Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-31 / 178. szám

4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1991. július 31., szerda Külpolitikai jegyzet Baráti ellenfelek Csík Sándor C sak a halott indián jó indián, mondogatták annakidején az észak- S amerikai telepesek. Minden í okuk megvolt, hogy félje­nek a földjükről elűzöttek- i töl, és azóta túlnyomórészt | meg is szabadultak tőlük. A f történelmi stratégiákból az­óta eltűnt az ellenséggel va- s ló teljes leszámolás igénye. i Üsd ki, üsd ki — skandálta ' az emberiség Bush-nak, [ amint legyőzte Szaddám i Huszeint. Nem tette, pedig í csak egy szavába került volna. Az iraki diktátorból ' aligha válik rendes ember, j de egy intelligens ellenfél- j bői még barát is teremhet. Bizonyíték erre, hogy nem i csak a hidegháború a múlté immár, hanem ma rákerül a ! világ két legerősebb hatal- i ma vezetőjének aláírása az első igazán nagyszabású le­szerelési egyezményre is. Talán túlzás barátkozásnak nevezni az ezzel kapcsolatos gesztusokat, még ha olyan megállapodásokról van is szó, mint a legnagyobb ke­reskedelmi kedvezmény megadása. Az Egyesült Ál­lamok a legmerészebb ál­mában sem találkozhatott olyan szeretetreméltó ellen­féllel, mint a Mihail Gorba­csov vezette Szovjetunió. Itt a hangsúly a személyen van, mert az ország egy más névvel még leromlott állapotában is halálos ve­szedelmet jelentene nem­csak az USA-nak, de az egész világra egyaránt. Márpedig az ilyen ellenfelet nagyon meg kell becsülni. Nem is lehet panasza a Kreml urának. Ismét maga­san fénylik szerencsecsilla­ga. Nem véletlen, hogy elő­rehozta a pártkongresszust. Mostani győzelmeit nyilván meg akarja fejelni a káde­rek sorában egy kis „apró­munkával". Belpolitikai helyzetét nagyban segítik, hogy javíthat valamit az emberek ellátásán, mert „baráti ellenfelei” hozzájut­tatják az ehhez szükséges javak egy részéhez. Ki nem mondják a nyu­gati szovjetológusok, de a tendenciákból tapinthatóan érezhető: szívesen asszisz­tálnak Gorbacsov szívós ap­parátusellenes harcához Tudják, hogy rajta kívül nincs ember a régi „nagy testvérnél”, akinek hagyná magát a pártbürokrácia ap­ránként a süllyesztőbe kül­deni. A megállapítást maga a szovjet elnök nyilván sértődötten utasíta­ná vissza, lehetőleg a kon­zervatív szárny előtt, de igazságához aligha fér két­ség. Bush elnök — akinek a higgadtságát, és világpoli­tikusi formátumát kellemes meglepetésként éli meg az emberiség — minden bi­zonnyal tudja ezt. Így aztán ma már se kiütés, se elpusz­títás nem szerepel a világ felvilágosultabb felének eszköztárában. Igazán ta­nulhatnának tőlük a világ másik felén, sőt déli szom­szédunknál is. A népjóléti szempontok érvényesüléséért Szociális Érdekegyeztető Tenács alakult Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) — „Ne­künk már régen keresni kellett volna egymást, egy ilyen fórumot már régen saját erőből létre kellett volna hoznunk” — mond­ták a tagszervezetek képvi­selői a Szociális Érdekegyez­tető Tanács alakuló ülésén. A már ismert Országos Ér­dekegyeztető Tanács után létrejött újabb testület funkciójáról, szerepéről ér­deklődtünk a Népjóléti Mi­nisztériumban. Az érdekegyeztető ta­nácsban a kormány mellett a munkaadók és munkavál­lalók kaptak helyet. A munka oldaláról közelítve viszont nincs képviselete pl. a gyerekeknek, az idősek­nek, az etnikai kisebbsé­geknek, a fogyatékosoknak stb. Mint Földényi Já­nos főosztályvezető-helyet­testől megtudtuk, ezen ér­dekek megfogalmazására, artikulálására hozta létre a Népjóléti Minisztérium a Szociális Érdekegyeztető Ta­nácsot. Olyan fórum ala­kult így, ahol az érdekel­tek párbeszédet folytathat­nak a kormányzattal. Eköz­ben hallják egymás érveit is, melyek esetleg nagyon hasonlatosak, s ugyanak­kor tisztában lehetnek a kormány szándékaival, moz­gásterével, így az érdekek is másképpen fogalmazód­nak meg, jóval nagyobb az jsély az érvényesítésükre. A kormány januárban a sajtóban tette közzé a ta­nácsba való jelentkezési fel­hívást. 140-en reagáltak rá, igaz, voltak köztük egyéni, illetve csupán egy település­hez kötődő jelentkezők is. Ezek kivételével mindenkit meg is hívtak az első ülésre. Sőt, a jelentkezések nyomán az is világossá vált, hogy más szervezetek részvétele is kívánatos lenne. Ha pél­dául két önkormányzati szö­vetség kérte felvételét, ak­kor értesítették a többit is, vagy ha már négy cigány- szervezet jelentkezett, akkor az összes nemzetiségi szö­vetségnek is küldtek meghí­vót. Így 160 szervezet ke­rült egy tágabb szociális érdekegyeztető fórumba. A jelenlegi elgondolások sze­rint ezek a szervezetek 11 szekcióban kezdenének el dolgozni, s minden szekció egy szóvivőt és egy szakér­tőt delegálna a további megbeszélésekre. Az augusztus 6-án össze­ülő tanács nem a Népjólé­ti Minisztérium szerveként működik, szó sincs „államo­sításáról”. A szekciók önte­vékenyen önmagukat szer­vezik. A Népjóléti Minisz­tériumban azt várják, hogy a tanács munkája által a minisztérium a közérdeket jobban tudja majd képvi­selni, s kormánydöntéseknél a népjóléti szempontok nagyobb hangsúlyt kaphat­nak. Az ügyrend kialakítása után a szekciók első fela­datként a szociális törvény koncepcióját tárgyalják majd. Puskák helyett galambok Bush és Gorbacsov történelmi kézjegye Moszkva (MTI) — Moszk­vában tegnap nem sokkal tíz óra után megkezdődött Mihail Gorbacsov szovjet és George Bush amerikai elnök négyszemközti eszmecseréje. Előzőleg a két államfő a Kreml György-terméhen megtartott ünnepélyes foga­dáson rövid beszédet mon­dott, amelyben mindketten kijelentették: a partnerségen alapuló. ígéretes, új korsza­kot akarnak nyitni a két ország kapcsolatainak tör­ténelmében. George Busht és feleségét a Kreml parancsnoka üdvö­zölte a bejáratnál, majd a György-teremben fogadta őket Mihail Gorbacsov és Raisza Gorbacsova. A rövid köszöntés után a szovjet ál­lamfő beszédében üdvözölte a vendégeket. Mihail Gorbacsov röviden visszaemlékezett az egy év­vel ezelőtti amerikai utazása óta eltelt időszakra. Megál­lapította, hogy a világban és a Szovjetunióban hatalmas változások történtek. Szavai szerint először tanúja a vi­lág egy olyan nagyhatalmi viszonynak, amikor az ál­talános emberi és a saját nemzeti érdekek egyszerre, egymásnak nem ellentmond­va fejeződnek ki ebben a viszonyban. Kifejezte remé­nyét, hogy o belső biztoság és a dinamikus belső fej­lődés szintén hozzájárul majd a kétoldalú kapcsolatok előmozdításához. Gorbacsov nagyra becsülte az amerikai elnök szerepét a világpolitika kulcsfontossá­gú kérdéseinek megoldásá­ban, illetve abban, hogy az amerikai nép mind nagyobb figyelmet szentel a Szovjet­uniónak, figyel a Szovjetunió népeinek a demokratikus átalakulásért folytatott küz­delmére. A szerdán aláíran­dó HTF-szerződést olyan történelmi okmánynak ne­vezte, amely „nemcsak egy lépés a leszerelés útján, ha­nem egyben a fordulat jele is” a két ország kapcsolatá­ban és általában a világpo­litikában. George Bush válaszában az elmúlt időszakban kibonta­kozott politikai együttműkö­dést említette, mint jó jelet a továbbhaladáshoz. Ehhez voltak sorolhatók például az Öböl-háború idején megtett közös lépések, illetve a kü­lönböző regionális konflik­tusok rendezéséről hozott fontos döntések. Az amerikai elnök is történelminek ne­vezte a HTF-megállapodást, amely „újabb eltávolodás a hidegháborútól”. Bush sze­rint most olyan időket élünk, amikor a katonai konfrontá- ■ ción alapuló csúcstalálkozó­kat felváltja a politikai és gazdasági együttműködésen alapuló párbeszéd. Kiteljesedhet a nemzetiségi oktatás HONGKONG: Carolanna Law 26 éves légi utaskísérő, a július 29-én, a helyi televízióban rendezett Miss Ázsia szépségverseny győztese. A második helyezett a 21 éves Elizabeth Lai (J), aki szállodai alkalmazott. A harmadik helyezett Kit Tang kisasszony (B), aki 24 éves és a rek­lámpropagandával foglalkozik. MTI — TELEFOTO Jönnek az ukrán bányászok? Tatabánya (MTI) — Uk­rán szakmunkások alkal­mazásának lehetőségeiről kezdtek tárgyalásokat ukrán bányavállalatokkal a Tata­bányai Bányák vezetői. A magyar vállalatnál ugyanis vájárokból és gépkezelő szakmunkásokból létszámhi­ány van. A vájárutánpótlás szinte kilátástalan, jelent­kezők hiányában meg is szűnt a vájáriskola. Ezért kénytelen lengyel bányá­szokat alkalmazni a tata­bányai vállalat, jelenleg 60 lengyel szakmunkás dolgo­zik a mányi bányaüzemé­ben. Ugyancsak a szakmun­kások hiánya miatt foglal­koztatja a bányászati akna­mélyítő vállalat dolgozóit is, elsősorban az új széntermé- lő munkahelyek feltárásá­nál. Dombrovszky Adám Budapest (ISB) — Nem is olyan régen szlovák részről, legutóbb pedig a szerb nem­zetiségi szövetségtől halot­tunk olyan véleményt megfo­galmazni, hogy Magyarorszá­gon sem annyira „tökéletes” a nemzetiségek anyanyelvű oktatása. De vajon miként látja a problémát Töttössy Istvánné, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium et­nikai és nemzeti kisebbségi főosztályának vezetője. — Tény, hogy a hatvanas években egyszeriben felszá­molták a nemzetiségi oktatást Magyarországon — kezdte válaszát. — A közoktatásról a közművelődésre terelték a fi­gyelmet. Miközben az egyik kézzel adtak, a másikkal el­vettek — s így valójában el­vettek. — Tudatos lehetett ez a gondolkodás? — Ma már ezt nagyon ne­héz eldönteni. A következő volt a „magyarázat” arra, miért kezdték például a reál­tárgyakat is magyarul taní- tahjp^így a nemzetiségi gye­rekeket úgymond nem zárták el attól a lehetőségtől, hogy ugyanolyan eséllyel felvéte­lizzenek. Ha ezt a szöveget ma meghallja egy határon tűíi magyar... A legfélelme­tesebb az volt a dologban, hogy nem törvénnyel, még csak nem is jogszabállyal rendelkeztek a nemzetiségi oktatás megszüntetéséről, ha­nem pusztán egy miniszteri körlevéllel! — Jogos tehát a szlovák as szerb elégedetlenség? — Megértem az elégedet­lenségüket, sőt a türelmetlen­ségüket is, de azt azért min­denképpen megjegyezném: nem hiszem, hogy azok közül, akik az elmúlt évtizedekért felelnek, ma bárki is benne volna a hatalomban. Az új kormány alig több, mint egy éve vette át az irányítást. — Mi történt ez alatt c(Z egy év alatt? — Van már előrelépés. Az iskolák a nemzetiségi óraterv bevezetése esetén plusz fi­nanszírozási költséget kap­nak. Ez gyerekenként 5 ezer az óvodában, 15 ezer forint az iskolában. Az iskolák előtt a döntés joga, hogy át akar- nak-e lépni nyelvet oktató­ból kétnyelvű, vagy tan­nyelvű intézménnyé. Ha szükség van rá, a szomszédos országokból vendégtanárokat hívunk. — Egyelőre ezek apró lépé­sek. — Apró lépések, de rövide­sen várható a nemzetiségi törvény és az oktatási 'tör­vény elfogadása. Némelország a legjelentősebb partnerünk Első fii iv: a konvertibilis exportunk 27, az importunk 77 százalékkal nőtt Ráthy Sándor Budapest (ISB) — Bár az első hat hónap külkereske­delmi mérlegével kapcsolat' ban nem hangzott el pontos számadat a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok Minisz­tériumában tartott keddi sajtótájékoztatón, annyi va­lószínű, hogy a kiadások jó­val megahaladják a bevéte­leket. Erre engednek következ­tetni többek között azok az adatok is, amelyek szerint az elmúlt fél évben a konver­tibilis exportunk 27 száza­lékkal, 850 millió dollárral, az importunk pedig 77 szá­zalékkal, azaz kétmilliárd dollárral nőtt a tavalyi ha­sonló időszakhoz képest. Mindezek ellenére Kádár Béla miniszter bizakodóan nyilatkozott, s megállapítot­ta, a legfontosabb változás a piacváltás sikeres fo­lyamata már aligha fordít­ható vissza. A keleti piacok összeomlá­sa súlyosan érintette gazda­ságunkat, éppen ezért jelentősen csökkent az ipari termelésünk és a külkereskedelmi forgal­munk. Ez utóbbi mérté­kének a megállapítása azonban nem könnyű feladat. hiszen, utalt a miniszter a napokban megjelent eltérő közlésekre, más adato­kat jegyeznek és értékelnek a statisztikai számítások ese­tében, más tételekkel dolgoz­nak a pénzügyi forgalom egyenlegének a kimutatása­kor, és másképpen számol­nak a fizetési mérleg elké­szítésekor is. Nem beszélve arról, hogy a szállítások és a fizetések időbeli eltérése is növeli a pontatlanság lehe­tőségét. Az mindenesetre megálla­pítható, hogy a szovjetunió­beli válság és döntési bizony­talanság erőteljesen sor­vasztja a keleti kereskedelmi kapcsolatainkat: míg tavaly 2,6 milliárd rubel értékben exportálunk a KGST-or- szágokba, és főleg a Szovjet­unióba, addig most az első fél évben csupán 500 millió rubelért adtunk el ebben a térségben termékeket. S a csökkenés még akkor is fö­löttébb drasztikus, ha tudjuk, hogy az ide vonatkozó dol­lárbevételünk a tavalyi fél évhez viszonyítva 360 milli­ós növekedést mutat. Az 50— 60 százalékos visszaesés kü­lönösen az elavult terméke­ket gyártó cégeket, ezen be­lül a gépipart, illetve más vonatkozásban a mezőgaz­daságot érinti súlyosan. A konvertibilis exportunk egyébként az első fél évben meghaladta a négymilliárd dollárt, ám az első negyedév 39 szá­zalékos növekedési üte­me a második negyedév­ben lelassult, s alig érte el a 16 százalékot. Az ex­portunk kétharmada a fejlett ipari országokba irányul, s ezen belül a termékeink 25 százaléka Németországban talál vevőre. Kelet-Európa részesedése 15 százalékra esett vissza, a Szovjetunió pedig a 10 százalékos arányt sem éri el. Hiába nőtt te­hát jelentősen az, árucikkek, a gépek és a berendezések konvertibilis exportja, a ke­leti piacok kiesése miatt csak fele annyi terméket tudtunk eladni külföldön, mint ’91 első felében. Az átrendeződés igaz az importunkra is: a termékek 65 százalékát a fejlett ipari országokból vásároljuk, s csak 14 százalékát a Szovjet­unióból. Az import nagy­mértékű növekedésében első­sorban az játszik szerepet, hogy az energiahordozókat és a villamos áramot ma már teljes egészében konvertibilis valutáért vesszük. A fogyasztási cikkek és gépek behoza­talának növekedése egy­felől minőségi javulást hoz az ellátásban, másfelől elő­segíti az elavult berendezé­sek cseréjét, valamint az anyag- és alkatrészellátás te­rén ■ kedvez az exportőrök­nek is. Emellett azonban pi­aci versenyre is kényszerí­ti a belföldi gyártókat és for­galmazókat, ami nem kis gondot okoz a nem eléggé felkészült hazai ipar számá­ra. Ennek ellenére azonban nem kívánnak változtatni sem az általános vámpoliti­kán — erre egyébként nem­zetközi szerződés is köte­lez bennünket —, sem az ár- folyampolitikán. A cél az, hogy a vállalatok maguk küzdjenek meg a piaci kihí­vásokkal. Ám valószínűsítl- hető az is, hogy mintegy harmaduk elbukik ebben á harcban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom