Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-04 / 129. szám

1991. június 4., kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Sovány vigasz a hizlalóknak Kolbászból lesz a Szabolcsi kerítés? Készre hízott sertések Rohe dón. Harasztosi Pál felvétele Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — El­keseredett állattartóktól ka­punk szinte nap mint nap levelet mostanában. Az egyikben Tiszab ercel és a környékén elterülő tíz köz­ség tiószágtartói nevében két­ségbeesett levélírók kérnek bennünket, segítsünk a gond­jaikon, amelyek most már tarthatatlanná váltak. „Csak hitegetik, bolondít- ják a szerencsétlen állattar­tókat. Itt van a május, a ta­valyi takarmány elfogyott, a jószágok megvannak, a ráfi­zetésünk nóttön nő. Nagyon nehéz a jószágnevelés, és mégsem térül meg a befek­tetett munka. Elkeseredett hizlalók Csökkentek a felvásárlási árak, közben drágult a ta­karmány, így munkadíj sem­mi nem marad. Ki tart majd ilyen körülmények között jószágot? Tessenek azonnal értesíteni az illetékeseket, hogy a felvásárlási arakat emeljék vissza, mert itt a végállomás! Vegyék fel más országokkal a kapcsolatot az értékesítés ügyében! Tájé­koztassanak: mi várható és mikor! Mi parasztok va­gyunk, ezt csináltuk mindig, ezt szoktuk meg. Ne vegyék el a kedvünket az állattar­tástól! Kérjük a megye or­szággyűlési képviselőit is, hogy többet törődjenek a falun élőkkel! Ne tessenek haragudni, de ez nekünk na­gyon fontos, életbevágó kér­dés!” — így a levél. Az állattartók sajnos, ma az egész országban hasonló helyzetben vannak. Válság­ba került a hazai hústerme­lés. Az alapvető probléma az, hogy Magyarország saját szükségleténél jóval több húst állít elő. A sertésága­zatban eddig minden három kész hízóból egyet külföldön értékesítettünk. Tele a raktár Ebben az évben viszont az eddigi legnagyobb külföldi vásárlónk a Szovjetunió nem tud fizetni a húsért. Mi pe­dig — sajnos — nem va­gyunk abban a helyzetben, hogy „hozómra” adjunk el bármit is. Azt a húst viszont, amit kelet most nem tud megvenni, nem vásárolja meg tőlünk a nyugat sem. Ott ugyanis csak a kiváló minőségű árunak — a so­vány sertés- és a fiatal mar­hahúsnak — van piaca. A „csak” első osztályú áruval ott is tele a padlás. A felvázolt exportcsőd mellett azonban tovább rontja a helyzetet a hazai piac összeomlása is. Az utób­bi években egyre kevesebb húst vásárol a magyar. Ez a tendencia az idén még to­vább folytatódik, hisz a vá­roslakónak nem lesz több pénze, a falusi lakosság pe­dig vág magának amennyit csak akar (sajnos, van mi­ből). A húsipari vállalatoknál csak növekszik az eladatlan raktárkészlet, így képtelen­ség a felvásárlás. De mit mond erről a Szabolcs Hús­ipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese, Horváth József? — Valóban nehéz helyzet­ben vagyunk, hisz tőkehús­ból 40-, készítményből 20%- kal kevesebbet tudunk eladni, mint tavaly. Ugyanakkor a hizlalás nem csökkent. Ná­lunk ez a fő gond, s nem az export. Mi ugyanis — kö­szönhetően az új külkeres­kedelmi csatornáknak — még a tavaly ilyenkor kivitt sertéshúsnál is többet tud­tunk az idén a szovjeteknek exportálni. Igaz, hogy a ki­vitt 4000 tonna ellenértékét csak 90 nap elteltével kap­juk meg, de ezt talán még kibírjuk. A szabolcsi terme­lőt az sújtja, hogy a koráb­ban innen rengeteg élőálla­tot felvásárló külmegyei vá­góhidak most szinte egy da­rabot sem visznek. Némi remény Bodnár Albert felvásárlási igazgatóhelyettes szerint, bár a vállalat a termelés folya­matosságában, vagy az első osztályú sertésért adott 60 Ft/kg-os kistermelői felvá­sárlási árat tekintve az Al­földön a legjobbak közé tar­tozik (ostromolják is kíná­lattal a szomszéd megyék­ből) nem tudja az összes Szabolcsból felkínált állatot sem elhelyezni. Szarvasmar­hából közel 1500 darab, túl­súlyos sertésből pedig mint­egy tízezer darab lehet a termelők nyakán. A most meghirdetett exporttámoga­tásra, melyet a 120 kg fölöt­ti sertések felvásárlása és darabolt húsként történő ex­portja után adnak (-|-10n/f.), ha az igényüket elfogadják, 6000 db-ot tudnak majd fel­vásárolni. A kedvező vízállás ezekben a napokban lehetővé teszi, hogy feltöltsék a szabolcsveresmarti víztározót. Elek Emi! felvétele Csökken a termelés Nyíregyháza (KM) — Nem lehet hamisnak vagy túlzó­nak mondani azt az állítást, hogy továbbra is kritikus helyzetben van a megyei gaz­dálkodóegységek többsége. Pénzügyi helyzetükre kiszá- míthatatlanabbul hat a gyor­suló termelői és fogyasztói áremelkedés, ami felerősíti az általános fizetési fegyel­mezetlenség, a sorhanállások halmozódása. A gazdálkodó szervezetek nagy része a pia­ci lehetőségek szűkülésére 1991-ben is a termelés visz- szafogásával, illetve a foglal­koztatottak elengedésével reagál. A statisztikailag megfigyel­hető, 50 főnéi nagyobb lét­számú ipari gazdálkodók kö­rében a háromhavi termelési érték 9%-kal, a kivitelező építőipari szervezetek saját építési-szerelési tevékenysé­ge 28%-kal volt kisebb az 1990. I. negyedévinél. E két ágazatban összességében mintegy 6 ezerrel kevesebb dolgozót foglalkoztatnak, mint egy évvel ezelőtt. A termelés-értékesítés bizony­talan kilátásait jelzik a szer­ződésadatok is: a kivitelező építőipar 1991. évre vonat­kozó lekötései a tavalyi alatt maradtak, de kisebb lett a megfigyelt ipari gazdálkodók belföldi és export rendelés- állományának nagysága is. TÁRCA J óllehet, a múltból is kö­dösen rémlik fel előt­tem egypár dolog, a je­len pedig egyenesen aggasz­tó, mégis furdalt a kíváncsi­ság: vajon mit hoz a jövő? Fölkerestem Steiernét Pre- horiczky Emmát, a környék legkapósabb jósnőjét. A terebélyes asszonyság egy használaton kívüli csűr­ben fogadta a kétségek kö­zött vergődőket a hét min­den napján, reggel nyolctól este tízig, negyedórás ebéd­szünettel. A szentéj előtt tekintélyes sor kígyózott, vége belógott egészen a szomszédos lucer­násba, én azonban türelme­sen letelepedtem a magammal hozott szalmazsákra. Ez a né­hány nap már igazán nem számít! Beléptemkor a szúrós te­kintetű szibilla éppen egy kis adag dinsztelt káposztát melegített a sparhelten. Le­ültetett egy régi vallatószék­re, és belenézett a tenyerem­be. Azt mondta, hamarosan nagy veszteség ér. Nem téve­dett. Elővett egy pakli kár­tyát, nekifogtunk huszon- egyezni, és kisvártatva el­nyerte tőlem a tartásdíjra félretett összeget. Tisztelet­tel vegyes rémülettel néztem rá. Ezután kerek perec kije­lentette, hogy a körmöm alat­ti piszok tisztátalan lélekre vall. összerezzentem. Megint fe­jén találta a szöget! A múlt­kor ugyanis valóban elfelej­tettem lyukasztani a buszon. Eközben fogott egy ócska pléhbögrét, vizet öntött bele, csipetnyi cserszömörcét szórt a tetejére, föltette a tűzhely­re, és kisvártatva közölte: a cikcakkban szállongó gőz arra enged következtetni, hogy két harcsabajszú vál­tóőr leselkedik rám. Nem értettem, mire céloz, hiszen még nem akadt dolgom vas­úttal, és lázasan járt az agyam, hogy megfejtsem