Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-09 / 107. szám
2 Kelet-Magyarország 1991. május 9. Hitelezők szorításában Megtört törlesztők A türelem utcanevet terem Vajon melyik az utolsó csepp a képzeletbeli pohárban? Mikor érzi úgy az ember, hogy eddig bírta a sors rá mért ütéseit, de ezentúl képtelen elviselni többet? Észreveszi-e a környezetben valaki a fuldoklót vagy netán később érez lelkifurdalást egykét ismerős, hogy nem nyújtott segítő kezet? Eltöprengett az utóbbi hónapokban a méltánytalanul kapott pofonokon Puskás Istvánná, Ököritófülpös, Kossuth utca 115. alatti lakos. Már-már azon tépelődött, hogy éjszaka kinyitja a gázt és egyszer s mindenkorra „megoldja” összekuszálódott élete konfliktusait. Elfut a szégyen és a megaláztatás elől, oda, ahol már nem pironkodik senki emberfia előtt. Iratok dzsungelében Lánc lóg a vasrácsos kapun, a zsalugáter nem engedi be még a délelőtti napot sem. Csengő nincs, a verandaajtó szorosan bezárva. A jobb napokat megért, kúriaszerű ház most erődítményhez hasonlít, amelyet csak hivatalos levelekkel próbálhat bevenni a külvilág. — Ezt a szégyent megérni! — enged szabad folyást könnyeinek és szavainak Puskásné. — Hogy végrehajtót küldjenek ránk! Pedig megfizettünk mi minden adósságot, amíg volt pénzünk, most sem akarunk kibújni a kötelezettségek alól, csupán lélegzetvételnyi szünetet szeretnénk... Hatvan événél jóval idősebbnek látszik a néni, helyette fia, a 27 esztendős Zsolt foglalja össze, miért nincs még éjszaka sem egy perc nyugalmuk. — Kertész szakmunkásnak tanultam, de az ilonatanyai tangazdaságban keveset kerestem, élmentem gépkezelőnek a SZÁÉV-hez — így a fiatalember. — A pénz ott is egyre gyérebben csordogált, meg anyám is sokat betegeskedett. így hát hazajöttem. Vállalkozni akartam sertéstenyésztésre, de az újrakezdési kölcsön 400 ezer forintját csak úgy kaphattam volna meg, ha 8Ó0 ezret mutatok fel, különböző értékekben. Kenyérre sem jut Ez a hitel ugrott, viszont nyújtott kölcsönt a Magyar Hitelbank Rt. százezer Ft-ot, amiből egy cipőboltot nyitott a fiú. Szakmai képesítés híján felhajtott egy kereskedőt, aki a nevét adta a vállalkozáshoz és reggelente bement, hogy havi 6 ezer forintjáért megdolgozzon. A tejipartól bérelte a helyiséget a Puskás fiú, 3150 forintért, de egyik napról a másikra 0900 forintra emelte a bérbeadó a havi díjat. Ám ekkor sem csüggedt a család. Most zöldségboltot akartak üzemeltetni, ehhez újabb hitelre volt szükség. Egy falubeli sietett a segítségükre, 50 ezer forinttal. — Most egyszerre kellene visszafizetnünk neki is és a Hitelbanknak is a tartozásunkat, de higgye él, az 5959 forintos rokkantnyugdíjból képtelenség. A fiam Csenger- től Szálkáig bejárt minden céget, de munkát sehol nem adnak. Az idős, beteg asszonyt hasztalan próbálja a fia megnyugtatni. Túl van azon, hogy reálisan kiutat lásson a megaláztatás, a szégyen bélyege mögül. A virágoskertet hajnalban kapálja, nehogy kandi tekintetek elől kelljen elbújnia. Pedig a ház urát valaha megsüvegelték az emberek a faluban. Az első gazda volt, éppen 29 katasztrális. holdat és 500 négyszögöl szántót, rétet vettek el tc\le. Kuláklis- tára kerültek és a módosgazda örült, hogy a borsodi bányákban egyáltalán munkát kapott. Van pénzük, de mégsfncs Talán itt fordul a családtörténelem kereke, mert most Puskásék kárpótlásra tarthatnak igényt. De mikor? Mert nekik nem a hónapok, de a napok is számítanak. Közben a néni, még tsz- irodá-n dolgozott és kötött egy nyugdíj kiegészítő II. biztosítást, de a múlt év végétől már képtelenek fizetni. Az Állami Biztosító szerint csak 1992. április elsején jogosulták a 37 ezer forintjukra. Kanyuk János, az ÁB területi Egy hí... 5 zeretem az újkrumplit. Pulyakoromtól ismerem az ízét. Akkor júniusban volt a kolompérfészkek tojózásának ideje. Anyám kiment a kertbe és a már takaroson feltöltögetett indák alján megbontotta a földet és nyolc-tíz bokorból kiszedett egy ko- sárravaló zsenge, vékony héjú rózsaszín gumót. Ügy készítette el, ahogyan illik, puhára főzve, petrezselymes zsírban meg- hempergetve. Omlott a szánkban, s mondta volt anyám: újság a hasunkba. Jó újság volt, finom újság volt. De hát miért is jutott ez most az eszembe? Most május eleje van, a krumplit éppen hogy ültetik, úgy áltálában, de a primőrség nem ismer sem évszakot, sem határt. A fólia mindenhatósága a télbe is tavaszt, sőt nyarat varázsol. Nem meglepő, ha a zöldségesstandon januárban natúr paprikát, paradicsomot, uborkát, áprilisban görögdinnyét, május elején újburgonyát kínálnak. Mindezeknek azonban ára van. Ha úgy hozná kedvem, és megengedné a pénztárcám, 200 forintért vehetnék egy kilogramm dinnyét, 500 forintért újpaprikából, paradicsomból főzhetnék lecsót. Nincs kedvem sem a dinnyéhez, sem a lecsóhoz. Az újburgonyával viszont szemezek. Kilencvenkilenc forint kilogrammja. De miért kilencvenkilenc? Miért nem száz? Azt mondja az eladó, lélektani hatása van. A kilencvenkilenc az mégsem száz. Szerinte a vásárló úgy gondolkodik, hogy ami 100 forintba kerül, az drága. Aminek az ára száz forint alatt van,' még ha egy-két forinttal is, az már olcsó. Nézzük meg például a könyveket. A puha kötésű, rossz minőségű papírra nyomott ponyva, meg akármilyen műfajú mű ára 90 és 98 forint között ingázik. Veszik és viszik. Óriási igazság. A jó kereskedő mindenre gondol. A lelkemen keresztül eljut a pénzemhez. Igaz, hogy a krumpli, amit veszek drága, de nem száz forint, csak egy híján száz és a tudatom legmélyén máris érzem, csakugyan olcsón vásároltam. Később azonban revidiálom érzelmeimet. Lehet, hogy ostoba voltam? Az újburgonya most is újság a hasamban, de az íze mégsem olyan. Késő a bánat, de elsóhajtom: „Anyám, én nem ilyen krumplit akartam". Seres Eri TEGNAP VOLT A VÖRÖSKERESZTES világnap, de azoknak, akiket e jeles napon köszöntöttünk, most nincs megállásuk az ünneplésre, hiszen a földön e pillanatban is sok millióan várnak tőlük segítséget. Ezúttal az életmentés frontvonalában dolgozókhoz látogattunk el a nyíregyházi mentőállomáson, ahol éjjel-nappal tevékenykednek. Baloldali képünkön: Kiss György és Mizsei Gusztáv szolgálatvezetők segélyhívásokat fogadnak. Kis képeinken: mentőszolgálat közben. (Harasztosi Pál felvételei) igazgatója elmondta: bár a biztosítási szerződés nem tartalmaz méltányosságot, ha ír az ügyfél egy kérelmet, akkor a pesti központ talán kivételt tehet. — Mit tehetne az önkormányzat Pusikásékért? — ezzel fogad a MÁV-alkalma- zottból lett polgármester, Kiss Dániel. Sűrűn jegyzetel, nem először töpreng a osaiád gondjain. Bár egy alkalommal már adtak nekik rendkívüli szociális segélyt, 2 ezer forintot, jól látja, most átmeneti és nagyon gyors segítségre van szükségük. Még éppen körvonalazódó gondolatait osztja meg az idegennel. — Van egy kis mobilizálható pénzünk, ugyanis a létesülő egészségügyi komplexum pályázói bánatpénzt fizettek be, és tavaly én sem vettem fel a 13. havi illetményemet, szerintem ez méltánytalan lett volna az októberi hivatalba lépés miatt. Ebből adhatnánk kölcsön és Puskásék később a kárpótlási jegy- gyei, vagy a visszakapott föld egy részével törleszthetnék a tartozást. Elvileg van pénzük, csak most kerültek szorult helyzetbe. Megkeressük a lehetőséget. hogy a törvény adta szabályokkal egy kilátástalannak tűnő helyzetben segíthessünk. Tóth Kornélia A Nyíregyháza Korányi „0” ütem néven épített új kertvárosrész utcái megkapták végleges nevüket. A városrészben — mely a Korányi Frigyes út, Bánki Donét Szakközépiskola, Síp ikay Barna út és a Törpe ú által határolt terület — eg éve az UNIBER Kft. által 13 sorházi lakás épült. Szabadulnának az ékszerészek ...ám az alapitó „ragaszkodik” Soha nem hitték volna a VAGÉP Óra-Ékszer Javító Leányvállalatnál, egy ilyen kis cég annyira fontos lesz, hogy a megyei közgyűlés és a nyíregyházi önkormányzat is ragaszkodjon hozzá. A leányvállalat beadta önállósulási kérelmét, ami ritkán látott bonyodalmakat és vihart kavart. Ami a legmeglepőbb, már nemcsak gazdasági, de politikai érdekek is egymásnak feszülnek a kulisszák mögött. Pénteken a megyei közgyűlés elnapolta a leányvállalat önállósulási kérelmének tárgyalását addig, míg nem tisztázott, ki az alapító. Információnk szerint nem egyszerű kérdés 1953-ban a Nyíregyházi Városi Tanács létrehozott egy kisüzemet, amelyben óra- és gumiköpeny-javítást, valamint villanymotor-tekercselést végeztek. 1962-ben a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. hozzájárult ahhoz, hogy a felügyelete alá tartozó Patyolat, Minőségi Ruházati Vállalat és az azóta jelentősen kiterebélyesedett egykori kisüzem — VAGÉP néven — a megyei tanácshoz tartozzon. A cégbírósági bejegyzésen viszont elfelejtették mindezt átvezetni, így a dokumentumok szerint (a levéltárban megtalálhatók) a megyei közgyűléshez, a cégbírósági adatok alapján a nyíregyházi önkormányzathoz tartozik a leányvállalat. Ennek eldöntését bízzuk jogászokra. Ugyancsak nem egyszerű a leányvállalat önállósulásának kérdése. Az idén hatodik születésnapját ünneplő leányvállalatot 1985-ben 4,1 milliós vagyonnal hozta létre a nyíregyházi Vasszerkezeti és Gépipari Szolgáltató Vállalat. A leányvállalat minden évben nyereséges volt, nyereségének 33 százalékát befizette az anyavállalatnak, vagyonát többszörösére növelte. Az önállósulási kérelem beadását a dolgozók 93 százaléka kérte, főleg azután, miután a VA- GÉP-től 1990-ben 100 embert elengedtek. Az anyavállalat jelenleg is rendkívül nehéz helyzetben van, nem tudja megemészteni a szovjet piac leállítása okozta sokkot. Azt is látni kell, a leányvállalat pénzfizetései az anyavállalatnak csepp a tengerben, képtelen megmenteni, a VAGÉP-et. A leányvállalatnál beindult a spontán privatizáció, az önállósulási kérelemre viszont a VAGÉP vállalati tanácsa nem adta áldását. Az indokot egy mondatban lehet megfogalmazni: a süllyedő hajóval mindketten együtt evezzenek. A leányvállalat terveiben ennek ellenére az szerepel, hogy a megyei önkormányzattal egy kft.-t alakít. A kulisszák mögött azt is suttogják, az egyik párt is beleavatkozott az ügybe, mert „érdekeltsége” van a VAGÉP-nél. Az anyavállalat korábbi átszervezései sem teszik egyértelművé az alapító személyét. Ahogy a jogi problémák tisztázódnak, vagy a megyei közgyűlés, vagy a nyíregyházi önkormányzat felveszi napirendjére a leányvállalat önállósulási kérelmét és akkor a képviselők dönthetnek. (111. cs.) Ezeket a házakat szerkezet kész állapotban értékesítik Az önkormányzati érdekelt ségű kft. az építkezés meg kezdése előtt a területet tel jes közművel látta el, tehá vannak burkolt utak, csapa dékvíz-, szennyvíz-, ivóvíz gáz-, villany-, telefon-, ká bel tv-vezetékek és utca közvilágítási lámpák. Az új lakástulajdonosok nak sok gondot okozott ; térség utcaneveinek hiánya Most már csak az a kérdé mikor helyezik ki legaláb! egy-egy helyre az utcanév táblákat, és mikor kapnal házszámot a lakások? A vá laszt pontosan még a Pol gármesteri Hivatalban sen tudják, hiszen az eddigi ügy intéző nyugdíjba vonul. Er dós András főtanácsos saj nálkozva tárja szét kezét, é reményét fejezi ki talán maji az utódja hamarosan ... Addig is közöljük a tér ség új utcáit tartalmazi helyszínrajzot, remélve hog; az utcanévtáblák kihelye zésére és a házszámokra nen kell újabb egy évet várni, i már bentlakóknak és a mé| építkezőknek. (rása A tárgyalóterem hol E| Ajánlat a rendőrnek... A lónyai Egyed Sándorról ezt állapította meg a Kis- várdai Városi Bíróság: bűnös hivatali vesztegetés és közokirat-hamisítás bűntettében, valamint kétrendbeli ittas járművezetés vétségében. Az egyénileg gazdálkodó fiatalember az intézkedő rendőrt akarta megvesztegetni. Egyed Lónya 'belterületén erősen ittas állapotban vezette Lada gépkocsiját és összeütközött egy másik gépkocsival. Ezért rendőri intézkedésre került sor. A helyszínre érkező rendőr tapasztalta, hogy a fiatalember ittas, ezért megszondázta, majd a körzeti orvoshoz vérvételre szállította gépkocsin. Útközben Egyed felajánlotta a rendőrnek, hogy ad neki tízezer forintot, ha abbahagyja az intézkedést. t feladatát jól ellátó rendő a pénzt visszautasította é feljelentést tett. Az ügy kapcsán más bűn cselekményre is fény de rült. A vádlott 1989-ben i gépkocsivezetői engedélyé hez időszakos orvosi vizs gálatra jelentkezett. Itt ki derült, hogy egészségile! alkalmatlan. Nem hosszab bították meg jogosítványát de ő meghosszabbította ma gának néhány tollvonással egészen 2004-ig. így a bale set és a megvesztegeté: napján nemcsak ittasan, d< érvényes jogosítvány nélkü vezetett. A kisvárdai bíró ság tíz hónapi felfüggesz tett börtönre ítélte és ö évre eltiltotta a járműveze téstől. Az ítélet jogerős. (n. 1.
