Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-09 / 159. szám

1991. július 9., kedd EGYRŐL TÖBBET Kelet-Magyarország 1 1 A könyvek a baritaim Kölcsön viszont nem adok Nyíregyháza (KM — D. M.) — Nekem a könyvek a bará­taim, s ha az ember jól vá­lasztja meg a barátait, épp­úgy nem csalódik bennük, mint egy jó könyvben — kez­di a beszélgetést Ferencz Mik­lós nyugdíjas okleveles gé­pészmérnök, könyvgyűjitő. — Gimnazista koromban az el­ső saját pénzemen vett könyv, az idegen szavak szó­tára volt, mert rájöttem, az olvasmányaimban, de az életben is sok az olyan kife­jezés, aminek nem tudom a magyar megfelelőjét. Ez a könyv jelentette a kulcsot. Később is úgy éreztem, szükség van rájuk, mert va­lahonnan meg kell szerezni az ismereteket. A csendes nyíregyházi la­kás igazolja a házigazda könyvszeretetét. Több ezer kötet sorakozik szekrények­ben! a polcokon. — A könyv nálam haszná­lati tárgy és nem polcdísz, vagy kincsképző eszköz — folytatja a gondolatot. — Számomra a vásárlás külön­böző irányvonalak alapján töntérfik. Mindig a könyvben rejlő ismeretek a mérvadóak. Ahoigy az érdeklődésem ala­kult, úgy változtak a téma­körök is. Természetesen a szakmámhoz közel állók ke­rültek előtérbe, de minden mást megszereztem, ami tet­szett, vagy érdekelt. A könyv belopózik a házba, csak az ember lakása tudja nehezen — Volt egy irodalomtaná­rom, azt mondta: „Gyerme­keim, az élet olyan rövid, ne töltsétek ezért hitvány köny­vek olvasásával az időt, mert tudjátok meg, nem minden könyv, ami be van kötve.” Ezt valahogy egész életemben megszívleltem. Amíg nőtlen voltam, magam formáltam a könyvtáramat, utána a feleségemmel együtt. Az utóbbi időben döntő mó­don a nyelvek iránt érdeklő­döm. A német, az angol, az orosz, a francia nyelvköny­vek és szótárok sorakoznak most mögöttem. Sajnálattal és bosszúság­gal tölt el, hogy Nyíregyhá­zán nincs egy olyan köny­vesbolt, ahol belépve meg lehetne ismerkedni, rácso­dálkozni egy-egy kiadvány­ra. S úgy válogatni, hogy ne érezné az ember a szűkös­ség miatt: útban van. — örül a lelkem, hogy a könyv az utcán is meg tud élni — teszi hozzá. — S an­nak is örülök, hogy nagyon sok kisgyermek kapcsolatba kerül ma a könyvvel. Mi szinte mindig ezt ajándéko­zunk az ismerőseinknek ss a barátainknak. Kölcsön vi­szont nem adok senkinek. Szeretném, ha létrejönne Nyíregyházán egy olyan kö­zösség, (a korábbi könyv­gyűjtők klubjának tovább­fejlesztett formája), ahol az azonos érdeklődőket a könyv és az emberi barátság tar­taná össze. befogadni. Ha leülök az íróasztal mögé dolgoz­ni, mindig azok van­nak a hátam mögött, ame­lyeket használok. A többi hátrább kerül, szekrény, a polc rejtett zugaiba. Így ná­lam gyakran vándorolnak a könyvek. Az építészet, az üzemszer­vezés, a fotózás, az útiköny­vek mellett megtalálhatók a történelmi, politikai, irodal­mi kiadványok is. Mind ta­karos rendben, nincs ugyan katalógus nyilvántartás ró­luk, de ha valamelyik kötetet keresi a gazda, mindig tudja hová kell nyúlni. Mint be­vallja. az sem érdekelte so­ha. mennyi a könyveinek száma, és értéke. Ö a tartal­muk miatt szereti őket. Pinty röpte Rock-elágazások Spisák Tibor Ausztrália legmelegebb, északi része a hazája ennek a 12 cm nagyságú, színpom­pás, szemet gyönyörködtető madárkának. A Gould aman- dina (Erythrura gouldiae avagy újabb nevén Chloebia gouldiae) feje vörös, vagy fe kete, vagy sárga, fekete ha­tárral. Ez a három fejszínű törzsalak él vadon, azonban nem tekinthetők egy táj há­rom alfajának. A fekete nyakszalagot türkizkék sáv szegélyezi. A hát, a szárny fűzöld. A farcsík és a felső farokvédők kék, a faroktol­lak fekete színűek. A torok fekete, a mell lila. A has és a hasoldal sárga, az alsó fa­roktollak fehérek. A csőr is fehér, de a hegy piros. A nemek azonos színezetű­ek, azonban a tojó mattabb. Költési időszakban a tojó csőre fekete. A hímek — még a fiatal, kiszínezetlen mada­rak is — gyakran hallatják halk, de igen kellemes éne­küket.. A tojók csak csivitel- rtek. Nem kontakt madarak, az egyes egyedek — i varuktól függetlenül — egymás közel­ségét nem tűrik és néhány centiméternyi biztonsági tá volságot mindig tartanak. A Gould amandina hazá­jában odúkban, üregekben ölt, ezért tanácsos fészkelő­nkhöz zárt odút biztosítani, öltését, illetően nagyon aegbízhatatlan. Drága ma­dár, így a nagyobb utódnye­rés érdekében gyakran igénybe veszik a sirálykák dajkaszolgálatát. Am ez nö­veli — a szelekció hiánja mi­att — a rosszul költő mada­rak számát. Siroki professzor szerint nagy, 100X60X50 em-es ka­litkában költenek biztosan. Az én költőpárom egy 60 n 60X40-esben is kitűnően érezte magát, s nevelte pél­damutatóan fiókáit. Miután elfoglalták az odút, a hat to­jáson nappal felváltva ültek, éjjel csak a tojó kotlott. Ti­zenhat nap után kelt ki 5 fióka, a hatodik tojás termé­ketlen volt. A szülők felvált­va etettek, de a hím soha­sem takarta őket, mindig az odún kívül tartózkodott, s csak etetni járt be. A tojó csak nyolc nap eltelte után tett így. A fiókák 21—24 nap után hagyták el a fészket, s soha vissza nem tértek abba. Fontos, hogy a hőmérsék­let ne szálljon 20 fok alá, mert a még csupasz, taka- ratlan fiókák és a fiatal, vetí­tésben lévők könnyen el­pusztulhatnak. Ezért nem tanácsos még nyáron sem a szabadban tartani, költetni őket. Tapasztalataim szerint a fűtött, 20—25 fokos lakások­ban a téli (október—márciu­si) költetés a legbiztosabb és a legeredményesebb. Hazá­jukban is ez a költési idő­szak. Táplálékuk: köles (vörös, sárga, fehér), mohar, fény­mag, csumiz, — mindezek csíráztatva is, — saláta, tyúkhúr, tojásos eleség, tojá­sos köles. Hazájukban a fió­kanevelés közben rovartáp­lálékot is fogyasztanak, fő­leg termeszeket. Kállai János A rockzenei anyagok gyűjtésének — túl a to­tális, mindent hallgató­fogyasztó perióduson — van egy letisztult, kifinomult, iga­zi, már-már tudományos módszereket, kutatásokat igénylő változata. Hála a rock örökérvényűségének (mint ahogyan a klasszikus szlogen is mondja: mindhalálig rock’n roll!) — a leágazások, a származékok, a különböző utókonstrukciók száma olyan bőséges, hogy bárki találhat magának mindmáig bejárat­iam feltáratlan területeket, s aztán indulhat a búvárkodás, a minőségi — vadászszenve­délytől fűtött — gyűjtés! Ez is valamiféle teljességre tö­rekvés, de mégis más. mint a mindenevés habzsolása. Lássunk néhány evidenci­át, ízelítőképpen! Mindannyi­an emlékezünk a rocktörté­nelem első szupergroupjára, a CREAM-re. No már most! A legendás trió már több mint húsz éve nincs! Felosz­lott. De az egykori tagok — Ginger Baker dobos, Jack Bruce bass-gitáros és a „las­súkezű” Eric Clapton szóló­gitáros-énekes — egyéni pá­lyafutása nem zárult le. A legkülönbözőbb formációk­ban bukkannak fel, időről időre meghökkentve