Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-01 / 152. szám

1991. július 1., hétfő CSUPA ERDEKES Kelet-Magyarország ] ] Helen Sharman a világfirben Újsághirdetésre jelentkezett Cattani jött, hóilitiitt és elmeit Titkok Piacidé magánéletéből A Szojuz—TM—12 űrha­jón először indult útnak an­gol űrhajósnő, Helen Shar- man. Utazása valójában már akkor megkezdődött, amikor a rajtot megelőzően „uti- társaival” A. Arcebarszkij ezredes űrhajóparancsnok­kal és Sz. Krikalev fedél­zeti mérnökkel a Moszkva- környéki Csillagvárosból elindult Bajkonurba, az űr­hajó rajthelyére. A szovjet—brit legénysé­get elkísérte V. Satalov repiilő-altábornagy, az űr­hajós kiképzőközpont pa­rancsnoka, A. Leonov repü­lő-vezérőrnagy; parancsnok­helyettes, és a világ első női űrhajósa, Valentyina Tyereskova. A bajkonuri kép a szokásos .volt: biztató mosolyok, a veterán űrha­jósok jókívánságai, viráger­dő, a sajtó sürgő-forgó kép­viselői. A 26 éves Helen Sharman Sheffieldben született. Édes­apja fizikus, édesanyja ápo­lónő. Helen a General Electric cégnél dolgozott Londonban, a Marsh-cuk- rászati készítmények gyá­rában technológusként. So­ha még csak nem is gondolt az űrutazásra, elhatározása_ váratlanul született, amikor’ az egyik újságban meglátta, hogy űrhajósjelölteket ke­resnek. Miután a feladatra kiválasztották, a szovjet űr­hajósközpontban megkezdte a felkészülést. Hobbija a motorkerékpár, az úszás és a tenisz. Szeret színházba járni, kedvel bármilyen színvonalas ze­nét. Sokat olvas. Ismeri az orosz" klasszikusok — Go­gol, Dosztojevszki, Csehov, Lev Tolsztoj műveit. V. Satalov, az űrhajós ki­képzőközpont parancsnoka az AN tudósítójának adott Helen Sharman és Valen­tyina Tyereskova a Szojuz TM—12 indulása előtt Baj- konurban. nyilatkozatában elmondotta, hogy Helen Sharman ko­moly alaptermészetű, jelen­tős műszaki ismeretekkel rendelkező ember. Orvostu­dományi, biológai és műsza­ki kísérleteken kívül az an­gol űrhajósnő a Mirűrállomás fedélzetéről fényképfelvéte­leket készít és valószínűleg riportokat készít honfitár­sainak a világűrből. Bízunk abban, hogy Helen Sharman űrrepülése kedve­zően befolyásolja a szovjet— angol együttműködést, töb­bek között az űrrepüléseket szolgáló olyan új műszaki eszközök létrehozását, me­lyek minősége konkurencia­képes, árúk pedig alacso­nyabb, mint a jelenlegi rendszereké. A beteges félelen legyőzése Izaadás és szívdobogás ellen A legtöbb beteges félelem még a gyermekkorban ke­letkezik. Ha például a gye­rek leesik a fáról, és alapo­san megsérül, iszonyodni fog a fáktól és a nagy magas­ságtól. Ha dühös kutya tá­madta meg, attól fogva kö­zeledésükre rémület fogja el. A fóbiák (magyarul: beteges félelmek, irtózások. iszo­nyok) gyógyítása nehéz és hosszú folyamat, különösen az úgynevezett igazi fóbiáé. Fő módszere a pszichote­rápia, amely elsősorban a fóbia valódi okának felderí­tésére törekszik. De még ezután is sokszor évekig tart a gyógyítás. A fóbiában szenvedő személy valamely meghatározott tárgytól, vagy helyzettől fél állandóan, azt igyekszik elkerülni. Meggyő­zéssel nem lehet segíteni az állapotán, hiszen maga is tisztában van vele, hogy fé­lelme ellentmond a józan észnek. A fóbia gyakran kó­ros jelleget ölt. Ilyenkor a félelemérzés kellemetlen tes­ti tünetekkel — például iz- zadással, szívdobogással, a száj kiszáradásával — jár együtt. A félelem az olyan helyzet, vagy tárgy láttán lép fel, amely az egykor át­élt megrázkódtatásra emlé­keztet, minthogy annak szimbóluma. Az indokolt félelem és a beteges szorongás között gyakran nehéz határt von-, ni. Aki például két szív- infarktuson esett át, és na­gyon fél a harmadiktól, an­nak félelmét teljesen nor­málisnak tekinthetjük. És vajon a fóbiához kell-e so­rolnunk, ha valaki fél átkel­ni az úttesten a nagy forga­lomban? Igazi fóbiával csak akkor van dolgunk, ha a fé­lelemérzés egészen elhatal­masodik a betegen. Az eny­he fóbiák gyakran még hasznosak is. Ha nem lenné­nek, minduntalan átrohan­nánk az úttesten a robogó autók között, megsimogat­nánk a harapós kutyákat, sőt a hídról a vízbe ugra­nánk. Sokszor sikerül a fóbiát eredményesen leküzdeni. Egy amerikai például egy szige­ten lakott, amelyet híd kö­tött össze a szárazfölddel. Közismert szoknyavadász volt, nagy sikere volt a nők­nél. — Végül azonban meg­állapodott, megnősült, és fe­leségével együtt költözött a szigetre. Attól kezdve fóbia fejlődött ki nála a hidakkal szemben. Nem mert átmenni a hídon. Félelme mögött az lappangott, hogy kerülni akarta a szárazföld csábítá­sait, de azok ugyanakkor vonzották is. Az orvosnak töredelmesen megvallotta, hogy még korántsem szakí­tott mindegyik régi barátnő­jével. Mikor erre rászánta magát, a fóbia egy csapásra megszűnt. A repülőgép-fóbiát ma úgy gyógyítják, hogy a be­teget panoráma-vetítőbe ül­tetik, és filmet vetítenek ar­ról, hogy valaki megérkezik a repülőtérre, felszáll a gép­re, a gép elindul. Az orvos ott van a beteg mellett, se­gít leküzdeni a látvány okozta pszichikai feszültsé­get. A fóbiák kezelése tehát abból áll, hogy a beteget fo­kozatosan „érzéstelenítik” a félelmet kiváltó jelenségek, vagy helyzetek hatásával szemben. Cousteau kapitány Maoyarországra tekint Cousteau kapitány, akit filmjeiből, könyveiből Ma­gyarországon is jól ismer­nek a Föld arcának tisztán tartására irányuló szándé­káról, környezetvédő-kutató tevékenységéből, sziszifuszi harcához új szövetségeseket keres. A Paris Matchnak el­mondta, hogy az ENSZ-hez fordul azért, hogy a közgyű­lés ismerje el „ünnepélye­sen és végérvényesen az utánunk következő nemze­dékek jogait.” Cousteau az eddigi negatív tapasztala­taiból azt a következtetést vonta le, hogy új szövetsé­geseket kell keresni, név szerint azonban csak Ma­gyarországot említette. „Már 1980-ban felkértem négy szakértőt, hogy fogal­mazzanak meg egy nyilat­kozattervezetet, melyet az akkori főtitkárnak, Kurt Waldheimnek átadtam, ö ezt érdeklődéssel fogadta. Ahhoz azonban, hogy a közgyűlés elé kerüljön, leg­alább két országnak java­solnia kellett volna. Én Franciaországra gondoltam, mert természetesnek vet­tem, hogy az emberi jogok első megfogalmazója kiáll mellettem. Nos, a magas po­litikai köröket nem érde­kelte a dolog. Mindeddig semmilyen konkrét lépést sem tettek .. Amit azon­ban ez ideig nem sikerült el­érni Franciaországgal, azt talán most elérhetem a ke­let-európai országokkal, például Magyarországgal és más Duna menti országok­kal. Ezekkel máris dolgo­zunk.” „Minden idők legnépsze­rűbb társadalmi-politikai so­rozata” — az olasz kritika így minősítette a Polipot —, amely a magyar tv-nézök számára is befejeződött. Cattani felügyelő sorsát te­hát ismerjük, de azért emlé­keztessünk a múltra: 1984. március 11-én született, és sorozatként öt évig élt. Könyörtelen ellenfelei 1089. március 20-án lőtték szitává az igazság bajnokát, a for­gatókönyv szerint. „Tizen­kétmillió tv-előfizető tekinti árvájának magát, nem is be­szélve a palermói rendőrök­ről, ügyvédekről, bírákról, akiket valósággal sokkolt a filmhős halála. Merthogy a valóságban is ugyanígy gyil­kol a maffia” — írta az Epoca. Cattani-Placido halá­la olyan nagy hatást váltott ki Olaszországban, hogy dé­len — tehát ahol a bőrükön érzik a maffia létét — gyász- jelentéseket nyomattak, ut­ca plakátokon tudatták a bánatukat. Ügy, mint ami­kor a legközvetlenebb hoz­zátartozó távozik. Televíziós műsor ennél elismerőbb fo­gadtatást nem kaphat! A kíváncsi sajtó azonban kinyomozott egy s mást a felügyelő és a színész életé­ből. Egyebek között azt, hogy a filmbéli lelövetését maga Michele Placido kíván­ta — mert szabadulni akart Cattani szerepétől. Unta. Közben ennek révén Olasz­ország egyik legnépszerűbb színészévé vált, akiről meg­írták, hogy nem kért a szovjet népszerűségből azon az áron, hogy eljátsszon egy afganisztáni főszerepet. S Közbülső állomás Michele Placido életútján: kisfiúval ajándékozta meg egy belga hölgy a Polip forgatásá­nak idején. természetesen a magánélete sem titok. Egy belga származású hölgy, Virginie Alexandre folytatásokban közreadta szerelmük törté­netét. Placido éppen a Po­lip forgatásakor ismerkedett meg vele. Kapcsolatukat egy kisfiú dokumentálja: Inigo 1988 augusztusában született. Az apaságot Placido a bíró­ság előtt is elismerte. Ezért, vagy mert véget kívánt vet-; ni a pletykáknak, 1989 má­jusában, Los Angelesben örök hűséget esküdött annak a Simonetta Stefanellinek, akivel 1974 óta együtt él, de az esküvőre az akkor máj* 12 éves lányukat nem vitték el. „A 15 évi együttélés so­rán számos probléma adó­dott, hasonlóan más házas­párokhoz, amikor az asz- szony rádöbben, hogy túl so­kat áldoz a családért, és az önállóságot követeli. A ve­szekedések sem hiányoztak, el is hagytuk egymást, de a végén mindig visszatértünk. Simonetta az én életem szi­lárd pontja” — nyilatkozta a kissé megkésett esküvői szer­tartás után Cattani, azazhogy Michele Placido. Tizenöt év együttélés, különválás után esküvő Los Angelesben Simonettával a szilárd ponttal. Beltenyésztett farkasak A farkasok is életképessé­gük csökkenésével reagálnak a beltenyésztésre — állapí­tották meg a stockholmi egye­tem kutatói, a skandináv far­kasvédelmi program törzs­könyveinek vizsgálatából. Eddig abból indultak ki, hogy mivel a ragadozók közt gyakran párosodnak egymás­sal közeli rokonságban levő példányok, beltenyésztésük sem járhat hátrányos követ­kezményekkel. A sörényes farkas és a szumátrai tigris esetében ez igaznak bizo­nyult, hogy azonban mennyi- ' re nem lehet általánosítani, azt a skandináv állatkert­ben az utóbbi harminc év­ben tenyésztett 429 farkas esete jelzi. Ezek az állatok mindnyá­jan hat farkas utódai. A ro­konházasság következménye­ként a vakság egy különös formája alakult ki közöttük: élete első évében minden ti­zennyolcadik állat elveszti látását. Ez a betegség az ere­deti hat állat közül csak két finnországi farkas utódai kö­zött fordul elő, de egyes csa­ládokban halmozottan, ami örököltségét bizonyítja. Ezenfelül a beltenyésztett farkasok várható élettartama a felére csökkent. Az újszü­löttek száma és a nyolc hóna­pos kölykök súlya is kisebb a szokásosnál. A beltenyésztés okozta ká­rosodások veszélyeztethetik az állatvédő programokat, különösen azokét az állatokét, amelyeket a kipusztulás ve­szélye fenyeget. Hasznos rovarok Németországban mind több helyen hagynak a szántókon kezeletlen szegélyeket és sö­vényeket, hogy ezeken a vegyszerektől háborítatlan „érintetlen foltokon” a kárte­vők természetes ellenségei meg tudjanak húzódni. Cu­korrépával végzett megfigye­lésekben például azokon a táblákon, ahol csak parányi kezeletlen területet hagytak meg, ott 14—18-szor nagyobb volt a levéltetű-fertőzöttség, mint olyan táblákon, ahol a területnek 7,5 százalékát tet­te ki a kezeletlen szegélyek és sövények nagysága. Ezek­nek köszönhetően a levéltet- vek okozta fertőzöttség visz- szaszorult, így kevesebb ro­varirtószeres kezelésre volt szükség — vegyszert takarít­va meg, és a környezetet kí­mélve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom