Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-24 / 198. szám
Az ügyvéd szerepköre Dr. Borsy Zoltán a megyei ügyvédi kamara elnöke HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE ÁMÍT kérdések Kováts Dénes A napokban jelent meg a nemcsak a szakterületen dolgozók, de az állampolgárok többségét is érintő új ügyvédi törvény. Az érdekességeiről, a változásokról, az ügyvédek és az állampolgárok vélhetően megújuló viszonyáról beszélgettünk dr. Borsy Zoltánnal, a megyei ügyvédi kamara elnökével. — Hadd kezdjem egy kis visz- szatekintéssel — kérte —, úgy talán még szembetűnőbben látszanak majd a változások. Megyénkben 1925. január elsején alakult meg az ügyvédi kamara, a 140 tagból 73 dolgozott Nyíregyházán. A II. világháború tragédiái után mindössze 82 ügyvéd (fele Nyíregyházán) kezdett dolgozni, míg napjainkban 75-en tartoznak a kamarához, közülük 15 nő, s 11 friss diplomás ügy- védjelötünk van. 1958 szeptemberétől tették kötelezővé, hogy munkaközösségekbe tömörüljenek, ezt megelőzően a megyében már 4 működött. Az Igazságügyminisztérium gyakorolta a törvényességi és irányítási felügyeletet, a létszámot a miniszter állapította meg. Ha a munkaközösség nem kívánt tagjai sorába felvenni valakit, megtehette. > Mit érdemes tudnunk az új törvényről? — Reform jellegű elemeket tartalmaz, többek között kimondja: október elsejétől az ügyvédi tevékenység alanyi jogon folytatható. Amelyik magyar állampolgár megfelel az új törvényben megfogalmazottaknak, fel kell venni a kamarába. Ezek a következők: büntetlen előélet, magyar állampolgárság, jogi doktori oklevél, jogi szakvizsga, felelősség- biztosítás, megfelelő, irodának alkalmas helyiség. Megszűnik a munkaközösség, mint kötelező forma, ezentúl ügyvédi irodákban, valamint egyéni (magán-) ügyvédként végezhetik munkájukat. Október elsejéig nyilatkoznia kell mindenkinek, melyik formát választja. Azoknak is, akik eddig nem folytattak ilyen tevékenységet, de most szeretnének. Az előzetes tájékozódás szerint a többség magánügyvédként kívánja folytatni hivatását > Kik lehetnek vélhetően azok, akik növelni fogják az ügyvédek számát? — Elsősorban a jogtanácsosi munkaterületről érkezhetnek kollégák, de vélhetően a nyugdíjasok közül is aktivizálódnak néhány an. > Talán nem jó a kifejezés, de érhető. Nem kell-e „felhígulástól” tartani? — A puding próbája az evés — szokták mondani. Miként más szakmákban, itt is az lesz keresett, sikeres, aki iránt bizalmat éreznek az emberek, a kevésbé rátermettek kihullanak a rostán. Érvényesülni fog a szabad verseny törvénye, a becsületes, az ügyfelet tisztelő ügyvédek kerülnek majd előtérbe, maradnak talpon hosszú távon. A rossz hír gyorsan jár... >- Milyen újdonságokat említene még? — Új elem a kötelező felelősségbiztosítás. Ezentúl csak az folytathat praxist, aki ilyet köt valamelyik biztosítóval vagy csatlakozik az Ügyvédi Önsegélyező Egyesülethez. Ez az intézkedés hasznos az állampolgárok számára is, hiszen a műhibákért, az ügyvéd által okozott kárért a biztosítás révén kártérítést kaphat. A törvény azt is leszögezi, hogy az ügyvéd sehol sem állhat munkaviszonyban, alkalmazásban, ezzel a függetlenség garanciája teremhető meg. A kamara a jövőben is ellátja majd az érdek- képviseletet, az Igazságügymh hisztérium pedig csupán törvényességi felügyeletet gyakorol ezentúl. A kamaráknak legkésőbb jövő év január 18-ig újra kell választaniuk vezetőségeiket, ezt a létszámnövekedés is indokolja. > A változások az ügyvédi munkadíjra is vonatkoznak? — Igen. Szintén a reformintézkedések közé kell sorolni az ed- digi (fix) tarifarendszer eltörlését, a 'munkadíjak szabadárassá válnak. Itt is a piaci törvények fognak érvényesülni. Meg kell mondanom, a mostani díjszabás meglehetősen alacsony, nem áll arányban a végzett munkával, és a számunkra is megnövekedett költségekkel. Nyilván egyfajta differenciálódás lesz megfigyelhető, ki-ki megítéli, mennyit ér képessége és munkája, s aszerint kéri meg az árat. Azután már kettőn áll a vásár... Csupán egy díjszabásrendelet lesz érvényben, ami alapján a bíróságok megszabják a perköltségeket. Ez független attól, miben állapodott meg az ügyfél és az ügyvéd. > Érveit elfogadva is vannak kételyeim. Attól tartok, ez a szabad ár egyben azt jelend, nem lesz esetyegyenióség. mot a zetni a drágább ügyvedeket — s ez némely esetben azt is jelentheti, a jobbakat— — Van ebben valami, de ez az élet más területeire Is érvényes (orvos, autószerelő. s#b|. Egyébként mindig voltak., vannak és lesznek jobban és kévédbe pl keresők azonos szakmán belül. Bízom abban, meg Ml egyezni a' két fél. Én péktádl — szociális okokból — bizonyos esetekben engednék a szokásos díjból. íbiszen más egy jő! m©nő váliálto- zó s egy tasnyugdíjas. Egy felkapott ügyvéd is biztos figyelemmel lesz a körülményekre. -Alapozom ezt arra, -bogy az ügyvédek zöme mindig demokratikus érzelmű, szociális érzékenységű ember. S érdeke is a megegyezés, egy ügyilel révén érkezhet újabb. Ahogy a momcás tartja: sok kicsi sokra megy_ >- Még egy aggályomat szeretném megemlítem. Gyakran tapasztal ható. hogy az ügyvédek nincsenek jelen a tárgyaláson, illetve egyszerre három hefvre is járnák ki-be. Ez vei hét óén -nem erősül presztízsüket— — Reális az észrevétele, iá- terheltségünkből .adódik. Előfar- dul, hogy három napig egy tárgyalásunk sincs, a negyediken pedig egyszerre több is. Ilyenkor differenciálni kék. Javulási várok, mert egyre inkább ércéke lesz az ügyvédnek, hogy ilyen ne forduljon elő. Ha mégis, akkor a megfelelően felkészült, az ügyféllel kapcsolatban álló munkatársa is kellően képvtselheöi a tárgyaláson, akiért garanciát tud vállalni. ► Nem kell attól tartanunk, amit időnként ma is érzünk, hogy a szabad ár és verseny azt tagja előidézni: az ügyvéd nem az igazság löderiteséért Mád, hanem „védence" — tegyen akár rabtogyükos — fadiu mosásáért? — Az ügyvéd kötelességéből és esküjéből is adódóan írem működhet közre az ügyféléit terhelő bizonyítékok és anyagok beszerzésében, és Hyen rnmtem nem feladata az igazság felderítése- Büríteköúgybm ez a nyomozóhatóság és az ügyészség feladata. A vádlottat mindaddig ártatlannak kell tekinteni, amíg bűnösségét -jogerős -ütőiét meg nem áfflapütcAta. A 'védő kötelessége az ügyébe Igazságának a felderítésében közreműködni, büntetőügyben a mentő és enyhülő körébnénysk feltárása és bizonyítása. A TARTALOMBÓL: • Szétszórt cserepek • A pópa Pócson • Az amerikai költőnő, aki férfi és magyar... • Világjáró nyíregyházi fagottos :H. rajzai í / nteííe^tuáíis, meditativ alkgt ‘Jí. 9{émetíi ‘Kandin. %ajzai témáit legtöbbször a természet- bői meríti, de nem marad meg egy-egy táj vagy festői résziét megjeienítésénéC, Hanem a dolgok., mögöttes világát rajzolja meg. Nyíregyházán éC, a 2-es számú gyaikoríó iskolában tanít, a “Művészeti Alap tagja. K/éftgrufikus, több mint tíz éve szerepei egyéni és közös nádatokon. A Keíet-Magyarország és több újság is mtdszesesen közli rajzait. A művész több képet készített a pápalátogatás alkalmából. mrtyáwíhmwf AZ ELET NEVEBEN eset. Nem adhat választ arra, ami a szemtanúkat — és a családtagjait — azóta is gondolkoz- tatja: miért evezett gumimatracán a mély vízbe, ha nem tudott úszni. Vagy ha mégis tudott úszni, hogyan történt, hogy élettelenül húzták ki a sóstói lóstrand stégjére, s hiába volt minden igyekezet, életre keltési trükk, az élet bevégeztetett... Nem az érzelmekre kívánok hatni, nem általános tanulságokat vagy vélt magyarázatot szeretnék közreadni, csupán azt mondom el, mint a víz szélén fürdőző szemtanú, miként zajlott le a szörnyű tragédia, mit látott az egyébként gyér számú fürdőző közönség azon a bizonyos keddi napon, délután 4 és 5 óra között. Hirtelen élénkség támadt a tó közepe táján lévő napozóstég körül, valakit a közelben léPáll Géza S történt ajnos, már nem tudom megkérdezni a 18 éves fiatalembert, hogyan pontosan a végzetes vők a strégre húztak és hozzáláttak a lélegeztetéshez. Még akkor nem lehetett tudni, van-e remény, vagy már a vízben kioltott egy fiatal életet a meggondolatlanság, a figyelmetlenség. Mert bárhogyan is van: az áldozat felelőssége vitathatatlan. Nem tudom, ha gyorsabb a segítség — az úszómester és a munkatársai részéről — sikerült volna-e megmenteni a fiatalembert, vagy akár ha a közelében lettek volna, sem lett volna már mentség. Ezt nem tudom. Nem is keresem a környezet vétkességét, mert tudom, aki a vízbe, ráadásul mély vízbe megy, még ha nem is örvényekkel, veszélyekkel tarkított víz, elsősorban önmagára vagy baráti körére hagyatkozhat. De azt minden fürdőző látta, hogy késett a segítség. Az úszómester, talán a gyér vendégsereg miatt, nem volta helyén. Baj volt a mentócsónakkal Is, az evezötapátest tartó villa títmüMt. Amikor a mentők megérkeztek, ismét percek térték el, amíg a stégen lévők és a partén beavatkozni készülő mentők megértették egymást, s a mentóorms csónakba szállt, s hozzálátott a mentéshez. Sajnos, mér ö sem tudott segíteni. Érthetően megrázta a jelenlévőket a tragédia, lassúnak, körülményesnek találtak a segítségnyújtást Magam is így véé kedem, bár nem ismerem az úszómester munkaköri kötelességét. Nem tudom, e&kás-e hegy cirkálni kell a csónakjával vagy csak távcsőm! kell figyelni a fürdözőket szabadé a barátaival is társalognia, és így tovább. Nem tűrtem ezeket és nem iís akarom senkinek a lelkiismemtát megterttiéimi a szerencsétlen fia- taHember há&lával. Csupán azon msditéllók: hátha sikerült volna imegtrrmitemii ha életképesebb, megbízhatóbb, gyorsabb a vízi- irmműö-szblgállaL Netán még egy mPtorcsóntók is kéznél lett volna, ment amíg obaeveznek a jelenlegit 'végzetes lehet a késés. Újra ítmomdbm, nincs szándékomban szétparreettázni a felelősséget és kiosztani azt egészem az ártílmatlan fürdőzőkre, akik métám a kőzetben úszkáltak. A felelősség sarjai haláláért, bár- mäVy&n szamom is, az élete elejém ilévo fiaSateróbert terheli. De nem hiszem, hogy azóta lega- lább egy röpke lelkiismereti számvetést ne csinált volna min- deríki, akinek csak egy kis köze is van a Kmtöhőz, a mentéshez. A szmrnmk előtt fulladt bele egy ember az egyébként ártalmatlan, szinte veszélytelen tóba, és félő, hogy mégis minden mentésre, felügyeletre, vigyázatra hivatott ember később megtalálja önmaga felmentését, s minden megy tovább. S ez a legfélelmetesebb, mert a tragédia bármikor megismétlődhet. Csak az óhaj, a hit kevés ahhoz, hogy ne ismétlődjenek meg hasonló esetek. M ég ismeretlen a következő áldozat, még ő sem tudja a sorsát, de őérte és a vélhető többi, még ismeretlen ,.áldozat" nevében próbáljunk újra gondolkodni: ha már az okot, a figyelmetlenséget, a felelőtlen fürdőzést nem lehet megakadályozni, legalább a mentést, a vigyázást tegyük jobbá, megbízhatóbbá. Ne törődjünk bele, hogy az ilyen esetekkel szemben tehetetlenek vagyunk. A tehetetlenség: lemondás az emberről. De miért? A KM hétvégi melléklete Tél