az ámul- ni nem szűnő utókort. Pedig Clapton az idén már a negy­venhatodik évét töltötte be. Ö még mindig a legaktívabb hármójuk közül. Ez már rö­viddel feloszlásuk után ki­derült, amikor újabb szuper- csapatot verbuvált, az egyle- rnezes Blind Faith-t. Óriási lemez, a Cream-rajongók gyűjteményéből nem hiá­nyozhat! S az ezt követő idő­szak társulásai is mutatják: ha valaki csupán ezt az egyet­len területet — a nagy csa­pat tagjainak utóéletét — akarja feltérképezni, akkor is hatalmas feladatot vállal. De megéri. Mert pl. a Derek and The Dominoes dupla lemeze is feledhetetlen „nótákat” tartalmaz. A „Layla” pl. ro­mantikus túlméretezettségé- ben is a legszebb szerelmes blues-rock számok közé so­rolandó. És Clapton mindig érzi, hogy kik mellé kell és szabad beállnia. Tanácstalan­nak — egy picit — csupán a Nelson Mandela-koncerten láttam, amikor Mark Knopf- ler mellett tényleg „lassú­nak" tűnt. A „két dudás egy csárda”-dolog itt is igaz len­ne? Sorolhatnám még a gyűj­tésre érdemes Clapton-anya- gokat, hiszen dolgozott Car­los Santana-val, s tagja a Travelling Willbury’s-nek is, de Herbie Hancock nagyle­mezén — ez már a jazz vilá­ga! — is besegített. És a töb­biek? Most csak annyit: a Baker—Gurvitz Army — az ősdobos egyik csapata — is két remek albumot hozott össze. No, és az 1977-es Ginger Baker and Friends felállás sem az utolsó. Jack Bruce .. .band-jének plakátját nem­rég láttam a pesti utcán. És ez még csak a felszín. A sok, utókonstrukciós 'le­mez, a kalózkiadások, a kon­certek. maszek felvételei! Ki­apadhatatlan és befej ezhetet- len ez az egész. De hát ez a szép benne, ezért érdemes csinálni! Az oldalt összeállította: TAPOLCAI ZOLTÁN SZÓVÁ L... . . . most már úgy érzem, hogy nem tűnik tolakodásnak, ha e oldal összeállítója is vall hóbortjairól. Amiért e feladatra kiválasztattam, az bizton a nem is oly rég még a maga teljességében meglévő, tucatnyi hör­csögből, szobaröpdés pintyfarmból, ékszer és görög teknős­ből, külhonban gyűjtött. pókból, no és természetesen te­nyésztésre kiszemelt halakból álló miniállatkertem volt. De igazi őrületemet makimosóporos dobozok rejtik a ru­hásszekrény aljában. Pályakezdésem a Nagy Magyar Változásokkal esett egy­be Ez utóbbinak a számomra legjelentősebb következ­ménye az volt, hogy a standokat ellepték a frissen induló újságok. Ami egy betűéhes gyakornokot arra késztet, hogy amennyire az ösztöndíja engedi, vásároljon. S ahogy a letűnt ideológus vallotta, a mennyiség előbb- utóbb átcsgp minőségbe. A rendszertelenség célirányos hajszává vált. Már nem volt jó akármelyik' példány; csak az első évfolyam első szám, vagy ami a legcsodálatosabb, a próbaszám. Ugyanis a később rutinból készülő lapok ezekben mutatják meg azt az ötletparádét, ami életre hív­ta őket. Üj köntöst kaptak a regi lapok is. Ezt is meg kell őrizni magam, s az utókor számára. Hogyan tűnt el a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” ripp-ropp, egyik napról a másikra a fejlécekről, miközben az újság készítői ugyanazok maradtak. Egy gyűjtemény akkor ér valamit, ha viszonylag tel­jesnek mondható. Ha az első példányt nem is sikerűi megszerezni, legalább egy legyen belőle. S ilyenkor lépnek a színre a családtagok, barátok, ha­verok, ismerősök. S csak hozzák, s hozzák. Rongyos szé­lű, málló papírú Ludas Matyit ezerkilencszáznegyven- nyolcból, Világ Ifjúságát Latabárral a címoldalon, Deb­receni Szemlét a két világégés közti csendből, üzemi la­pokat, olyanokat, „hogyaszongya”: Beton Elem. Nem tudok úgy elmenni egy asztalon felejtett kiadvány mellett, hogy nem fürkésszem ki, van-e már belőle. Kül­földi útról megtért kollégától, baráttól nem azt kérdezem, hogy érezte magát, hanem, hogy mit hozott. S nem ér­dekel, hogy egy hotelból csente el, vagy a kukából húzta ki, ereklye értékű nekem. Ha magam utazom, külön ke­retet képez a családi tanács sajtótermékek beszerzésére. Természetesen akkor igazán izgalmas a dolog, ha van néhány nagy fogás, amikor nem csak csurran-cseppen va­lami, hanem valahol aranybányára lelünk. Még egyete­mista koromban vállalkoztam egy kis fizikai munkára, ami az egyik tanszék könyvtárának a költöztetése volt. Ilyenkor kerülnek elő a feleslegesen megtartott folyóira­tok, kiadványok, amelyek a MÉH-be vándorolnának, ha nem dugdosná őket valaki stikában mindig a táskájába. A mosóporos dobozok meg csak gyűlnek. Apropó: mo­sóporos dobozok. A lehető legmegfelelőbbek újságok tar­tására. Nem kell köttetni az összegyűjtött évfolyamokat, hisz például a Kelet-Magyarország épp belefér két nagy Tomi Sztárba. Egy kellemes tapéta, s még nem is néz l:i rosszul. De nálam nem sokáig lesznek megfelelőek. Mert csak gyűlnek, de a ruhásszekrények fogynak. S előbb-utóbb katalogizálással egyetemben bekötésre kerül a majd ezer példány. Az én kis huszadik századom kor-, s szakmai ártalmam kortörténete.--------------------------------»--------------------------------------------­Adok — kapok Kinek van még kiscicája? Nyíregyháza (KM — TZ) — Kapósak voltak a legutóbb felajánlott kiscicák. Több ér­deklődő sértődötten tette le a telefont, amikor a megjele­nést követő második napon már nem tudtunk biztatót mondani. Ezért kérem mindazokat, akiknél a régi kedvenc meg­únttá vált, vagy anyai örö­me a családnak inkább ürö­möt jelent, keressenek meg bennünket. Mi szívesen né­zünk új gazdi után. Kutyák­ra, macskákra, hörcsögökre, madarakra vevők vagyunk. Az ajánlatokat tartalmazó borítékokra ne felejtsék rá­írni: Hobbi oldal! Rázza-e a szi öklét a csuka? Makó Csaba Akvarisztikái kultúránk igen gyenge pontja a hazai halak tartása. Sok akvaristát visszatart, hogy általában oxigénigénye- sebbek, mint a trópusi fajok, ezért sikeres tartásuk elen­gedhetetlen feltétele a mes­terséges szellőztetés. A víz hőmérséklete nem emelked­het 20—22 fok felé még nyá­ron sem, s e/f kánikulában nehéz biztosítani. Hazai halainkat magunk gyűjthetjük be. I.ehetőleg ta­vasszal, vagy ősszel tegyük, mert nyáron a szállítás során sok elpusztulhat. A fiatal, kisebb példányok megfelelő gondozás mellett hosszabb ideig is sikeresen tarthatók az akváriumban. Könnyebben gondozható fajok: a szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus), a széles kárász (Carassius ca- rassius), a nyálkás -compó (Tinea tinea), a csuka (Esux lucius), a törpeharcsa (Ami- urus nebulosus), és az észak­amerikai naphal (Lepomis gibbosus). Az utóbbi három ragadozó életmódot folytat, ezt vegyük figyelembe tartásuknál, il­letve táplálásuknál. Az akvá­rium berendezésében is le­hetőleg kövessük az élőhely sajátosságait. A nálunk honos mintegy 80 halfaj közül 18 védelem alatt áll, ezért legyünk körültekin­tőek a tartásra szánt halak megválasztásánál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom