Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-16 / 113. szám

1991. május 16. Kelet-Magyarország. 11 IJc lajiot ííu(MúÁ! % Dmokfntó Tisztelt Szerkesztőség! Ügy gondolom, hogy minden normálisan gondolkodó ember megdöbbenve olvasta az önök május 4-dikén megjelent lapjá­ban „Tragédia az utakon” című cikkét, amely számadatokkal il­lusztrálja a megyénk útjain 1996- ben bekövetkezett közlekedési balesetek értékelését. Az értéke­lésben foglaltak szerint míg or­szágos viszonylatban 150o-ban, addig megyénkben 29%-kal növe­kedett a közúti balesetek száma 1990. évre vonatkoztatva. Mind­ezekhez csak annyit szabad le­gyen megjegyeznem, hogy közel 30 éve vezetek gépkocsit és elég­gé gyakran járom az ország út­jait, de olyan agresszív (tisztelet a kivételnek) kocsivezetőkkel, mint a megyében, de főleg Nyír­egyházán, ritkaság találkozni. Ennek igazolásaként szükséges­nek tartom leírni az alábbi meg­történt esetet. Május 6-án kb. 8 óra körül Lada kocsimmal utaztam Raka- maz felé az általam megszokott 90 km körüli sebességgel ha’ad- va. Egyszer csak elhúz mellet­tem, kocsimat súrolva egy piros csíkos Ikarus busz, kb. 120 km- es sebességgel. Az esetnek nem is tulajdonítottam volna semmi jelentőséget, ha nem látom, hogy iskolás gyerekeket szállít. Mind­ez még Nyírtelek előtt történt. Igyekeztem utána eredni és utolérni, de előbb nem tudtam, mert Nyírtelek belterületén is több, mint 100 km sebességgel haladt. Megközelíteni. illetve utolérni csak Nyírtelek után 5—6 km-re tudtam úgy. hogy a busz rendszámát sikerült elolvasni, iLletve megjegyezni. Ekkor meg­álltam és felírtam a rendszá­mát. Amikor utolértem és kb. 1 métert követve haladtunk, ak­kor a kocsi km-órája 125 km-t mutatott. Mindezeket főleg azért írtam meg, hogy mint szülő, akinek van egy középiskolás lánya, aki szintén szokott az iskola által rendezett iskolai kirándulásokon busszal utazva részt venni, nyu­godt szívvel engedhetem-e útjá­ra — de más szülők is — ami­kor olyan egyének ülnek a vo­lán inellett, mint aki a fentebb említett buszt vezette. Szerintem felelősség terheli azt a tanárt is, aki a gyerekekkel együtt utazik. Kérem önöket, hogy tudassák az újság hasábjain e cikkemet és kérem, válaszoljon a fentiekre annak az autóbusznak a tulajdo­nosa (intézmény vezetője), hogy miért alkalmaznak ilyen egyéne­ket olyan helyre, ahol életek és családok sorsa válhat tragédiává. A busz rendszáma a szerkesz­tőségben. Tisztelettel: Szabó László Nyíregyháza Ki törődik velük? Tisztelt Kelet-Magyaror­szág Szerkesztősége! 35 éves rokkantnyugdíjas vagyok, 8 általánost végeztem. Két gyermekem van, a fiam 2. osztályos gimnazista. Kislá­nyom az általános iskola 7. osztályába jár. Férjem ne­hézgépkezelő, aki egyre több­ször van itthon munkahiány miatt. Egy átlagos család vagyunk. Nagyon szeretem lapjukat, különösen azért mert mostanában egyre több olyan cikket találok benne, ami a mindennapi élettel és gondokkal foglalkozik. Ki törődik azzal, hogy a mai gyermekek hogy élnek, egészségesen táplálkoznak-e, van-e a szülőnek a sok gond mellett arra erejük és ide­jük, hogy sok türelemmel és szeretettel neveljék őket? Jut-e minden gyermek asz­talára elegendő tej, tejter­mék, hús, zöldség és gyü­mölcs, hogy egészsége­sen táplálkozzanak, fejlőd­jenek, vagy még egyáltalán zsíros kenyérre sem telik? Arra van idő „fent", hogy pillanatok alatt döntsenek a kamatadóról, mely oly sok családot dönt a nyomorba, az árakat felvigyék a csilla­gos égig. De ők ezt megsza­vazzák. nem számít, hogy egy szerződést megszegnek, ami törvénytelen, ők tör­vénybe iktatják. Az országot kiárusítják, az értelmes em­bereket gúzsba kötik, nem hagyják őket érvényesülni. Azért jut a nagy szegénység­ben külön kormánygápre. miniszteri rezidencia felújí­tására. Nem törődnek az­zal, hogy nő a munkanélküli­ek száma, ép, egészséges embereket ítélnek semmitte­vésre. Hogyan haladjunk előre, ha a munkánk sem kell!? A semmittevésből lesz felépítve az országunk? Mindennek ki issza meg a levét, ha nem azok a gyer­mekek, akiknek az asztalá­ra még elég ennivaló sem jut. Egy síremlék romjainál C sengerújfaluban egy lucernaföldön 3—180 méterre mind a régi, mind az új temetőtől hever két lerombolt síremlék, amelyek az urai Cray család egy-egy ősének akartak méitő és maradandó emléket hirdetni. A természet és a társadalom viharait, még a két világháborút is, épségben átvé­szelték. de a béke. az építés idejét már nem. Valaki úgy gondolta, hogy kipróbálja, vajon a isz traktorának van-e annyi ereje, hogy ezeket a 15 mázsás köveket vele ledönt­se. A gép erősebb volt a hajdani építők munkájánál, erősebb a kegyeletérzésnél és erősebb a múltunk Iránti tiszteletnél. Most három részre törve bever egymás közeiében urai t/ray Ambrus, Szatmár megye szoigabírájáaak síremléke. A faragott oromkúpon még rajta a család emu re, amelynek pajzsán egy nyílvesszővel átütött torkú 16 egy hatküllős keréken ugrik át. A cimerpajzs fölött egy huszárcsákó, rajta a bárói korona, amelyen egy huszár van, aki bal kezében a szablyát, Jobb kezé­ben egy levágott török fejet tart. Az Utay családból többen tagjai voltak olyan hadseregnek, amelyik a magyar nép szabadságáért fogott fegyvert. Cray Mi­hály részese volt a Zrínyi-féle összeesküvésnek, aminek leleple­zése után Erdélybe kellett menekülnie. Uray Gáspár 1707-ben a Rákóczi-szabadságharcban kuruc volontér (önkéntes) hadnagy, Uray Károly 1848-ban inszurgens hadnagy, és ezért jőszágvesziés- re Ítélték. Az 1848-as szabadságharcnak Károlyon kívül az Uray családnak még öt katonatiszt tagja volt. Közöttük volt József, annak az Uray Ambrusnak a fia, akinek a síremléke Itt bever lerombolva a lucernásban, oszloptövében egy hamvas szeder Indáival átszőtt bodzabokorral. Uray József innen, Csengerújfalubói ment el 1848-ban, hogy be­álljon a Szabolcs megyében alakuló nemzetőrzászlóaljba, hogy küzdjön a magyar szabadságért. Harcolt Jellasics ellen, és biz­tosan vitézül, mert a drávai hadtestben már főhadnagy. A ci­bakház! csatában tanúsított vitézségéért kapitánnyá léptetik elő. A szabadságharc bukásáig Temesvárott századparancsnok. A bu­kás után haláláig a birtokán gazdálkodott. Fegyvereit, a szabad­ságharc rekvizltumait 1945 után a körzeti rendőr, biztos ami biz­tos, az akkori megyei rendőrkapitányságra vitte. A községben működik a bíróságilag bejegyzett Helytörténeti és Környezetvédelmi Egyesület, amelyik az alapszabály 4. pontja szerint felvállalta a falu emlékeinek, történelmi értekeinek orzé- '• uo-bantartását. Az egyesület vezetője, Geszterédi Endre már •*» szervezni a síremlékek rendbetételét, az önkor- -vével. .Mert nemcsak mint egy gyönyörű eszméért hanem mini a község egykori lakosai, ‘on temettek el, haló poraikban megérdem­Cserbaköy Levente Mire tanítsuk őket? Ne lop, ne csalj, ne hazudj, élj és dol­gozz becsületesen! Ez ma már nem érvényes, mert má­ra a munkának nincs értéke és becsülete, hisz abból meg­élni nem lehet. Hogyan ta­nítsuk meg őket épp az el­lenkezőjére. mikor minket még ebben a szellemben ne­veltek? Köszönöm, hogy elolvas­ták, maradok őszinte tiszte­lője és olvasója lapjuknak. T. M., Ibrány Különös privátra Tisztelt Szerkesztő Úr! Engedje meg, hogy a Szatmár Bútorgyár privatizációs tervei című cikkére saját tapasztalata­immal reagáljak. Abból a bizo­nyos hárommilliós dolgozói rész­jegyből én is vásároltam 1990. december 28-án. Az 1990. dec. 6- án kiadott Ingyenes vagyonjegy kibocsátási szabályzat szerint az alábbi feltételekkel. „A vállalati munkaviszony megszűnése esetén a vagyonjegyet névértékben a vállalat garantáltan visszavásá­rolja, kivéve. . és olyan pon­tok következnek, melyek nem adnak okot jogosultságom visz- szavonására és a vagyonjegy megsemmisítésére. A vagyonjegyek kibocsátásának egyik célja, a dolgozók kötődé­sének erősítése. A tényleges cél azonban nem ez, hanem a vál­lalat gazdasági helyzetének nem korrekt módszerrel történő ja­vítása. Talán arra is jó volt, hogy a vezetők év végi nyeresé­gét kedvezően alakította. Tény, hogy az olasz—magyar részvény- társaság anyagilag katasztrofá­lis helyzetben van. 1991. jan. 2- től munkaköröm miatt a Szat- márból kivált kft.-be kerültem, béremet a kft.-től kaptam, a Szalmárnál pedig fizetésnélküli szabadságot írtak napjaimra. Ténylegesen tehát január 2-től már én nem voltam „Szatmá- ros” dolgozó. 1991. január 31-én a Vállalati Tanács a korábbi ha­tározatot 1990. dec. 6-i visszame­nőleges dátummal megváltoztat­ta az alábbiak szerint: „A vál­lalati munkaviszony megszűnése esetén a vásárolt vagyonjegy után jaró ingyenes vagyonjegy csak akkor illeti meg a vásár­lót, ha az általa befektetett ősz- szeget legalább 1993. évig nem kéri vissza.” Erről a változta­tásról én tájékoztatást nem kap­tam, pedig azt hiszem, a oénzem miatt, mint érdekeltet, illett volna tájékoztatni. Ha figyelembe vesszük a kft. dolgozói által befizetett összeget, csak akkor érte el azt a kötele­ző szintet, mely alapján a ki­bocsátás elérte a célját, ellenke­ző esetben a kibocsátási szándék érvénytelen lett volna. A szá­momra bizonytalan állapotot vé­gül is úgy szűntettem meg, hogy a már csak formailag lévő „Szatmáros” munka viszonj'umat közös megegyezéssel megszüntet­tük 1991. febr. 25-én. Számomra a Szatmár munkakört nem aján­lott fel, és itt kiderült, hogy mennyire a kötődés erősítése volt a cél. Az általam befizetett összegei 10 nap múlva visszafizették, mert a szabályzat időközben történő módosítása miatt nem láttam ga­ranciát arra, hogy 1993-ban visz­szakapom a pénzemet. A pénze­met a gyár használta és még kamatot sem kapok rá. Így le­het könnyen egy vállalatnak kedvező feltételekkel kölcsönhöz jutni. Az eset kapcsán az a meg­állapításom, állami személyek magánszeméllyel saját kényük- kedvük szerint járnak el. Nem tudom, problémáim jogorvoslá­sára milyen jogi fórumhoz for­duljak. Levélben hosszas lenne mindent leírni, de bármikor ál­lok rendelkezésére. Tisztelettel: Biró Bertalan Mátészalka, Fürst S. u. 110. sz „Megszöksz vagy... »5 Képviselők — közelebbről Tisztelt Szerkesztőség Mivel önök szerkesztik megyénk egyetlen napilapját, a szerkesztőséghez fordulok egv olyan cikksorozat indí­tása érdekében, melyet biz­tosan nemcsak én olvasnék szívesen lapjukban. Nem tudom van-e lehetőség me­gyénk képviselőinek munká­járól tájékoztatni olvasótá­borukat? Nem valami Torgyán-iéle riportokra lennék kíváncsi, hanem arra, hogy egy-egy törvény alkotásánál képvise­lőink támogatják vagy el­lenzik. esetleg tartózkodnak elfogadásától. Bízom benne, hogy sikerült olyan képvise­lőket választanunk, akik bátran merik vállalni dönté­seiket és nem burkolóznak a kollektív felelősség leplével. Remélem, honatyáink sem tagadják meg ezt az infor­mációt választóiktól. Ezzel elérhetővé válna, hogy a vá­lasztók meggyőződjenek ró­la: valóban az ő érdekeiket képviselik-e? E tájékoztató elősegítené, hogy a következő választáson — ha megnyerik bizalmun­kat — újraválasszuk őket. Tisztelettel: Ragó József 4632 Nyínlövő. Dózsa út 16'b (Köszönjük Kedves Olva­sónk javaslatát. Bár lapunk eddig is gyakran tudósított a képviselők munkájáról — munkatársunk csaknem min­den esetben részt vesz cl parlament ülésén — s a kép­viselők saját írásaikkal is többször jelentkeznek a KM hasábjain, az ötletet igyek­szünk megvalósítani. A szerk.) Kenyérre sem telik Tisztelt Szerkesztőség! Elnézést kérek, hogy ez­zel a pár sorral zavarom Önöket. Tudom, hogy orszá­gunk elég rosszul áll gazda­sági téren, de azért egy pár problémámat tollhegyre tűz­ném. Először is megkezdődött az áremelés, ezt már nem lehet pénzzel bírni, akkor 1991. január 1-jétől az OTP fel­bontotta a 3,5" ii-os kamatú kölcsönöket. Ebbe belees­tem én is. Toldalékra vet­tem fel 1976-ban 150 000 fo­rintot. Bementem az OTP- hez, vállaltam a felezést. Ab­ban a hiszemben voltam, hogy van egy bika növendé­kem, leadom és a hiányzó Újabb „kötelező”! Tisztelt Szerkesztőség! Az 1991. május 2-i számukban olvastam, hogy a helyi autóbusz viteldíja tovább emelkedik. A cikkben közölt árakat — mint annyi mást — belenyugvással tudomásul vettem. Előkészítettem lehat a pénzt és lementem a Hősök terén lévő Volán jegyirodába, hogy a má­jusi bérletemet megvegyem. Meglepődve láttam, hogy min­den bérlet ára két forinttal ma­gasabb összeggel van kiírva, mint ahogy az újságban közöl­ték. Én az újságban közölt áron kértem a bérletet, mire a pénz­táros megfellebbezhetetlen fölé­nyes hangon közölte, hogy any- nyiért nem adnalc bérletet. A tárgyhoz tartozik még, hogy az országban csak Nyíregyházán készíttetik úgy a buszbérleteket, hogy azon a biztosítási díjat is feltüntetik, majd úgy árulják a bérletet, mintha-a biztosítási díj­jal megemelt összeg lenne a bér­let ára. Nekem Budapesten és több vi­déki városban volt már buszbér­letem, de ezt az árdrágítást se­Szépséghiba A Kelet-Magyarország 1991. április 23—i számában megjelent „Zöld sarok a belvárosban” cí­mű írást olvasva úgy gondol­tam, érdemes néhány kérdést felvetni. Egyáltalán mit propagál és mit vet el ez a cikk? Egy­szerű kritika? Nem. Még az sem. Hiszen a hétfői rendezvényről csak elutasítóan szól, elkeserítő- on cinikus hangnemben. Remé­lem, írója egyedül áll „legyeid” közönyével és elítélő rosszindu­latával. Tisztelt (T.)! Igen, az ég kék volt. a tu pe­dig zöld (sőt, fűzőid) és -én be­esülöm éleslátásáért és bátorsá­gáért, ahogy mindezt megfigyel­te és leírta. Gratulálok. Mert ha jobban belegondolunk . . . valóban szük­ség van egyáltalán a Föld nap­jára? Pallai E. Hölgyem! ön azt értette so­raimból, amit mondani akar­tam! Egy szépséghibával. Igaz, a Föld napja apropóján, dr- nem a Föld napját minősítettem el­ítélő rosszindulattal. Magunkat. Ha ez nem volt egyértelmű ön­nek, íelróhatja hibámul. Én nem érzem annak. Tapolcai Zoltán hol sem tapasztaltam. Pesten, a Moszkva téren egyszer kérdez­ték. hogy kérem-e a biztosítási bélyeget? Tehát van utasbiztosí­tás. de az teljesen önkéntes, nem kényszerítik rá az utasokra. A Volán központi irodájában, illetve székházában is jártam ebben a témában és a 405-ös szobában azt a magyarázatot kaptam, hogy a Volán dQlgozói jutalékot kapnak a biztosítótól, ezért kértek évtizedeken át, illet­ve kérnek ma is többet a bérle­tekért. A fentiek alapján szeretnék választ kapni kérdéseimre, ame­lyeket felsorolok. A Volán Vállalat miért nem árulja külön az utazási bérlete­ket és külön a biztosítási bélye­geket. Miért nem döntheti el az utas, hogy igényel-e biztosítást? Milyen rendelet alapján drágít­ja meg a Volán a bérletek árát? A vállalatnak vagy az ott dolgo­zóknak van-e ebből haszna? Magyarországon miért csak Nyíregyházán alkalmazzák ezt a módszert? Morálisan, etikailag ez az eljárás elfogadhatatlan. Már csak azért is. mert ezért a többlet bevételért senki semmi ellenértéket nem nyújt. Szíves elnézésüket kéremi de úgy gondolom, a probléma több tíz ezer embert érint, amihez az önök szíves segítségét kérem. Tisztelettel: Hegedűs István Nyíregyháza, öszőlö u. 136. 13. pénzt kölcsön kérem a ro­konságtól, mivel 55 000 fo­rintot kellett volna fizet­nem. De a bika még min­dig az istállóban van. Addig, míg a felét ki nem tudom fi­zetni, minden hónapban 1500 forinttal többet kell fi­zetnem, ami azt jelenti, 2540 forintot. A másik dolog, köz­ponti fűtésre is van 100 000 forint OTP. Azt változó ka­matra adták, már azt is áp­rilis 1-jétől 33%-ra emelték. Ez a két OTP 4600 forint. Igen ám, hsak nagy a csa­ládom, öten vagyunk. Már tavaly sem dolgoztam, 1990. szeptember elsején annyira lerokkantam, hogy október 9-én meg is műtötték a lá­bam, azóta is táppénzen va­gyok. Most április 25-én me­gint be kellett feküdnöm a kórházba. A táppénzem olyan kevés, hogy nem hogy az OTP-re, hanem a min­dennapi kenyérre sem telik ki belőle. Egy napi táppén­zem 80 forint. A polgármes­ter ígéretet tett, hogy egy pár havi, azaz 1500 forintot vállalja, mivel el vagyok ma­radva négy havi 1500 forint­tal. De azóta sem történt semmi. Olyan család kap rendszeres szociális segélyt, ahol ketten vannak, OTP-jük sincs, 10 000 forint a nyugdí­ja és hatalmas lankája van. A két kisebb lányomat be akartam íratni a napközibe, mivel a 3 gyermekesek napi 9 forintért ebédelhetnek. Az volt a válasz, nincs hely. Ezt a 9 forintos napi térítést jobban elviseltem volna, mint mindennap a boltból tízórait vásárolni. Nem is kí­vánok többet írni, pedig nagyon sok lenne még. Na­gyon kérem a Szerkesztősé- getj*Tiogyha valamilyen for­mában tudnának segíteni, esetleg a polgármester egy kis segélyt tudna