Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

1991. szeptember 14., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország A „zöld-’ség gyümölcsei Még a csempét is befőzzük? Szeptember szomorúsága, hogy a zöldségfélék, gyü­mölcsök lassanként beföL- tesüvegekbe, lecsavarhetat- lan kupakok alá szorulnak. Ismét elmúlt egy nyár, ma­holnap tavalyi lesz minden, ami nemrég ideinek számí­tott. Az élelmiszerfélék fel­dolgozásának viszont éppen most jön évadja, a befek­tetés, az alap- és segéd­anyagok megvásárlásának, munka, munkaerő szerve­zésének ideje. Milyen piaci előjelekkel indul a szezon, milyen az általában tapasztalható köz­érzet az élelmiszer-gazdaság azon ágában, ahol termelő és feldolgozó közvetlen és napi kapcsolatban áll egy­mással? Erről beszélgettünk Fábián Imrével, a Zöldért mátészalkai üzemének igaz­gatójával. Szaladgál a »evő — Az ellentmondásokat, nehézségeket sem a vagyon, amivel rendelkezünk, sem a felkészült szakembergárda nem képes teljes egészében feloldani, illetve ellensúlyoz­ni. Hogy egy konkrét jelen­séget említsek: elfogadottá vált, hogy nálunk a vevő megy az eladó, az áru után. holott a példaként előttünk járó nyugati piacon termé­szetesen ellenkező gyakorlat uralkodik. O Vajon nem a kereslet és kínálat egymásra ható ingadozása alakítja így a helyzetet? — A kettőnek nem sok köze van a termelői maga­tartáshoz, mert ez felfogás­Mikrofabulák (2.) Hz aranytallér Kállai János Elhullnak mellőlem apró tárgyaim; jelenem, múl­tam, s talán—jövőm védje­gyei. Al-körmöci tallérom is elhagyott. Pedig: levegő- fontos volt nekem. Mű­arany csillogásában a sze­retet emlékeztető erejét ra- gyogtatta fel. Félpénzem volt. Sohasem elhagyó, mindig megmara­dó, értékében növekvő. Még­is elvesztettem komor, éj­szakába forduló estéim egyikén. Kapuzárás előtti csöndben pottyanhatott a felé nyúló, idegen tenyérbe, hogy örökre másé legyen. Pénztárcám üresen táton­gó bugyraiban fájó hiánya sikolt felém azóta is. MiéH nem vigyáztál rám? Miért nem fényesítetted gyönyörű arcomat puhán bizsergető ujjaiddal? Tudhattad: én az örökkévalóság vagyonát hagytam volna rád! A meg­cáfolhatatlan örömök foly­ton kamatozó bankbetétjeit. Miért engedtél el magad­tól? Hajnali cigerettáim las­suló karikái lebegnek gló- riátlan fejem fölött. Sur­rognak a megbozsduló lift­párok. A reggel érkezésé­ben vakító-csillogó tallér- kám gurul, gurul valami kiméretlenül is csodálatos biztonságú pályán. Az egy­szeregy komolyságával té­rülnek vissza hozzám őri­zetlenül hagyott, elbitangolt jószágaim. Élelmiszer-feldolgozás Vaján, harasztosi pal felvétele ban gyökerező megnyilvánu­lás. Nem kevesen vannac minden igyekezetükkel azon. hogy áruvá nyilvánítsanak olyan terméket is, ami nem az. A szegénységtől való fé­lelem, vagy a meggazdago­dás vágya —• párosulva az adókedvezmények körüli bi­zonytalansággal — türelmet­lenül harácsolóvá teszi az embereket. Ez hosszú távla­tokban hatalmas károkat okoz. O Milyen vonatkozás­ban? — Főleg a bizalom és presztízs terén. Itt volt pél­dául a júliusi meggyjelen­ség: a nagy jövős-rnenős káeftés igyekezetben egyik nemzeti kincsünket, s vele a hírnevünket is sikerült, hogy úgy mondjam elintéznünk. Raktak a szállítmányokba csempét, tavalyi befőttet, meg ki tudja még mit, ami a vevőknél géptörést és egy sor más kárt okozott. Meg lepő lenne, ha erről alka­lomadtán megfeledkeznének. Bfzni a piacban O Mi jellemzi ma az eu­rópai keresletet? — Csak átlagon felüli faj­ta. minőség, illetve termék talal vevőre. Termelőinknek ennek tudatában kellene fi­gyelniük a minőségre, ke­zelni, védeni kiszerelni a termést és bízni a piac visz- sza'elzésében, értékítéleté­ben. O Ez hozzáállás kérdé­se, vagy más akadálya is van? — Amíg a nyugati kisgaz­daságokat szaktanácsadói gárda segíti, addig nálunk o növényvédelem eddigi rendszere megszűnőben van, új pedig még nem alakult ki. Márpedig a kilencvenes évekre a világ elért egy szín­vonalat, kialakult egy ter­mészeti kultúra, hozzá ke­mikáliák, eszközrendszerek, a biotermékek használatát például egész sor kedvez­ménnyel ösztönzik. Nálunk ezzel szemben a gazda —, akinek nem inge, ne vegye magára — olyan magot vet, amilyenhez hozzájut, és az­zal permetez, ami van, vagy amit a boltos, esetleg a szomszéd ajánlott neki. A tudatlanság, a tájékozatlan­ság kárt okoz, piaci hátrá­nyokat jelent, amit egy-egy szakértői újságcikkel, tv- és rádióriporttal lehetetlen lesz ellensúlyozni. Szakmai barbarizmus Q Mi jelentene megol­dást? — Kormányzati, hu kell. hatósági intézkedés, ami ele­jét veszi a szakmai barba­rizmusnak, továbbá a bát­rabb és határozottabb pri­vatizáció. Elengedhetetlen­nek tartom a termelők, fel­dolgozók és kereskedők de­mokratikus, erőteljes szak­mai érdekképviselet mellett megvalósuló önszerveződé­sét, termelői értékesítési szö­vetkezetek létrejötté:, de ennek egyelőre nyoma sincs Pedig megoldás kell, mert ez az ország elsősorban a me­zőgazdaság zöldjére van festve, amivel tényleg mesz- szire juthatnánk — akár Eu­rópába —, de nem így, aho­gyan mostanság próbáljuk csinálni. Igazságos hőteherviselést! Mérőműszerek a lakásokban Nyíregyháza (KM — Cs. K.) — A közelmúltban ír­tunk arról, hogy olyan ren­deletet alkotott a nyíregy­házi közgyűlés, amelynek értelmében lehetővé válik, hogy a távfűtéses lakások­ban élők mérőműszerek be­építésével annyi hőmennyi­ség után fizessék a díjat, amennyit valóban fel is használnak. A rendelet ki­tér arra is, hogy az átalakí­tás költségeinek negyven százalékát — pályázat alap­ján — az önkormányzat áll­ja. Bizonyára sokan számol­gatnak már otthon, a mérle­geléshez kértünk segítséget Tóth Illéstől, a Távhőszolgál- tató Vállalat osztályvezetőjé­től. — Németország egyik leg­nagyobb hőmennyiségmérőt gyártó cégével, a manheim- beli Istával vettük fel a kap­csolatot — mondta. — Né­metországban 30 százalékos energiamegtakarítást ered­ményezett. miután beszerel­ték a műszereket a lakások­ba. bár ez attól is függ, mi­lyen tél elé nézünk. Az első lépés a hőmennyi­ségmérésen alapuló elszá­molásra talán az lehetne, ha minden épülettömbben mér­ni tudnák a fűtési energia- és melegvíz-felhasználást. Ez nem is olyan egyszerű. Nyír­egyházán összesen 260 hő­központ van, ezekre idén fel kell szerelnie a Távhőnek a hőmennyiségmérőt. Sok hő­központ azonban egyszerre több lakóházat lát el, tehát nem is olyan könnyű az el­osztás. Mert míg az Örökös­földön — szerencsére — va­lamennyi épület alatt van hőközpont, következésképpen lesz mérő, addig a Jósavá- rosban, az Érkerti lakótele­pen nincs. Itt a lakónak, ha úgy döntenek, saját költsé­gükön (60—100 ezer forin­tért épületenként) kell a pin­cében felszereltetniük. A mérőműszerek átalakítás nélkül csak a kétcsöves rendszerű radiátorokra sze­relhetők fel. Egycsöveseknél már furkálás-al, hegesztéssel jár a dolog, így ott a fűtési szezon befejezése után cél­szerű felszereltetni a speciá­lis radiátorszelepeket. Laká­sonként 15—30 ezer forintba kerül a munka. Szeptemberben szeretnék összehívni a közös képviselő­ket, s tájékoztatni a lehető­ségekről, illetve még az idén három városban referehcia- házakat szerelnek fel mérők­kel, ezeket folyamatosan vizsgálják a fűtési szezon­ban. Nyíregyházán a Sóstói út 7. szám alatt és a Fazekas János tér 11-ben lesz ilyen, a tapasztalatokról tehát itt kérdezhetik ismerőseiket az érdeklődők, Kisvárdán a Felszabadulás lakótelep 13., Mátészalkán pedig a Bajcsy- Zsilinszky út 5—15. szám alatt. Nézőpont) Jenái a környezetért Cservenyák Katalin Nemrég kérdőíveket kül­dött szét Nyíregyházán a város önkormányzata. Ar­ra