Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-28 / 201. szám

1991. augusztus 28., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország a csőgyár " Folytatása következik? Klaus Francke a német kormányt képviselte me­gyénkben. G. B. FELVÉTELE Nyíregyháza (KM) — Né­pes vendégsereg gyüleke­zett augusztus 23-án késő délután a Vízmű Vállalat Nyíregyháza, Tó utcai tele­pén. A város és a megye személyiségei közül is igen sokan jelen akartak lenni — eleget téve a rendezők kedves meghívásának — azon a gyáravatón, amely­nek jelentőségét a meghí­vón szereplő díszvendégek neve és rangja is fémje­lezte. A Hansa-Plastik nevű német—magyar vegyes vál­lalkozásban kilenc hónap alatt elkészült műanyag- csőgyártó üzem ünnepé­lyes avatására ugyanis a magyar Ipari és Kereske­delmi Minisztérium és a Német Szövetségi Kormány képviselőjét várták az egy­begyűltek. Klaus Francke és a ma­gyar minisztérium helyet­tes államtitkára Botos Ba­lázs a nyíregyházi ünnep­ségen sajtótájékoztatót, majd ünnepi beszédet tar­tott. Kohl kancellár, illetve a német kormány megbí­zottjának figyelemre méltó gondolatai közül érdemes, mert tanulságos, néhányat a szélesebb nyilvánosság­gal is megismertetni: A magyar oktatás, kör­nyezetvédelem területére irányuló jelentős német kormánysegítség mellett igen nagy eredménynek számít, hogy viszonylag rö­vid idő alatt, máris mint­egy háromszáz közös vál­lalat alakult. A folytatást illetően nagy ambíció ta­pasztalható Németország­ban, elsősorban a vállalko­zói középrétegben. A nyír­egyházi jelenlétével a né­met kormány mintegy bá­torítani akarja a befekte­tőit a megindult folyamat továbbvitelében. A közelmúlt szovjetunió- beli eseményei kapcsán is kiviláglott a németek szá­mára, mennyire fontos a demokrácia megerősítése ebben a térségben. A szö­vetségi kormány és szemé­lyesen a kancellár, akinek igen jók a kapcsolatai a magyar miniszterelnökkel, még inkább segíteni, sót felgyorsítani igyekszik Ma­gyarország közös piaci tag­felvételének folyamatát. A németek a demokratizáló­dó Szovjetunió erőteljes nyugati támogatása mellett szállnak síkra. Ami történt Moszkvában, nem ismét­lődhet meg, ezért —, mint Francke úr kijelentette — a politikai és gazdasági se­gítség sem maradhat el Európának ebben a térsé­gében. Ezt példázza a Nyír­egyházán felavatott új üzem is. Teli alatt a faházüzlet Közeledés Távol-Kelet hoz Cselényi György Nyíregyháza (KM) — Nyíregyháza-szerte beszé­lik, hogy valamelyik szov­jet vállalat a megyeszékhe­lyen házgyárat épít. A hírt furcsállottuk, már csak azért is, mert tudtunkkal a Ma­gyarországon meglévő ház­gyáraknak nincs túl sok megrendelésük, ezért egy újabb létesítése meglehető­sen abszurdnak tűnne. A „szálak” a Kelet-Ma­gyarországi Állami Építői­pari Vállalathoz (Kemév) vezettek, ahol dr. Orosházi Józseffel, a budapesti köz­pontú Faktum Kft. ügyveze­tő igazgatójával találkoztunk. Kiderült, nem hagyományos házgyárról, vagyis panelépü­letek, hanem faházak készí­téséről van szó. Az igazgató elmondta: a Faktum Kft. az Argument nevű szovjet—magyar közös vállalattal gazdasági kapcso­latot létesített, melyben a Faktumnak 35 százalékos a részesedése. Feltámadnak a fák — Honnan az ötlet, illetve a bátorság? — Két éve repülővel Szi­bériába utaztam, s a magas­ból hatalmas erdőtüzeket lát­tam — említette Orosházi József. — Elgondolkoztam azon: a valamiképpen káro­sodott. de meg nem semmi­sült fákat miként lehetne hasznosítani? Rájöttem, a fenyőkből házak építhetők, annál is inkább, mivel a szibériai vörös és erdei fe­nyők kitűnő minőségűek, s gyantával nagy mértékben telítettek. E tervhez megnyerte a Nyizsnyeudinszkben lévő UDH nevű állami részvény- társaságot. Megállapodtak abban, hogy a fenyőkből fa- házelemeket, vagyis rönkö­ket, s azokból pedig borona­falakat készítenek. Ez utób­biból meg lakó- és üdülő­épületek gyárthatók, melye­ket elsősorban nyugati piac­ra szánnak. Hasznosul a fahulladék Mindezek érdekében ala­kítottak egy közös vállalatot, melyhez a Faktum adja a gépeket, a szovjetek pedig a nyersanyagot. A házakat a Faktum Kft. brigádjai szere­lik össze. Burkolatokat és nyílászárókat is előállítanak. Az első kísérleti házak már az idén elkészülnek. Másik nagy vállalkozásuk a „nagy szomszédunknál” fel­halmozódott fahulladékok hasznosítása. Azok kalóriá­ja a Magyaroszágon bá­nyászható szenekét megha­ladja. A tervek szerint a fa­hulladékot hazánkban bri- kettálják, majd Nyugaton értékesítik. Egyébként a Faktum Kft.-t magánszemélyek hozták lét­re, s az 1991. január 2-től működik. A közös vállalatot az oroszországi állami szer­vek idén február 8-án je­gyezték be. Az első szovjet áruszállítmányt idén június 8-án kapták meg. Széles körű kapcsolatok A szábanforgó terület és az anyavállalat vezetői a na­pokban találkoztak, s megál­lapodtak a követendő straté­giában. A szovjetek által ideküldött árukért barterke- reskedeiem révén fizetnek, vagyis a magyar fél ruházati cikkeket, háztartási eszközö­ket és élelmiszereket kínál. — A Faktumot a Kemév- vel a véletlen hozta össze — folytatta dr. Orosházi József ügyvezető igazgató. — A kft. Szabolcsban, a határhoz kö­zeli helyet keresett, melyhez a legkedvezőbb ajánlatot a Kemév adta. A szállítmányozási, a külke­reskedelmi. a lebonyolítási és a fafeldolgozásban is van Kemév—Faktum-érdekelt- ség. A Faktum idén 150 mil­lió forintos árbevételt ter­vez megvalósítani. Kárpitozott ülőgarnitúrák készülnek Mátészalkán a Szatniár Bútorgyárban ELEK EMIL FELVÉTELE TÁRCA Sűrű emberszagot érzek. Okkal, hiszen Stohanek, a szomszéd, miközben feszte­lenül csevegünk, izzad, mint a ló. Mint mindenki, úgy mi is, laikus közvetetlenséggel, azt a bizonyos nagy csontot rágjuk. Csámcsogunk a bi­rodalmi, politikai cobákon. Azt mondja a Stohanek: — Azért ez a Gorbi mégis­csak gyászos véget ért. De mit pislog? Csak nem sír, maga megrögzött. — Sír a hegedű, maga pane ser. Szemembe süt a nap. Arrébb kellene húzni a napot, vagy át kellene ültetni a fát. Esetleg mi is az árnyékba ülhetnénk. — Minek? Egy óra múlva pont oda fog sütni a nap, ahol most árnyék van. Egyébként amikor meghal­lottam a hírt, képzelje, majdnem hanyatt estem. Puccs Moszkvában! Maga hogy reagált? — Agyonütöttem egy szú­nyogot. — Micsoda! A világ odáig volt meg vissza a hírek hal­latán, hogy Gorbi háziőri­zetben, hogy Jelcin egy tank tetején, hogy Janajev a puccsista sajtótájékoztatót tart, és akkor maga, mint egy közönséges fakir szú­nyogot öl. Ekkora blazírtsá- got! — Mit tegyek? Nekem ép­pen a szúnyog okozott gon­dot. Az anyósomnak meg a dinnye ára. Amikor a tele­vízió a tankok moszkvai be­vonulását mutatta, megkér­deztem a mamát, na mit szól hozzá. Micsoda hely­zet! Az bizony fiam — mondta a mama —, még mindig 28 forintért adják a dinnye kilogrammját. Erre fel én agyonütöttem a szúnyo­got, hogy ne szívja tovább a vérem. — De hát a történelem? — Megy a maga útján. Akár a nap. Most ide süt, később oda süt, most oda vet árnyékot, később ide vet ár­nyékot. Maga mondta. Kü­lönben tussoljon már le, mert szaga van. Stohanek elmegy én meg átcipelem az asztalt, a szé­ket az árnyékba. Mindjárt jobban érzem magamat. Ta­lán el is szundítok, ha a szomszéd fel nem ver az újabb hírrel. — Bemondta a rádió, hogy Gorbi lemondott a főtitkári tisztből. Fuccs az SZKP-nak. — És? — Ne legyen már ennyi­re közömbös. Hát nem érti miről van szó? — De értem. Gorbacsov lemondott, az SZKP-nek lőttek. Romokban hever a volt szovjet birodalom. Any- nyira értem, hogy ezt még szavak nélkül is ki tudom fejezni. Meg is teszem. Felugrok a székről, kézen állok, indián­táncot járok és pucér fenék­kel beleülök a forró ho­mokba. Stohanek előbb meg­ütközve néz, aztán fejét csó­válva részvétteljesen meg­kérdezi! — Mit csinál szomszéd, megőrült? — Nem örültem meg. Csak örülök. Kifejezésre jutta­tom, hogy értem amit értek és örülök annak, aminek örü­lök. És most képzelje el, hogy mit tennék, ha ötös találatom lenne a lottón. — Mit tenne? — Kapna tőlem ajándékba e9y jófajta spray-t, mert még mindig sűrű embersza­got érzek. Ezzel a politikai félóra be­fejeződött, Stohanek meg­sértődött, Anromejev öngyil­kos lett. A sarki kocsmáros azt mondta, sajnos nem is­merte. Ilyen vendége soha sem volt. És csalt tovább a féldecivel. Nézőpont) A titok Angyal Sándor Egy kis bolt van a köze­lünkben, lehet az egész vagy 20 négyzetméter. de az maga a kánaán! Mióta kinyitott, olyan forgalmat bonyolít, hogy egy többszö­rös területtel rendelkező ABC is megirigyelhetné. Szándékosan nem írom a helyet, nehogy reklámnak tűnjék, de erre a „tulaj" nem is tart igényt. Ö csak mindennap ragyásig meg­rakja a polcokat, s nem győzi kiszolgálni- a vevőse­reget. Ide mehetünk illato­zó friss kenyérért, tejért, felvágottért éppúgy, mint befőzéshez ecetért, vagy márkás italért, s ha sörös­üveget cserélünk, nem mondják, hogy nincs re­kesz vigyük máshová. A legnagyobb attrakciója azonban ennek a kis fá­ból készült, víkendház sze­rű magazinnak, hogy szom­baton és vasárnap is a késő esti órákig fogadja a vevő­ket, s ha véletlenül arra kényszerül az eladó, hogy széttárja a kezét, mert va­lamelyik áru éppen kifo­gyott, számtalanszor elné­zést kér, s még bele is pi­rul a „szégyenbe.” Természetesen ez a bolt maszek. Itt alig 3 ember serénykedik, az egyik ki­szolgál, a másik hozza az árut, a harmadik rendet tesz. Ha sorállásra kény­szerülünk, mert olyan nagy az érdeklődés (különösen a késő esti órákban, mert ezt vagy azt elfelejtettünk megvásárolni) a várakozás nem tart tovább 4—5 perc­nél, is már vihetjük is a so­hasem romlott, a mindig jó minőségű árut, amit az is bizonyít, hogy a legnagyobb kánikulában sem ment ösz- sze az itt vásárolt tej. A parányi hűtőpult motorja csendesen duruzsol, is • a ventillátor keverőlapátja gondoskodik a friss levegő­ről. Csak az eladó látszik olykor fáradtnak, bár ezt igyekszik palástolni, s nem kapja fel a vizet, ha a kis maszatos srác az összegyűj­tött aprópénzzel fizeti ki a rágógumit. Másutt látni a nagy áru­házakban, hogy ásítoznak az eladók, piszkálja körmét a pénztáros, mert leapadt a vevősereg, s hogy alig vár­ják a zárórát. Ajánlom ne­kik: olykor vevőként ku­kucskáljanak be az ilyen kis életrevaló boltocskába, s tudakolják meg, mi a tit­ka az egész napon át tartó forgalomnak. Azt már csak sejtem — megkérdezni il­letlenség —, hogy a sok ap­ró cikkből összegyűlt forin­tok milyen tisztes jövede­lemhez juttatják a napi 10 —12 órán át talpon álló vállalkozókat. Megérdem­lik. Ellenvélemény Malik ZoltáD polgármester írja Magyrtl cé~ / Engem, min,' jXxT a település .-<1.­_polgármeste­rét, felháborodott polgá­rok kerestek meg a Ko- váts Dénes újságíró által a közelmúltban írt Nehéz a válás című cikkel kapcso­latban. Ebben Gresó Lász­ló leveleki körjegyző a két település kényszerházas­ságával és válásával össze­függő véleményét mondta el, nem mindenben a té­nyeknek megfelelően. Azt állítja, hogy a ter­melőszövetkezettől megvá­sárolt épületben alakították ki az óvodát, de ez nem felel meg a valóságnak. Az épület ugyanis állami tu­lajdonban volt, a Leveleki Közös Tanács V. B. csak a kezelői jogot gyakorolhat­ta. Az utak nagy részének portalanítása sem az „együttélés” alatt valósult meg, már előtte is ilyenek voltak. Hihetünk-e az effé­le megnyilatkozások­nak ?!.. . Az óvodaépület, és az épülőfélben lévő ravata­lozó értékének felülvizsgá­lata egyébként folyamat­ban van. Kommentár Hiénák Balogh Géza Talán emlékszik még az olvasó, néhány hete kis jegyzet jelent meg la­punkban, melynek szerzője arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen veszélyek fe­nyegetik Szatmár, s Bereg diósait. Az írásnak váratlanul igen nagy visszhangja tá­madt. Levelek, telexüze­netek, telefonhívások erősítették meg a szerző fé­lelmeit, s ha lehet, még ka- tasztrofálisabbnak ítélték meg a híres diósok helyze­tét. Mint írták, s mondták, hónapok óta titokzatos ide­genek járják már a „Feke­tét”, ahogy a szatmári és a beregi síkságot a nyíri, s a rétközi ember nevezi. Üzletkötőknek mondják magukat e rejtélyes idege­nek. Ám dehogyis üzletkö­tők, felhajtok ők, azoknak is a legagresszívebb fajtá­jából. Gátlástalan borsodi, bihari, meg pesti kft.-k megbízásából kóborolnak a Tisza-menti falvakban, s ahol csak egyetlen diófát is látnak, annak a gazdája nem menekülhet előlük. A gátőrök, téeszvezetők abajgatásáról már leszok­tak, mert azoknak a túl-, nyomó többsége egy-kettő­re kiadta az útjukat. A ma­gányos öregeket nyomor- gatják így most, akik közül nem mindenki tud ellenáll­ni >a szóáradatnak, a fel­lengzős ígéreteknek. A ke­véske nyugdíj is arra biz­tatja őket, hogy üzletet kössenek. Csak akkor döb­bennek rá, hogy becsapták őket, mikor kézhez kapják az utolsó, elkótyavetyélt vagyonkájukért a fillére­ket, melynek összege sok­szor még annyi sincs, mint tavaly a dióbélért kaptak. S persze akkor, mikor le­ballagnak a kertbe, s látják az otthagyott ágakat, — hisz a hiénáknak csak a fa törzse kell! — az elcsúfí­tott tönköt, a kifordított gyökereket. A meggyalázott fát, amit még apjuk, nagyapjuk ül­tetett. A levélírókra, a te­lefonálókra, meg a hozzá­juk hasonló jó érzésű em­berekre szűkebb hazájuk felbecsülhetetlen értékeit vigyázókra vár, hogy aka­dályozzák meg az esztelen pusztítást. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom