miniszté­rium. A Külügyminisztérium. A Vé­delmi Tanács. A Parasztszövetség. Az Iparosok Egyesülése. S végül a tömegtájékoztatási eszközök, a rá­dió, a televízió. Feltétlenül tisztázni kell, kik voltak a főkolomposok, a bűnrészesek, kik sodródtak bele önként vagy akaratlanul az állam­csínybe, ki segítette a puccsot... Természetesen, csak azokat fogjuk felelősségre vonni, akiknek a tevé­kenységében fellelhető a bűntény konkrét tényállása. A nézetek, az álláspontok, a helyeslés, a rokon- szenv és ellenszenv nem bünteten­dők. A boszorkányüldözés, ahogy ön mondta, megengedhetetlen. B. — A csoportja valószínűleg gyorsan megnő. Hol szándékozik elhelyezni az embereket? L. — Moszkva polgármestere átadta az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának volt helyiségeit. B. — Forradalom? L. — Igen, valószínűleg. (A Lityeraturnaja Gazeta szep­tember 4-i számából fordította Antal Miklós) Szeptember 16-tól (hétfőtől) az Ön léal­máját is várjuk telepünkön. Mennyiségi korlátozás nélkül ömlesztve vesszük át a léalmát Vaján, a Rohodi úton nemrég átadott üzemünkben 7—19 óráig (szom­bat—vasárnap is). KÉSZPÉNZBEN FIZETÜNK A HELYSZÍNEN KILOGRAMMONKÉNT 7 FORINTOT! Plusz 1 forint felárat fizetünk annak a szállítónak, aki október 10-ig le­szállítja a léalmáját és szerződést köt velünk a jövő évi léalmaszállításra. Ez az ár szeptember 30-ig érvényes, október 1-jétől 6,50 forintot fizetünk a léalma kilogrammjáért. Előnyben része­sítjük azokat, akik a folyamatos léalma- szállításról szerződést kötnek velünk. Érdeklődni a 42-52-309-es telefonon és a helyszínen Vass Ottónál lehet. VAJAFRUKT KFT. Vaja, Rohodi út Tisztelt Almatermesztök! Szeptember 16-tól (hétfőtől) az Ön léal­máját is várjuk telepünkön. Mennyiségi korlátozás nélkül ömlesztve vesszük át a léalmát Vaján, a Rohodi úton nemrég átadott üzemünkben 7—19 óráig (szom­bat—vasárnap is). KÉSZPÉNZBEN FIZETÜNK A HELYSZÍNEN KILOGRAMMONKÉNT 7 FORINTOT! Ez az ár szeptember 30-ig érvényes, október 1-jétől 6,50 forintot fizetünk a léalma kilogrammjáért. Előnyben része­sítjük azokat, akik a folyamatos léalma- szállításról szerződést kötnek velünk. Érdeklődni a 42-52-309-es telefonon és a helyszínen Vass Ottónál lehet. JUICE-FACTORY KFT. Vaja, Rohodi út CSUPA ÉRDEKES ♦ HIRDETÉSEK ^ (42)10-150 Kelet-Magyarország 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom