Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-11 / 135. szám
1991. június 11., kedd HOBBI Kelet-Magyarország 1 1 Stukák stikában Néha az ügyész is ragasztózik Dr. Szikszai és dr. Géczi között a legifjabb megszállott, Kiss Lali. Balázs Attila felvétele Az oldalt összeállította: TAPOLCAI ZOLTÁN Hangzódzsungel Gyüre Ágnes £n régebben akkurátus, zord öregúrnak képzeltein egy ügyészt. Aki otthon Dé- moszthenész filippikáin edzi magát, és naponta többször sorba rakja a közlönyeit... Mert, ugye, aki nappal olyan mondatokat szövöget, hogy: A Magyar Köztársaság nevében az alábbi vétségekkel vádolom ..és halálpontosan citálja a törvény ideillő paragrafusait ... Nos, az hogy is lehetne más a szabadidejében? Most itt ül velem szemben a nyíregyházi városi ügyészség két szakembere, dr. Szikszai Tibor fogalmazó és dr. Géczi Zoltán ügyész. Mindketten fiatalok, mosolygósak és a hobbijuk az, hogy néhány centiméteres műanyag géptesteket, szárnyakat ra- gasztgatnak egybe, aztán lefestik ... Szóval repülőmo - dellezők. — Mi indított benneteket arra, hogy elkészítsétek sok- sok vasmadár kicsinyített mását? G. Z.: — Érdekelt a történelem, azon belül is a hadtörténet. Ennek jobb megismeréséért kezdtem gimnazista koromban maketteket készíteni. Sz. T.: — Van egy mérnökezredes rokonom, nála láttam először maketteket. Aztán ... második osztályos koromban kaptam az első doboz összeszerelésre váró, mini repülőalkatrészt. Később, ha ismerőseim külföldre indultak, a lelkűkre kötöttem, hogy hozzanak itthon megszerezhetet- len, ilyen-olyan típusokat. A gyártóknak is írtam, és persze gyűjtöttem a repülés egész históriájáról szóló könyveket. — Mutassátok be a kedvenceiteket! G. Z.: — Ennek a Messerschmitt—109-es gépnek az eredetijét a második világháborúban például Budapest felett is bevetették. Az volt a feladata, hogy az ellenséges amerikai bombázókat kényszerítse: robbanótölteteiket lakatlan területek felett dobják le. Űgv tudom, felszállt ezzel a fajtával Tobak Tibor is, ő az egyik életre hívója a Top Gunnak (egy hadtörténettel, modellezéssel foglalkozó képes nemzetközi magazinnak). Sz. T.: — Kedvencem már igazi modell. Egy B—24-es négymotoros, hét tonna terhelésre alkalmas nehézbombázó léptékarányos változata. Az összes kormányfelület, propeller, gépágyútorony mozog rajta. — Ki számít profinak ebben a „sportban”? G. Z.: — Aki olyan munkát ad ki a kezéből, amelyik a legapróbb részleteiben is élethű. Sz. T.: — A profik inkább Nyugaton élnek. Ők már nem ecsettel színezik ki a stukákat, hanem kicsi festékszóró pisztolyokkal. Saját maguknak készítik a repülőkre ragasztható matricákat is. Ennek a hobbinak vagy sportnak — ahogy tetszik — az a csúcsa, amikor valaki egy — a repülés sok évtizede alatt lejátszódott — eseményt örökít meg. Én láttam, hogy egy megszállott, fotó alapján, a következőt valósította meg: egy kimetszett terepdarabban egy kisméretű „lezuhant” gépmadarat helyezett el. Törött szárnnyal, ledobott kabintetővel, elferdült légcsavarral. Még a pilóta (bábú) és az ejtőernyője is ott feküdt a parányi technikai eszköz mellett. Már kaphatók olyan makettek, amelyekben az összeszerelt járműveket repülőtéri környezetbe lehet állítani. Tehát melléjük kerülhetnek a kiszolgálókocsik, az emelők, a kiszolgáló személyzet. Ez utóbbiakat is, sőt az egész terepasztalt, a modellező állítja össze. Azt hiszem, mi erre a fokra nem fogunk eljutni. Mert nincs elég türelmünk, időnk és — legfőképpen — nincs elég pénzünk — Akkor miért csináljátok? Sz. T.: — Pusztán az alkotás öröméért. Tudod, amikor kiveszed a dobozból az alkatrészeket, azok kétdimenziós darabok. Aztán munka közben a forma elválik a vízszintestől, más alakot nyer, egyre több, összetettebb lesz. A végén észreveszed, hogy a kiinduló állapotból egy újat, egy eredetit hoztál létre. Hát ez a szép az egészben ... Kállai János A rock-zenei hanganyag gyűjtése együtt jár a gyors fel- halmozódás és elavulás kettős veszélyével. A „piac” — Nyugaton és elsősorban az USA-ban — az ötvenes-hatvanas években telítődött, s a popkultúra mozgástörvényei már akkor a maguk kiábrándító valóságába hatottak. Az élre törések látványosságát sokszor kísérte az egyetlen zenei ötletbe fulladás. majd az eltűnés, érték- nyomokat sem hagyva az utókornak. Tucatjával lehetne felsorolni a már abszolút ismeretlen és jelentéktelen együtteseket, énekeseket, akik a rock-lexikonok lapjairól is kimaradtak. A gyűjtés mechanizmusának ők az igazi áldozatai. Miről is van szó? A hanganyagok (de mondhatnék más egybehordásra-megőr- zésre szánt kollekciót) gyűjtésének kezdeti (korai) szakaszát a totális jelző eléggé pontosan aposztrofálja. A ...minden, ami szól” — felveszem korszak, a gyermekbetegségekhez hasonlóan — könnyen múlik. Arra jó (mivel komolyabb minőségi szempontok ekkor még nem motiválják a gyűjtőt), hogy a felvételtechnikát elsajátítsuk, legyen akár a legprimitívebb, vagy a legkifinomultabb változatról szó. A következő fázis a szelekció, amikor rádöbbenünk, mennyi fölösleges, csupán a helyet foglaló felvételt készítettünk. És elkezdünk válogatni. átrendezni, karaktert adni — alaikuló ízlésünktől függően — egy-egy magnószalagnak. kazettának; vagy éppen a lemezeinket válogatjuk át a kényszerűségből is szűkülő gyűjtőkör jegyében. Ekkor, egyik pillanatról a másikra, kiderül: szükség van a nyilvántartásra, valamiféle kategorizálásra is, nehogy indulatainktól, pillanatnyi hangoltságunktól indíttatva értékes dolgok is veszendőbe menjenök. A legkezdetlegesebb — manufakturális — megoldás mindenki számára a hangszalagok, kazetták sorszámozása. Amíg a mennyiség a memória tűréshatárát nem lépi át, addig — házi használatra — ennyi is elegendő lehet, kiegészítve a legelemibb discográfiiai adatokkal: a felvett lemezek előadója, címe, a megjelenés dátuma, s ami már plusz: annak datá“ lása. hogy mikor vettük fel. Az eligazodáshoz ennyi is elegendő. Mindezt rá lehet írni a kazettaborítóra, a magnószalag dobozára, s innen már csak egy ugrás a kategorizálás- a minimálisan fontos adatok átvezetése sgy füzetbe (olcsó és nem ráz!) numerikus vagy alfabetikus sorrendben. Ez utóbbi megoldás újabb lehetőséget rejt magában, mivel az ábécé szerinti „könyvelés” egybe- „rántja” a más-más időpontban megszerzett, de azonos együttestől-előadótól származó felvételeket. Az egyben- látás igényének ily módon eleget tesz. arról nem is szólva. hogy további finomításokhoz is elvezethet a regisztrálásban. Pl. teljes zenei életművekben gondolkodva, így könnyen átfogha- tóvá válik, egy-egy toplistavezető metamorfózisa; mondjuk a Doors „Light My Fire!” c. számának alakváltozásai az együttes lemezein, s ezen túl: más előadók tolmácsolásában. A nagy „származtatok” esetében ezt az utat majdnem kötelező bejárni. mert pl. egy John Ma- yall. Jimmii Hendrix, The Cream, vagy Beatles, Rolling Stones felvétel „arcváltozásainak” nyomon követése már igazi discográfiai csemegének számít. Innen aztán sokfelé vihet a rendszerezés, nyilvántartás iránya az egyre áttekinthetetlenebbé váló hanganyagdzsungelben. De erről, majd legközelebb! SZÓVAL... A rizspinty Az én lelkem is ujjong, bár az örömre igazából Kállai János kollegámnak van oka. Nem akármilyen olvasói levelet kapott a hobbirovatban megjelent Szalagtemető című cikkére. Csak egy rövid részlet: „.. .Remélem, ez az írás csak vázlat, forgács, ujjgyakorlat,. .. Hisz nem szóltál arról, hogy „élkollégistaként” kiváltságokat ' élvezve Cseke László Teenager Party-ját hallgatva lógtunk a SZER- en,... Arról, hogyan füleltük a Top Twenty legfrissebb állását a luxemburgi rádión,... nem szóltál a 911-es Terta magnóról,... arról sem, hogyan fedeztem fel neked a Queen-t, s hogyan viszonoztad ezt nekem a Supertramp- pel,... arról sem, hány olyan számom van, amelyről biztosan tudom, rajtad kívül széles e Kárpát-medencében talán, ha tucatnyian ismerik. .. ”A „szintén zenész” Fekete Antal írta e sorokat, amelynek személyes hangvételét a régi barátság indokolja. Mindezek után nem maradhat el a folytatás, amelyet archiválási tanácsok fűszereznek. ÍJKÉSZÍTÖ Rulhardt Sándor budapesti íjkészítő a Föld-napi rendezvények keretein belül mutatta be fegyvereit. Spisák Tibor A rizspinty tizennégy-ti- zenöt centiméter nagyságú, vaskos csőrű, erőteljes madár. Az ivarok egyszínűek, ezért a nemeket csak a hím éneke alapján lehet megkülönböztetni. Teste kékesszürke, a fejtető, az evező tollak, a farokvédők fekete színű. Jellemző a nagy fehér pofafolt. A szem vörösbarna élénkvörös gyűrűvel. Hazája az Indonéz szigetvilág, Jáva, Báli. Mindenkinek ajánlható, hiszen igénytelen, rendkívül ellenálló, megbízhatóan költő madár. Nagyobb kalitkában vagy röpdében tartható. Költéskor biztosítsunk számára zárt odút, amiben fűből és mindenféle durva növényi anyagból laza fészket épít. Ide rakja a tojó négy-nyolc hófehér tojását, amin a szülők felváltva ülnek. A kotlási idő 14—16 nap. A fiókák a kelést követően - 28—32 nap múlva hagyják el a fészket, de a szülők még két hétig etetik őket. Ezután tanácsos a fiatalokat elválasztani, mert zavarják az újabb költést. Gyakran előfordul, hogy a fehér és fahéj színű madarak fiókái csak az első ved- lés alkalmával váltanak a szülők színével megegyező tollruhára. Táplálkozásukat illetően nem válogatósak, mindent megesznek. A fő táplálék: köles, fénymag, csumiz, kendermag, hánto- latlan rizs, zab apró szemű napraforgó, tojásos eleség és zöld eleség. Egy fészekalj fióka naponta egy főtt tojást is megehet, ezért tenyésztésnél erre figyelemmel kel! lenni. Tartása és tenyésztése nagyobb kalitkában probléma- mentes, de más madarakkal való együtt tartást nem javaslom. Kereskedéseinkben ritkán kapható, pedig könnyű tarthatósága és olcsó ára indokolná elterjedését. Cicák ajándékba Öt darab kis házicica vár szerető gazdira. Aki úgy gondolja, hogy otthont tud nyújtani valamelyikőjiiknek, az a szerkesztőségben megkaphatja a felajánló pontos címét. DR 03.2157 A német vasútak Dr 1930— 1940 között építette a 03-as gőzmozdonyt. 298 darab készült ezekből a gépekből. Egy részük a II. világháborúban megsérült, a megmaradt gépek egy része az NSZK, más része az NDK vasútjához került. Mindkét vasút később korszerűsítette, átépítette ezeket a mozdonyokat. Kifejezetten gyorsvonati mozdonynak épült. Meghajtó kerekeinek átmérője 2 méter. Műszaki adatai: teljesítmény 2300 LE, hossza: 23,9 m, súlya 128 t, sebessége 140 km/h. A modellt a Keletnémet Piko gyár készítette, szépen kivitelezett hajtó- és vezérlőberendezése van. Szabadon átlátni a kazán és a mozdony keret között, lámpái világítanak. A modell motorja a szerkocsiban van elhelyezve és 2 tengellyel hajtja meg. Sajnos elég durva és hangos, emiatt nem fut a legszebben. A modell a 03. 2157- es pályaszámú mozdony HO méretben. Kígyógond (KM — TZ) — Nagyon nehéz feladatra kért fel egyik kedves olvasónk. A kigyóte- nyésztéssel kapcsolatos teendőkről szeretett volna információkat kapni. Például arról, hogy milyen feltételekhez kötik, minek számit, magánvállalkozásnak, kisiparnak, kisállattenyésztésnek? Hogyan szerezhetők be az állatok, a szérumok? A kérdések csak kérdések maradtak. Még olyan emberre sem leltem, aki esetlég azt meg tudta volna mondani, hogy ki adhatná meg a választ. így Önökhöz fordulok! Ha valaki tud nekem segíteni, ne hagyjon bennünket a tudatlanságban!
