Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

1931. außusztus 18.

Ä t-Maßijarorszcig hétvégi mdlékíete

VÁRJÁK IZRAELITÁK, EVANGÉLIKUSOK

Egyházi vezetők a pápalátogatásról

Nyíregyháza (KM — Baraksó Erzsébet) — A pápalátogatás nemcsak a katolikus egyházat és híveit foglalkoztatja, érdeklődnek az események iránt más egyházak és híveik is. II. János Pál magyarországi, illetve máriapócsi útját úgy tekintik, mint humanista küldetést a megbékélés és az ökumenikus gondolat jegyében. Az alábbiakban erről fejtik ki véleményüket az erről megkérdezett néhány nagyobb nyíregyházi egyház képviselői.

Ökumenikus törekvések

Bozorády Zoltán, evangélikus esperes

A keresztény világban az egyes országok megfelelő sajátosságok alapján tekintenek a pápalátogatásra, másként pl. Finnországban, ahol a hívek több mint 90 százaléka evangélikus, és másként a tiszta katolikus Spanyolországban. Magyarországon hat és fél—hétmillió a katolikusok száma, sajátos a helyzetünk a mi 30 százalékunkkal. Fundamentális kérdés tehát az, hogy a pápa személyében a legnagyobb keresztény közösség feje érkezik hozzánk, aki uralkodója a katolikus egyháznak, de világi hatalmasságnak is jelentős.

Úgy ítélem meg, hogy az evangélikus egyház sajtójában, az Evangélikus Életben megjelent híradások, amelyek sok keresztényhez eljutnak, a lehető legpozitívabban készítették elő a pápalátogatást. Az események híre megmozdította az evangélikus gyülekezeteket, sok hívünk fordult lelkipásztorainkhoz segítségért, hogy szeretnének eljutni a pápalátogatás színhelyeire. Van ebben a nagy érdeklődésben egyfajta kíváncsiság is a ritka alkalom iránt, de ezen túl egyházunkat és a híveket foglalkoztatják azok a súlyos hitbéli, etikai és ökumenikus kérdések, melyekről a pápának határozott véleménye van. Meg kell mondanom, a debreceni ökumenikus istentiszteletre még nagyobb létszámban elmentek volna híveink, ha több belépőjegyet kaptunk volna.

Egyházunk számára nincs a pápalátogatásra országosan elrendelt ige, de vasárnap gyülekezeteinkben lehetetlenség, hogy ne hangozzék el olyan igehirdetés, mely a pápa itteni útjával kapcsolatos, bizonyos vagyok, az istentiszteleteken arról meg fognak emlékezni.

Személyes elvárásom az ökumenikus gondolathoz kapcsolódik. II. János Pálnak a közismert Mária-tisztelete mellett van egy evangéliumi gondolkodása. Ennek alapján azt várom, ha találkozik más hazai egyházak képviselőivel — akik mind valamilyen lelkiséget sugároznak magukból —, azt az egyházak közötti kapcsolatokban pozitív előrelépésnek kell követnie.

„Békességet akarunk...”

Spiró Ignác, az Izraelita Hitközség gyülekezetének elnöke

M

i a béke emberei vagyunk, a békének nemcsak hívei, hanem támogatói is. A pápa látogatására úgy tekintünk, mint olyan eseményre, mely a megbékélést szolgálja. Az egyház tagjai örömmel néznek a pápalátogatás elé,

mert azt reméljük tőle, megerősíti a felekezet életét és a békét.

El kell mondanom egyházunkról, hogy mi a békéről nemcsak beszélünk, hanem a békességet igyekszünk is megteremteni. Amikor évente a mártírok emlékére összegyűlünk, arra meghívjuk az összes felekezet képviselőit és adandó alkalommal mi is elmegyünk más egyházak meghívására az ökumenikus gondolat szellemében megtartandó eseményekre. Mi kisebbségben vagyunk, úgy is érezzük magunkat, de mivel a vallásunk a béke, igyekszünk elfelejteni a múltat, nem szeretnénk semmit egymás szemére vetni és semmiféle retorziót nem kívánunk kinyilvánítani.

A pápa látogatásával kapcsolatosan is úgy került megint előtérbe a zsidóság, ahogy azt az országos sajtóban olvashattuk. Elmondhatom, hogy nekünk a helyi, nyíregyházi sajtóval nincs semmi problémánk, itt mi békességben élünk. Mi itt Nyír- . egyházán az antiszemitizmus jeleit nem tapasztaljuk, abban viszont bízunk, hogy a pápa látogatása az országban itt-ott megmozduló antiszemitizmus visszafogására pozitív hatással lesz. Azt reméljük, hogy megerősíti a vallási közösségek erejét.

II. János Pál idelátogatásá- val kapcsolatban templomunkban 17-én, szombaton lesz igehirdetés, illetve ugyanekkor áldást kérünk a pápa hosszan tartó egészségére és munkájára, valamint a béke megőrzése érdekében kifejtett tevékenységére. Vasárnap pedig mi is a jelenlétünkkel fejezzük ki tiszteletünket, amikor a pápa templomunk kőzeteiében elhalad és szeretettel várjuk.

„Fenntartással

fogadom...”

Sipos Kund Kötöny, református esperes

■ János Pálnak, mint a katolikus egyház fejének és mint államfőnek megadjuk a kellő tiszteletet, de magyarországi látogatását a magam részéről bizonyos fenntar- 9 tással fogadom. Miért? Először azért, mert néhány éve az ő pápai működése idején az összes magas rangú katolikus lelkésznek újra te keltett tenni az esküt a tridenti zsinatra. (Ez összefügg a protestáns egyházak szakadárrá minősítésével.)

Emlékeztetőül: nyilatkozatot adott ki a pápa a protestánsokkal kapcsolatban 1986. január 16-án, az európai püspöki kari konferenciák elnökei számára azt hozta nyilvánosságra, hogy ,,a katolikus európai evangelizáció egyik legnagyobb akadálya a protestantizmus léte”. Azt mondta: ,,A reformáció megtépte Krisztus varratlan köntösét.” Úgy nyilatkozott, hogy ,,A Róma előtt lebegő egység csak a protestantizmus beolvasztása által képzelhető el.” A pápa 1986. október 27-ré meghívta az összes világvallás vezetőit Assisibe, hogy együtt imádkozzanak a békéért. A beszámoló szerint „Nyolc órán át imádkozott a mohamedánok, a buddhisták, a zsidók, a shintoisták, a hinduk, a perzsák, az indián csodadoktorok, a sámánok és az afrikai természetvallások képviselőivel.” (Az idézetek a Vigília és az Új Ember című katolikus lapokból származnak.)

Hadd fűzzem hozzá: elfogadom az ökumenikus tanács, valamint a debreceni nagytemplom presbitériumának döntését, amely tehetővé teszi, hogy a pápa Debrecenben ökumenikus istentiszteletet tartson, oda elmegyek én is, és ha egyházfőként Máriapócsra is el kell mennem, akkor ott teszek. Gyülekezeteink viszont nem foglalkoznak a pápalátogatással, ebből az alkalomból semmiféle megemlékezést nem tervezünk, ez a katolikus egyház ünnepe, amiként — az egyházfőket kivéve — a katolikus hívek sem voltak ott a reformátusok világtalálkozóján.

Mindezek után hadd tegyem hozzá, nagyra értékelem a pápa egyházpolitikai tevékenységét, egyéniségét, Ronald Reagant és őt tartom az utóbbi évtizedek két legnagyobb személyiségének.

Nyírbátori ritkaság

Ä pápa tűzjegye

Kovács Éva

Korábban csak találgatni és remélni tehetett, hogy a nyírbátori református műemlék templom vendégkönyvének egyik aláírója valóban II. János Pál, a mostani római pápa. Igaz, amikor Nyírbátorban járt, még nem a Vatikán első embere, hanem Karol Wojtyla krakkói érsek volt.

S hogyan került a pápa Nyírbátorba? Ma már egyszerű szakmailag is elfogadott a magyarázat: Mint érsek, egyházi híveihez indult Hajdúszoboszlóra, pontosabban Kabára, ahol Közép-Európa legmodernebb cukorgyárát építették a lengyel vendég- munkások. Ők voltak azok, akik kérték a hajdú- szobogzlóiakat, a magyar mise után anyanyelvükön is hallhassák Isten igéjét.

„Lengyelország egyik legjobb királyának, Báthory Istvánnak városához érzelmileg kötődünk, ezért köszönjük meg, hogy ösz- szegyűjtötték s a lengyelek számára megmutatták az emlékeket.” — olvasható a vendégkönyvben, melyet Karol és személyi titkára — Stanislav — „Turysz- ty”-ként írt alá.

Amikor a pápalátogatásnak híre ment, Kozma János nyugdíjas református lelkész kutatásba fogott. Arra törekedett, hogy egyértelműen kiderítse, valóban az a Karol Wojtyla járt-e 1978. június 27-én Nyírbátorban, akit négy hónappal később Rómában pápává választottak. A vendégkönyvi bejegyzés aláírójának azonosítása, a Karol kézjegy szakértői vizsgálata nem váratott sokáig. Már csak azért sem, mert a feltevést alaposan alátámasztotta az a

távirat is, amelyet annak idején a hajdúszoboszlói templom szentelése alkalmából a pápa küldött a híres fürdővárosba, emlékezve arra, „amikor vetetek együtt imádkoztam”. A pápai útirány így könnyen kinyomozható volt, s ezek után már az aláírás azonosítása sem látszott különösen nehéznek. Már csak azért sem, mert a kutatásban, a vizsgálódásban a magyarországi lengyel nagykövetség is komoly szerepet vállalt. Azon túl, hogy lefordították a Nyírbátorban fellelhető szöveget, minden egyéb támogatást is megadtak ahhoz, hogy egyértelműen kiderüljön: Karol Wojtyla pápává választása előtt négy hónappal igenis járt a nyírbátori református templomban!

A nyírbátoriak most ünnepre készülnek. A pápa máriapócsi látogatása alkalmával ajándékot nyújtanak át a katolikus egyház legmagasabb méltóságot viselő fejének: azt a tűzzománcot, melyet Makrai Zsuzsa készített, s amelyen a pápa által aláírott sorok réztáblába vésve olvashatók, s amelyen a lengyel nagykövetség segítségével megszerzett egykori, Báthory István által 1583-ban használt címer is látható: benne a lengyel sas, fején királyi koronával, a sas begyén a Báthoryak három sárkányfogas címerrészletével.

II. János Pál 1978. júniusában híveihez igyekezett. Augusztus 18-án is ezt teszi, keresve a tehetőséget annak bizonyítására, hogy a különféle nemzetek, eltérő ajkú népek nemcsak akarnak, tudnak is békében, szeretetben élni...

A PÁPAI FOGADÓTEREMBEN

Bakajsza András

azio ősi latin földjén

L köszönt a reggel, babérsövénnyel és pirosló oleanderrel; Róma föltűnését remélem a tovatűnő pillanatok egyikében. És itt a pillanat! Messziről szemembe szökik a föllebegő kupola. Fölötte végtelen kékség, s alig hiszem: az égi szféra jelképe tekint rám. Megrendít a közelítő Templom, lelkem katakombamélyébe visszakoznak a magasztaló szavak: a Magnificat.

Balról könnyed gráciában ívelő Tevere-hidak, s köztük a legelbüvölőbb a Sant-Angelo. Barokkosán mozgalmas angyalszobrainak márványleplét a Tiberis szellői redőzik sűrűbe.

Itt vagyok hát a hét halom városában, a világ városában, Rómában. De melyikben? Melyik Rómáról maradnak

futó impresszióid? Hiszen fölkavar az örökös sürgés-forgás, mely nemcsak a beszédes romokat, a diadalmasan égre kelő katedrálisokat árasztja el, hanem a szökellő szökőkutakat, gyors utakat, magnetikus tereket is.

Róma nem múltba szőve él, inkább szemközt az idővel, vitálisán és örökkévalón. Itt egybeölelkezik az este az éjjellel, fiatal éjfél csábít andal- gásra s jámbor babonára, hogy ne sajnálj aprópénzt vetni a Fontana di Trevi medencéjébe. Elegáns suhanású autók, magabiztos urak, hullámzó hajú szirének. Barnák és szőkék is, szépek, pa- rázsszeműek. Tengernyi nap csókolt finom bronzot arcotokra, forró éj ölelte formás testetek, mezők virágaitól tanultátok a mosoly melegét. (Volnék csak húszéves, megszállottan bifláznám az édes olasz nyelvet s májustól örökösen napoznék...)

Bizony mondom, jobb járni a hűs bazilikák hosszát s kazettás mennyezetük arany és azúr mezőit!

így járulhattam a Mózes- szobor elé. Drámai súly, föl- gyúlt harag árad Mózesből. S micsoda márvány fények! Egy magasabb rendű világ fényüzenete! S most már ez visz tovább a négyes oszlopsorok karolásában az elliptikus tér sodrába, a San-Pietróba. ,,Tu es Petrus...” (Péter vagy...) olvasom a kupola körfeliratát, a tekintetem fölemelő bronz- baldachin fölött. Fények és színek, formák és formáló erő éteri tisztán muzsikálnak, magasba ragadnak. Konfesszió- ra nyílik szívem, itt 130 méternyire a kupolakereszttől, Péter sírjánál.

Miért kell tovább loholni...?

Fájdalom és szépség örök összhangja: Michelangelo

Pietájp a márvány nyelvén szól: így rendeltetett...

Kábult vagyok már a szépség óborától, s alig van fölvevőképessége az agyamnak. Mit őriz meg? Talán Ádám életre ébredését, Isten és ember szemének egybekapcsolódását? Vagy a kiűzetést a Paradicsomból?... (Inkább: a kiűzetést a Múzeumból, mert állványerdő fedi el az Utolsó ítéletet: mert bábeli a nyelvzavar...)

Késő délután a Tirrén-ten- ger szépsége csillapítja lázamat, ápolja fáradt szememet. Vagy még mindig a Pieta tart fogva? A Madonna hunyt szeme, szép és fiatal arca, nemes tartásé törtsége:,,Egyetlen egy fiacskám!”

(Mária országából jöttem, mostantól fogva értőbben értem a pápa jelmondatát a Má- ria-kék színben: „Totus tuus — Egészen a tiéd. ”)

Ragyogó római reggel, szerda. Indulás, sorakozás: Bernini oszlopai alatt a pápai fogadóterembe tartunk. (Tegnap volt az előkészület: a bazilika altemplomában föltűnt, mennyien meditálnak XXIII.

János sírjánál. Egyszerűségért, a szolgáló egyházért? Én rövid imájáért tenném, melyből rám mosolyog két szép gondolat: ,,Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikranyi humor. ”

A megnyerő modorrendsza- lag egyelőre a rendezőké: halk tapintattal terelgetik a világ négy égtájáról Összeverődőiteket.)

1971-ben épült a VI. Pálau- denciaterem. Légtornászhaj- lékonyságú betonból, természetes fényt teremtő üvegből, s most megtölti 12 000 zarándok. Híre-hamva sincs az ünnepélyes komorságnak s a kinti hőhullámnak. Míg a zarándok pápára várunk, zeneszerszámok hangjai keresik a szíveket és ß tapsra verődő tenyereket. Őrt álló testtartásba merevednek a svájci ala- bárdosok egy avantgarde föl- támqdáskompozíció előtt. Belép Ószentsege, patyolatfehér reverendában, napbarnítottan, ismerősen. Bennünket anyanyelvűnkön köszöntve hangol közös éneklésre: „ Boldogasszony anyánk, régi nagy patrónánk...” (A Rákó- \ czi-szabadságharc utáni ének, mint mindig, könnycseppel fátyolozza a szemem; j Máriapócsra visz, Kisasszony- napi virágszálemlékek melegébe.

Zárásul a Páter noster-t kezdi énekelni az az ember, aki szüntelen fáradozik, hogy eljöjjön az az ország.

,,qui es in coelis”A

től már tizenkétez- j ren énekelünk tovább... Vége van, hinnéd, de nem: Péter utóda lelépked a grádicsokon, s a sorok közt szét- \ osztja szeretetét. Kéz a kézen, szem a szemben, áldás-: adó mozdulat a homlok ívé- j ben:,,Isten szolgáinak szolgá- -j ja”. II. János Pal. E képpel el-1 köszönök, Róma. Évekre? Örökre? A Szibillák a meg- ■ morídhatói... I-L;

7