voltak kíváncsiak a megalkotók, mennyire elé­gedettek a polgárok köz­szolgáltatásaival, közmű­veivel, mit szeretnének, hogy közérzetük javul­jon. Ezen kívül ötleteket is vártak a válaszadóktól: milyen lehetőséget látnak arra, hogy a Nyírség fő­városa — nagy szavak! — felvirágozzon. S jöttek az ötletek. Név­vel, név nélkül, főiskolát, egyetemet végzettektől, nyugdíjasaktól és gyeden lévő anyukáktól. Ame­lyekből kiderült: nagyko­rúak vagyunk, van véle­ményünk, szeretnénk ten­ni a városért, eszünk ágá­ban sincs közömbösnek lenni. Tudunk „globáli­san" gondolkodni, nem érdekel a szomszéd vere­kedése, zajos magnóhall­gatása. Csak egy kiemelkedő öt­let a sok közül: létesítsen bank-, biztosító- és sze­rencsejáték-koncessziót az önkormányzat. A város­lakók által elhelyezett pénzt, is ia többi hozadé- kát megforgatva használ­ja az önkormányzat a vá­ros fejlesztésére, s min­denki jól jár. A befekte­tő, magyarán a takarékos­kodó is örülhet. Kamato­zik a tőkéje, ugyanakkor elmondhatja magáról, hogy pénzével elősegítette a vá­ros életének jobbítását, s nem valami „mammut- ba nk” más településen történő székházának épí­téséhez járult hozzá. Nem rxigyok bankszak­ember. Sokszor nem is ér­tem, mit miért fizetek. Sőt, azt sem tudom, hogy az említett javaslat meg­valósítására van-e egyál­talán törvény adta lehe­tőség. Mégis úgy látom: az emberek szeretnének végre tenni lakókörnye­zetükért. Nincs sok pén­zük, de azt a keveset is szívesen „forgatnák meg” azért, hogy boldogabban éljenek. Szerintem egyértelmű: meg kell adni nekik a le­hetőséget! Baktalórántházán a mezőgazdasági szakmunkásképző in­tézet kollégiuma az ősztől hatvan hellyel bővült. Itt he­lyezték el a gépszerelő és gépüzemeltető szakmára fel­vett tanulókat is. Képünkön az új szakma tanulói gya­korlati órán. HARASZTOSI PÁL FELVETELE Kommentár ______________ Hiteles infeimácint! Csikós Balázs Nemrég beszéltem a gá- vai Üj Erő Termelőszövet­kezet elnökével. Előre bo­csátom, nem a kárpótlás a fő gondjuk. „Arra törvény van, azt a legjobb tudásunk szerint végre kell hajta­nunk” — mondta az elnök. A termelés és értékesítés teljes szervezetlensége nyomja őket az ellehetetle­nülésbe. Nem a direkt irányítást várják vissza. Elfogadnák a piac koordináló szerepét, de ma még ilyen piac nincs. A felvásárló és az ipari termékeket közvetítő kereskedelem továbbra is monopolhelyzetben van. Egy példa: aratás sarkában a gabonafelvásárló vállalat megyei értekezleten — szá­zak füle hallatára — ° szerződésben kikötött 610 forintos búzaárat vállalta. Egy hét sem telt bele, a régi szerződést felrúgták és jó­val olcsóbban voltak haj­landók a termés egy részét átvenni, a többi még min­dig a szövetkezet raktárá­ban fekszik. Abban, a-rak­tárban, ahová a naprafogót szeretnék betárolni. Jelzé­sek vannak, hogy a teljes termést a napraforgóból sem tudják értékesíteni. A hasonló gondok felsorolása hosszú lenne. Ez már így van. Rosszul van. De hogyan tovább? Vetni kellene. Mit és meny­nyit? Teljes a bizonytalan­ság. Hiányoznak az irány­adó gazdasági törvények. Nincs olyan igazgatási szerv, érdekképviselet, ke­reskedelem, amely hiteles információt tudna adni. Megbízható információk hiányában erősen csökken­tik a búzavetést. Nem vesz­nek minőségi vetőmagot, műtrágyát, a gépeiket told- ják-foldják, csak a legszük­ségesebb talajmunkát vég­zik. Más ősszel megvették a biztonságos holland vető­burgonyát, most nem. Ne soroljuk tovább. Ez a gaz­dálkodás szakmailag is tel­jesen elfogadhatatlan. Lehetséges, hogy jövőre — a mai előremutató in­formációk, kikövetelhető szerződések hiánya miatt — sem a termelők, sem a kereskedők raktára nem lesz tele ... 3 Orvosi lakáshoz vízve­zetéket építenek Éejér- csén, ezért kell az út­testet átfúrni. v v t'Z

Next

/
Oldalképek
Tartalom