Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-01 / 179. szám
4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1991. augusztus 1., csütörtök Külpolitikai jegyzet ______ Moszkvai talányok Ésik Sándor M oszkvában immár a vége felé tart a vendégjárás. A hazai és a külföldi elemzők latolgatják a történteket, és igyekeznek előzetes kasszát csinálni. Elegendő-e a szovjeteknek a kétségtelenül nagyvonalú gesztus, a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadása? A fanyalgóbbak már most sem átallják azt mondani: nesze semmi, fogd meg jól. Csakugyan: vajon miből állhat össze az az exportlista, amelynek tételeit az amerikai fogyasztók szívrepesve várják? Sokkal kézzelfoghatóbb segítségre volna szüksége ennek az országnak. A széthullóban lévő gó- liátbirodalom esetében az is kérdéses, hogy kinek adják meg a segítséget, ha valóban sor kerülne egészen közvetlen támogatásra. A szövetségi szerződések megkötése után még az sem bizonyos, hogy mennyi hatalma maradt a Kremlnek. A tagköztársaságok minden alkalmat megragadnak, hogy szuverenitásukat tovább szilárdítsák, és minden ilyen lépés egy újabb téglát vesz ki az omladozó központ falából. Mindezekre tekintettel talán nem elhamarkodott a megállapítás: a tervezett gazdasági együttműködés tartalmi véghezvitele keményebb dió lesz, mint a START- szerződés maratoni vajúdással megszült szövege. Az együttműködés azonban minden bizonnyal megvalósul, mert bármennyire hihetetlen, az Egyesült Államoknak — igaz, egészen más okból, de — ugyanolyan érdeke, mint a Szovjetuniónak. Gondoljunk csak a legutóbbi öböl-konfliktusra. A Szovjetunió támogatása a konfliktus katonai megoldásában felért azzal, mintha vöröskatonák is harcoltak volna a sivatagban. Regionális konfliktusokban pedig azóta sincs hiány az öreg földgolyón. Itt van mindjárt a Közel- Kelet ... A két szuperhatalom között már nagyobb az egyetértés a palesztinok ügyében, mint a Fehér Ház, és a zsidó állam között. Lehet, hogy a békelavina nem áll meg? A gazdasági mérleg ké- szítgetése mindazonáltal nem homályosíthatja el az egyezmény katonai jelentőségét. A robbanófejarzenál tekintélyes részének megsemmisítésével kapcsolatban nem halkulnak a „történelmi" kifejezéssel kezdődő értékelések. T ényleg nem kis dolog, de azért itt is felsorolható egy-két „dede a felek megtarthatják hadászati arzenáljuk 70 százalékát — vagyis pontosan annyit, amennyi fegyverrel 1982- ben, azaz a START-tár- gyalások startjánál rendelkeztek. ... de érintetlen maradt az úgynevezett overkill potenciáljuk, amellyel még változtatla- nul megsemmisíthetik az emberiséget. . .. de. .. De ne fanyalogjunk ... Ezzel együtt több annál, mint amire azt mondhatnák: biztató kezdet. Ez már a folyamatnak az a része, ahonnan talán már nem lehet visszafordulni. Előny Kupánál Ami nem szokás a demokráciákban Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) — Az utóbbi hetekben sok szó esett arról, hogy a Németh Miklós megüresedett ország- gyűlési képviselőhelyéért folyó küzdelemben nem egyenlő feltételekkel indulnak a jelöltek. Az általános megfogalmazások helyett Haraszti Miklós, az SZDSZ ügyvivője konkrét ügyről nyilatkozott lapunknak. — Minden demokráciában a kormány emberei élvezik azt a természetes előnyt, hogy az adott pillanatban 5k a közügyek vivői. Amikor azonban választásra keiül a sor, akkor a kialakult szokások a demokráciákban igyekeznek a többi politikai erő jelöltjeit azonos helyzetbe hozni a kormányelőnyt élvezővel, úgy tűnik, Kupa Mihály esetében ez a szokás még nem kristályosodott ki teljesen. Annyira nem. hogy amikor Egeli Zsolt, a szp- bacdemokraták jelöltje megpróbálta úgymond segíteni a sajtót, és kérdéseket fogalmazva meg Kupa Mihályhoz nyilvános vitára hívta ki őt, akkor e kérdéseket a nyílt levelét sem láthatta viszont a lapokban. Éppen ezért még Kupa Mihálynak sem volt módja válaszolni rá. □ Kupa Mihály nem kapta meg a nyílt levelet? — Kupa Mihály kampányfőnöke eddig azt válaszolta Egeli Zsolt kampány- főnökének, hogy nehéz találkoznia a pénzügyminiszterrel, ezért még nem volt módja megbeszélni ezt a kérdést. Nagyon reméljük, Kupa Mihály megérti, hogy a kormányelőnnyel demokratikus kötelezettségek járnak együtt, mégpedig a választók érdekében. A kérdésekre válaszolni illik. □ Konkrétan miként zajlana le a nyilvános vita? — A Napkelte vállalná a lebonyolítását. □ Tehát az egész ország előtt. — Mint ahogy Kupa Mihálynak még a kampánymegnyilvánulásai is országos hírverést kapnak. Nyílt levelében egyébként Egeli Zsolt országos kérdéseket is fölvet. Szó sincs valamiféle személyeskedő írásról. Kizárólag a körzet választóit érdeklő kérdések merülnek fel. □ Párbaj volna ez, vagy a többi — szintén háttérben maradt — jelölt is ott lenne a vitán? — A sokadik választáson a demokráciákban az a szokás hogy a korábbi erőarányokból indulnak ki. Egeli Zsolt természetesen párbajnak képzelte el. A választási kampány során azonban amennyire kialakult togás a párbajra hívás, olyannyira megszokott a párbaj elhárítása Oly módon, hogy az esélyegyenlőségre hivatkozva azt mondják: a többi jelöltet is be kell a vitába kapcsolni, így kevés lehetőség marad az eredeti kihívó valódi kérdéseinek megfogalmazására. Megoszlik a felelősség, az idő, az esetleges kudarc súlya. (Lapzártáig nem sikerült elérnünk dr. Sárdi Lászlót, Kupa Mihály kampányfőnökét.) Célba ért a START Bush és Gorbacsov kézjegye az okmányokon MOSZKVA: George Bush amerikai elnök és Mihail Gorbacsov szovjet államfő július 31-én, a START-egyezmény aláírásán. mti — tele^ctó Moszkva (MTI — tud.) — Mihail Gorbacsov és George- Bush szerda délután a Kreml Vlagyimir-termében aláírta a hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló, történelmi jelentőségű START-szerződést. A szovjet és amerikai elnök az ünnepélyes aláírási ceremóniát megelőző rövid beszédében egyaránt méltatta a szerződés jelentőségét — a genfi tárgyalásokon át az aláírásig vezető utat. Gorbacsov és Bush stílszerűen a rakéták egy darabjából készült tollal írta a nevét a hétszázoldalas okmányra. A megállapodás értelmében a Szovjetunió 35, az Egyesült Államok 25 százalékkal csökkenti hadászati támadófegyvezetét. A hét év alatt megvalósítandó leépítés keretében a nehézbombázókat, a szárazföldi telepítésű interkontinentális és a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakátékat, illetve a hozzájuk tartozó nukleáris tölteteket csökkenti a két nagyhatalom. Az amerikai elnök szóvivője az aláírás után tett nyilatkozatában azt hangsúlyozta. hogy a szerződés révén a történelemben először válik lehetségessé a hadászati atomfegyverek számottevő csökkentése. Külön kiemelte, hogy a megállapodás értelmében a stabilitást leginkább veszélyeztető fegyverfajták csökkentése kezdődhet meg, mindeddig példátlan ellenőrzési rendszerrel összekapcsolva. — Az aláírással az atomfegyverek ötven éve tartó fejlesztésének folyamata immáron megfordult — tette hozzá Mariin Fitzwater. A párbeszéd folytatódik, mert szükségünk van egymásra — jelentette ki Mihail Gorbacsov és George Bush a szovjet—amerikai csúcs- találkozót követő egyórás közös sajtóértekezleten. A két államfő megerősítette elszántságát: partneri kapcsolatot akarnak kiépíteni, és ki akarják dolgozni az együttműködés konkrét mechanizmusát. Gorbacsov bevezetőjében közölte: a világban kialakult új realitásoknak megfelelően új együttműködési mechanizmust kell kimunkálni a két ország között, s ez vonatkozik a leszerelési tárgyalásokra is. Nagyra értékelte a hadászati támadófegyvererekről most aláírt START- szerződést. ám rögtön hozzátette: nem elég csak az első lépést megtenni, tovább kell haladni. Ezzel összefüggésben arra utalt: mindkét nagyhatalom elszánta magát arra, hogy megakadályozza az atomfegyverek további elterjedését. A szovjet elnök kifejezte eltökéltségét, hogy a szovjet vezetés folytatja a megkezdett reformokat és az ország tovább halad a piacgazdaság felé. „A mi felelősségünk a folytatás, nem várhatunk másra” — hangoztatta. Bush elnöknek nem sok kiegészítenivalója volt. mert szavai szerint ő is hasonlóan ítéli meg a legtöbb kérdést. Tetőzik a vita Á Munkatörvénykönyv tervxete fölött Krecz Tibor Budapest (ISB) — Ebben a pillanatban nem látszik, hogy végül mit tehetünk a parlament asztalára — hangzott el egy kormánytisztviselő szájából az Érdekegyeztető Tanács bér- és munkaügyi bizottságának a munka törvénykönyve tervezete felett szerdán rendezett ülésén. A kormány a munkáltatók és a munka- vállalók megbízottai csak udvarias szónoklatok sora után mondták ki óvatosan: eddig fogalmuk sem volt egymás elképzeléseiről. A munkavállalók és munkáltatóik közötti kapcsolat- rendszer modern, új szabályozásának abból kell kiindulnia, hogy Magyarország gazdasága piaci törvényszerűségek alapján működik. A kormány e gondolattól indíttatva készítette el a munka törvénykönyve 1992. január 1-jétől hatályba léptetni szánt tervezetét. E tervezet került terítékre az Érdekegyeztető Tanács bér- és munkaügyi szakértői bizottságában szerda délután. A munkaadók a kormány anyagát úgy ítélték meg: „az elmozdulás iránya jó, még tovább kell menni”, ám ennél kézzelfoghatóbb véleményt nem kockáztattak meg. Annál magabiztosabban ecsetelték hogy milyen türelmetlenül várják a valóban potens munkavállalói érdekképviselők jelentkezését, hogy végre legyen kivel megállapodni. A munkavállalók fellépésétől konfrontációt lehetett várni: az MSZOSZ, a Szolidaritás Munkásszövetség, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája előzetes állásfoglalásaikban elutasították a munkajogi terveket, azt a rablókapitalizmus viszonyait rögzítő, elfogadhatatlan szemléletű dolgozatnak bélyegezték. A viták csomópontját a dolgozói képviseleti szervek —az újonnan alakítandó üzemi tanácsok és a szakszervezetek — jogosítványai képezik: mely szerv és milyen területen élhessen vétójogával, mikor legyen konzultációs joga, illetve mely ügyekben kaphat információkat a tulajdonosoktól. A Munkaügyi Minisztérium által jegyzett legutóbbi tervezet szerint vétójoggal az üzemi tanácsok rendelkeznének (csak jóléti kérdésekben), míg a kollektív szerződéseket a szakszervezetek kötnék. A szakszervezetek oldalán jelentős jogok csorbulnak a verzió törvénybe iktatása esetén. Irak rossz úton jár? Rijád (MTI) — Irak újból megpróbálta eltitkolni nukleáris berendezéseit és atomprogramjának részleteit az ENSZ-megbízásából a helyszínen vizsgálatot végző Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) küldöttsége elől — áll az ENSZ Biztonsági Tanácsának elküldött jelentésben, melyet Hans Blix, a bécsi székhelyű IAEA igazgatója készített. Az AFP hírügynökség szerint Blix megjegezte: bár Irak több hajlandóságot mutat az ENSZ-vizsgá- lóbizottsággal való együttműködésre. még nem fedte fel az összes urándúsító-be- rendezés telephelyét. Az iraki nukleáris berendezések vizsgálatára jelenleg már a negyedik ENSZ- küldöttség tartózkodik az arab országban. Elképzelheti a „nulla megoldás" is Hétfőn folytatódnak a magyar—szovjet tárgyalások Ráthy Sádor Budapest (ISB) — Az előrejelzések szerint hétfőn folytatódnak a több mint egy hónappal ezelőtt félbeszakadt, a szovjet csapat- kivonásokkal kapcsolatos gazdasági és pénzügyi tárgyalások. A megegyezés lehetősége tehát ismét adott, ám kérdés, hogy a szovjet fél, s a delegáció vezetője, Jurij Grisin admirális, a szovjet külgazdasági minisztérium helyettes vezetője milyen útravalóval érkezik hazánkba. Remélhetően teljes körű, a zárójegyzőkönyv aláírására is felhatalmazó jogosítvánnyal, s ha mégsem, akkor ebből arra lehet következtetni, hogy a szovjeteknek sem gazdasági, sem politikai szempontból nem áll érdekükben a mihamarabbi megegyezés. Minderről Keleti György ezredest, a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjét kérdeztük. A magyar delegációt a kormány döntése értelmében továbbra is a teljes körű felhatalmazással bíró Annus Antal altábornagy, kormánymeghatalmazott vezeti majd, aki remélhetően a tíz tárgyalási napon megegyezésre jut Grisin admirálissal. Abban az esetben, ha a miniszterhelyettes nem rendelkezne a megfelelő jogosítványokkal, s nem hozna magával szákértőiket, a szóvivő szerint csak meddő tárgyalásokra számíthatunk. Éppen ezért elkpézelhető, hogy meg sem kezdik a delegációk a munkát. Erre azonban szerencsére nem nagy az esély. Bizonyosra vehető, hogy a vita ismét az egymásnak fizetendő összegekről folyik majd, hiszen a károk és az itt maradt épületek értékének a felmérése már megtörtént, s ennek a módszerével a szovjetek is egyetértettek. Sőt, a tárgyalásokat korábban vezető Silov altábornagy írásban elismerte, hogy az általuk bérelt magyar tulajdonú épületek elmaradt állagmegóvásából származó kár szerintük is olyan mértékű (összeg szerint 14,3 milliárd forintnyi, mint amennyit á magyarok is megállapítottak. Nem egyeznek viszont a nézetek a szovjetek által épített objektumokért fizetendő forintokra, valamint a környezeti károkra vonatkozóan. Azt, hogy az épületek összértéke 53,4 milliárd forint, a magyarok is elismerték, ám egy 1958-as államközi megállapodásra hivatkozva csak 20 milliárd forintot akarnak fizetni értük, mondván, hogy nem minden épület használható, így például nem akarnak fizetni a harcá szati jellegű építményekért, a repülőbunkerekért, és a magyar szabványtól eltérően készített lakóházakért sem. A legnagyobb eltérés a környezeti károk megítélésében van: a magyarok szerint ezek 60, a szovjetek szerint pedig csak 3,5 milliárd forintra tehetők. A fő probléma azonban az, tudtuk meg Keleti Györgytől, hogy a szovjetek a korábbi tárgyalási szakaszban, megfelelő szakértők híján azt sem igen tudták, hogy mire mondanak nemet. így most a magyarok által készített, tudományos vizsgálatokkal is alátámasztott tízezer oldalas tanulmánnyal kell először megismerkedniük ahhoz, hogy érdemben tárgyalhassanak. Nehezíti a megegyezést, hogy a szovjetek a környezeti károkat, például a talajszennyezést, általában nagyvonalúbban kezelik, s nem tulajdonítanak nekik értékben sem akkora jelentőséget, mint a magyarok. Kérdésünkre, hogy milyen kompromisszumba mehet bele Annus Antal, megtudtuk: korrekt, mindkét fél számára kielégítő megoldásnak kell születnie, s ha úgy adódik, a magyar félnek engednie kell a jogos szovjet kéréséknek. Az azonban nem történhet meg, hogy a mi hátrányunkra szülessen megállapodás, hiszen akkor a környezeti károk elhárítását részben vagy egészben nekünk kellene finanszíroznunk. A „nulla megoldással”, tehát azzal kapcsolatban, hogy megegyeznek és egyik fél sem fizet a másiknak, a szóvivő nem fejtette ki a véleményét, csupán utalt Annus Antalnak egy korábbi sajtótájékoztatón elhangzott mondatára, miszerint a megoldási lehetőségek között ez is szerepel.
