Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-28 / 201. szám
1991. augusztus 28., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország a csőgyár " Folytatása következik? Klaus Francke a német kormányt képviselte megyénkben. G. B. FELVÉTELE Nyíregyháza (KM) — Népes vendégsereg gyülekezett augusztus 23-án késő délután a Vízmű Vállalat Nyíregyháza, Tó utcai telepén. A város és a megye személyiségei közül is igen sokan jelen akartak lenni — eleget téve a rendezők kedves meghívásának — azon a gyáravatón, amelynek jelentőségét a meghívón szereplő díszvendégek neve és rangja is fémjelezte. A Hansa-Plastik nevű német—magyar vegyes vállalkozásban kilenc hónap alatt elkészült műanyag- csőgyártó üzem ünnepélyes avatására ugyanis a magyar Ipari és Kereskedelmi Minisztérium és a Német Szövetségi Kormány képviselőjét várták az egybegyűltek. Klaus Francke és a magyar minisztérium helyettes államtitkára Botos Balázs a nyíregyházi ünnepségen sajtótájékoztatót, majd ünnepi beszédet tartott. Kohl kancellár, illetve a német kormány megbízottjának figyelemre méltó gondolatai közül érdemes, mert tanulságos, néhányat a szélesebb nyilvánossággal is megismertetni: A magyar oktatás, környezetvédelem területére irányuló jelentős német kormánysegítség mellett igen nagy eredménynek számít, hogy viszonylag rövid idő alatt, máris mintegy háromszáz közös vállalat alakult. A folytatást illetően nagy ambíció tapasztalható Németországban, elsősorban a vállalkozói középrétegben. A nyíregyházi jelenlétével a német kormány mintegy bátorítani akarja a befektetőit a megindult folyamat továbbvitelében. A közelmúlt szovjetunió- beli eseményei kapcsán is kiviláglott a németek számára, mennyire fontos a demokrácia megerősítése ebben a térségben. A szövetségi kormány és személyesen a kancellár, akinek igen jók a kapcsolatai a magyar miniszterelnökkel, még inkább segíteni, sót felgyorsítani igyekszik Magyarország közös piaci tagfelvételének folyamatát. A németek a demokratizálódó Szovjetunió erőteljes nyugati támogatása mellett szállnak síkra. Ami történt Moszkvában, nem ismétlődhet meg, ezért —, mint Francke úr kijelentette — a politikai és gazdasági segítség sem maradhat el Európának ebben a térségében. Ezt példázza a Nyíregyházán felavatott új üzem is. Teli alatt a faházüzlet Közeledés Távol-Kelet hoz Cselényi György Nyíregyháza (KM) — Nyíregyháza-szerte beszélik, hogy valamelyik szovjet vállalat a megyeszékhelyen házgyárat épít. A hírt furcsállottuk, már csak azért is, mert tudtunkkal a Magyarországon meglévő házgyáraknak nincs túl sok megrendelésük, ezért egy újabb létesítése meglehetősen abszurdnak tűnne. A „szálak” a Kelet-Magyarországi Állami Építőipari Vállalathoz (Kemév) vezettek, ahol dr. Orosházi Józseffel, a budapesti központú Faktum Kft. ügyvezető igazgatójával találkoztunk. Kiderült, nem hagyományos házgyárról, vagyis panelépületek, hanem faházak készítéséről van szó. Az igazgató elmondta: a Faktum Kft. az Argument nevű szovjet—magyar közös vállalattal gazdasági kapcsolatot létesített, melyben a Faktumnak 35 százalékos a részesedése. Feltámadnak a fák — Honnan az ötlet, illetve a bátorság? — Két éve repülővel Szibériába utaztam, s a magasból hatalmas erdőtüzeket láttam — említette Orosházi József. — Elgondolkoztam azon: a valamiképpen károsodott. de meg nem semmisült fákat miként lehetne hasznosítani? Rájöttem, a fenyőkből házak építhetők, annál is inkább, mivel a szibériai vörös és erdei fenyők kitűnő minőségűek, s gyantával nagy mértékben telítettek. E tervhez megnyerte a Nyizsnyeudinszkben lévő UDH nevű állami részvény- társaságot. Megállapodtak abban, hogy a fenyőkből fa- házelemeket, vagyis rönköket, s azokból pedig boronafalakat készítenek. Ez utóbbiból meg lakó- és üdülőépületek gyárthatók, melyeket elsősorban nyugati piacra szánnak. Hasznosul a fahulladék Mindezek érdekében alakítottak egy közös vállalatot, melyhez a Faktum adja a gépeket, a szovjetek pedig a nyersanyagot. A házakat a Faktum Kft. brigádjai szerelik össze. Burkolatokat és nyílászárókat is előállítanak. Az első kísérleti házak már az idén elkészülnek. Másik nagy vállalkozásuk a „nagy szomszédunknál” felhalmozódott fahulladékok hasznosítása. Azok kalóriája a Magyaroszágon bányászható szenekét meghaladja. A tervek szerint a fahulladékot hazánkban bri- kettálják, majd Nyugaton értékesítik. Egyébként a Faktum Kft.-t magánszemélyek hozták létre, s az 1991. január 2-től működik. A közös vállalatot az oroszországi állami szervek idén február 8-án jegyezték be. Az első szovjet áruszállítmányt idén június 8-án kapták meg. Széles körű kapcsolatok A szábanforgó terület és az anyavállalat vezetői a napokban találkoztak, s megállapodtak a követendő stratégiában. A szovjetek által ideküldött árukért barterke- reskedeiem révén fizetnek, vagyis a magyar fél ruházati cikkeket, háztartási eszközöket és élelmiszereket kínál. — A Faktumot a Kemév- vel a véletlen hozta össze — folytatta dr. Orosházi József ügyvezető igazgató. — A kft. Szabolcsban, a határhoz közeli helyet keresett, melyhez a legkedvezőbb ajánlatot a Kemév adta. A szállítmányozási, a külkereskedelmi. a lebonyolítási és a fafeldolgozásban is van Kemév—Faktum-érdekelt- ség. A Faktum idén 150 millió forintos árbevételt tervez megvalósítani. Kárpitozott ülőgarnitúrák készülnek Mátészalkán a Szatniár Bútorgyárban ELEK EMIL FELVÉTELE TÁRCA Sűrű emberszagot érzek. Okkal, hiszen Stohanek, a szomszéd, miközben fesztelenül csevegünk, izzad, mint a ló. Mint mindenki, úgy mi is, laikus közvetetlenséggel, azt a bizonyos nagy csontot rágjuk. Csámcsogunk a birodalmi, politikai cobákon. Azt mondja a Stohanek: — Azért ez a Gorbi mégiscsak gyászos véget ért. De mit pislog? Csak nem sír, maga megrögzött. — Sír a hegedű, maga pane ser. Szemembe süt a nap. Arrébb kellene húzni a napot, vagy át kellene ültetni a fát. Esetleg mi is az árnyékba ülhetnénk. — Minek? Egy óra múlva pont oda fog sütni a nap, ahol most árnyék van. Egyébként amikor meghallottam a hírt, képzelje, majdnem hanyatt estem. Puccs Moszkvában! Maga hogy reagált? — Agyonütöttem egy szúnyogot. — Micsoda! A világ odáig volt meg vissza a hírek hallatán, hogy Gorbi háziőrizetben, hogy Jelcin egy tank tetején, hogy Janajev a puccsista sajtótájékoztatót tart, és akkor maga, mint egy közönséges fakir szúnyogot öl. Ekkora blazírtsá- got! — Mit tegyek? Nekem éppen a szúnyog okozott gondot. Az anyósomnak meg a dinnye ára. Amikor a televízió a tankok moszkvai