Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

10 A Xeíet-Aíagifarorszáfl hétvégi meítektete 1991. augusztus 31. Történelmi lecke íróknak Az iparpolitikus Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — A nyír­egyházi német—magyar mü- anyagcsőgyár átadási ce­remóniája előtti sajtótájékoz­tatón kiderült, hogy a főváros­ból a díszvendégekkel begör­dülő elegáns gépkocsival nem az ipari és kereskedelmi mi­niszter, hanem az érintett mi­nisztérium helyettes állam­titkára, Botos Balázs érkezett a szabolcsi megyeszékhelyre. A szikár, enyhén őszülő, ötve­nes férfi közérthető, világos gon­dolatokat felsorakoztató nyitó­beszédéből tényeket és lehető­ségeket jól ismerő, tájékozott iparpolitikust, kormánytisztvise­lőt ismerhetett meg a vendégse­reg. Arra, hogy a német és a ma­gyar kormány személyesen is képviseltette magát a gyáravatón — az államtitkár-helyettes sza­vai szerint — az adja a magyará­zatot, hogy a Nyíregyházán lét­rejött létesítmény példa értékű és messze nagyobb jelentőségű, mint az az első pillantásra lát­szik. Ugyanis Németországnak egy olyan tartományából érke­zett a tőke hazánkba, ahonnan eddig még nemigen volt rá példa. Magyarországnak pedig olyan régióját célozta meg, amelyik nagyon rá van szorulva évtize­dek óta tartó hátrányos helyzeté­nél fogva, s ahol égetően szük­ség van új munkahelyek terem­tésére. Annál fogva, hogy az itt gyár­tandó termékek valóban korsze­rűek és bármely piacon igazán magas minőséget képviselhet­nek, négy ország- találkozásánál olyan földrajzi fekvésben létesült ez az üzem, ahonnan kiváló le­hetőségek kínálkoznak az expor­tálásukra is. így például szállítói lehetnek a nyíregyháziak a né­metek szovjetunióbeli lakásépí­tési programjának. Hazai iparpo­litikai szempontból pedig első­sorban az adja a Hansa-Plastik üzem jelentőségét — hangsú­lyozta Botos Balázs —, hogy ki­csiben az egész magyar ipar fej­lődésének a mintáját adja. A ma­mutberuházások helyett a jövő­ben kis- és középüzemekre épülő hazai gazdaságot, illetve az ilyenekkel elképzelt hazai gazdaságot testesíti meg. A nemzeti színű szalagok át­vágásával, a próbaüzemben be­indított, korszerű német gépso­rok megtekintésével folytatódó protokoll közben nem volt köny- nyű rövid beszélgetésre félre­vonni a német befektetőkkel anyanyelvükön társalgó minisz­tériumi tisztviselőt, aki munkahe­lyén a nemzetközi kapcsolato­kért és a hazai iparpolitikáért fe­lel. — Mindkét feladatkörömet tet­ten érhettem ez alkalomból. Mindegyiket példázza is a nyír­egyházi látogatásom, amelyre szívesen jöttem — válaszol készségesen a sebtében feltett kérdésekre Botos Balázs —, aki mindössze egy esztendeje került a minisztériumba — természete­sen nem ismeretlen számomra a mostani munkaterületem, hisz korábban évtizedekig a Tudomá­nyos Akadémia Ipargazdasági Kutatóintézetében dolgoztam. Végigjártam a szamárlétrát egé­szen az intézet igazgatásáig ju­tottam. Kutatási témám, amiben sok-sok évem fekszik és a jelen­legi munkakörömben is segít az eligazodásban, az iparpolitika és a műszaki fejlesztés területéről való. A hosszú idő alatt kidolgozott elméletet próbálja most meg a hajdani kutató a gyakorlatban. Bár a magyar ipar jelenlegi hely­zetében, mint maga megfogal­mazta, sok sikerélményre nem­igen számíthat, de a miniszté­rium lehetőségein belül mindent meg akar tenni, hogy ez a „mélyrepülés” ne tartson sokáig. A minél gyorsabb és hatéko­nyabb kilábalást célozza az úgy­nevezett iparpolitikai koncepció is, amely a lehető legdemokrati- kusabban, a reálértelmiség be­vonásával alakult ki, illetve ké­szült el nemrégen. Beépült a közismertté vált Kupa-prog­ramba s a kor­mány is elfo­gadta. A fej­lesztési