biztosítani havonta. Varga István ' Fülesd Kiss u. 18. sz. tékszabály. Szomorú, remény- vesztett, ideges lettem. Hisz ez a lakótelep nem épül, hanem be van fejezve. Különösen a Család. Aruház, rendelő kör­nyéke, a Fazekas János tér. Telnek az évek. nem történik semmi, még az a kicsi Is tönk remegy. ami már elkészült. Itt nem lehet szépre. Igényességre, természet- és környezelszert- tetre, -védelemre tanítani gyermekeinket. Itt az Igényte­lenség, nemtörődömség meleg­ágyába csöppentünk bele. Saj­nos. Végül: a lakótelep utolsó háza mögött vagyunk, mellet­tünk két — guberálók áltat elrondított — kuka, pár méter­re nagy bégetéssel legel a nyáj a bozótban. Egy műanyag vö­dörből mossuk a kocsit, s mint máskor, egyúttal rendbe­hoznánk a gusztustalanul kibe­lezett szemetes környékét, s meglocsolnánk a garázdáktól, autókerekekől megmenekült tacskóinkat, melyeket előző nap tettünk a balsorsra jutot­tak helyébe. Mondom, tennénk mindent, ha nem állna meg mellettünk egy kocsi, melyből a lakótelep rendjének (?!) szi­gorú őrei szállnak ki, s csapnak le ránk: itt kérem kocsit mos­ni, rendetlenkedni tilos! A bír­ság 20« forint. Oké. a szabály, az szabály. De azt igazán nem gondoltam, hogy a bünteten­dők sorának az élén állunk. Szivem szerint a vezér a ter­vező lenne, aztán sok-sok it­teni lakos, vagy a fél lakóte­lep, na meg mindén olyan ide­látogató, aki 3—4—5 sánta, vak, vérző — valószínűen beoitatlan — kutyával rémiszt el naponta gyermeket, felnőttet. Tudom, hogy lerágott csont ez a téma, s valószínű, zárt ajtókat zör­getek. de nagyon jólesett le­írnom; hátha mégsem hiába. Egy még mindig bizakodó örökösföldi lakos Tisztelt Szerkesztőség: Cjságuknak évek óta előfize­tője vagyok, s igen szívesen olvasom. Jónak, színesnek tar­tom. a megye és a város éle­téről változatos képet adnak, Épp ezért írom meg Önöknek azt a pár gondolatot, melyek évek óta bennem feszülnek. Vagyok olyan optimista, s főleg egész lényemmel szépre vágyó, hogy 4 évi ittlakás után is minden reggel azzal veszem kezembe az újságot, — vajon találok-e benne valami biztatót rólunk. Orökösföldról. Kedden volt, ha nem is biztató. Egy kép. Nézem, s rájövök, hogy minket mutogatnak. Mint el­rettentő példát, lenéznivalót. Valahogy így; Kérem, nézzék meg ezeket! Ezeket a szemét­dombon játszókat, játszótér, park, járda nélkül, ezer pöfö­gő, sarat, port hányó, eltipró kocsi között felnövőket! Ké­pem, ők azok, akiknek ennyi is elég. Mert többel Itt nem szol­gálhatunk. A tervezők ilyen­nek álmodták, hogy Itt ne le­hessen nyugodtan élni. játsza­ni, biztonságban, önfeledten, jó illatú fűben futkosni, han- cúrozni, virágzó bokrok, fák között babakocsit tologatni. Hogy ne lehessen tudni, mi­lyen évszak van, mert csak száraz, piszkos gaz és sivár sár-portenger van. Hogy köz­lekedni, babát levegőztetni csak a járdának, körútnak, ját­szóhelynek kinevezett, házak tövében kanyargó betonsávon lehet, ill. lehessen. S hogy az összkomfort teljes legyen, ide ürítették a közelben felszá­molt utcasorok lakóit, ezzel meghúzva a mércét. Aiknek ez így megfelel t—1,5 miutóért, maradjon. akinek nem, hát idegeskedjen, szen­vedjen nyugodtan, meg van engedve, vagy menjen in­nen, .mert itt a „vagy meg­szoksz vagy megszöksz” a Já-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom