Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-11 / 161. szám

1991. július ll., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország TI Több figyelmet a. ivókra Tisztelettel megkérem Önö­ket, hogy az alábbi írásomat szíveskedjenek a Kelet-Ma- gyarországban leközölni. Mi 70 éven felüliek, akik a negyedik rendszerváltást értük meg, sehogy sem tud­juk megérteni ezt a nagy gazdasági káoszt, amiben je­lenleg élünk. Szeretnénk, ha valaki, valakik magyarázatot adnának. Én csupán az or­szág mezőgazdasági helyzeté­vel kívánok röviden foglal­kozni. Ügy a Horthy-, mint a Rákosi- és Kádár-rendszer hatalmas támogatást adott a parasztságnak, a mezőgazda- sági termelőknek. Ezek kö­zül néhányat említek meg, hogy különbséget lássunk a régi és az új, a jelenlegi tá­mogatások között. A II. világháborút meg­előző években a gazdák az év első hónapjaiban vehet­tek fel kamatmentes úgyne­vezett zöldhitelt. Vásárolhat­tak hosszú lejáratú kamat­mentes, részletfizetéssel me­zőgazdasági szerszámokat, eszközöket. Gazdaságuk fej­lesztésére vehettek 5—6 szá­zalékos bankkölcsönt. Ma ez Végre megszületet, de kiknek? Mi hárman va­gyunk testvérek. Apánk 1948 augusztusáig szovjet hadifogságban volt, mint kiképzett káder ember ke­rült haza. Az MSZBT titká­ra lett, pompás felvonulá­sokat szervezett, órás, más­fél órás beszédeket tartott, szervezte a téeszeket. Mi még akkor általános isko­lába jártunk. Én, mint a legidősebb a Zrínyi gimná­ziumba jártam, 1957-ben érettségiztem, a két húgom nem tanulhatott. Apánk 1956 novemberében egy hölggyel külföldre távozott. Anyánkat elbocsátották a nyírteleki honvédségtől, mint osztályidegent. Én a nyíregyházi kórház­ban lettem gyermekápoló­nő. havi 1040,— forintért. Ebből élt a négytagú csa­lád. 1959-ben házasságot kötöttem, Tiszadobra köl­töztem, itt mint óvónő dol­goztam, főiskolai védett­séggel, Vfcdagóguskölesön- nel e. 'íádi házat építet­tünk, v’éjlnlva, hogy lő évig Tisv.uUoisou foguk élni és do!"nziii Ez nagyon ked­vezményesnek bizonyult, mert kamatmentes havi 283 Ft törlesztést fizettem 1965 óta, míg be nem jött a ka­matadó, most 1500 Ft-ot fi­zetek. Férjem havi jövedel­me, mert tsz-stílfűrészcs, ennek tízszerese. Az 1945-ös földosztás után a korábbi rendszer támogatása nem­hogy csökkent volna, hanem inkább nagymértékben növe­kedett. Pedig más területen is nagy szükség volt a pénz­re Az ország romokban he­vert. ki volt fosztva és még mint háborút vesztett jóvá­tételt is fizetni kellett. Számunkra érthetetlen, hogy a felvásárló, feldolgozó és szinte minden nagy vál­lalat fizetésképtelen. Hogyan fordulhat az elő, hogy a megtermelt, előállított java­kért nem tudnak azonnal fi­zetni. Ha nagynehezen át is veszik azokat, csupán hóna­pok múlva fizetik ki. Ha csu­pán ezt nem tudják megten­ni, akkor hogyan tudnának támogatást nyújtani partne­reiknek, mint azt elődeik tet­ték az elmúlt rendszerekben. Az 1945 utáni években a ter­meltető vállalatok az általuk leszérződtetett termelvónysk, termékek után már a szer­ződés megkötésekor kamat­mentes kószpénzelőleget fi­zettek, művelési előleg cí­men. Ezenkívül szintén ka­5100 Ft, az én rokkant­nyugdíjam 7793 Ft. Ebből élünk. Egy gyermekünket kitaníttattuk, szárnyra bo­csátottuk. Nem panaszko­dom, mert nagyon sokat dolgozunk, pótolni a jöve­delmet. Testvérem a nyíregyházi tanárképző főiskola élelme­zésvezetője volt, jelenleg ő is rokkantnyugdíjas, szö­vetkezeti lakást vásárolt, amit kifizetett. Jelenleg a nyugdíja 6800 Ft, az összes rezsije a megnövekedett energiaárak miatt havi 5800 Ft. Másik testvérem keres­kedő a sóstói szociális ott­honban. 54%-os adókulcs. Kérdem én, nekünk mit adott ez a rendszer? Ki és mikor fog kárpótolni? An­tall József miniszterelnök úr, szó szerint idézem, azt mondta a szűzavatóbeszé­dében. „Vissza kívánja csalni az emberek arcára a mosolyt.” Ha nem lenncneh imoká- ink, a Tisza vizében köt­nénk ki sokszer ilyen árak mellett. Tisöéíetíél S/iko .* Ti- b.jítié Tiszadob. Pénzes t.n- josnó Nyíregyház i, édai jéyn Iinrénó Nyíregyháza. Nem utolsósorban drága jó édes­anyánk nevében, aki egye­dül felnevelt, kenyeret adott kezünkbe és jelenleg 77 éves. matmentesen vetőmagot ad­tak. (Pl. csillagfürt, szöszös- büköny, magkender, cukor­répa zöldségfélék magjai és még sok minden.) A dohány­beváltó vállalat már a me­legágy elkészítésekor a ma­gon, a takaróul szolgáló mo­linón kívül kiadta az első készpénzelőleget. Majd az ültetés befejezése után az előleg második részletét. Ezenkívül adott műtrá­gyát is. A dohány átadásakor pré­mium gyanánt minden má­zsa átadott dohány után ezer db úgynevezett kukásciga­rettát. Az előlegeket, és az egyéb juttatások árát az át­adott dohány árából vonta le. Az alma- és egyéb gyü­mölcstermelőknek két rész­letben előleget, használati díj nélküli gyöngöleg lett bizto­sítva. Előhasú kocasüldöket lehetett igényelni, melynek árát a szaporulatokból kel­lett kifizetni. Pénzösszeget kapott az is, aki vemhes elő­hasú üszőt állított be. Ezzel szemben ma az kap „pré­miumot”, aki egy fejőstehe­net kivágat. anyagérték összesen 920 Ft fizetendő összeg 1845,40 fentebb említett 79,70 összesen 1925,10 Csak annyit szeretnék hoz­zátenni, hogy ma nálunk az ún. masszőz kiasszonyoktól eltekintve 10 perc alatt 925,40 Ft-ot munkadíj címén nem keres senki. Kedves TIGÁZ! Nincs itt valami gáz?! Ciceróval zárom soraimat: Quo usque tandem! Meddig mehet még ez így? Ezek után a gázmérgezés talán nem, de az infarktus veszélye fennáll. Kőmíves Sándor 74 éves nyugdíjas, Korányi köz 11. Független kárrendezést A kötelező gépjármű fele­lősségbiztosítással és az azzal foglalkozó biztosítók tevé­kenységéről mostanában so­kat olvashatunk a sajtóban. Elgondolkodtató a következő ellentmondás: ez év május 13-án a Kelet-Magyarország napilapban megjelent „Vá­lasztunk és fizetünk” című cikkben arról nyilatkozik a megszólaltatott megyei igaz­gató, hogy a PM Biztosítási Felügyelet engedélyére vár­nak a biztosítások megköté­sével. Ugyanakkor már 10-én erőteljes kampányba kezdtek a biztosítók és a beszervezett megbízottak. (A díjak a Ma­gyar Közlönyben való megje­lentetése csak május 16-án történt meg). Miért e sietség? A szavahihetőség megbízha­tóságot is jelent, és a biztosí­tók megbízhatóság nélkül nem létezhetnek. Javasolnám, a biztosítási felügyeletnek, hogy a kötelező gépjármű- biztosítással kapcsolatos ká­rok felmérésébe a biztosítók­tól független kárrendezési egységeket hozzon létre és működtessen, más országok­hoz hasonlóan, Így elkerülhe­tő lenne a easco-s károkkal való összefolyás, ami tudvale­vőleg nyereségérdekelt bizto­sítás — és így lehet, hogy ke­vesebb lenne jövőre a köte­lező biztosítás díja. Balogh Zsigtnond Fehérgyarmat Mi idősek sehogysem va­gyunk abba belenyugodva, hogy azt kellett megér­nünk, hogy azokat támogat­ják, akik a termelést vissza­szorítják. Hogy ez mire fog vezetni, elképzelni sem tud­juk. A parlamenti csatározáso­kat figyelve az a megállapí­tásunk, hogy a földek vissza­adásáért folyik a nagy harc Azonban azt még csak meg sem említik, hogy honnan, miből fog megindulni a gaz­dálkodás, a működés. Ilyen támogatás és bankkamat melLett biztosan sehogyse. Magasak a termelőeszközök árai, a vetőmagvak, növény­védő szerek, műtrágyák stb. árai. A megtermelt javak ér­tékesítése bizonytalan. Mi ál­lampolgárok azt szeretnénk, ha a honatyák az általam le­írtakkal is foglalkoznának. A föld visszaadásán kívül har­coljanak a nagy költséggel, a sok-sok verejtékkel előállí­tott javak értékesítésének kérdéseivel is. Nagy Miklós Nyíregyháza, Dobó I. u. 2. Engem is kicsaptak Érdeklődve olvastam e lap május hetediki számában az „Egy kicsapás története” cí­mű írást. Az írás tényszerű, objektív, a téma megközelí­tése kitűnő. Tollat kellett ra­gadnom: nem azért, hogy az újságírót minősítsem, hanem azért, mert engem is „ki­csaptak” annak idején. Még­pedig azért, mert írói vé­námból kicsorgó vér meg- szentségtelenítette az egyik dogmatikusan, és kategori­kusan műszaki pedagógust. Még elsőben megígérte: amíg ő ebben az iskolában tanít, én ott nem szerzek érettsé­git. Három évig kínoztuk egymást, mert hát nem vol­tam buta gyerek és a dolgo­zataimra nem adhatott elég­telent. Aztán ő győzött! Is­meri a kedves olvasó azt a trágár közmondást, mely az erősebb kutyáról szól. Tör­tént ez akkor, mikor már „felvételt nyertem egy főis­kola népművelő-könyvtár szakára, és első szépirodalmi publikációimon túl voltam . . és belepottyantam a nagy semmibe. Se végzettség, se szakma. A nagy tervek el­szálltak, s mire testileg, lel­kileg helyrerázódtam, és új­ra elindultam, elröppent nyolc év. Mit vesztettem? Nem lett verses kötetem ti­zennyolc évesen. Négyszáz kilométert utaztam, hogy' ne legyenek szomszédaim, isme­rőseim, barátaim, akik előtt szégyellni kelljen magam. Azok elől kellett elmenekül­ni, akik nagy jövőt jósoltak nekem, és azért, hogy betel­jesedjen jóslatuk. Ki kárpó­tolhat azonban azért, hogy a sárvári diákíró-találkozóról, felvételi ígérettel a zsebem­ben, újságokban a fényké­pemmel nem találhattam vissza az iskolapadba. Vajon kimásztam volna-e az olaj­ból, a lakatosrnűhely aknái­ból, ha nem álltak volna mellém olyan emberek, mint a „Kassák” Művészeti Kollé­gium tagjai, Szapudi András, Kormos István és e megye nagy géniusza: Ratkó József .. . és sokan mások. Felnőttként mondom: egy gyerek lehet bármilyen rossz, de annyira rossz nem, hogy agyon kellene érte ütni. Sípos József Nyíregyháza Nánássy Flt-k energetikus kisiparos június 27-i „Kelet- Magyarország”-ban közzétett „Tiszta vizet a vízórába!” cí­mű nyílt levelében foglaltakra, az alábbiakban küldöm meg válaszomat. Tisztelt Nánássy Ür! Az ön nyílt levele — bár alapjában műszaki kérdések megvitatá­sára szokatlan megoldás, — de jó példa arra, hogy ugyan­azon jelenség más-más érdek­ből tekintve mennyire más­ként látható. ön, mint energetikus kisipa­ros nyilvánvalóan abban érde­kelt, hogy minél több mérőbe­építést végezhessen, növelve ezzel árbevételét. Ez határozza meg látásmódját, érvrendsze­rét és jogszabály értelmezését is. Ebbéli igyekezetében, mint levele utolsó bekezdésében ír­ja, akár több vízmérőt is be­épít egy lakásba, mert ön sze­rint a költségeket tekintve, kö­zei azonos az egy, vagy két- mérős variáció. A beépítési költségeket ille­tően nem minden esetben van nagy különbség, azonban az üzemeltetési költségeket ille­tően pontosan kétszerakkora a költség. És mivel ez a költség nagyobbrészt a fogyasztót ter­heli, úgy gondoljuk, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mértékű költség fogja terhelni öt, mivel szemben a mérőbeé- pités egyszeri költségeivel az ismétlődően megjelenik mind­addig, ameddig a mérési jog­viszony fennáll. A vállalat ügyel arra, hogy amúgy is drága víz árába csak olyan költségek kerüljenek be, melyek nélkülözhetetlenek, és minimalizáltak, ezért a leol­vasásokra vonatkozó ajánlatát köszönettel vettük. Amennyi­ben az árajánlat formájában is megjelenik, mérlegelni fogjuk azt. A tervek előzetes kérése — élve a jogszabály adta lehető­ségekkel — éppen rossz ta­pasztalatok miatt szükséges, ugyanis élelmes emberek olyan módon szereltek be vízmérő­ket lakásukba, hogy azok nem üzemeltethetőek, vagy a szom­széd lakás vízét is mérik, eset­leg csak a lakásban lévő csa­polok felét mérik. Mindezzel felesleges kiadásokat okoztak az állampolgároknak. Hisszük, hogy egy energeti­Elcljáróban elnézést bérek, hogy egyszerű állampolgár létemre, ki Nyíregyházán élek, bátorkodom Nyíregy­háza város és a megye la­kosságának figyelmét felhív ni, hogy az önök által veze­tett vállalatok tevékenysége lényegesen más, mint a Haj- dú-Bihar megyei hasonló vállalatok tevékenysége. Minden közgazdasági elő­képzettség nélkül, ki Debre­cenben jár, megállapíthatja, hogy ott már kezd a piac- gazdálkodás érvényesülni. Különböző üzletek, de fő­képpen a húsboltok előtt, ;> napi áruk ajánlata és az áruk ára Sajnos nem így van ez a mi megyénkben, illetve Nyíregyházán A mi megyénkben még csak azt követően kezdtek el gondol­kodni a húsok árának csök­kentéséről, amikor már az egész országban csökkentet­ték, Nyíregyházán a jelen­legi húsárak a debracenihez képest 30—40 forinttal több. Az igaz, hogy a húsféleségek szabadár kategóriájába tar­toznak, de a szabadár foga­lom, úgy érzem, nem hatal­maz fel egyetlen vállalatot, főképpen annak vezetőjét, hogy az állampolgárok tájé­kozatlanságát kihasználja az­által, hogy az árbevételi mutatója kedvezően hasson a prt niumfeltételek teljesí­tésénél. Mindenki arról beszél, hogy e inegye miiyen elma­radott. Az, államDolgároknak ezt az elmaradottságát hasz­nálják Önök ki. Az emberek teszik doh ukat, nem érnek rá más várt okban szétnéz­ni. Elmaradottak a vállalati tanácsok, hogy ez ideig még nem figyeltek tel arra, hogy az általuk megválasztott ve­zetők hogyan végeztetik munkájukat, főképpen az ár­bevételek vonatkozásában, ami a prémiumuk alapja. Az így megszerzett jövedelmek­kus kisiparos jutányos áron is elkészíti megrendelői szá­mára a terveket, melyek for­mai hiányosságai bár a mű­szaki igényesség sérthetik, de azok elbírálásúnál csak a tartalmi igényességre figye­lünk. Fentieken túl „ tervkészítés másik célja a hidraulikai el­lenőrzés. A szakmai kontroll nélkül történő mérőbeépítés hatására a magasabb épületek­ben olyan nyomáshiány Itelet- kezhet, mely megakadályozza a gáz-, vízmelegítők működé­sét, valamint hosszabb távon kikövetelheti nyomásfokozó beiktatását, esetleg az amúgy is alacsony víztorony helyett egy magasabb megépítését, mivel megbontja a jelenlegi rendszer nyomásegyensúiyát. Égy új víztorony megépítése viszont 100 millió Ft-os nagy­ságrend, mely elkészülte után természetesen árképző ténye­ző. A 88 1990. MT. sz. rendelet értelmében is saját érdekeinek és nem a fogyasztók teljessé­ge érdekeinek szem előtt tar­tása vezérelte. Ez a csak fele terjedelmében idézett paragra­fus csakis azokra az esetekre igaz, ahol a mérő beépítésre a szakigazgatási szerv államigaz­gatási határozata alapján ke­rül sor, nem pedig az állam­polgárok szabad akaratából. Mint lakáshasználó és a la­kásainkban normális életvitelt folytatni akaró polgárok úgy gondoljuk, hogy mint ahogy mi sem, más sem veszi jó né­ven, hogy a fürdőszobában, WC-ben folytatott intim és mindenképpen magányosságot igénylő tevékenység közben bárki is ránk verje az ajtót, vízmérő leolvasás címén. Ezt a helyzetet mindenképpen elke­rülendő kell a vízmérők he­lyét meghatározni. Nánássy Or! Saját érdekeit határozottan képviselő érvelé­sét megértem, azonban elfo­gadni nem tudom. A vállalat­nak nemcsak az egyes fo­gyasztók érdekeit kell szem előtt tartania, hanem mint a szolgáltatásért felelősnek a fo­gyasztók teljességének és az önkormányzat érdekeinek is meg kell felelnie, illetve kép­viselnie kell azokat. Tóth Tibor mb. igazgató megyei Víz- és Csatornamű Vállalat kel lehet aztán kft., magán­boltot, magánvállalatot lét­rehozni. Debrecenben, a Pi­ac utcán egyik hentesüzlet előtti táblán feltüntetett ára­kat nem akartam tudomásul venni és bementem a bolt­ba. Élőszóval is megerősítet­ték: sertéscomb, rövidkaraj 170 forint, sertéslapocka, hosszúkaraj 160 forint. Fia­talabb korban, amikor olyan helyen jártam, ahol vigyáz­ni kellett pénzemre, vigyáz­tam a zsebemre. Sokáig tű­nődtem azon a fogalmon, hogy szabadár. A húsárak összehasonlításával jöttem rá a szabadár fogalmára, né­mely vállalat annyit vesz ki a zsebemből, amennyit nem szégyell. Az ember jártában-kelté- ben egyebet sem hall, csak azt, hogy milyen ez a kor­mány. Mindig csak az ára­kat tudja emelni. Sajnálatos, hogy nincs egy szervezet, aki rá tudna nézni némely vál­lalat gazdálkodására. A demokrácia megszületé­sével, úgy gondolom, hogy kormányunk bízik a vállala­tok helyes gazdálkodásában, nem is gondol arra, hogy az állampolgárokat az ilyen nagy áreltérésekkel talán megkárosítják. Nincs Nyír­egyháza lakosainak sem több pénzük, mint a debreceniek­nek. Tapasztalatom., hogy mi lényegesen távolabb vagyunk attól a helytől, ahol a de­mokrácia létrejött ás ezért kerül többe a megélheté­sünk. A mi megyénkben lé­vő húskészítmény ok és hús­félék árképzését csak a fog­orvos panaszával tudom megmagyarázni: hiába jó a fölső fogsor, az alsó podvás, más megoldás nincs, azt ki kell húzni. Kókai Ferenc nyugdíjas, Nyíregyháza, Árpád utca 33. 11/9. Lehetne olcsóbban Nyflt levél megyénk húsipari és kereskedelmi vállalatvezetfiíhez Nagyon drága! Mindmáig azt hittem, hogy igaza van annak a jó öreg görög filozófusnak, aki sze­rint „nem tudom megakadá­lyozni azt, hogy a madár el­repüljön a fejem fölött, de azt meg, hogy a hajamba fészket rakjon”. Már-már ez utóbbi is meg­történhet velem, veled, mind­nyájunkkal, mert... egyszer- csak megjelenik életünkben a TIGÁZ Debreceni Üzemigaz­gatóság Szabolcs-Szatmár megyei Kirendeltség Szerviz­üzem egyik megbízottja (Bé­res N. úr) s oda a bölcsesség. Megmondom őszintén, tele voltam rossz előérzetekkel azóta, hogy a Kelet-Magyar- országban megjelent egy kis híradás a gáztűzhelyek köte­lező ellenőrzéséről. Ha jól emlékszem, meg is biztatót! bennünket affelől, hogy as idén nem számláznak érte annyit, mint tavaly, mert as túlzott volt. Az idén csak 79,70 Ft lesz. Summa summárum: az ér két gázcsapom kázusban ta­láltatott, kicseréltetett. (A ki: huncutok közül az egyik ép­pen tavaly lett kicserélve.! Ami azután jött, az maga egy rémálom. Íme a számla: kiszállás 115 F 2 db gázcsapcsere 598 2 db főzőláng... 110 2 kétszer 51,20 102,41 munkadíj összesen 925,4i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom