Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-25 / 147. szám

4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYÉN 1991. június 25., kedd Külpolitikai jegyzet _______________ Több nyelven Szabó Béra K árpátalja magyar lakta településein már megszokott je­lenség a kétnyelvű — uk­rán és magyar — néptábla, s több község már vissza­kapta az 1946-ban önkénye­sen elvett történelmi elne­vezését, e kérdés azonban mégsem tekinthető megol­dottnak. Ha lugyanis. a más-, fél éve ■elfogadott ukrán, nyelvtörvény minden, betű­jéhez szigorúan , ragaszkod­nának, akkor, bizony Veti­ka Dobrony lenne a Nagy- dobrony, koszino a Ka- szony, Vilok az Űjlak ... A hivatalos helységnevek ugyanis ma is ukrán nyel­vűek a területen, az emlí­tett nyelvtörvény pedig egyértelműen kimondja, hogy ezeket transzkripció útján kell más nyelvekre átültetni. Csak azok a hely­ségek képeznek kivételt, ahol a lakosság több mint 51 százaléka nem ukrán nemzetiségű és saját nyel­vén nevezi a várost, illetve községet. Kárpátalján a települé­sek jelentős hányadában több nemzetiségű lakosság él, ezért ez a megoldás nyilvánvalóan nem megfe­lelő. Emiatt is határozott úgy a területi tanács, hogy a legközelebbi ülésszakán napirendre tűzi e kérdést és javaslatokat tesz az uk­rán parlamentnek annak megoldására. Megnehezíti a döntést, hogy ma még a kárpátaljai magyar lakos­ság körében sincs egységes álláspont a helységneveket illetően. A tekintetben ugyan nincs nézeteltérés, hogy az önkényesen átke­resztelt településeknek vissza kell adni történelmi nevét, de korántsem ilyen egyértelmű az állásfoglalás abban, hogyan használják a helyiségneveket a külön­böző nemzetiségű őslakos­ság nyelvén. A beregszászi­ak, akik népszavazással döntöttek a város régi ne­vének visszaállításáról, amellett kardoskodnak, hogy minden helységnek csak hivatalos neve lehet, s ezt minden nyelven egyfor­mán kell nevezni. Mások, köztük a 'Kárpátaljai Ma­gyar Kulturális Szövetség' elnöksége is azon a vé­leményen van, hogy min­den nemzet képviselőinek meg kell adni a lehetőséget saját nyelvén, annak grammatikai szabályainak megfelelően használni a helység nevét és mindegyi­ket hivatalosnak kell tekin­teni. Vagyis a magyarok számára a területi székvá­ros Ungvár, az ukránoknak pedig Uzshorod. Ezt az el­képzelést támogatják a nyelvészeti szakemberek is. Az Országgyűlés rendkí­vüli ülésszakának második heti, hétfői munkanapján — miután a képviselők elfogad­ták a plenáris tanácskozás tárgysorozatát — folytatódott a kárpótlási törvénytervezet részletes vitája. Érezhetően megmerevedtek az álláspon­tok. Az ellenzék szónokai egyértelműen elutasították Fényes László rend­őr főhad­nagy 1959. május 31-én született Nyíregy­házán. Ugyanitt végezte el a mező- gazdasági szakközépiskolát, majd a Kertészeti Egyetemen szerzett kertészmérnöki dip­lomát. 1986. augusztus 1-jén az MDF által beterjesztett új tervezetet. Megítélésük sze­rint az elképzelés súlyosabb terheket ró a gazdaságra, mint a korábban elfogadott jogszabály. kezdett el dolgozni nyomozó­ként a Nyíregyházi Rendőr- kapitányságon. 1988 óta a megyei rendőr-főkapitány­ság gazdaságvédelmi osztá­lyának főnyomozója. 1989- ben végezte el a Rendőrtiszti Főiskola levelező bűnügyi szakát. Nős. egy 5 éves kis­lány és egy 8 hónapos kisfiú édesapja. Hat pályázó közül nyerte el a kapitányi beosz­tást. Budapestre jön Kissinger * Budapest (ISB) — Hama­rosan hazánkba látogat Henry Kissinger professzor, a nagy műveltségű volt ame­rikai külügyminiszter. Az amerikai gazdasági és poli­tikai körökben befolyásos szakértő találkozik Göncz Árpád köztársasági elnökkel, Antall József kormányfővel, Jeszenszky Géza külügymi­niszterrel és Kádár Béláival, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumá­nak vezetőjével, s részt vesz a budapesti utcabál néhány programján is — hangzott el hétfőn többek között a kül­ügyi szóvivő tájékoztatóján. Baloldal és demokrácia MSZMP-aktívaértekezlet Debrecen (HBN — R. I.) — A Magyar Szocialista Mun­káspárt vasárnap délelőtt Debrecenben aktívaértekez­letet tartott Jászkun-Szol- nok, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye akti­vistái számára. Thürmer Gyula, a párt el­nöke aktuális bel- és külpo­litikai kérdésekről adott tá­jékoztatót. Utalt többek kö­zött arra, hogy a három me­gye közös politikai és gazda­sági problémával küzd, és amennyiben néhány hónapon belül a gondokat nem orvo­solják, a mezőgazdaság ösz- szeomlásával is számolni le­het. Ezért a párt sürgeti, hogy a parlament vegye le napirendjéről a kárpótlási törvényt, és a mezőgazdaság gondjait gazdasági, a kárpót­lásét pedig politikai eszkö- zö>kkel oldják meg. A párt el­nöke úgy ítéli, hogy a kár­pótlásról népszavazás dönt­sön, és ha az igen válasz győz, csak akkor kerüljön a törvény a parlament elé. El­mondta azt is, hogy a mun­káspárt aktív szerepet vállal a mezőgazdasági termékek értékesítésében is, hiszen a piac ma nélkülözhetetlen az ágazat számára. Szó volt az egyházi ingatlanok kérdésé­ről is, amiről Thürmer Gyula ekképp vélekedett: A püspö­kök önmérsékletére szükség van, de félő, hogy evés köz­ben jön meg az étvány. Az MSZMP-t erős pártnak tart­ja, és hangsúlyozta, hogy baloldal nélkül nem lesz rend, nem lesz demokrácia, csak diktatúra. Új kapitány Nyirbátarkan Világszövetségben a református magyarok Megőrizni a szellemi hagyományokat Debrecen (KM — Ba- raksó Erzsé­bet) — Szí­nes, nyüzs­gő konfe­rencia- hangulat lengte be a debreceni refor­mátus kollégium ősi, méltó- ságos falait, melyek között tudományos szimpóziummal folytatódott hétfőn a Magyar Reformátusok II. Világtalál­kozója. Az egyház múltját, törté­netét áttekintő előadásokat követően a Magyarországi Református Egyház küldeté­séről, szerepéről és feladata­iról Hegedűs Lóránt püspök, a Zsinat lelkész! elnöke adott méltatást. Csiha Kálmán ko­lozsvári püspök a kisebbségi sorsban élő magyar reformá­tusok helyzetét elemezve egyebek között elmondta; nem sikerült véglegesen elti­porni a magyarságtudatot az anyaországtól elcsatolt term leteken, ez most kiviláglik a találkozón elhangzó felszóla­lásokból. Nagy vihar múlt el a fejünk felől, de továbbra is gondokkal küzd a refor­mátus egyház, pl. Erdély­ben, Jugoszláviában és a szlovák területeken nagyon sok lelkipásztor hiányzik, ál­lásuk nincs betöltve. E hely­ről is felszólította az egyház értelmiségét, maradjanak szolgálati helyükön, ne ván­doroljanak el, ott álljanak helyt, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. Milyen sors vár a világ­ban szétszórt magyarságra, és mit tehet a református egy­ház a magyarságtudat meg­őrzéséért? — erre az izgal­mas kérdésre Bütösi János nyugalmazott amerikai püs­pök kereste a választ. Töb­bek között kifejtette; beteg a magyar református szórvány, de hihetjük azt, hogy megja­vulhat, ha egy áldott orvos veszi kezelésbe. Az értekezé­seket követő szekcióüléseken a világ mintegy negyven or­szágából idesereglett refor­mátus magyarok szóltak helyzetükről. Többek között Argentínából, Brazíliából, Ausztráliából, az USA-ból és számos európai országból ér­kezett delegátusok adtak ja­vaslatokat; idegen környe­zetben hogyan próbálják fenntartani magyar azonos­ságtudatukat. Sürgetővé vált egy szerve­zet megalakítása Magyar Re­formátusok Világszövetsége néven. Ez a szervezet figye­lemmel kíséri a református magyarság életét az anyaor­szágban, a határok túloldalán kisebbségben élők körében, valamint a világ szórványai­ban; fórumokat teremt a vi­tás kérdések tisztázására és a testvéri kapcsolatok ápolá­sa révén segít őrizni a ma­gyar reformátusság szellemi hagyományait. A hosszú távú nemzeti stratégiáért Antall József Interjúja Stuber Sándor Budapest (MTI) — Ameny- nyiben a hét vezető ipari ország londoni csúcstalálko­zójának szervezőitől meghí­vás érkezik, örömmel utaz­nék az angol fővárosba, hogy Lech Walesával és Václav Havellel együtt tárgyaljak a közép-kelet-európai térség nyugati támogatásáról — mondta Antall József minisz­terelnök hétfőn adott inter­jújában. A kormányfő azt is leszögezte, hogy hazánk és a térség országainak támoga­tása mindenképpen téma lesz a Hetek megbeszélésén, erről biztosította őt Helmut Kohl német kancellár, akivel hétfőn délelőtt telefonon be­szélt. • Hogyan fogadta a há­rom közép-kelet-európai ál­lam képviselőinek meghí­vását szorgalmazó Brze- zinski-javaslatot? — szólt az MTI hevezető kérdése. — Egyetértek a kezdemé­nyezéssel. rendkívül fontos, hogy a Szovjetunió támoga­tása mellett az egész közép- kelet-európai térség megse­gítése tárgya legyen a londo­ni konferenciának. Emlékez­tetnék arra. hogy Gorbacsov meghívása is nagy vitát vál­tott ki. így egyáltalán nem biztos, hogy a Brzezinski- javaslatban szereplő három ország állam- és kormányfői szintén képviseltetheti ma­gát Londonban. Mindhárom ország részéről folynak — egyeztetve is — az előkészü­letek. s ha lehetőség nyílik, készségesen részt veszünk a csúcstalálkozón. Éppen az imént hívott fel telefonon Kohl kancellár, aki biztosí­tott: Londonban mindenkép­pen a Szovjetunió támogatá­sával egyenrangú kérdésként szerepel majd a közép-kelet- európai térség megsegítése. Megállapodtunk, hogy még a csúcstalákozó előtt rövid magánlátogatásra Helmut Kohl vendégeként Németor­szágba utazom. Ebből a telefonbeszélge­tésből és más jelekből is ar­ra következtetek, hogy a csúcsértekezlet valamennyi résztvevője tudja: nem lehet úgy támogatni a Szovjet­uniót. hogy ezzel a segítség­gel hátrányba hozzák a ‘őr­ségnek azokat az országait, amelyek már eljutottak egy bizonyos szintre a demokra­tikus átalakulásban. Sőt, ezek az államok ép­pen azért értenek messzeme­nőkig egyet a Szovjetunió nyugati megsegítésével kap­csolatos elképzelésekkel, mert azt várják,’ nogy ez hozzáse­gíti a Szovjetuniót tartozásai­nak törlesztéséhez, a megkö­tött szerződések teljesítésé­hez, és ahhoz, hogy ne szün­tesse meg vásárlásait azoktól a gazdaságoktól, amelyeknek egész struktúrája éppen a szovjetek igényeinek megfe­lelően alakult ki, s konzer­válódott. A „visegrádi hár­mas” egyébként külön cso­portot alkot a tekintetben, hogy ez a három ország rész­ben tagja, részben állandó meghívottja az Európa Ta­nácsnak, és tárgyalásokat folytat az EK-val a társulás­ról. • Az elmúlt napok nagy érdeklődéssel kísért belpoli­tikai eseménye volt a szov­jet hadsereg kivonulásával kapcsolatos pénzügyi tár­gyalás. Ennek menete, több „váratlan fordulat” sokakat meglepett. Hogyan értékeli az eddigi tárgyalásokat, s lát-e esélyt a mielőbbi megegyezésre? — Amikor Konsztantyin Katusev szovjet külgazdasági miniszter legutóbb itt járt, megállapodtunk abban, hogy két szinten zajlanak ezek a tárgyalások. A szakértők (Viktor Silov és Annus An­tal) feladata az, hogy meg­állapítsák az itt maradt szovjet építésű objektumok értékét és elkészítsék a 46 évre elhúzódott itt-tartózko- dás alatt keletkezett károk, tartozások mérlegét. Ezután folytatódnak a miniszteri szintű megbeszélések. Le kell szögezni, hogy a Szovjetunió a katonai kivonulást végre­hajtotta. Ugyanakkor a pénz­ügyi megállapodás késik. Nem hagyhatók figyelmen kívül a nemzetközi egyezmé­nyek, sőt bizonyos kétoldalú, korábban már aláírt megál­lapodások sem. Nekünk az a határozott véleményünk, hogy a pénzügyi megállapo­dás létrejöttéhez pontos, eg­zakt adatokra van szükség, s mi ezeket korrekt, objektív mérésekkel kívánjuk megál­lapíttatni. Szó sem lehet a tárgyalá­sok kapcsán szovjetellenes hangvételről, hiszen ez az or­szág hazánk szomszédja ma­rad, fontosnak tartjuk jelen­létünket a szovjet piacon, jó kapcsolatokra törekszünk a tagköztársaságokkal, azok népeivel. Ugyanakkor a szov­jet álláspont azért is meg­lepő, mert — és eddig erről nem sok szó esett — a szov­jet csapatok itt-tartózkodá- sának az osztrák államszerző­dés 1955-ös aláírása és az 1957-es magyar—szovjet kor­mányközi megállapodás kö­zötti időszakban semmiféle kétoldalú jogi, vagy nemzet­közi jogi alapja nem volt. Márpedig erre az időszakra esett az 1956-os forradalom és a szovjet beavatkozás. • Mi lesz a teendő, ha az anyagi igényeket illetően nem sikerül kétoldalú meg­állapodást kötni? — Bízom benne, hogy si­kerül megértésre találni. Ha a Szovjetunió mégis kétség­be vonná kérésünk jogossá­gát, mi szívesen elfogadunk nemzetközi szervezetet is döntőbíróként. • A hét vége másik, po­litikai vihart kavaró ese­ménye egy vidéki nagygyű­lés volt, amelyen éles han­gú üzenetek hangzottak el Antall Józsefnek címezve. Az 56-os Nagybudapesti Munkástanács volt elnöke szerint például önt „a kommunista rendszer a hó­na alatt melengette”. — Rácz Sándor 1956-os működését nagyra értéke­lem, a forradalmat követő megpróbáltatásokért is tiszte­let illeti meg őt. Őszintén csodálkozom azonban a tá­jékozatlanságán. Vajon a rendszer melyik megnyilvá­nulását említi az ön által idézett módon? Azt, hogy 1956 után őrizetbe vettek, s a magyarokon *kívül a KGB- sek is kihallgattak? Vagy azt, hogy a forradalom alat­ti tevékenységemért elvesz­tettem az állásomat, eltiltot­tak a pályáról, publikációs tilalom sújtott egészen 1963- ig, és az első útlevelemet Nyugatra csak 1974-ben kap­tam meg? Ezekkel a kérdé­sekkel nem kívánok részlete­sen foglalkozni, az életutam bárki által ellenőrizhető. • Torgyán József ugyan­ezen a nagygyűlésen „ki­hívta” önt egy, a televízió előtti, nyilvános, közös át­világításra. Mi erről a vé­leménye? — Torgyán József jogász, pontosan tudja, hogy ő bár­mit mondhat, hivatkozhat bármire, a miniszterelnököt viszont kötik azok a törvé­nyek, amelyek miatt szemé­lyi vonatkozásban nem áll módjában mindent elmonda­ni, amit tud. Ezért ilyen te­levíziós vitában nem kívá­nok részt venni, viszont bol­dogan vetem alá magam egy olyan vizsgálatnak, amit az illetékes parlamenti bizottság folytat le mindkettőnkre vo­natkozóan és szívesen hozzá­járulok megállapításainak nyilvánosságra hozatalához. • Az előjelek szerint Torgyán József a hét vé­gén a Kisgazdapárt első­számú vezetőjévé válhat. Mit vár ön a kisgazdák rendezvényétől, s egy Tor­gyán vezette FKgP-vel ho­gyan tudja elképzelni a koalíciós együttműködést? — A Független Kisgazda- párt ügyeibe eddig sem avat­koztam bele, s a jövőben sem fogok. A párt újjáalakítását megelőző munkálatokban részt vettem, de az MDF alapítótagjaként nem léptem be a Kisgazdapártba. Nem mondhatok mást: bízóm ab­ban, hogy érvényesülni fog a párt vezetésében az a po­litika, amely Magyarország tulajdonviszonyainak mi­előbbi rendezését egy való­ban modern, farmergazdasá­gon alapuló rendszer megte­remtésével tartja megoldha­tónak. Az FKgP több mint 60 éves múltja kizárja azc, hogy szélsőséges és demagóg befolyások tartósan érvé­nyesülhessenek a pártban. A koalíció mindhárom pártja közös eszmei alapot képvi­sel. emellett azonos nemzet­közi, európai szervezetekben tevékenykednek. Egy olyan nagy hagyományú pártnak, mint a Független Kisgazda- párt, nem lehet mindegy, hogy milyen a nemzetközi presztízse. Ez pedig termé­szetesen elválaszthatatlan a magyar belpolitikában ját­szott szerepétől, a magyar nép iránti elkötelezettségé­től. Nem hiszem, hogy a Koa­líció fenntartásával szemben lényeges változtatásokra ke­rülne. sor a Kisgazdapárt irányításában. Sokkal in­kább valószínűnek tartom, hogy — hangot adva a párt mögött álló tömegek véle­ményének — olyan vezető­ségnek ad mandátumot a nagyválasztmány, amely min­denképpen megtartja a Kis­gazdapártot a centrumban, és elsődlegesen az össznem- zeti célokat fogja szem előtt tartani. A személyi kérdé­sek előtérbe helyezése, az egyes kormánytagokkal szem­ben esetenként felvetett ki­fogások (a „visszahívási öt­letek”) részét alkotják a szó­lásszabadságnak és a demok­rácia adta kereteknek. Mind­ez ugyanakkor nem tévesz­tendő össze azzal a rádiómű­sorral, amit úgy hívnak: Kí­vánságműsor. • A többhetes szakértői megbeszélések után kedden ismét folytatódik a politikai szintű hatpárti tanácskozás. Mivel eddig szinte semmi­ben nem sikerült megegyez­ni, felvetődhet: elhal az egyeztetőfórum? — Remélem, hogy nem. Én legalábbis szeretném, fontos­nak tartanám, hogy folyta­tódjanak ezek a megbeszé­lések, legyen mód bizonyos területeken hosszú távéi nemzeti stratégiát kidolgoz­ni, politikai előkészítést vé­gezni egyes érdekvédelmi kérdésekben, vagy megálla­podni olyan témákban, ame­lyek ügyében mindenki sze­rint gyors országgyűlési döntésre van szükség. A Fi­desz megtisztelő felkérésé­nek megfelelően miniszterel­nökként, semleges moderá­torként veszek részt a ked­di találkozón, nem pedig az MDF elnökeként. Ez viszont senkiben ne támasszon két­séget afelől, hogy a megegye­zés csak a koalíciós parla­menti frakciók egyetértésé­vel jöhet létre, s ennek az egyetértésnek nyilvánvaló­an érvényesülnie kell a kor­mányzati döntésekben is. Szó sem lehet azonban arról, hogy a kormányt, a törvény- hozást alkotmányos jogaiban korlátozó döntés szülessék. Ezért a tanácskozásnak nem lehet nemzeti kerekasztal jellege, mint 1989-ben, egy politikailag megkérdőjele­zett legitimitású Országgyű­lés „árnyékában”. Részletes vita a kárpótlásról

Next

/
Oldalképek
Tartalom