mun­kát, s így ezt a programot sem lehet azonban egyszer s min­denkorra lezár­ni. Folytatni kell tovább és foly­tatják is mun­katársaival a minisztérium­ban. Arra a kér­désre, hogy mennyire szá­mít és támasz­kodik a tárca a műszaki értel­miségre, a he­lyettes államtit­kár elmondta, hogy már a ha­zai iparpolitika tervezésébe is bevonták a reál- értelmiséget. Az elképzeléseket a szakmai szövetségekben is részletesen megvitatták a mű­szakiak, akiknek a véleményét, a fejlődés lehetőségeivel és távla­taival kapcsolatban, politikai megítélések nélkül beépítette a végső koncepcióba a kormány­zat. Botos Balázs Budapesten szü­letett. Az általános és középisko­láit már Mosonmagyaróváron vé­gezte, ahová a fővárosból ki­bombázott család a háború vé­gével elköltözött. Az érettségit követően ismét a szülővárosba kerül, ahol a Közgazdaságtudo­mányi Egyetem hallgatója lesz. A diploma megszerzése után a már megismert pályára lép, az ipargazdasággal, iparpolitikával jegyzi el magát, talán egy életre. A vidékkel ma már szakmailag áll elsősorban kapcsolatban. Pécshez ma is szoros szálak kö­tik, ahol a Janus Pannonius Tu­domány Egyetem Ipargazdasági Tanszékét vezeti. Az oktatói munkát ma is jól össze tudja egyeztetni a kormányzatival, éppúgy, mint fiatalabb korában sikerült ugyanez a sport és a ta­nulás, később kutatás vonalán. Első osztályú aktív teniszező­ként évekkel ezelőtt több ízben is járt Nyíregyházán. Ha teheti, ma is tornacipőt húz, s hóna alatt a teniszütővel felkeresi régi sike­reinek színhelyét, a teniszpályát. Játszik, de természetesen csak kikapcsolódásként. A verseny­zést ma már az iparfejlesztési pályán folytatja, ahol a meglehe­tősen megkopott fényű, kicsor­bult tekintélyű magyar ipart igyekszik segíteni a nagy nem­zetközi pontvadászatban. Játék a szóval Tizenkilencedszer Tokajban Karádi Zsolt HÚSZ ESZTENDŐ ALATT TI­ZENKILENCEDSZER, újjáalakult formájában másodszor nyitotta meg kapuját augusztus 21—23 között a Tokaji Irótábor, amely tavaly óta mindenféle politikai nyomásgyakorlás nélkül, kizáró­lag az „irodalom önkormányza­ta” alatt működik. 1990 nyarán, a diktatúrától történő búcsúzás­képpen a szervezők és a részt­vevők a „hattyúnyakú görény”, vagyis az irodalompolitika anató­miájának elemzésére vállalkoz­tak. Az idén azt vizsgálták, hogy az 1945, illetve az 1956 utáni év­tizedek magyar irodalma milyen „történelmi leckét” adott az olva­sóknak. A téma felvetése jogos és időszerű: egész irodalomszemlé­letünk újragondolására késztető. Az egyetemes magyar literatúra jegyében nemcsak hazai tolifor­gatók voltak jelen a tanácskozá­son, hanem Szlovákiából, Auszt­riából, Erdélyből, Németor­szágból, Jugoszláviából s az USA-ból is többen érkeztek. Az elmúlt rendszerben a politika ál­tal közvetlenül befolyásolt (és megnyomorított) alkotások törté­nelemszemléletét, értékeit, való­ságfeltárását vitatták meg. (Ami­kor a konferencia megkezdődött, még senki nem tudhatta, mi lesz a moszkvai puccs végkifejlete. Enyhe idegesség vibrált a sze­mekben. A junta meneküléséről szóló híreket, majd a Híradó ösz- szefoglalóját taps és üdvrivalgás kísérte...) Az első napon Domokos Má­tyás vitaindító Regénytükör által homályosan című előadása azt az enciklopédikus teljességű nagyregényt hiányolta a korból, amelyben igaz módon jelent vol­na meg a megélt Idő. Domokos úgy vélte, hogy a viszonylagos értékek ellenére a hozzávetőle­gesen négyszáz regény elhomá­lyosítja látásunkat; többségükből „gyököt kell vonni”; a helyzetet végül úgy jellemezte: „sok hűhó semmiért”... ÉRVELÉSÉT RADNÓTI SÁN­DOR MAGYARÓRÁJA egészí­tette ki. Az esztéta többnyire kér­déseket tett föl: érvényes-e egyáltalán ez az irodalom? Gaz- dagodott-e általa történelmi em­píriánk? Nem XIX. századi prob- léma-e (ti. a nagyregény), amiről beszélünk? Radnóti úgy fogal­mazott, hogy a szépprózában a nagy elbeszélések diktatúrája alól a posztmodern szabadította fel a művészt, megadva neki a beszédhelyzetek s az ábrázolási területek megválasztásának sza­badságát. A hozzászólók között Spiró György fölvetette: a szépiroda­lom a magyarság történetének legnagyobb eseményeit, tragiKus fordulatait (1848/49, az első és a második világháború, 1919 és 1956) nem dolgozta fel. Külső­belső cenzurális okokra vezethe­tő vissza mindez?Az Ikszek író­jának gondolatait sokan vitatták, sokan kiegészítették; felszólalt Cseres Tibor, Jókai Anna, Kocz- kás Sándor, Turcsány Péter, Fűzi László, Györgyei Klára, Krokovay Zsolt, Lakatos István. A második napon Pomogáts Béla 1956 s a magyar irodalom kapcsolatáról beszélt, majd Hu- bay Miklósnak a négy évtized drámáiról szóló dolgozatát olvas­ta fel Zimonyi Zoltán. A tábor a határainkon túli ma­gyar irodalmakkal is foglalkozott: Márkus Béla az erdélyi líra és regény legújabb fejleményeim!, míg a harmadik napon Gál Sán­dor a csehszlovákiai magya*' köl­tészet otthontudatáról tartott fel­olvasást. (A programban szere­pelt még a könyvkiadók-könyv- terjesztők és a folyóiratszerkesz­tők viharos ankéntja is...) Jókai Anna, elégedettségének adott hangot amiatt, hogy az író­tábor „nem nullázta le teljesen” az elmúlt negyvenöt év egész irodalmát. Kiemelte, hogy nem­csak a nagy jelentőségű történel­mi események tekinthetők törté­nelemnek, hanem az emberek hétköznapjaiban megélt kapcso­lataik során is történelemben lé­teznek. Ehhez a gondozathoz fűzte hozzá Koczkás Sándor, az írószövetség főtitkára, hogy iro­dalmunk legjava mindig is szem- befordult a sztálinizmussal, jólle­het gyakran metaforikus beszé­det választva. HOGYAN _ FOGLALHATÓ ÖSSZE VÉGÜL is ez a három, „bölcs óorozásokkal”, a sáros­pataki kirándulással, Kazinczy Ferenc széphalmi sírjának meg­koszorúzásával dúsított nap tör­ténete? Az mindenképpen fontos, hogy az írók efféle, értékszem­pontokat, ízlésalakzatokat ütköz­tető, a magyar irodalom öntisztu­lási folyamatait segítő találkozó­kon cseréljék ki gondolataikat. Az viszont nem ártana, ha a mostaninál pezsgőbb, mozgal­masabb, több nézőpontot felvil­lantó dialógus jönne létre az írás­tudók között: e legutóbbi disputa inkább monológokat produkált, mint párbeszédet. A Tokaji írótábor a Kádár­rendszerben a nemzet sorskér­dései fölvetésének, kibeszélésé- nek fóruma volt: a hatalom alig tolerálta; 1987-ben betiltotta. A tavaly újjáalakult fórum közvetle­nebbül az irodalomra irányította a figyelmet; a régi harcok kezde­ményezői közül kevesen járnak el azóta. A NÉPBEN-NEMZETBEN, il­letve az alanyban-állítmányban gondolkodó írói attitűdről Kocz­kás Sándor azt mondta: az író­nak mindenekelőtt emberben kell gondolkodnia. Valóban: ez lehet az újabb magyar irodalom jelle­ge, gondolata. RAGADOZÓ LOS ANGELESBEN (PREDATOR II.) AMERIKAI FILM Rendezte STEPHEN HOPKINS Főszereplők DANNY GLOVER • GARY SUSEY • RUBEN BLADES Két vers között Mizser Lajos A szójáték hozzátartozik min­dennapos életünkhöz. Általában az szokott történni, hogy a szó hangalakját kissé megváltoztat­juk, másként tagoljuk vagy az elvont jelentésnek konkrét értel­met adunk, így pl. a harcias feleséget feneség-nek, a zsúfolt városi közlekedést közlöködés- nek, a kis összegű nyugdíjat nyögdíj-nak, a szemétszállítás­sal kapcsolatos kérdéseket sze­mét ügy-nek nevezzük, s a si­lány irodalomból iroda-lom válik. Nemrég a Népszabadság tett közzé egy cikket a következő címmel: „A nagy túró de franc”. A Tour de France a franciaorszá­gi városok közötti hagyományos nemzetközi kerékpárversenyt je­löli. A túró és a franc argóbeli — negatív jelentésű — kifejezés, s a cikkben a kerékpárnak a falu­ban egykor betöltött szerepéről (gyümölcsszállításról) esik szó — noha a cím alig utal erre. Alkalmanként a KM is él a szó­játékkal. A nyári számokat át­böngészve bukkantam pl. a kö­vetkezőkre: „Lej-lejtő” (azaz a román pénz elértéktelenedése), „késérv” (nem sajtóhiba a ke­serv helyett, hanem kés-érv, azaz az erősebb joga, hiszen késsel szerez érvényt akaratá­nak). „Must-ár” (a must itt angol szó, jelentse: kell, muszáj. Bi­zony, muszáj egy tubus mustá­rért 120 Ft-ot fizetni). „Gólya-hír”: ha egybeírnánk, akkor egy tavaszi virág neve len­ne, ám a tudósítás a gólyák megérkezéséről szól. „Kézi-pén­zek”: kettős szójáték van e cím­ben, s a szerző a kézilabdasport­ra szánt pénzek sorsáról ír. A következő címet aligha kell ma- gyarázgatni: „Örökös(földi) zsör- tölődés”. Vannak akik szenzációhaj­hászással vádolják tollforgatóin- kat. A mindenáron szójátékra való törekvés azt eredményezi, hogy a cím érdekesebb, mint maga a cikk. S az is igaz, hogy a jó cím önmagáért beszél. Ha a szójátékot alkalmanként és mértékkel használjuk, monda­nivalónk árnyaltságát, a leírtak minősítését szemléletesebben fejezzük ki. így könnyedén elvá­lik a szellemesség a szellemes­kedéstől. És ez — természete­sen mindnyájunkra vonatkozik, hiszen nyelvünk formálásában valamennyien részt veszünk. Budaházi István A megyénkből származó költő most nem versekkel, hanem mű­fordításokkal jelentkezik. A Két vers között fontos része lehet Rákos Sándor életművé­nek, hiszen e kötetben feljegyzé­sek, naplótöredékek, emlékek és töprengések találhatók. A költő több tucatnyi verseskötete és fordításgyűjteménye után össze­gyűjtött vallomásokban tárja fel a megismert vagy az általa terem­tett költői világot. Teszi ezt azért, hogy megmutassa a líra világát, belső törvényeit, az alkotás kín­ját és gyönyörűségét. Rákos Sándor hitvallása is le­hetne e kötet, hiszen szól a szü­lőföldről, a családi és a szellemi elődökről. Megismerkedhetünk a költő pályakezdésével, fordítói útkeresésével, szellemi kaland­jaival. A mindennapok önvizsgá­lata és önértékelése, a lehetősé­gek mérlegelése teszi még köz­vetlenebbé a költő belső világát. Az irodalomban nem fél az újítá­soktól, hiszen az állandó megtar­tása mellett törekedni kell mind­azon dolgokra, amit meg lehet és meg is kell változtatni. Ám a költészetben minden újító szán­déka ellenére fenntartása: is vannak. Tart, igazán tart attól, hogy a lényegre rátelepszik a másod- lagosság, a modernséget után­zó látványos hókuszpókusz s e hatalmas formai építmény elfedi, elfedheti a lényeget, a lényegest. Rákos Sándor szellemi elődei­vel is megismerteti az olvasót, pontosabban a szellemi elődök hatásával Zrínyitől Csokonain át egészen Kassákig és Füst Milá­nig. Ugyanakkor nem mellékes a költő belső építkezésében a kul- túrhagyományokból való építke­zés sem. Az utazások is mély nyomot hagynak Rákos Sándor­ban. Róma és Párizs utcáit jár­va, múzeumait, kávéházait láto­gatva bárhogy gyönyörködik is a valóság részeiben, egy-egy sze­letében, a részek mögött mindig az egészet keresi. A folytonos­ságot, az egyetemest. Ezért tud elmélyedni az ókori eposzok vi­lágában, az agyagtáblák üzene­tének máig szóló Hírértékében, s az óceániai népek költészetében is. Rákos Sándor Két vers között című kötete a leírtak mellett a szorongó, a szellem világában élő ember mindennapjain át a belső látás és az alkotás törvé­nyeivel is megismerteti az olva­sót. (Szépirodalmi Kiadó, 1990.) H A ■■■|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom