Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-09 / 186. szám

4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1991. 9., péntek Külpolitikai jtoyiff _____ Van remény Baraksó Erzsébet Szobornak kissé szokatlan műalkotást láthattunk a mi­nap a tévé egyik kulturális műsorában: Irözsekötegek sorakoztak egymás után, hat-nyolc szál egy-egy cso­móban, külö-külön minden kupac zsineggel átkötve. A sepsiszentgyörgyi kiállítók tárlatán mutatta be művét Fazekas Gyula szobrász akivel a riporter jelképes értékű beszélgetést folyta­tott. El vannak vágva ezek a rőzseágak — mutatott az újságíró a megHurtított vesszőkre —, mire a szob­rász megjegyezte: viszont a zsineg összeköti őket. Egy­értelmű volt a kép és a szó szimbolikája arról, hogy a jogaiban, méltóságában, nyelvében és kultúrájában hátrányos helyzetbe, szo- rongatottságba és veszélybe került erdélyi magyarság otthonában megmaradt pol­gárainak össze kell tartania. Rettenetes súlyú kérdést feszegettek, az el lehet men­ni és az ott is lehet marad­ni gondolatát. Egyik lábam­mal mennék — hallottuk a szobrásztól —, a másikkal meg maradnék, egyelőre itt vagyok. Hogy mekkora a fe­nyegetettség, valójában csak az érzékelheti, aki benne él, aki a kiszolgálta­tottsággal naponta nézhet szembe. Nem lehet kétséges, sokan azok közül, akik el- űzöttek, szívesebben ma­radtak volna szülőföldjükön és nem vállalkoztak volna ismeretlen kimenetelű utak­ra. Felvetődik annak a kér­dése, ki a bátrabb, vagy ki a jobb hazafi, az, aki vállal­ja az elüzetést mert tovább már nem tűrhet vagy az, aki marad, mert a távozást megfutamodásnak tartaná, s azt vallja, ott kell élnie, ahová a sorsa rendelte. Vannak Erdélyből mene­kült ismerőseim, akik azért választották a menekülést, mert odaát megverték őket az utcán a román járóke­lők, ha magyarul megszólal­tak. Nem bírták tovább. Es hányszor mondják el, mek­kora felelősség terheli az anyanemzetet, azokat a ve­zetőket, akik nem szóltak, amikor megkezdődött és fo­lyamatosan tartott a ma­gyarság, a nyelv, a kultúra háttérbe szorítása, megsem­misítése. Szólni kellett vol­na, amikor bezárták az első magyar iskolát. Akik az évtizedeken át is némák maradtak, azok he­lyett is beszél most a szob­rász. Azt érzékelhettük, szerencsére vannak értelmi­ségiek, művészek, akik fel­vállalják sajátos, plusz fele­lősségüket, s a maradásra buzdítanak akkor, amikor százak és ezrek menekülnek onnan, ahol nem érzik ma­gukat biztonságban. Vé­kony, de összetartozó venyi­geszálak segítségével fejezi ki a művészet nyelvén, hogy tartja magát az erdélyi ma­gyarság, ott akarnak ma­gyarok maradni, ahol az ma is gyakran jár veszélyekkel. Fazekas Gyulára és a tévé­ben megszólalt, hasonló gondolkodású művésztársá­ra gondolva átmelegedhet a szívünk: van még reménye az erdélyi magyarságnak a történelem forgószelében. Pápalátogatás előtt Állványbontás Esztergom (Kiss József) — Nem túlzás, ha állítjuk: a Dunakanyar gyöngyszeme, a katolicizmus magyarorszá­gi fellegvára, a nagy törté- relmi időket látott és még több történelmi sejtelmeket, titkokat őrző város — Esz­tergom, hónapok óta a pápa- látogatás előkészítésének lá­zában ég. Aki egy-két hó­nappal ezelőtt járt itt, s vé­gigment az ódon levegőt árasztó város utcáin, folyton csak azt láthatta: állványerdő jobbról, állványerdő balról. Középület vagy személyi tu­lajdonú ház körül egyaránt ez a látvány fogadta. Az elején bosszankodtak a helybeliek, hogy jószerével a gyalogjárón nem is lehetett sétálni, eljárni, mert lépten- nyomon azt olvashatták: „Tessék vigyázni, tatarozás!” S ment a szegény gyalogos az úttestre, nehogy egy le­kapart malterdarab, cserép­vagy téglatörmelék a fejére hulljon. Méltatlankodott a helybeli, de bizony csodálkozott, ál- mélkodott az ide turista- idényben ezrével és ezrével érkező idegen is. ő nem azért jött, hogy a tatarozást, „szépítkezést” csodálja, ha­nem az évszázados látnivaló­kat szerette volna szemügy­re venni. Ehelyett munka az utcákban, a középületeken, a •bazilika környékén, a temp­lomok udvarán — minde­nütt. De lám! Néhány napja erős hangulatváltás követke­zett be a helybelieknél, ven­dégeknél egyaránt: felgyor­sult iramban kezdődött meg az állványbontás. Egyre több „öreg ház” előtt állunk (áll­nak) még, s vesszük tudo­másul nagy megelégedéssel • a már-már „halálra”, lebon­tásra ítélt évszázados házacs­kák, stílusos középületek, szinte hajdani eredeti szép­ségükben pompáznak. Meg­szépült, felújítást kapott több csodálatosan ékes szobor (mint például az 1739-es nagy pestisjárvány áldozatainak tiszteletére egy év múlva emelt szoborcsoport, a Mindszenty hercegprímás te­rén). Simulnak, egyenesed­nek a gyalogjárók, úttestek gödrei, szebbik arcát kezdi mutatni a Szentatya által Magyarországon elsőként meglátogatott épület, a már említett Mindszenty herceg- prímás terének autentikus épülete, az érseki palota. Tíz- és tízezrek tömegét várja a bazilika tere. Alapjá­ban véve itt már nincs aka­dálya a vendégfogadásnak. A Mindszenty József her­cegprímás földi maradvá­nyainak hazahozatalakor rendezett ceremónia amo­lyan főpróbának számított a vendégfogadás, a tömegek el­helyezése szempontjából. Itt minden bizonnyal zökkenő- mentes lesz az augusztus 16-i esztergomi pápalátogatás, s annak ceremóniája. A rend őrei lépésről lé­pésre kidolgozták már a for­galom irányítását, hogy a Szentatya városba érkezésé­nek napján zavartalan le­gyen a közforgalom. A vá­rosban aznap reggel 8 órától teljesen megszűnik a gépjár­mű-forgalom, természetesen a Szentatya külön kocsija, kí­sérőszemélyzetének jármű­vei kivételt képeznek ez alól. A gépjármű parkolása te­rén is nagy gyakorlati ta­pasztalatokra tettek szert a forgalom irányítói a Mind­szenty József koporsójának hazaérkezésekor. Most is megfelelő befogadóképességű parkolók fogadják a város bejáratainál a személygépko­csikat és az autóbuszokat. Ami a külsőségeket illeti, tehát az állványbontás szaka­szához értek Esztergomban. Ezután már csak a lelkiek­ben való felkészítésre helye­zik a hangsúlyt az egyházi­ak. Ne adják be a derekukat Amerikai szakszervezeti vezető hazánkról Dankó Mihály Mátészalka (KM) — Az amerikai AFL-CIO szak- szervezet ötfős delegációja látogatott nemrégiben me­gyénkbe. A küldöttek a mátészalkai szerelvény­gyárban folytatott beszél­getésen válaszoltak a helyi szakszervezeti tisztségvise­lők kérdéseire. Az eszme­csere után Jim Murray úr, a csoport vezetője szívesen állt lapunk rendelkezésére. — Milyen céllal érkeztek Magyarországra? — Szövetségünk 14 millió dolgozót képvisel. Mi vala­mennyien egy-egy szervezet aktivistái vagyunk. Jövete­lünk célja, szeretnénk konk­rétan megismerni, milyen gondokkal küszködnek a ma­gyar munkások, s ezek meg­oldásában mit tudunk segí­teni. — A beszélgetésen sok té­ma felvetődött. Többek kö­zött, egy Népszavában meg­jelenő cikk i-s, melyben az Önök egyik' vezetője az ed­digi állásfoglalásukkal ellen­tétes értelmű nyilatkozatot tett. — Megkaptuk mi is a köz­pontunk ez ügyben dr. Sza­bad Györgyhöz, a parlament elnökéhez címzett levelének másolatát. Lényege, teljes mértékben egyetértünk a ma­gyar parlament által elfoga­dott szakszervezeti törvény­nyel. Helyeseljük az MSZOSZ-vagyon befagyasz­tását. Mi továbbra is csak a Ligát támogatjuk. — Az észrevételek több­sége a kollektív szerződé­sekkel foglalkozott. Mire hívná fel ezzel kapcsolat­ban a figyelmet? — Nálunk az USA-ban töhb szinten szabályozzák a munkások jogait. De a kol­lektív szerződés a legrészle­tesebb, ez közvetíti a válla­lat vezetéséhez a problémá­kat. — Melyek azok a pon­tok, amik nem hiányozhat­nak a szerződésből? — A bérek, a szabadság, a nyugdíj, a társadalombiz­tosítás, az előrelépés, a konf­liktuskezelés, az adott mun­kahely egészségügyi előírá­sai, a munkaidő, a munka­köri leírások, a fizetések és még sok egyéb apró dolog, mert ahány vállalat, annyi fajta szerződés. Egyben vi­szont egységesek. Mindenütt rögzítik az elbocsátások sor­rendjét, így ezt nem tudják az üzemvezetők büntető- eszközként felhasználni. Min­denkor előnyt élveznek a régi dolgozók. Sok helyütt beépítik a cégen belüli to­vábbképzés lehetőségeit is. — Hogyan rögzítik a sztrájkkal kapcsolatos jogo­kat? — A sztrájkról a szak- szervezeti alapszabály ren­delkezik, csak nagyon kevés helyen foglalkozik vele a kollektív szerződés. A privát szektorban lehet sztrájkolni, de megvan a veszélye, hogy a tulajdonos új embert vesz fel a munkabeszüntető he­lyére. Az állami szektorban mindenütt más-más a gya­korlat. Például nálunk New York államban az állami al­kalmazottak nem sztrájkol­hatnak. Lényegesnek tartom, ha valamit el akarnak érni a dolgozók, azt csak összefo­gással és egymással szolidá­risán tegyék. — Magyarországon a munkanélküliség aránylag újkeletű. Mi az Önök ta­pasztalata, mi történik ezekkel az emberekkel és családjukkal? — A munkanélküli-segélyt az állam adja. általában 6 hónapig. Ez alatt mindenki köteles állást keresni. A kol­lektív szerződésbe bele lehet foglalni, hogy a szakszerve­zet milyen kiegészítést és meddig adhat. Jellemző, hogy a helyi szervezetek ter­mészetben támogatják az el­bocsátottak családját. (Élel­miszerekkel és ruhasegély- lyel.) A segély összege álla­monként változik. Nálunk az utolsó bér 50 százaléka. Szö­vetségünk legfontosabb fel­adatának tekinti a törvény- hozásban elérni ennek fel­emelését. — Meg lehet ebből az összegből élni? — A kapott pénz minde­nütt adómentes, s legfeljebb az élelmiszer és a lakás költ­ségeit fedezi. Amiről feltét­len le kell mondani, az a szórakozás. Nehezebb hely­zetbe kerülnek azok, akik hosszabb ideig vannak mun­ka nélkül, őket is adakozás­ból, az úgynevezett élelmí- szerbankokon keresztül tá­mogatjuk. Nálunk, Ameriká­ban is szörnyű munkanélkü­linek lenni! — A szakszervezetek nem politizálnak. Hogyan pró­bálnak mégis politikai be­folyáshoz jutni? — Fontos feladatunk, hogy rávegyük tagjainkat, menjenek el szavazni és olyan politikust válassza­nak, aki az ő ügyüket tá­mogatja a törvényhozásban. Másik szempont megismer­tetni a képviselőkkel azt a világot, ahol mi élünk. Az USA-ban is találkozunk sok olyan politikussal, aki meg­választása után . elszakad a néptől. Ezért gyakran szer­vezünk velük találkozásokat. Figyelemmel kísérjük, ho­gyan szavaznak a testületben és ezt időről időre nyilvá­nosságra hozzuk. A követke­ző választás előtt felhasznál­juk ezeket az adatokat. A politikai döntések előkészíté­sében is részt veszünk, véle­ményt mondunk, elképzelé­seinket megismertetjük tag­jainkkal. ők nyomon kísér­hetik a politikusok dönté­seit. — Hazánkban egyre több üzem kerül „nyugat-euró­pai kezekbe”. — Mit java­sol a munkásoknak, mit te­gyenek érdekeik védelmé­ben? — Ha a tulajdonos meg is változik, akkor se adják be derekukat az államnak, vagy az új gazdának. Saját maguk döntsék el, demokra­tikus választás során, melyik szakszervezethez kívánnak tartozni. Működésükkel csak a dolgozók érdekeit szolgál­ják. Válasz cikkünkre jel tépi» műm..” Tisztelt Főszerkesztő Űr! Lapjuk augusztus 6-án megjelent számában' sze­repel egy cikk amely a nagyhalászi figyelmeztető sztrájkkal foglalkozik. Eb­ben az Önök újságírója |N. L.) leírja a következő mon­datot. „Németh Béla, a gyár megbízott igazgatója hétfőre szabadságot vett ki. így nem hallgatta meg a követeléseket.” Ez nem felel meg a va­lóságnak, mivel üzleti tár­gyaláson voltam, komoly nagyságrendű megrendelés­sel kapcsolatban. Úgy. íté­lem meg, hogy ezzel képvi­seltem igazán a dolgozó kollektíva érdekeit. Tisztelettel: Németh Béla mb. igazgató Az MSZMP in akar „belépni” a Kisgazdapártija Budapest (ISB) — Politi­zálás stílusváltást szorgal­maz a Munkáspárt (MSZMP): a magyar belpolitikai élet­ben. Thürmer Gyula, a párt elnöke csütörtöki sajtótájé­koztatóján párbeszédre hívta fel az ország politikai erőit Mint mondotta, a súlyosbodó krízisekkel terhelt magyar társadalmi életben létfontos­ságú a köszönőviszony meg­teremtése, mert ősszel a fe­szültségek esetleges robba­násszerű kitörésekor már ké­ső lesz erre törekedni Az elnök szerint a párt sú­lya az utóbbi időben megnö­vök ed eít, s ez fokozott fele­lősségvállalásra készteti az MSZMP-t. Felelősségük tu­datában javasolnak minden alkotmányosan működő poli­tikai erőnek párbeszédei Ennek a folyamatnak része a kapcsolatfelvétel a Kisgaz­dapárttal, illetve amnmk ve­zetőjével, Torgyám Józsefiéi „Nem szeretnénk belépni a Kisgazdapártba — mondta Thürmer Gyula —, Torgyánt sem alkarjuk megnyerni a Munkáspárt számára. Leg­fontosabb feladatunk az, hogy a magyar mezőgazda­ság jövőjéről szót ejtsamk.~ „Gabonamissziójáról” szól­va a pártelnök elmondta, hogy mintegy egymillió ton­na gabona és félmillió tonna hús értékesítésére lát lehető­séget a Szovjetunióban. „Ba­ráti ismeretségeire” támasz­kodva a párt igyekszik ellát­ni a közvetítő szerepét a ma­gyar vállalatok és a szovjet illetékes hatóságok között. Az MSZMP-nek állítólag vannak olyan nyugati bank- kapcsofatai is, amelyek lehe­tővé teszik, hogy a szovje­tek nyugati hiteleket vegye­nek igénybe a magyar hús és gaboaa megvásárlásához. Az elnök nem kívánt megnevez­ni egyet sem a szóba jöhető nyugati bankok közül. A párt egyik alelnöke nemrég Kínában járt, ahol szintén piaci lehetőségek után érdeklődött. A két or­szág közötti hivatalos vi­szony „lehűlése” azonban nem kedvez a gazdasági kap­csolatok alakulásának. Ugyanez a helyzet Kubával, amely országgal — mint azt Thürmer Gyula kifejtette — szintén kívánatos lenne ren­dezni a kapcsolatainkat. Hi­szen a jelenlegi hazai cukor - répa-felvásárlási árak mel­lett egyszer még szükségünk lehet a 'kubai cukorra ... Aktié’ Aktié! Akció! a nyírfa Áruház MŰSZAKI OSZTÁLYÁNAK ENGEDMÉNYES ÄWI AJÁNLATA: 200 1 ELCOLD FAGYASZTÓLÁDA 4148®.— Ft helyett 32 400— Ft 300 1 ELCOLD FAGYASZTÓLÁDA 47 80®,■— Ft helyett 36 800,— Ft 200 1 PHILIPS FAGYASZTÓLÁDA 36 50*,— Ft helyett 29 500— Ft A PHILIPS SHOP-ban SZÍNES TV VIDEO REKORDER MAGNETOFON OLAJSÜTŐ CITROMPRÉS Sí 60®,— Ft helyett 50 300,— Ft 36 600— Ft helyett 33 500,— Ft T 20*— Ft helyett 6 300,— Ft 7 14®,— Ft helyett 6 600,— Ft 2500,— Ft helyett 2 200,— Ft-ért kapható AMÍG A KÉSZLET TART! (3612) As árhullám a aifctrtmi «wrist várhatóan augusz­tus 9-én tetőzik Buda pestnél »4 felvétel a Lánchídnál. ,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom