Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-20 / 169. szám

1991. július 20., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Csődközelbm a társadalombiztosítás Megyei feketelista Nyíregyháza (KM — GB) — Szeptember elsejéig adott haladékot a Társadalombiz­tosítási Főigazgatóság „nagy adósai” számára, tartós és nagyobb összegű tartozásaik rendezésére. Országosan ugyanis mintegy harminc- milliárd a TB kintlévősége, amit — a fizetési hátralék­ban lévő gazdálkodók he­lyett — a köztudottan ne­héz helyzetben lévő allami költségvetésből kellene ki­egészíteni. Mennyivel tartoznak a Szabolcs megyei gazdálko­dók a társadalombiztosítás­nak? Van-e „feketelista”? Félmilliós tartozás Kezdeményeznek-e felszámo­lási eljárást a „notórius nemfizetők" ellen? Ezekkel a kérdésekkel kerestük föl a Megyei Társadalombiztosítá­si Igazgatóságot, ahol Mik- lovich Pál gazdasági igazga­tóhelyettes és Ladányi Já­nosáé, a jogi osztály vezető­je adott tájékoztatást a me­gyei helyzetről. — ötszázhetven millióra — az elmúlt fél évben száz- hatvan millió forinttal — nőtt a kinnlévőségünk —pa­naszolja az igazgatóhelyet­tes. — Ez igen jelentős ősz- szeg, különösen, ha figye­lembe vesszük, hogy ebben a megyében a legalacsonyab­bak a keresetek az ország­ban. Nálunk csak tizenegy- mílliárdot tesznek ki a befi­zetési kötelezettségek a TB által végzett tizenhárom mil­liárdos elosztással szemben. — Bár számszerűleg a legtöbbel az állami vállala­tok (210 millió), termelőszö­vetkezetek (110 millió) tar­toznak, elgondolkodtató, hogy a nem fizetők legnagyobb növekedése a társas vállal­kozásoknál és az egyéni vál­lalkozóknál tapasztalható. Az előbbieknél például fél Réti János E gykori tanáraim lassan- lassan az égi katedrán gyülekeznek és evilági emlékezetük csak halványuló áttételekben él tovább, főleg a magamfajtákban, akik haj­lamosak vagyunk szentimen­tális tűnődésekre is, vágtató korunk dübörgésének köze­pette. Ilyenkor nyáron, amikor az emberek legtöbbje menetren­deket böngészget nagy keser­vesen, hogy minél egyszerűb­ben juthasson el a rokonok­hoz, vagy az édes semmitte­vés színhelyére, mindig eszembe jut „a Piacsek”. Földrajzra tanított bennünket a gimnáziumban, és egyéb­ként kíméletlen harcot foly­tatott a szünetekben már do­hányzók titkos szektája ellen. Valami háborús sérülés foly­tán az egyik kézfeje odalett, ezért csonka alkarját állan­dóan a zsebében tartotta, mi­közben a térképek színes fal- védöjére mutogatva próbálta év alatt közel két és félsze­resere nőtt az „engedetlen­ség" mértéke, ami már eleri a nyolcvanmillió forintot. Bocsánatét adócsalás — Mi még e tekintetben is messze állunk a Nyugattól, ahol a legnagyobb bűnnek az adócsalás számit’ — veti közbe a jogi osztály 'veze­tője. — Nálunk, ahol eny­hén szólva bocsánatos bűn a fizetési kötelezettségek alól kibújni, még hatalmas szem­léletváltozásra van szükség. Egyébként a kinnlévőségeink behajtását nem csak ezután fogjuk, kampányszerűen megkezdeni. Ez évben már tizenhárom felszámolási ügyet kezdeményeztünk nagy megyei adósainkkal szemben. Persze előrebocsátom, nem azzal a céllal, hogy tönkre tegyük a cégeket, hanem mert a pénzünkhöz akarunk jutni. Lassacskán ugyanis ott tartunk, hogy mi sem tudjuk elhitetni velünk, hogy szá­razföldek és tengerek, gyűrő­dések és behorpadások gigan­tikus változásaiból alakult ki az a golyóbis, amint négy- milliárdnyian vagyunk társ­bérlők. Nem szerettük, de nem is haragudtunk rá, leg­feljebb azok, rövid ideig, aki­ket ébersége az igazgató szí­ne elé juttatott, természete­sen ellenőrző könyvükkel egyetemben. Aztán a harma­dik év tavaszán (mi Ill-ig ta- tultunk földrajzot) fittyet hányva az előírt tanmenet­nek, megtanította a vasúti menetrend kezelését nekünk, mi több, minden óra elején rendszeresen és „tömegével” feleltetett is belőle. — Utazz Buga fapusztáról Jászkara jenőre és vissza. a kötelezettségeinket kifi­zetni. — A társadalombiztosítás­nak pedig egy olyan újrael­osztó szerepe van — mondja Miklovich Pál —, amiből futnia kell a nyugdíjakra, táppénzre, egészségügyi alap­ellátásra, gyógyszertámoga­, fásra és a különböző segé­lyekre. A kinnlevőségek be­hajtásához nincs eszköz a kezünkben. A csődeljárás sem a legmegfelelőbb a szá­munkra. mert a kiegyenlíté­si sorrendben meglehetősen hátúi helyezkedünk el. így a felszámolásból keletkező pénz már elfogy, mire mi kerülnénk sorra. Ezért is bá­nunk csínján a felszámolás kezdeményezésével. Az ősz­szel elfogadásra kerülő csőd­törvényben, reméljük jobb pozícióba kerülünk. — Ügy érezzük, eddig kor­rekt módon jártunk el — ve­szi vissza a szót Ladányidé. — Ahol elindult az eljárás é$ az első levélre fölkerestek bennünket az érintettek, Vagy Pécelről Botpaládra — hagzottak agyafúrt feladvá­nyai és mi utaztunk izgatott lapozgatások közepette. Kike­resgélve a csatlakozásokat, sőt azt is be kelett monda­nunk, hogy hol, melyik olda­lon van az állomás. Gyorsa­ságunkat, pontosságunkat osztályozta, és keményen to­rolta meg, ha elnéztünk egy- egy különleges jelzést. így ment óráról órára heteken, hónapokon keresztül. Nem igazán tudtuk mire vélni, de ha egyszer ez volt a heppje, hát csináltuk. Rég volt, las­san harminc éve már, közben eltávozott a legesleghosszabb útra, de én azóta is tudom kezelni a menetrendet. P illanatok alatt és bizto­san. Tévedés kizárva. Segítek is boldognak, boldogtalannak a környeze­temben, eligazodni az ördön- gős könyvecske szám-, név­és jelhalmazában. Mindazok­nak, akiket nem a rossz kezű Piacsek tanított földrajzra a gimnázium harmadik évében. BALÁZS ATTILA FELVETELE minden esetben leültünk egyezkedni. Volt aki fize­tett. volt aki ígéretet tett a tartozása kiegyenlítésére. Ameddig tartja magát az egyezséghez, addig a bírósá­gi eljárást is felfüggesztjük. A mi feketelistánkon azok szerepelnek, akik, ha nem túl nagy összeggel is, de több havi járulékkal tartoz­nak. — Van azonban több olyan felszámolási ügy a megyé­ben, amit nem mi kezdemé­nyeztünk, amiben csak hite­lezőként szerepelünk. Tíz év után még csak most fejező­dött be a papi tsz felszámo­lása. Tartozott hatmillióval, kaptunk négy és lelet. Mos! folyik a nyírbátori Auróra Cipőgyár csődeljárása, ame­lyik huszonhat- millióval adósunk. Tán soha nem lá­tunk belőle egy fillért sem. Szelíden a vadonba Fehérgyarmat (M. K.) — A vadásztatás komoly be­vételi forrást jelenthet me­gyénk vadásztársaságainak is. Kömörőben hosszú évék óta eredményesen gondos­kodnak a vadállomány utánpótlásáról. A „Petőfi Sándor Vadásztársulat” a Hencidai Vadgazdaság tele- lepéről 3600 darab napos fá- cánosibét vásárolt. Június 11-én helyezték el az egyik fehérgyarmati nevelőházban az állatokat. A gondozást a feleség és a gyerekek látták el. A szak­szerű ápolást, s etetést a társulat elnöke és vadász- mestere irányította. A vál­tozatos étrendben csemegé­nek számított, amikor főtt tojás gazdagította a kínála­tot. Mint Szedlacsek Fe­rencire elmondta, egy-egy alkalommal 100 darab tojást is megettek a kisfácánok. Ugyancsak a kuriózumok között volt a túró, amiből 5—6 kg-ot kellett feltálal­ni” egy-egy etetésnél. A gondos munka eredmé­nyeként négy hét után mi­nimális veszteség mellett, 3300 darab egészséges ma­darat szállították ki a tár­sulati tagok Kömörőbe. Az utónevelőben a vadőrök gondoskodnak a fácáncsi­békről. A madarak rövide­sen kikerülnék a területre, gazdagítva a jövendő vadá­szatok terítékét. A Petőfi Vadásztársulat hasonló mód­szerrel vadkacsákat is nevelt. Igazán elmondható: min­denki jól járt. A gondozás olcsóbb, az utánpótlás meg­oldódott ; a vadászoknak van mire „nézni”. Tiborszállás legforgalmasabb pontja, a vasútállomás. TÁRCA Máthé Csaba S zerintem jól álcázott ürügy a Földműve­lésügyi Minisztéri­um írásbeli és szóbeli vizsgatesztje, amely alap­ján döntenek az ágazat­hoz tartozó vállalatok igazgatóinak a sorsáról. A listát előzetesen már ösz- szeállították, azon nem sok variálási lehetőség van, besorolták a vizsga előtt az igazgatókat két kategóriába: marad és újabb ötéves megbízást kap, vagy megkapja a munkakönyvét és humá­nusan választhat az azon­nali felmondás, illetve a közös megegyezés között. Már túlvagyunk azon, hogy valaki egyedül ne­vezzen ki első számú ve­zetőket, hiszen manapság kikérik a szakszervezet, ahol pedig létrejött a munkástanács mint ér­dekvédelmi szervezet, ak­kor annak a véleményét is. A pályáztatások pedig egyre komplexebbek. Elemzések,' stratégia fel­állítása, rövid üzleti terv elkészítése szerepel a tesztben és már oda is el­jutottunk, hogy pszicho­lógusok vizsgálják a leen­dő igazgatójelölteket. Mindezek azt feltételezik, alapos, megfontolt előké­szület után adják végső voksukat a jelölőbizottság tagjai az új igazgatóra. Ilyen példák után nem értem, miért kell ez a kö­rítés a tervezett igazgató­váltásokhoz. Aki úgymond nem szimpatikus, nem fe­lel meg az FM elképzelé­seinek, vagy az adott vál­lalat veszteséges, esetleg a csőd szélén áll, annak a szakminisztérium meg­felelő indoklás után mond­jon fel. Még akkor is, ha ez indok esetleg kreáltnak tűnik. Nem szükséges ilyen esetben a vizsga, főleg olyan, amely után a jelöltek egyáltalán nem tudják meg bizonyítvá­nyukat, csak a végső osz­tályzatot közük velük. Azt sem hozzák a tudo­másukra, hol húzták meg a határvonalat, mennyi kell a minimális szint­hez. Zsákbamacska az egész. Nincs erre szükség, inkább a helyszínen kelle­ne meggyőződni, és nem egy budapesti irodában a vizsga alapján, vajon mennyit ér az igazgató. Jön már a bika... Ha lassan is, de megindult az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál a számos állatok felvásárlása. Fehérgyarma­ton, a szatmári tájék állattartói bikát Í9 értékesítenek. MOLNÁR KAROLY FELVETELE Kommentár Diósirató Balogh Géza V égveszélyben vannak a megye híres diósai. Jó két esztendeje ve­tettem papírra e sorokat, amikor alakulgatni kezdtek a kétesebbnél kétesebb eg­zisztenciája kft.-k a szom­szédos vidékeken, akik rab­lóhadjáratuk helyszínéül többek között Szatmári s Bereget választották. Akkor azt hittük, ennél már nem jöhet rosszabb. Mint oly sokszor, ezúttal is tévedtünk. Hol vannak már azok a boldog idők, amikor még fizettek a fák­ért!? Üj szelek fújdogálnak már azóta, modern marta- lócok portyáznak a Tisza, a Szamos, a Túr mentén. A napokban adtunk hírt arról, hogy a múlt héten egy új- létai tolvaj vezetésével egy öttagú banda a híres Nagy- Bukó környékén beestelení- tett meg tíz gyönyörű di­ófát. Igen, megbecstelení- tett, mert a törzséi el­vitte, a koronáját pedig otthagyta a füvön. Sze­rencsére két tiszakóródi öreg felírta a kocsik rend­számát, s a rendőrök napok alatt elfogták a tolvajokat. A fák életét persze már nem lehet visszaadni. Annak a tizenhét öreg diófának sem, melyekkel az egyik Tisza menti gátőr végzett. Ám ha nem is tá­maszthatták már fel őket, legalább igazságot szolgál­tattak nekik. Mert annak a gátőrnek — akit egyébként jó szakemberként ismertek addig —, a Felső-Tiszavidé- ki Igazgatóságon nyomban felmondtak. Mondván, le­het bárki bármilyen nélkü­lözhetetlen szakember, any- nyira azért nem, hogy saját zsebre irtsa a diófákat, plá­ne, hogy neki kéne azokra a legjobban vigyázni. Pusztítják azonban má­sok, más okból is a fákat. S ajnos úgy tűnik, a fo­lyamat megállíthatat­lan. Pedig mindegyik fával szegényebb lesz Szatmár. S nemcsak a forintokat termő értékekben. A múltat, a vidék törté­nelmét forgácsolják most nagy igyekezettel a vandál, barbár kezek. Zsákbanacska vizsga A Társadalombiztosítási Igazgatóság. Héti János

Next

/
Oldalképek
Tartalom