rej­télyes szavainak értelmét. Ezt követően megkérdez­te, szokott-e hasogatni a bal fülcimpám? — Nem, soha! — kiáltottam fel döbbenten, s magam is éreztem, valami nincs rendben nálam. A jós­nő erre azt felelte: látszik, hogy már réges-rég elsza­kadtam « való világtól, és előbb-utóbb kiteszik a szű­römet a munkahelyemről. Ki­vert a veríték. Ismét ráta­pintott az igazságra. Egy idő óta ugyanis egyedül tartom a hátam a Mocsárlecsapoló és Könyvkiadó Vállalatnál. Az átszellemült látnok ki­faggatott, élnek-e rokona­im Sepsiszentgyörgyön. El­képedve bólintottam, mire közömbösen megjegyezte, nincs mit csodálkozni a dol­gon, hiszen tegnap járt itt egyik másodunokafivérem, aki mindenáron képviselő szeretne lenni. Végezetül félrehúzta a füg­göny gyanánt szolgáló lópok­rócot, kinézett az ablakon, és azt mondta, hogy nem látni a Szaturnusz gyűrűit, amiből arra következtet, hogy már régen bevittem őket a zaci- ba. A jövömröl különben csak ködösen, homályosan be­szélt. Azzal védekezett, hogy köti a szakmai titoktartás, de sietve hozzátette, egy-két év múlva további adatokkal szolgálhat a múltamból, fel­téve, ha hajlandó vagyok végre megadni neki a szük­séges felvilágosítást, és ma­gammal hozok egy bemutató­ra szóló betétkönyvet. E lszoruló szívvel léptem ki az ajtón» s közben egymást kergették agyamban a gondolatok. Va­jon mire célzott azzal a két váltóőrrel? Ahogy léptem ki­felé, heves szorítást éreztem. Kétoldalt hosszan lelógó baj­szukról tüstént fölismertem őket! Jobbról-balról megra­gadtak, levetkőztettek egy szál gatyára, elszedték tő­lem a maradék kosztpénzt, én pedig ámulattal eltelve néz­tem vissza a mindentudó csűr felé ... itanaiii ■■■■»■■ bbbbbbbb« Hamsán»■■■■■■■■■■■•»■■■■■■■bbbbbbmbb«b»bbbmbbbbb»»bii«b sbbbbbbsubbbb■*»»»■■■«* a•■«»£>■■■■■■»*■■■■•■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■•■■■aMaa**«a«a*«•*■»»«•«■»■■»« : Adamecz Kalman:::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::: ■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a■■■■■■■■■■■■■■»■■■■■■•■■■■■B■■■■■■■■ BBB BBBB BB BBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB B ■IKIIIIIIIIIIMISalViaBIBIIIiBOBIIIVtlIIIMIfliaiS HBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBKBBBBBBB* BBBBBB BB «BBBB ■ BBSS» BBW »» »SW BBB!B«7.1B ««SBBa »I » BaSBB* » ■« BBÍ|iiaiMBaaiiaaiaBaMpiauaiBiiaiaaBaaiiaaaaBiaaiaaiaiuauyi||aBiaBauuM«i«BaaBii ■am ■ .•* - - OF« - - • -mm mm mfr m • a!w.wJPWfwtlMnw- n a 3PÍ a a a WaSE« 9fflfeWartIPÍ bW a SPR PfiS R a a ÜäPRR a a mM b«Rb b Xib b^BR Wí a a ai*Bi«IBBIIIIlaflHÍBIIBIBBIBBiaiBIIBIiailB!IIBBBIBSSIBI|nBIBB8IIBBBBaaBa ■■•■BBIIf Itt BBB«i»"B»l«»B»«M»«»«BBa««BBBa««it«aB«BBBBBIHBBB»»BBB«i»»B»aaBBHBBa»»«BB........ . *»0 KárpisU.. Kovács Éva A lapos a zavar a kár­pótlás körül. Mint tudjuk, a föld visz- szaadásának kálváriája jó ideje tartja izgalomban a közvéleményt, az érin­tettek joggal dühösek. A törvényt kierőszakolok és szorgalmazók már a tava­szi szántás-vetés idejére szerettek volna biztosat tudni, ami ugye érthető. Az ellenzőknek természe­tesen nem sürgős a dolog, számukra a törvényesség, az alkotmányosság a leg­fontosabb szempont. Így vagy úgy, a végső válaszra még mindnyájunknak vár­nia kell. Addig is, amíg várako­zunk, bőven van időnk gondolkodni a legújabb botrányokon. A volt egy­házi ingatlanok visszaadá­sának terve napjainkban igencsak borzolja a kedé­lyeket. Vannak városok, ahol idestova kenyértöré­sig ment a dolog, az egy­ház által visszakövetelt iskolában pár héttel az év vége előtt háromszáz ta­nulónak mondtak fel egy­szerre. Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem már kezd kicsit sok lenni a dolog. Főleg azok után, hogy nemrég alkalmam volt gyakorló lelkészekkel, s a törvény megfogalmazásá­ban élenjáró párt képvi­selőivel is találkozni. A vélemények sok dologban különböztek, egy valami­ben azonban megegyeztek: kár lenne újabb botrá­nyokkal, kilátástalannak tűnő vitákkal terhelni a magyar közvéleményt, az emberek már torkig van­nak az ilyesmivel. Vilá­gos, hogy annak idején méltánytalanság érte az egyházat — bár erre né­melyek épp az akkori tör­vényes parlament döntését hozzák ellenérvül —, s az is természetes, hogy újra­indulásukhoz szükségük van megfelelő anyagi háttéré is. Egy valami van, amire hívőknek és nem hívőknek semmi szük­sége nincsen: az örökös vitákra, perpatvarokra, az állandó viszálykodásra. Ahogyan egyik „külföld­re szakadt”, s nemzetközi tekintélyre szert tett ha­zánkfia a magyar állapo­tokat jellemezve nemré­gen mondta, sok már ki­csit a „demokrácia-herce­hurca”. N em bánom, kapják vissza az egyházak az egykori ingatlan­jaikat, művelhessék vala­mikori földjeiket. Cserébe csak egyet szeretnék: mi­előbb legyen vége! Kapjuk meg végre a botrányok után a békés munka, a tisztességes élet lehetősé­gét is... Jó körülmények között fogadhatják az ügyfeleket a ME­ZŐBANK mátészalkai irodájában. Kommentár Hit ér a málna? Seres Ernő I tt a nyírségi tájon, Nyírbéltek, Nyírlu- gos, Encsencs volt a málnatermelők mekkája. Ügy. harminc évvel ezelőtt, amikor a nyírlugosi Álla­mi Gazdaság nagyüzemileg honosította a növényt, rá­kaptak a háztáji és kisáru- termelők is. Főként azt kö­vetően, hogy a gazdaság belátta, nagyüzemben a málna nem megy, a beta­karítás rettentő nagy kézi munkaerőt igényel. Most, ha érik a málna még a leg­apróbb gyermek is leszed néhány vödörkével, a leg­idősebb ember is néhány re­kesszel. Ilyen alapon a munkaerő nem volt gond, ma sem az. Családi alapon munkabért, napszámot nem számoltak, nem szá­molnak. Nyírbéltek térségében a málnatermesztés csúcsa a 85-ös években volt. Kiss János a nyírbélteki Áfész elnöke szerint abban az időben a környéken 800 tonna málna is megtermett. Idén 200 tonna körüli mál­natermésre lehet számítani. (Hol van ez a már emlí­tett 800 tonnától). Az Áfész- elnök a felvásárlásról, a felvásárlási árról nem tud, nem is akar nyilatkozni. Van azonban más informá­ció. A málna ára Nyugaton, ahová mi is szállítani sze­retnénk, kilogrammonként 1 márka, 1 márka 50 fen­ning. Magyarul 50—75 fo­rint. Ez jó lenne, ha a ter­melő kapná, de a jelzett ár a késztermékre vonatkozik, magában foglalja a felvá­sárló (értékesítő) költségét a feldolgozó üzem rezsijét. Mi marad hát a termelők­nek? A gyümölcsegyesülés megítélése szerint a felvá­sárlási ár jó esetben 22—24 forint lehet, hiszen a fel­dolgozás költsége szintén a felvásárlási ár költségszint­jén vagy a fölött van. De­ltát ki szedi le, mi több, ki termel a jövőben málnát, ilyen nyomott, sokkoló ha­tású felvásárlási árak mel­lett. V olt aki kiszámította, hogy a reális felvá­sárlási ár — a ter­melői költségeket számítva — 50—60 forint lenne. Mindezekhez most már csak annyit lehet hozzáten­ni, a málnatermesztés ott Nyírbéltek környékén 1200 —1500 embernek jelentett munkát, mellékjövedelmet, megélhetést. Szomorú az, ami a málnával történik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom