Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-02 / 153. szám

6 Kelet-Magyarország 1991. július 2., kedd Hogyan öljünk olajkutat? Kitörések elfojtása A hírek szerint több száz olajkút lángol az Öböl környé­kén, főként kuvaiti terüle­ten. Elfojtásukat nem lehet so­káig halogatni, mert a térség fölött gomolygó füstfelhő ökológiai katasztrófával fe­nyeget, arról nem is beszélve, hogy a kivérzett Kuvaitnak minél előbb szüksége volna arra, hogy a normális termelés beindulhasson. Miként lehet megbirkózni égő olajkutakkal? Erről beszélgetünk dr. Szurovy Géza olajkutatóval, aki a hatvanas években maga is éveken át dolgozott és tanított Irakban. — Hazai tapasztalatokból is tudjuk, még egyetlen égő olaj­vagy gázkút is rémisztő látvány, hát még ha egyszerre öt-hatszáz ég. Hogyan lehet itt egyáltalán munkához látni? — A valódi helyzetről egyelő­re hézagosak az információink. Egyáltalán nem biztos, hogy va­lamennyi jelenleg ego olajkutat fel is robbantottak; lehet, hogy egy részükön egyszerűen csak megnyitották a tolózárakat és felgyújtották. Ez a szerencsésebb eset, mert ezeket hűtés után pár óra alatt el lehet zárni. Az úgy­nevezett vadkitörések elfojtásá­nak megvannak a kidolgozott technológiái. A leginkább ha­gyományos ezek közöl a robban­tás. Ezt dinamittal végzik, s célja az, hogy szinte elfújja a lángot, hiszen robbanáskor oxigénelvo­nás történik, másrészt a nagy nyomás szünteti meg az égést. Ennél fejlettebb a szovjetek által kidolgozott turboreaktív mód­szer. Egy átalakított repülőgép­hajtóműből kiáramló nagy nyo­mású gázsugárral vizet porlasz- tanak a lángra, megszakítják a kútfolyadék áramlását. A Bun­sen-égő lángjára szeretnék emlé­keztetni; ott sem közvetlenül a cső kimeneténél lobog a láng, hanem valamivel följebb. Egy égő olajkút eloltásánál is arra kell törekedni, hogy ezt a távol­ságot a kútfej és a láng közt megnöveljük és megszakítsuk. Ezen alapul egy . magyar szakember, Szőcs István szaba­dalma is. A módszer lényege, hogy alulról, a kútfej tengelye mentén, hirtelen nagy nyomással rendkívül aprószerpcsés homo­kot áramoltatnak fölfelé, ezáltal megnövelik azt a teret, ahol nincs égés, és a láng ellobban. Ezt az eljárást az algyői kísérleti telepünkön már eredményesen kipróbálták, szerencsére éles he­lyzetben még nem volt rá szük­ség. V — Nyilván annyiféle a problé­ma. ahányféle a kútkitörés, ráadá­sul nem elég az égést megszüntet­ni, hanem a kutat újból működő­képes állapotba kell hozni. — Néhány dologban minden kútkitörés elfojtása megegyezik. Mindenekelőtt igen sok vízre van szükség, hogy a kút környé­két végig a munkálatok alatt hű­teni tudják. Ezután a már emlí­tett módszerek valamelyikével meg kell szakítani a kútfolyadék égését, majd meg kell vizsgálni, mennyire sérült a kútfeji A ron­csolódásokat el kell távolítani, ami általában ugyancsak robban­tással történik. Ezt olyan ponto­san kell végrehajtani, hogy lehe­tőleg teljesen ép perem maradjon vissza, hiszen a további szerelé­seket ezen kell elvégezni. Ezután emelik be daruval a kitörésgát­lót, amely lényegében egy toló­zár. Ilyenkor még nyitott állapot­ban van, és ha a helyére került — ott a helyszínen, kézzel kell ráerősíteni, ami igen veszélyes feladat —, el kell zárni. Ekkor a kitörés lényegében el van fojtva, hátra van azonban még a kút „megölése”. Egy szeleprendsze­ren át igen. nagy fajsúlyú folya­dékot, úgynevezett nehéziszapot kell benyomni a kútba, amely megakadályozza, hogy a réteg­nyomás továbbra is felfelé nyomja a kútfolyadékot. Ha min­dez megtörtént, le lehet venni a kitörésgátlót, és felszerelhető a „karácsonyfa”, vagyis a terme­lőfej, amelyen keresztül szabá­lyozott módon jöhet ki az olaj és a földgáz. — Szóba került, hogy Kuvait- ban esetleg magyar szakemberek is részt vennének ilyen jellegű munkákban. — Tudomásom szerint a terü­letre egyelőre nem a kuvaiti kor­mány, hanem az amerikai kato­nai hatóságok adnak belépési engedélyt. Csupán feltételezem, hogy az amerikaiak szívesebben részesítik előnyben a saját sza­kembergárdájukat. Amerikai ugyanis a leghíresebb kútelfojtó akciócsoport, a Red Adair is, amely arról híres, hogy minde­nütt ott van, s mindig képes vala­mi újat kitalálni, hogy hírnevét és persze a bevételét növelje. Mindenesetre az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt megbí­zottai már tárgyalnak Londonban a kuvaitiakkal, és reméljük, hogy sikerrel járnak. — Több százra becsülve a megrongálódott - kutak számát, meddig tarthat, míg nagyjából rendbehozzák a kuvaiti kőolajki­termelést? — Egy-egy kútkitörés elfojtá­sa egy-négy hétig is eltarthat. Nem hiszem, hogy az egész vi­lágból összesen húsz-huszonöt elfojtóbrigádot össze lehetne szedni. Ha mondjuk négyszáz égő kúttal számolunk, vélemé­nyem szerint egy-másfél évbe is beletelhet, mire mindegyikkel elkészülnek. Biológiai birkanyírás Csak egy injekció A gyapjú közvetlen termelési költségének mintegy negyedét teszi ki a birkák nyírása, és rá­adásul hiány van jól képzett bir- kanyírókból — állítják ausztrál termelők. Ez adta az ötletet a déli kontinens kutatóinak a „bio­lógiai birkanyírás” módszerének kidolgozására. Az eljárás lényege, hogy ha a birkák egyetlen injekciót kapnak egy növekedést befolyásoló fe­hérjéből, az mintegy 24 órára leállítja a gyapjúszálak növeke­dését, pontosabban azoknak a sejteknek a képződését, amelyek gyapjúszállá alakulnak. Noha a sejtek keletkezése röviddel az. injekció után megáll, a szőrtüsző folytatja a meglévő szál kitolását a birka szőrének felszíne felé, ezért négy-hat héttel később a szálak természetes törése megje­lenik a felszínen. Ekkor a gyapjú egyszerűen lehúzható a birkáról. Két szakképzetlen ember napon­ta akár több száz birka gyapját tudja lehúzni. A kísérletek szerint az injek­ció hatása egy-két nap után el­múlik, és a gyapjú képződése újból megindul. A kezelésnek csak kevés mellékhatása van: a vemhesség korai szakaszában növeli a spontán vetéléseket. A biztató kísérletek után remélik, hogy a birkanyírás új módja je­lentősen csökkenti a gyapjúter- melés költségét. De bármennyire látványosak is a tudomány ered­ményei, valószínűleg igen távol vagyunk még attól, hogy a bir­kákról kész norvégmintás puló­vert tudjunk lehúzni! Japán csoda Japán elkápráztatta a vilá­got. Gazdasági sikereivel, tech­nikai eredményeivel a 21. szá­zadban jár, a világ meg lohol utána a felzárkózás teljes re­ménytelenségével. A japán cso­dához azonban az is hozzátar­tozik — jegyezte meg az 11 Mondo tudósítója — , hogy az egyetlen az iparilag fejlett or­szágok közül, ahol nem biztosí­totta törvény a munkából való távolmaradás jogát a szülő- anyáknak. A parlament most változtatott ezen, gyökeresen. E látványos fordulat azonban I nem elszánt szakszervezeti har­cok gyümölcse, még. csak nem is az öntudatra ébredés jele. Az ok: a 21. századtól való féle­lem. Ki fog dolgozni, ha nem születik több gyerek? Ki fogja eltartani a növekvő nyugdíjas tömeget? A statisztika szerint 1990-ben olyan alacsonyra zu­hant a szülések száma (1,57 gyerek a szülőképes korú asz- szönyokra számítva), hogy — becslések szerint — száz éven belül 40 millióval kevesebben lesznek a szigeteken. S mint­hogy Japánban másfél munka­hely jut minden munkakereső­re, már a nőket is teljes mérték­ben bevonták. SANTILLANA DEL MAR, SPANYOLORSZÁG: Tekintetét gondozójára függesztve, nagy igyekezettel cumizza az üveg­ből a tápszert a helyi állatkertben született medvebocs, „akit” nem vettek ki az inkubátorból. A mackófiú két, szin­tén fiú testvérével csatlakozhat az állatkert népes medvekö­zösségéhez A BAJKÁL-TÓ SZÉPSÉGEI Szibéria természeti szépségeinek egyik gyöngyszeme a Bajkál-tó. A képen: A Kis Harangtorony nevű szírt Tudományos kishírek A Föld „gyűrűi” .........................................­................ Merész elképzeléssel állt elő egy dán csillagász. Szerinte a Földnek csupán az elmúlt 2600 évben legalább 16 alkalommal volt gyűrűje, akárcsak a Szatur- nusznak vagy az Uránusznak. Állítását az i. e. 800-tól az i. sz. 1750-ig összeggyűjtött meteorit­észlelésekből vezeti le. Sajátos periodicitást lehet észrevenni a meteorithullások gyakoriságá­ban. A kutató szerint ez azzal magyarázható, hogy egy-egy üstökös vagy kisbolygó került a Föld vonzáskörébe, széttörede­zett, és időlegesen egy keringő gyűrűt alkotott a bolygó körül. A részecskék a súrlódás következ­tében idővel lelassultak, bekerül­tek a légkörbe, ahol mint fölizzó meteoritokat észlelték őket. Az 1750 utáni időket azért hagyta ki a számításból, mert attól kezdve megsokszorozódtak a meteorit­észlelések. Persze, nem hulló­csillagból lett több, csupán a megfigyelőeszközök váltak egy­re tökéletesebbé. —-1 Szénhidrogének csecsemőkorban A világ számos helyén kiter­melt kőolaj és földgáz túlnyomó többsége több száz millió évvel ezelőtt keletkezett. Most a Kali­forniai-öbölben olyan olajra bukkantak, amelynek kora leg­följebb 4240 év. A pontos kor­meghatározást a radiokarbon­módszer tette lehetővé. Ez a kor azt az időpontot jelenti, amikor a szénhidrogének alapanyagául szolgáló tengeri szervezetek ra­dioaktív szenet tartalmazó szén­dioxidot vettek fel a légkörből, így aztán elképzelhető, hogy még az említett kornál is fiata­labb a keletkezett kőolaj, hiszen az is jó időbe telt, amíg ezek a szervezetek leülepedtek, betö- mődtek a tengeraljaz üledékeibe. Olaj megfelelő nyomás és hőmérsékleti viszonyok közt ke­letkezik a szerves anyagot tartal­mazó üledékekből. Ha ez a hő­mérséklet 50—175 fok közötti, évmilliók telnek el, mire kőolaj­já válik. A Kaliforniai-öbölben talált olajnyomok azonban kü­lönleges helyen képződtek. Ez egy törészóna, amelynek mentén új óceáni kéreg képződik, ezért jóval magasabb hőmérsékletű, mint az átlagos. 300-400 fokon, mintegy 10-30 méteres mélység­ben pár évezred is elég volt ah­hoz, hogy az olaj létrejöjjön. Mennyisége messze nem elegen-' dő a gazdasági felhasználáshoz, viszont nagyon alkalmas tanul­mányterület a geológusok szá­mára. Egy újabb hulladékfaló Nemrégiben ügyes csehszlo­vák filmeseknek a fél világot si­került megbolondítaniuk egy nem létező olajfaló állat kitalálá­sával. Érkeztek hírek olyan mik­robákról is, amelyek a Trabant karosszériáját is fölemésztik. Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatától származó hír az urániumfaló baktériumokról azonban nem kacsa. Ezeket a mikrobákat csupán néhány évvel ezelőtt fedezték fel a washingto­ni Potomac folyó vizében. A baktériumok onnan nyerik az életműködésükhöz szükséges energiát, hogy az eredetileg ol­dott formában létező urániumot oldhatatlanná alakítják át. Az el­képzelések szerint az uránbá­nyák környékén keletkező szen­nyezett vizek tisztítására alkal­masak. A „bioreaktoron” ke­resztül átvezetett vízből a bakté­riumok kicsapják az urániumot, s a részecskék szilárd anyag for­májában összegyűlnek a tartály alján. Sivatagi vihar Az Öböl-háború során nem­csak a hadszínterek és környeze­tük vizét, levegőjét szennyezték el, hanem az érintett térségek geológiájában is változások vár­hatók. Ä csapatmozgások során ugyanis annyira fellazították a sivatag homokját, hogy a szél sokkal könnyebben formálhatja, hordhatja, olyannyira, hogy re­pülőtereket, mezőgazdasági terü­leteket, sőt településeket is elte­methet. Egy korábbi háború, az 1973-as egyiptomi—izraeli Jóm Kipur-i háború során az izraeliek egy 12 méter magas homoksán­cot emeltek a Szuezi-csatoma keleti oldalán védvonal gyanánt. Más kérdés, hogy védelemnek is gyenge volt, mert az egyipto­miak vízágyúkkal elfújták, ám a környezetre gyakorolt hatása több évvel az események után is érezhető volt. A homokot a szél szétteregette a Sinai-félszigeten, s a legváratlanabb helyeken épí­tett homokbuckákat, a közleke­dést zavaró akadályokat. JÖVŐNK A VÉNUSZ? A ki mostanában naple­mente után nyugat felé tekint, égboltunk talán legszebb jelenségét az Esthajnalcsillagot csodálhatja — ami nem más mint a Vénusz bolygó. Kevesen gondolnak arra, hogy felszíne valóságos pokol az ember számára, többszáz fokos felszíni hőmér­séklete és a magas légnyomás miatt. Felszínéről egészen a legu­tóbbi időkig nem kaphattunk közvetlen képet, mivel a Vé­nusz arcát sűrű felhőzet borítja. Azt már a szovjet Venyera űr­szondák méréseiből is tudjuk, hogy a bolygó felszínén az ala­csony vízpáratartalom miatt nem számíthatunk arra, hogy a Földön jól ismert folyóvíz for­málta tájakra bukkanunk. Itt minden felszíni képződmény csak száraz körülmények kö­zött alakulhatott ki. Ezt erősítette meg néhány nappal ezelőtt az amerikai Magellán űrszonda, amely áthatolva az átlátszatlan felhő­zeten, felvételeket készített a bolygó felszínéről. Hegygerin­cek és völgyek váltakoznak a Vénusz felszínének 10—15 százalékán. Az űrszonda által készített felvételek illetve ösz- szegyűjtött magassági adatok alapján a korábbi radarméré­sekre támaszkodva, számító­géppel háromdimenziós képe­ket szerkesztettek a Vénusz tá­jairól, például az Ausztrália nagyságú hegyvidékről, az Istar-földről, a Lakshmi-fel- földről és a Maxwell-hegység- ről. És hogy miért olyan poko­lian meleg a Vénusz félszíne? Mert légkörének 95 százaléka szén-dioxidból áll, ami féke­vesztett- üvegházhatást okozva ejti csapdába a Nap melegét. A földi légkör szén-di- oxid tartalma ma még csupán 0,03 százalék, de ipari civilizációnk mindent megtesz ennek növelése érde­kében. De ha időben világszer­te korlátozzák a légkörbe jutta­tott szén-dioxid mennyiséget, elkerülhetjük, hogy Éöldünk jövője a Vénusz pokla legyen. CSUPA ÉRDEKES

Next

/
Oldalképek
Tartalom