Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-18 / 194. szám
1991. augusztus 18.* vasárnap HATTER Kelet-Magyarország Szent István öröksége Irta: dr. Virágh Pál köztársasági megbízott H agyomány és törvény szentelte újból nagy nemzeti ünnepünkké augusztus 20-át, az állam- alapító Szent István király ünnepét. A magyarság közel 1100 év előtti államalapításának emlékét a magyar nyelvűeknek, bárhol élnek is a vilában őrizniük, ápolniuk kell. Ez a nap a magyar történelem olyan ünnepe, mely a magyar nemzetért és az egyetemes emberi haladásért folytatott fáradozás történelmi fordulatát jelzi. Örömmel tölt el bennünket, hogy régmúlt történelmünk nemzeti nagyságainak nemes céljai újból folytathatók. Ez a folytatás úgy történhet hasznosan, ha az országszervező és alapító nagy király művét reálisan értékeljük. Ezt az értékelést a történettudomány részletesen és folyamatosan végzi. Az utódoknak napjainkban is érdemes figyelni arra a királyra, aki a kalandozások gyászhíre után „a kudarcba tört magyar láz” gyógyításán fárad, aki „orrukat, fülüket vesztett kolduló és árván jajveszéke- lő” bosszút kiáltó magyarokat lecsendesíti, aki „bölcs alázatot” hirdetve országot szervez, egyházakat alapit, erkölcsi tartást, becsületet szerez népének és jövőre figyelve oktat. Mik ezek a megfontolandó tanítások? o Az ezredforduló táján, amikor a nyugati kalandozások kudarcba fulladtak, szükség volt a magyar népnek olyan uralkodóra, aki jó diplomata, s az európai magyar koncepciót egyeztetni tudja a bonyolult bel- és külpolitikai helyzetben, s a magyar jogszokások mérlegelésvei az európai államok közösségében egyenrangú félként tudja biztosítani az ország függetlenségét és szuverenitását. István olyan királyságot alapított, amely mentes volt minden hűbéri köteléktől. Törvényében sehol, mégcsak utalást sem találunk sem a német császár, sem a római vagy akár a bizánci egyházi alávetettség formulájára. A királyi felségjelvényt bölcs átgondolással, minden politikai feltétel nélkül vette birtokba. Csak később igyekeztek ezt másként értelmezni, de még VII. Gergely pápának felszólítására sem engedtek királyaink a hűbéri függőséggel járó csábítás előnyeinek. István király idején még nem volt egyházszakadás. Bár erősödtek a főpapi hatalmi befolyások érvényesítésének ellentétei Bizánc és Róma között, de a nyelvi és szertartásbeli eltérések ellenére is megvolt a keresztény egység. István király ebben az igységes keresztyéni felfogásban élt. Törvénye előszavában csak Isten kegyelmes uralkodása alá veti magát: „Mivel minden nép saját törvénye szerint él, ezért mi is Isten akaratából országunkat igazgatván törvényhozó elmélkedéssel meghatároztuk népünk számára, miképpen éljen tisztességes és békés életet, hogy miként isteni törvényekkel gazdagabbá lett, ugyanúgy világiakkal is legyen ellátva.” Törvénye kiterjed az egyházi javak önálló igazgatására, az egyházi és világi vezetés egyetértésének fontosságára: „legyenek egyetértésben ispánok és bírák főpapjaikkal az igazságnak az isteni törvény parancsai szerint való kiszolgáltatásában”. Ki kell zárni a hazugságot, a hamis tanúbizonyságot, az eskiisze- gést, a megvesztegetést. A keresztyénség megerősítését nemcsak azzal segítette, mint tudjuk, hogy az országban templomokat építtetett, legalább 10 falu részére egyet kötelezően, nemcsak azzal, hogy rendelkezett a templomba járásról, a vasárnap megünnepléséről, hanem azzal a kevésbé ismert szándékával, mely a keleti és a nyugati keresztyénség egységének megőrzésére szolgált. A címerében használt kettőskereszt szimbólum görög és szentföldi kapcsolatára utal, ahonnan szent kereszt darabjának ereklyéje származott. István királynak kimagasló szerepe volt a középkori zarándokutak lehetőségének biztosításában, a keleti és nyugati keresztyének részére. Ezt a célt három nagy alapítványával segítette. Egyik alapítvány Rómában volt, ahol István vértanú emlékére minden tartozékkal és javakkal bővelkedő egyházat alapított, melynek telephelyét kőfallal vetette körül s belül vendég- fogadókat létesiteit, hogy az oda zarándokló magyarok megpihenhessenek. Bizáncban szintén csodálatos művészettel épült monostort és kórházat ajándékozott minden hozzátartozó javakkal. Harmadik alapítványa Jeruzsálemben történt, ahol a Szent Sír templomának lerombolása utáni újraépítéséhez hozzájárult, és egy magyar ispotályt, valamint szerzetesházat alapított, amely később az ispotályos Keresz- tesrend fundatiója lett. (Ez időben került Istvánhoz ereklyeként Krisztus keresztjének egyik darabja és épült be a kettős kérész szimbóluma a magyar címerbe.) István király a Pannónián áthaladó szentföldi nagy zarándokutak biztosításával é> szervezésének elősegítésével nemzetközi és egyetemes egyházi — mondhatjuk, ökumenikus — cselekedetet hajtott végre. Uralkodása alatt közvetítővé vált Kelet és Nyugat között. o István nagy művének jelentőségét növelte a magyar A bölcs államalapító szobra a megyeházán. HARASZTOSI P.ÁL FELVETELE társadalmi átalakulás új rendjének megteremtése. A törzsi, nemzetségi szervezet helyett, amely akkortájt már bomlóban volt, megalkotta a keresztyén monarchikus államot. A királyság szimbólumát jelző koronát és kardot nem egy személyhez, hanem az államhoz kötötte, amelyen belül egyházi és világi megyéket szervezett. Igyekezett megszüntetni a törzsi, nemzetségi és nagycsaládi birtokjogi összefonódásokat. Helyette a tulajdon- viszónyok megváltoztatását hajtotta végre: „királyi hatalmunknál fogva elhatároztuk — fogalmazta törvény- könyvében —, hogy mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felosztani: feleségének, fiainak, lányainak, rokonainak, vagy az egyháznak és azt halála után se merje senki érvénytelenné tenni” Az országvagyonról, ami királyi méltósága alá tartozott, úgy rendelkezett, hogy „maradjanak meg változatlanul, s azokból senki semmit el ne raboljon vagy el ne vegyen, sem pedig valaki az említett dolgokból magának valami előnyt szerezni ne merészeljen". Rendezte a szolgák, szabadok, vendégek, azaz az összes lakosok jogviszonyát. Gondoskodott az özvegyekről, árvákról. Fontosnak tartotta a közbiztonságot. Az egyén szabadságát, mint a keresztyén monarchia fontos részét védelmezte és támogatta. Törvénybe iktatta: „Akarjuk, hogy erős béke és egyetértés legyen öregek és fiatalok között, mint az apostol mondja: Mindnyájan egyetértők legyetek stb. Es senki se merjen mást megtámadni”. E törvénypont megsértői ellen nagy szigorral lépett fel. Társadalomátalakító munkájában nagy szerepe volt a gazdaságok fellendítését szolgáló intézkedéseinek, melyet az állattartás biztosításával, a földművelés szorgalmazásával ért el. Főként a lótenyésztés, a szarvasmarha-, juh- és sertésállomány növekedése, a búza, árpa, kender, köles terméshozamának emelése, a nemzetközi értékesítés terén elért eredmények erősítették Magyarország gazdasági fellendülését. o István király államalapításának jelentős erőssége volt a nyitottság. Az országnak szüksége volt a jó kapcsolatok megteremtésére. Az ismert nemzetközi királyi diplomácia leghasznosabbnak ítélhető részlete a magyar vendégszeretetre épült. A Pannon-medence nyitott voll az idegenek befogadására, és a vendégek megnyerésére. István király idejében az országot — mint Györffy György történészünk írja — vonzóvá tette a gazdag ter- möerejü föld, mely az állattartásra értékes legelőket biztosított és a földművelés, szőlőtermesztés művelésére igen alkalmas volt. Nyitott volt az ország a gazdasági érvényesülésre is. Európában sehol máshol nem nyílt ez idő tájt alkalom arra, hogy egy szolga saját jogon „lovas ember” legyen csak Magyarországon. Ut nyilt a bevándorló kézművesek, kereskedők és vitézei: előtt a reményteljes jövőre. . Ehhez hozzájárult a jog- biztonság. István király törvényei teremtették meg a rendezett viszonyokat a Szávától az erdélyi havasokig sőt azon túl is. L ehetne még tovább folytatni István király uralkodásának levonható tanulságait. De a felső rolt négy jellemző is elegendő annak bizonyságára hogy ünnepén az ő értékelését nem elfogultan végezzük. Életművéből levonható tanítások nem közömbösek számunkra ma sem. Azokat újra és újra érdemes átgondolni, hogy hasznosíthassuk jövőnk formálása közben, mert attól az uralkodótól tanulhatunk, aki — mint Györffy György írja — „az egész Kárpát-medence népei számára, először a történelemben, a személyi függés és rabság különféle formái helyébe a keresztyén monarchia" jogara alatt új irányvonalat mutatott a békesség és egymást megértő együttélésre. Megyeszékhelyünk patinás épülete az Alpár Ignác által megvalósult megyeháza. elek. emil felvetele A kenyér testmelege Nagy István Attila V annak reflexeink, amelyek csak velünk együtt múlnak el az időben. Gyermekkori emlékem, vagy inkább belém rögződött parancs, hogy a kenyeret nem szabad a hátára fordítani. Édesanyám csak annyit mondott, hogy fáj a kenyérnek, bár valószínűbb: a kenyér dombja puhább, mint az alja, s könnyebben összenyomódik. Az is igaz, hogy édesanyám maga dagasztotta, kelesztette, sütötte a négy hatalmas kerek kenyeret, s olykor az apró cipókat is. Az is igaz, hogy ő volt a marokszedö is, az ő dereka érezte a görcsöket. A cséplőgép mellett már felengedett valamennyire, mert akkar már látta: ennyi marad nekünk. Ezért fájt neki a hátára fordított kenyér. Ma, amikor hatvandekás, kilós, két kilós, szezámmagos, Erzsébet- és franciakenyér közül választok, nem jut már eszembe a tarló tüskéje, a kasza pengéje, az izzadtság, a keresztbe hordás. Elsüllyesztem a kenyeret a szatyor aljába, a itej, a krumpli, a gyümölcs mellé. De otthon még mindig parányi ünnep a megszelt kenyér, öröm a zsíroskenyér jó íze. Hiába akarnak lenevelni a re- formkonyhások a kenyér fogyasztásáról, számomra étel, élet marad. Mert ha arra se jutna, az élet is megkérdőjelezhető lenne. Á nagyvárosi ember mindent kikoptat magából: a természettel, az emberekkel való kapcsolatát. Az ünnepek testmelegét. A dolgok sze- retetét. Minden megvásárolható, ami tárgy, amihez a léleknek nincsen köze. De aki már megérezte a kenyérsütés illatát, és engedte, hogy átjárja a testét, az sohasem felejti: a kenyér nem egy a sokféle élelmiszer között. Egyéves születésnapját ünnepelte a Nyíregyházi Donius Aruház BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár Felfénylő Szenei Réti János S zent István képzőművészeti ábrázolását kevés művész vállalta a halála óta eltelt töbtr mint kilenc és fél évszázad alatt Talán felfoghatatlan emberi nagysága, talán az irdatlan idő opálos távolsága miatt alig-alig voltak, akik felidézni, megjeleníteni próbálták volna alakját. Tudni vélik; alacsony volt, erős testalkatú, de hogy a jóság, a szigorúság, a keresztként viselt feladat súlya milyenné barázdálta arcát, arra csak visszamerengő találgatások születtek. Nem emlékszem azonban egyetlen alkotásra sem, amelyiken Szent István mosolyogna. A mosolyt nem, érezte, nem látta bele senkitá szobrokon, érmeken, festményeken. Rezzenéstelen az arc. A tekintet gyötrődéseket felejt és belátni kívánja a beláthatatlan jövőt. Mosolytala- nul. Dehát az Isten szerelmére: Kelet és Nyugat ütközőjén. Európa egy szűk katlanában, bennünket hívatlanként tekintő szomszédok között volt-e oka mosolyogni? Egy olyan népet nemzetté kovácsolni, ennek a nemzetnek rendet, államot alkotni, amelyik ■ makacs öntörvényüségg el dacol, gyakorta a saját nyilvánvaló érdekeivel szemben is, olyan vállalkozás-e, amelyik derűt csillanthatna akár egy pillanat átsuhanó idejére is? Talán a történelmet személyével is meghatározó emberek látnoki erejével sejtette meg, hogy sok támadás ér még bennünket kívülről és megannyi széthúzás, árulás, megalkuvás bomlasztja legbelül azt, amit Ö egységbe kívánt forrasztani. S zelíden, bölcsen, olykor szigorúan, sőt erőszakkal. Reménykedjünk benne: nem kell újabb ezer esztendő ahhoz, hogy valamely ecset nyomán, vagy bronzbaöntöt- ten megjelenhet az első mosoly Szent István arcán. Egy jobb korból való visz- szatekintés felfénylö üzeneteként. 3 Nézőpont)