bevonulását mutatta, megkérdeztem a mamát, na mit szól hozzá. Micsoda helyzet! Az bizony fiam — mondta a mama —, még mindig 28 forintért adják a dinnye kilogrammját. Erre fel én agyonütöttem a szúnyogot, hogy ne szívja tovább a vérem. — De hát a történelem? — Megy a maga útján. Akár a nap. Most ide süt, később oda süt, most oda vet árnyékot, később ide vet árnyékot. Maga mondta. Különben tussoljon már le, mert szaga van. Stohanek elmegy én meg átcipelem az asztalt, a széket az árnyékba. Mindjárt jobban érzem magamat. Talán el is szundítok, ha a szomszéd fel nem ver az újabb hírrel. — Bemondta a rádió, hogy Gorbi lemondott a főtitkári tisztből. Fuccs az SZKP-nak. — És? — Ne legyen már ennyire közömbös. Hát nem érti miről van szó? — De értem. Gorbacsov lemondott, az SZKP-nek lőttek. Romokban hever a volt szovjet birodalom. Any- nyira értem, hogy ezt még szavak nélkül is ki tudom fejezni. Meg is teszem. Felugrok a székről, kézen állok, indiántáncot járok és pucér fenékkel beleülök a forró homokba. Stohanek előbb megütközve néz, aztán fejét csóválva részvétteljesen megkérdezi! — Mit csinál szomszéd, megőrült? — Nem örültem meg. Csak örülök. Kifejezésre juttatom, hogy értem amit értek és örülök annak, aminek örülök. És most képzelje el, hogy mit tennék, ha ötös találatom lenne a lottón. — Mit tenne? — Kapna tőlem ajándékba e9y jófajta spray-t, mert még mindig sűrű emberszagot érzek. Ezzel a politikai félóra befejeződött, Stohanek megsértődött, Anromejev öngyilkos lett. A sarki kocsmáros azt mondta, sajnos nem ismerte. Ilyen vendége soha sem volt. És csalt tovább a féldecivel. Nézőpont) A titok Angyal Sándor Egy kis bolt van a közelünkben, lehet az egész vagy 20 négyzetméter. de az maga a kánaán! Mióta kinyitott, olyan forgalmat bonyolít, hogy egy többszörös területtel rendelkező ABC is megirigyelhetné. Szándékosan nem írom a helyet, nehogy reklámnak tűnjék, de erre a „tulaj" nem is tart igényt. Ö csak mindennap ragyásig megrakja a polcokat, s nem győzi kiszolgálni- a vevősereget. Ide mehetünk illatozó friss kenyérért, tejért, felvágottért éppúgy, mint befőzéshez ecetért, vagy márkás italért, s ha sörösüveget cserélünk, nem mondják, hogy nincs rekesz vigyük máshová. A legnagyobb attrakciója azonban ennek a kis fából készült, víkendház szerű magazinnak, hogy szombaton és vasárnap is a késő esti órákig fogadja a vevőket, s ha véletlenül arra kényszerül az eladó, hogy széttárja a kezét, mert valamelyik áru éppen kifogyott, számtalanszor elnézést kér, s még bele is pirul a „szégyenbe.” Természetesen ez a bolt maszek. Itt alig 3 ember serénykedik, az egyik kiszolgál, a másik hozza az árut, a harmadik rendet tesz. Ha sorállásra kényszerülünk, mert olyan nagy az érdeklődés (különösen a késő esti órákban, mert ezt vagy azt elfelejtettünk megvásárolni) a várakozás nem tart tovább 4—5 percnél, is már vihetjük is a sohasem romlott, a mindig jó minőségű árut, amit az is bizonyít, hogy a legnagyobb kánikulában sem ment ösz- sze az itt vásárolt tej. A parányi hűtőpult motorja csendesen duruzsol, is • a ventillátor keverőlapátja gondoskodik a friss levegőről. Csak az eladó látszik olykor fáradtnak, bár ezt igyekszik palástolni, s nem kapja fel a vizet, ha a kis maszatos srác az összegyűjtött aprópénzzel fizeti ki a rágógumit. Másutt látni a nagy áruházakban, hogy ásítoznak az eladók, piszkálja körmét a pénztáros, mert leapadt a vevősereg, s hogy alig várják a zárórát. Ajánlom nekik: olykor vevőként kukucskáljanak be az ilyen kis életrevaló boltocskába, s tudakolják meg, mi a titka az egész napon át tartó forgalomnak. Azt már csak sejtem — megkérdezni illetlenség —, hogy a sok apró cikkből összegyűlt forintok milyen tisztes jövedelemhez juttatják a napi 10 —12 órán át talpon álló vállalkozókat. Megérdemlik. Ellenvélemény Malik ZoltáD polgármester írja Magyrtl cé~ / Engem, min,' jXxT a település .-<1._polgármesterét, felháborodott polgárok kerestek meg a Ko- váts Dénes újságíró által a közelmúltban írt Nehéz a válás című cikkel kapcsolatban. Ebben Gresó László leveleki körjegyző a két település kényszerházasságával és válásával összefüggő véleményét mondta el, nem mindenben a tényeknek megfelelően. Azt állítja, hogy a termelőszövetkezettől megvásárolt épületben alakították ki az óvodát, de ez nem felel meg a valóságnak. Az épület ugyanis állami tulajdonban volt, a Leveleki Közös Tanács V. B. csak a kezelői jogot gyakorolhatta. Az utak nagy részének portalanítása sem az „együttélés” alatt valósult meg, már előtte is ilyenek voltak. Hihetünk-e az efféle megnyilatkozásoknak ?!.. . Az óvodaépület, és az épülőfélben lévő ravatalozó értékének felülvizsgálata egyébként folyamatban van. Kommentár Hiénák Balogh Géza Talán emlékszik még az olvasó, néhány hete kis jegyzet jelent meg lapunkban, melynek szerzője arra hívta fel a figyelmet, hogy milyen veszélyek fenyegetik Szatmár, s Bereg diósait. Az írásnak váratlanul igen nagy visszhangja támadt. Levelek, telexüzenetek, telefonhívások erősítették meg a szerző félelmeit, s ha lehet, még ka- tasztrofálisabbnak ítélték meg a híres diósok helyzetét. Mint írták, s mondták, hónapok óta titokzatos idegenek járják már a „Feketét”, ahogy a szatmári és a beregi síkságot a nyíri, s a rétközi ember nevezi. Üzletkötőknek mondják magukat e rejtélyes idegenek. Ám dehogyis üzletkötők, felhajtok ők, azoknak is a legagresszívebb fajtájából. Gátlástalan borsodi, bihari, meg pesti kft.-k megbízásából kóborolnak a Tisza-menti falvakban, s ahol csak egyetlen diófát is látnak, annak a gazdája nem menekülhet előlük. A gátőrök, téeszvezetők abajgatásáról már leszoktak, mert azoknak a túl-, nyomó többsége egy-kettőre kiadta az útjukat. A magányos öregeket nyomor- gatják így most, akik közül nem mindenki tud ellenállni >a szóáradatnak, a fellengzős ígéreteknek. A kevéske nyugdíj is arra biztatja őket, hogy üzletet kössenek. Csak akkor döbbennek rá, hogy becsapták őket, mikor kézhez kapják az utolsó, elkótyavetyélt vagyonkájukért a filléreket, melynek összege sokszor még annyi sincs, mint tavaly a dióbélért kaptak. S persze akkor, mikor leballagnak a kertbe, s látják az otthagyott ágakat, — hisz a hiénáknak csak a fa törzse kell! — az elcsúfított tönköt, a kifordított gyökereket. A meggyalázott fát, amit még apjuk, nagyapjuk ültetett. A levélírókra, a telefonálókra, meg a hozzájuk hasonló jó érzésű emberekre szűkebb hazájuk felbecsülhetetlen értékeit vigyázókra vár, hogy akadályozzák meg az esztelen pusztítást. 3
