Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-27 / 175. szám
A %elet-9vfügyarország hétvégi meííékícte 9 1991. július 27. Isaura visszatért Mi várható az egyes csatornán? Új gyermekműsor két főszereplője: Picimackó és Nevenincs madár 3 ümio sebt,! «V* i sai azonnal megnyerték az ifjúság tetszését. A kívánságműsorban kizárólag hazai kedvenceket lehet kérni. Máris sok levéllel ostromolják a szerkesztőket az érdeklődők, a megfejtések mellett még kedves rajzokkal is kedveskedve. Délutánonként félórában egy játékfilmsorozat fut. Július első felében — az addigra befejeződő Marc és Sophie után — Isaura érkezett vissza a képernyőre. A rabszolgasors annyira népszerű volt, hogy ismétlését örömmel kell vennünk. Egy-egy alkalommal kevesebbet láthatunk a történetből, mint annak idején, az élmény mégis izgalmasnak ígérkezik. Sok az újdonság a műsorok között. Gaia a címe a környezetvédelmi magazinnak. De új ebben a műfajban a gyerekeknek szóló Zöld béka és az Amőba is. Ezek a műsorok szombat délutánonként kéthetente váltják egymást. Tudományos magazinként a Dimenziók és az Útban kétezer felé gazdagították az eleddig eléggé mostohán kezelt ismeretterjesztő programot. Már sok néző felfigyelt arra, hogy divattal, öltözködéssel, lakáskultúrával kapcsolatos műsorokat is láthatunk. Háromféle feldolgozásban, hogy ne unjuk meg őket, hetente váltják egymást. A Topmodell és- a Mezítláb elIsaura visszatért, és vele soksok kedves arc, rég nem látott ismerős a Tv 1 programjába. Ez a csatorna csinnadratta nélkül újult meg, nem volt itt sem látványos botrány, sem országra szóló beharangozás. Mégis naponta tapasztalni a változást. Nagyon sok új műsor indult, és örvendetesen elsősorban az eleddig mostohán kezelt ifjúság számára. A legkisebbeknek hétfőtől csütörtökig pontban negyed hétkor félórás program kezdődik. Mesék, sorozatok, régi műsorok és újak. Az előzőre példa a Cimbora, az utóbbira a Terepjáró. Ezeken a napokon háromnegyed hétkor a tinik következnek, számukra igazán gazdag a választék. Hetente Horrorsó — az erősebb idegzetűeknek, az efféle izgalmakra vágyóknak, aztán egy nap Testbeszéd, más nap a Most, ,,a sokoldalú fiatalok" magazinműsora. Negyed nyolckor — talán a Híradó hangulati ellenpontozására Mini-klip-mix, népszerű magyar s külföldi popsztárok viJelenet a Hairböl deoklipjeivel. A hét első négy napján azonos időben tehát egy állandó műsorsáv lett a fiataloké. Pénteken azért történik minden másképp, mert ha péntek, akkor Ablak. A nagyon népszerű szolgáltatóműsort vétek lett volna a megszokottól eltérő időpontra tenni. Igazi csemege a Traffic Jam, amelynek első adásősorban öltözködéssel, az Én váram pedig inkább a lakáskultúrával foglalkozik. Közös jellemzőjük az újfajta hangvétel, a közvetlenség, a játékosság. Az Átmenet című érdekvédelmi magazin hétfő délutánonként jelentkezik, a Mozimámor — végre egy filmekkel is foglalkozó műsor — a Szomszédok után, csütörtökön. A Szín-tér a képzőművészet iránt érdeklődők kíváncsiságát kívánja kielégíteni, de a többi művészeti ág sem lesz mostoha. ígérik, hogy még a tánc sem felejtődik el. Több műsor került át a Tv 2- ről. Ennek elsősorban az az oka, hogy a népszerű műsorvezetők az 1-es csatorna munkatársai lettek. Déry János a Nulladik típusú találkozásokat, Pome- zsánszky György a Felkínálo- mot, s Fodor János pedig a közkedvelt vasárnap délutánonkénti Csevegéseit „hozta”. Május óta már a Tévémagiszter is szombat délelőttönként s az egyes csatornán látható. A Tv 1 arculatát átformálta a „vágtató idő". Szerencsére azonban nem kell változtatnunk tévénézési szokásainkon. Köszöntének régi kedves ismerőseink: a Szomszédok csütörtökönként és kedd esténként hat—nyolc hétig a sorozatok szereplői. Nem szűnik meg a Tv- mozi. Csak ezentúl Tv 1 mozi a címe. Közkívánatra a Zenélő filmkockákban megismétlik a Hairt, aztán levetítik Cliff Richard hatvanas évek elején készült filmjét, amelynek Fiatalok a címe. Biztosan nagy sikere lesz a Webberrel készült portréműsornak, amelyben természetesen részleteket láthatunk musicaljeinek világhírt hozó előadásaiból. A kínálat tehát gazdag. Van miből választani. Ahogy mondani szokták „felvették a kesztyűt” a műsorok készítői. Hisznek abban, hogy tudnak olyan műsort nyújtani számunkra, amelyet egyetlen sokpénzű műholdas adás sem. A kezdet biztató. tást, hiszen az alapdolgokban nincs változás a leírtakhoz képest. Apám — mondja — talán túl sokat vállalt és teljesített azokban az időkben — különösen 45 után — , amikor szép számmal léptek színre magukat a demokrácia élharcosának kinyilvánító emberek. Ő nem kért semmit, senkitől, korábban sem, akkor sem. Túlzott szerénységével kezdte el a maga választotta utat, amit aztán kényszerűségből végig kellett járnia. Nyomasztóan jó volt mint ember — fogalmazza meg sokadszor apja emberi mivoltának lényegét az idős „gyermek” —, nem tudták elviselni, nem tudták elhelyezni „értékrendjükben”, ha volt ilyen... Bűn volt a származása is a Rá- kosi-érában, ezért tudták érzéketlenül eltűrni tüzéptelepi szénrakodóvá váló „lefokozását”. Reviczky Ádám sorsának alakulása sok egybevágó mozzanatot hordoz az ezredes-apáéval. Már maga az a szerénység, visszafogott mértéktartás és meg nem tanulható intelligencia, ami személyéből sugárzik, óhatatlanul is a közös pontok felfedezésére ösztönözi- Ő is a katonai pályát választotta élehivatá- sul. A pécsi honvédiskolában kezdte tanulmányait, majd elvégezte a Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémiát. Utászhadnagyként diplomázott 1942-ben. És 43—44-ben századparancsnokként kikerült a frontra. Tényleges katonakötelesek, öregebb tartalékosok és munkaszolgálatosok sorsáért is felelt. Nem akart méltatlan lenni az apai példamutatáshoz: a maga módján igyekezett emberibbé tenni beosztottai életét, bár úgy érzi most is, amit ő végzett, ,ejtörpül az ezredes cselekedetei mellett. 45-től 1949-ig lőszerszákértő- ként a tűzszerészeti mentesítésben tevékenykedett megyénk területén, az 1948/49. tanévben pedig a Kossuth Katonai Akadémián oktatott. Úgy tűnt, minden rendben van körülötte, de 49 decemberében egyszeriben nemkívánatos személlyé vált, eltávolították a katedráról. Nemcsak sejtelem volt, amit éreztem — idézi fel emlékeit—, mindenhová utánam nyúltak, ahol dolgozhattam volna. Én ugyan nem szénrakodó lettem, de másfél évig zokni- és harisnyakötéssel kerestem a kenyeret. A csepeli Rákosi Művek segédmunkási posztját is megjártam, amíg sikerült visszakerülnöm a műszaki pályára, a budapesti Villamos Művek Tröszthöz. Kalorikus — beosztott — üzemmérnökként innen mentem nyugdíjba 1983- ban. Szakmai minősítésemben semmi negatívumot sem lehetett találni, mindig is elismerték tudásomat, igényt tartottak tapasztalataimra, de — bár sohasem vágytam pozícióra — még osztályvezetőségig sem vittem. A megkülönböztetés — talán még ez is összefügg apám „vegyes" megítélésével —, s valami tendenciózus kiszorítósdi erőterében mozogtam, ami aztán a fizetésemen, prémiumaimon is meglátszott. Pedig mérési eredményeim bevonultak az egyetemi tananyagokba is, de hát... Valahogy visszatartott az erőszakosabb fellépéstől az apám nyugdíjaztatása körül kialakult hercehurca, amikor is valaki — a nagyhatalmúak közül — a hétszerj. jpgos kérelmezést megunva, így reagált: „Mit piszkál maga bennünket?” Adám bácsi szavaiból lassacskán kibontakozik a családot ért megpróbáltatások sora is. Apósáról mint az „új rendszer” abszolút áldozatáról beszél, de sógora is elszenvedte a hortobágyi munkaszolgálat gyötrelmeit. Felesége szüleinek földjét elvették, s a permanens kiszolgáltatottság félelmeiért, a rettegésért, úgy érzi, nem is lehet már igazán kárpótlást adni. Reviczky Ádám az akadályozó, bénító „közreműködések” ellenére sem élt sohasem szürke hétköznapokat. Részt vett az ország energiarendszerének kiépítésében, az iparág környezet- védelmi munkáját irányította több mint egy évtizedig, szót emelt — már 1988-ban — Bős- Nagymaros ügyében, alapítója volt a környzetszennyezési adatbanknak. És közben folytatta a történészkedést is. integy másfél mázsa archív anyagot nézett át: nem kézbesített tábori leveleket, apró cédufákat, frontfeljegyzéseket, napiparancsok szövegét... További tervei vannak, s remélhetően még újabb könyv is születik a szándékokból, a hatalmasra duzzadt emlékanyagból. Tudja: még sokat kell elmondani apjáról, s minden olyan, hozzá mérhető emberről „aki a szeretet ösvényére lépett, és segítő kezet nyújtott az alaptalanul üldözötteknek”. Bár nem mondja, érzem, Ádám bácsi is közéjük tartozik! Törő István: Kimosódik Kimosódik egyszer szemedből a sok belehintett por, megtisztulsz, kihullik belőled, mint a bojtorján ragadványa, de ott marad tüskéje, szúróágya, elbukók kövezeten koppanása agyadban; most potyognak a gesztenyesőrétek, s a rozsdásodó síneken túl himnuszodat trombitálja az isten; elmosódik egyszer... mint kutyaürülék az aszfalton, mint a begyakorolt mozdulat, mint idegen zászlók színei kikopnak, s a hajnali hűvösségben még látod a szürke eget, melyet nem tisztítanak már esők, sem szelekt csupán a képzelet; ki mosódik egyszer... a tekintet, hogy tisztán láthasd, mit alkottál, miközben elromboltad önmagad, s békésnek hitt világodból kiszakad egy teleírt lap. Virrasztás Svájc arany kapuja Szalay Pál G öncz Árpád elnök úr berni látogatása és a svájci államszövetség 700 éves jubileuma Helvétiára irányította a figyelmünket. Svájc szerepe az európai művelődés és haladás, valamint a demokrácia eszméinek az elterjesztésében igen jelentős. Az országot négy nagyon különböző nép lakja, de mint csöppben a tenger, Svájc egy-egy városában úgy van jelen az egész ország szellemisége és lelkülete. Bázel joggal viseli a Svájc aranykapuja nevet. Helyén Krisztus születése előtt 43 évvel Ciceró barátja, Lucius Munatius Plancus császár, Augusta Rauri- ca néven alapított várost. A Római Birodalom hanyatlása idején Kr. u. 374-ben egy császári látogatás kapcsán vette fel a település a Basilia nevet. A városba először látogató idegent alaposan meglepi a bázeliek nyelve, a baseldytsch, az oberdeutsch régi nyelvjárása, írók, nyelvészek, irodalmárok nagyon sokat tesznek azért, hogy e nyelvet tisztán és elegyí- tetlenül, a maga szépségében megőrizzék. Nagyon ragaszkodnak hozzá. A legműveltebb emberek sem vonakodnak attól, hogy amikor csak tehetik, e dialektusban beszéljenek. Erre példát más országokban alig találunk. Bázel szellemi élete a múltban és a jelenben egyaránt a kultúra történetének az élvonalához tartozik. Az első könyvnyomdát 1462-ben Gutenberg egyik társa alapította. A Bázelba menekült Kálvin itt írta meg élete főművét az Institutiót 1536-ban. Bázel múltja nem csupán az ünnepi érzésekben van jelen. Erasmus, Holbein, Burchardt, Bachofen, Arnold Böcklin, Bernoulli, Jaspers és Barth Károly szelleme ma is elevenen él. Köteteket lehetne írni arról, mivel járult hozzá Bázel korunk tudományos eredményeihez. A kártékony rovarok ellen az első hatásos szer a DDT volt. Bázelben fedezték fel. Gyógyszergyáraiban leendő külföldi gyógyszerészek is szívesen folytatnak gyakorlatot. A bázeli gyógyszer- gyárak készítményei hazai patikáinkban is megtalálhatók. Nincs tolongás az orvosi rendelőkben. Mindenki szabadon választhat magának orvost, akiket igen jól megfizetnek, ám bérüket azután kapják, hogy naponta hány beteg keresi fel a rendelőjüket. Nemes verseny folyik közöttük és ennek a győztese a beteg. A paraszolvencia fogalma, a hálapénz csaknem ismeretlen. Az óvodában két-három gyerekkel külön óvónő foglalkozik. A mienkhez képest egy évvel később mennek az általános iskola első osztályába a rlebulók. Tovább maradhatnak gondtalanul játszó, önfeledt gyermekek, akik pedig később érnek, nem kerülnek hátrányba a többiekkel szemben. A városnak van akadémia rangú zeneiskolája. Paul Sacher szerint Bartókot érzelmi szálak fűzték a városhoz. Nem véletlen, hogy Sztravinszkij és Bartók jelentős műveinek itt volt az ősbemutatója. A bázeliek joggal nevezik városukat a muzsika városának. Zenekultúrája szokatlanul magas fokon áll. Aki február végén érkezik a városba, annak gazdag látnivalóban lesz része. Biztosan nem fog unatkozni, mert ízelítőt kap a bázeliek játékosságából, vidámságából. (A Basler Mault széles e világon mindenütt ismerik.) Óriási, színes farsangi parádéval vesznek búcsút a téltől. Az már önmagában is sokatmondó, hogy huszonhárom múzeum van a városban. A Kunstmuseum 1661 óta áll fenn, ma Európa egyik legjelentősebb múzeuma. Á földszinti folyosón körben megannyi kép a nagy, bázeli földrengésről. Rodin nagy eszméket, indulatokat és erőfeszítéseket kifejező szobrai le- nyűgözőek. Gaugin, Van Gogh és Picasso több híres alkotása is megtalálható itt. Tölgy és hársfák övezte Petersplatzon áll az 1460-ban alapított bázeli egyetem új épülete. Az egyetemi hallgatók száma évről évre rekord- magasságot ér el. Ez gondokkal jár. Olyan megoldást keresnek, ami által a kutatás és az oktatás szabadsága, valamint magas színvonala egyaránt szavatolható. Évekkel ezelőtt ösztöndíjat kaptam a bázeli egyetemre. Amikor először léptem át küszöbét, felfedeztem egy domborművet a földszinti folyosó falán. Megille- tődtem és meghatódtam... Ezt a reliefet a bázeli polgárok 1956 magyar hőseinek emlékére állították. Egy szabad nép fiai azoknak, akik annyira szerették a szabadságot, hogy vérüket hullatták érte. S vájc hegyóriásai nem tartalmaznak gazdag ásványkincseket. Fiai nem zsákmányoltak ki távoli népeket azáltal, hogy gyarmatokat szereztek volna. Teremtettek viszont páratlan jólétet országukban szorgalommal, vasakarattal. Igyekezettel és megbízhatósággal áruiknak jó hírnevet szereztek, s a feleslegből mindig jutott arra, hogy a fejlődő népek szegényeit megsegítsék (HEKS). Amire most különösen érdemes odafigyelni: a soknemzetiségű országban minden nép valóban szabadon élhet. Talán nem is tudják, hogy mi az a sovinizmus.
