Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-27 / 122. szám
1991. május 27. Kelet-Magyarország 3 Gyermekszáj KÉRDEZI az óvó néni: — Ki tudná megmondani más szavakkal, kit nevezünk nagyapának? — Hát, a nagyapa az az ember, akinek a nagyi mindig mondja, hogy egye meg gyorsan a száraz kenyeret, ő pedig megeszi. — AZÉRT mehet az autó a pocsolyába, mert neki nincsen apucija és anyucija, aki megtiltja! És különben az autó már nagy ... — MOST pedig megnézzük, mi van a rádióban! — Jaj, de jó, jaj, de jó! Hozom a kalapácsot. — SOKAT dolgoztál, apuci? — Sokat. — Én is. A bölcsiben. — Mit? — Hát... Szétbirkóztam a Krisztinát. — Az igen nagy munka lehetett. — Az volt, de pénzt nem kaptam érte. PÁRBESZÉD anya és kisfia között: — Minden gyerek alszik már. Késő van. Aludj el te is! — A madarak is alszanak? — Igen. — A kiscica is alszik? — Hát persze. — A fák is alszanak? — Igen, igen, csak most már te is hunyd le a kis szemed. Kisfiú (odaszalad az ablakhoz, kinéz rajta): — Anyuci, nem mondtál igazat! A fák még nem alszanak, meri állnak. EGY KISLÁNY sétál az állatkertben a szüleivel. Felkelti érdeklődését az oroszlán, amely a rácstól távol, háttal fekszik. A kislány hívogatja, de az állatok királya a füle botját sem mozdítja. — Oroszlán! Ne féljél, mert Pepit, a kiskutyámat otthon hagytam ... — TE TUDOD azt, hogy szülei a kisbaba? Én már tudom, de ha kiváncsi vagy, kérdezd meg Mónit az oviban. LALI már régóta szeretne egy locsolókannál, de csak akkor kapja meg, ha nem durcáskodik, ha mindig szót fogad. — Nem vettem neked kannát a boltban, mert mindig rossz vagy, nem rakod el a játékaidat. — Anyuci! A boltban van am autó is... Negyven milliárd forintos fain Svéd beruházási terv Nyíregyházán ekkora Összegről, ekkora tőkéről talán még nem is álmodtunk. Ha a svéd ipari falu terve Nyíregyházán megvalósul, akkor 500 millió dollár, körülbelül 40 milliárdos beruházás létesül, amely 20—25 ezer embernek ad munkát. A két magyar származású svéd üzletember szerint, akik csütörtökön tárgyaltak Mádi Zoltánnal, a városi önkormányzat elnökével, az első kapavágás után két év múlva már átadhatják az 50 hektáros komplexumot. Erre pedig akár szeptemberben is sor kerülhet, ebben az esetben 1993 őszén már beindulhat a termelés. Nagy György, a svéd PUNKTEN AB képviselője Palotai Perger Istvánon keresztül jutott el Nyíregyházára. Utóbbit személyes szerelem köti a megyeszékhelyhez, mint mondta, életének legszebb 3 és fél évét töltötte Nyíregyházán, ahol művészeti főelőadóként dolgozott, alapító tagja volt a Móricz Zsigmond Színháznak. Nézetei miatt kellett elhagynia az országot. Hozzátette, nincs megsértődve, ezért is jött vissza és beszélte rá Nagy Györgyöt, hogy a budapesti és a dunántúli lehetőségeket megelőzve Nyíregyházán valósuljon meg hazánkban elsőként a svéd ipari falu. A NYÍREGYHÁZI ön- kormányzattal kötött szándéknyilatkozat alapján oz önkormányzat adja első fázisban az 50 hektáros területet a város egyik ipari körzetében, amelyet később újabb ötven hektárral told meg. Az önkormányzat építené ki az utat a falu bejáratáig, a többit már a PUNKTEN AB intézi. Várhatóan 60—80 termelő egység fog üzemelni a faluban, amely a következő övezetekre oszlik: igazgatási és adminisztrációs, ipari és termelési, szolgáltatási és szállítmányozási. Közös infrastruktúra, raktározás, kereskedelem, környezetvédelem lenne, ami jelentősen csökkenti a költségeket. A megnyitás után a svéd ipari falu vámmentes övezetként funkcionálna. Bankok, vállalkozók, tőke- befektetők (közöttük kanadai és japán) és magánszemélyek pénzeiből állna össze a beruházás költsége, a létrejövő társaságban rajtuk kívül a nyíregyházi önkormányzat is részesedne, hiszen a területet ő adja. A társaság ajánlja fel nyugati cégeknek a termelési tevékenységet, kikötés, a jelenlegi legmodernebb technikák kerülhetnek kapun belülre. A megtérülés hosszabb távú lenne, de a svédek arra is számítanak, hogy a környező országok átalakulási folyamata néhány éven belül lejátszódik és a svéd ipari falu földrajzi helyzeténél fogva ezeket az előnyöket élvezni fogja. A közvetítő stábot az önkormányzat és a svéd cég között már összeállították, így meggyorsítják a kommunikációt. AKIK JÁRTÁK Skandináviában, láthattak hasonlót, ami nagyon jól működik. A nyíregyházi terv első hallásra horribilis összegnek tűnik, reménykedjünk megvalósulásában. M. Cs. Ha május, akkor dohánypalántázás. Ehhez a munkához a nagy esőzések után a mögöttünk lévő héten már jó volt az idő. Levelek határában a Virzsinia Kft. dolgozói egy 50 hektáros táblát ültettek be és ültetés után ekekapákkal munkálták meg a földet. (Ha- rasztosi Pál felvétele) Ma az Ikladi Műszergyár fehérgyarmati üzeme az egyik legtöbb embert foglalkoztató ipari létesítménye a városnak. A 360 dolgozó 565 milliós termelési értéket realizál ebben az évben. Ennek 41 százalékát európai tőkés piacra szállítják. A Hajdúsági Ipar Művekben 100 ezer darab fontos tartozékot várnak mosógépeikhez. A munkások többsége két műszakban dolgozik, de például az alumíniumöntödében, s más folyamatos üzemű egységben háromműszakos munkarendet alkalmaznak; s akkor is, ha a megrendelők így igénylik. Ki kinek lesz a cselédje? OlcsYaapáti kontra nábrádi Szikra Nincs béke az olcsvaapáti emberek körében; túl a Szamoson, ott. ahol most gyönyörű látvány naplemente előtt az ártéri dzsungel, az alig több mint négyszáz lelket számáló településen más gondok vannak. Kit érdekel az istenadta táj megejtő varázsa? A gondok forrása a termelőszövetkezet. a föld, a földműveléshez kapcsolódó jelen és ennek ürügyén a jövő. Érkezett egy levél, idézek belőle: „Olcsvaapáti község 40 fő termelőszövetkezeti tagsága aláírásával kérte május elsején a nábrádi Szikra Termelőszövetkezet vezetőségét, hogy a termelő - szövetkezetből ki akarnak lépni. Olcsvaapáti községben önálló termelőszövetkezetet kívánnak létrehozni...” Az üggyel a termelőszövetkezet jogtanácsosa foglalkozott, a listát aláíróknak névre szoló leveleket küldött. Ez a levél teljes terjedelemben hosz- szú, a lényeg: a tsz-törvény 129. paragrafusra hivatkozva a jogtanácsos közölte az érintettekkel, hogy a kilépést kiválásnak kell tekinteni és ez nem egy és ugyanaz. Megmarad a szerzett jog Kilépés egyénileg történhet. ezt a tag írásban kérheti. A kollektív kiválásához az említett tsz-törvény szerint a tagság legalább egyharmados aránya szükséges, a 40 fő viszont, akik az ívet aláírták, jóval kevesebb az egyharmadnál. A tsz jogtanácsosa tévedett. Igaz, hogy még nincs új szövetkezeti törvény, de az érvényben lévő termelőszövetkezeti törvényt már módosították. A módosítás szerint: ha 15 termelőszövetkezeti tag együttes elhatározással ki akar lépni egy termelőszövetkezetből és önállóan szövetkezik, megteheti, a kérelmezőket ebben a z esetben megilleti a rájuk eső vagyoni rész. De nemcsak a jogtanácsosi (tévedés idézte elő a viharokat. Szászi Bertalan, aki a fentebb idézett levelet írta. Halász Csabával, Olcsvaapáti polgármesterével bent járt a szerkesztőségben. Elmondták. hogy a levelet aláírók egy része már nyugdíjas és olyan hírék, fenyegetések terjedtek el a községben. hogy aki kilép, elveszti nyugdíját, járadékát és minden olyan jogát, ami mint tagot megilleti. Mindez képtelenség. A szerzett jogok. így a nyugdíj, a járadék (földjáradék) amennyiben a tagnak a tsz-ben földje van) nem szűnik meg, nem szüntethető meg. Ezzel szemben, ha a termelőszövetkezeti tag (nyugdíjas) kilép a termelőszövetkezetből, földjét is kiveszi, valamit valóban elveszt. Ez a háztáji, illetve annak jövedelme. Ha akarja, legyen önálló Olcsvaapátira menet beszéltem a nábrádi Szikra Termelőszövetkezet elnökével. Varga Józseffel. Elismerte a jogtanácsosuk tévedését. Elmondta azt is; a termelőszövetkezet vezetősége nem zárkózik el attól, hogy a csoportos kilépőknek az őket megillető vagyoni részt a törvényeknek megfelelően kiadja. Az elé sem gördítenek akadályt, hogy Olcsvaapáti teljes tagsága a nábrádi tsz-től kiváljon és vagyonmegosztással, mint volt az egyesülés előtt, önállóan gazdálkodjék. Valamit viszont nem ért a termelőszövetkezei elnöke. Azt, hogy Olcsvaapátiban mit akarnak. hiszen az említett negyven aláíróból 35 már visszavonta kilépési szándékát. A nagy kérdés valóban az, hogy mit akar Olcsvaapáti tsz-tagsága. Mit akarnak Olcsvaapáti gazdálkodói ? A polgármesteri hivatal egyik szobája tele van emberekkel. Parázs a hangulat. Ki- ki érzelmi alapon sorolja a termelőszövetkezeti időszak alatt elszenvedetteket, ismételten szóba kerül, hogy akik már kivették a földjüket, azt a legrosszabb helyen kapták meg, aztán volt egy olyan ígérete a tsz-elnöknek. hogy a tavalyi földkimérés ideiglenes. idén jobb földet kapnak az önállósodok. Az ígéret ígéret maradt, ezért is Szászi Bertalan most egy másik területre vetett kukoricát, de azt a termelőszövetkezét kiszántotta. Elhangzott az is. mi lesz itt. ha kft.-sítenek. ha a tehetősek megkaparintják a tsz-vagyon jelentős részét, az olcsvaapátiak akkor kisemmizett cselédek lesznek? Megjegyzem, Nábrád határában helybéli tsz-tagokkal is beszélgettem és ők is azt mondták, „nem akarunk senkire dolgozni, nem akarunk senki cselédje lenni. Ha Olcsvaapáti menni akar. menjen.” Megoldást az új törvény hoz Patthelyzet. Olcsvaapátin — miközben má töhb órája beszélgetünk — sok mindenről szó esik, csak abban nem tudunk dűlőre jutni, hogy mi legyen a végső megoldás. Május 28-án részközgyűlést tartanák a községben. A napirenden a kiválás. a földkimérés tárgyalása nem szerepel, de hogy ezzel is foglalkozzanak, azt a tagok javasolhatják. Az ilyen javaslatot, ha a jelenlévők megszavazzák, kötelessége a vezetőségnek elfogadni. Itt jegyzem meg. hogy talán nem is sokára minden sorskérdés megoldódik, hiszen rádiónyilatkozatában az FM államtitkár-helyettese közölte. hogy a parlament még ebben az évben tárgyalja az új szövetkezeti törvényt, majd a földtörvénv*t. Ezek új és törvényes lehetőséget adnak majd az ügyek rendezéséhez. Reméljük, hogy ilyen alapon a kedélyek lecsillapodnak, az indulatok elülnek. Seres Ernő mmarag és értetlenség WW az anya szavaiban, felháborodás és ri- adtság a nagylány szemében. Oda az érettségi! Vége mindennek, legalább is — egyelőre. — A panaszos tanuló már meg sem kezdhette az írásbelit, mivel nincs érvényes bizonyítványa, azaz van. csak éppen — egy, szerinte nem fontos tárgyból — elégtelen is megbújik az osztályzatok között. így döntött a szaktanár, ezt véglegesítette a konferencia. Kész, lezárt helyzet, továbblépni majd csak augusztusban, a javítóvizsga után lehet, s aztán az őszi érettségi. Kútba estek a továbbtanulási tervek is. Nincs végbizonyítvány. Ha nem is sokan, de évről évre egyre többen járnak így középiskolásaink közül. Szűnőben van a „ha már negyedikig eljutott, ne bántsük!”-szemlé- let. A tendencia háttervben: a törvény által is szentesített, alanyi jog: elsősorban a tanár hivatott felelősséggel megítélni a tanulók előmenetelét. Véleményt persze mondhatnak mások is, de ez inkább csak színezi a „végkifejletet”. A döntéshozó tanár konferencia általi gynz- ködése pórul járt tanulónk esetében is megtörtént. Tud róla (a hivatali titoktartás ellenére!) az anyuka és a lány is. Állítólag, dúlt a harc az értekezleten, s mindenki a tanuló pártján állt. így volt? — kérdezem az igazgatótól, majd az osztályfőnöktől. A tanulóval nem volt problémánk az iskolában. Vette az akadályokat — közepesen — mondja az igazgató. A második félévben viszont csak egyesei voltak, igaz, nem érettségi tárgyból. Ügy tudom — teszi hozzá — kapott javítási lehetőséget, de nem járt sikerrel. Oka: a készületlenség, és talán a makacsság is. Tanára a semmit nem tudta kettessel jutalmazni. Az osztályfőnök nincs kollégája pártján. Tanítványát védelmezi, de elismeri: a jegyek alapján jogos a bukásii: De beszél a tanár és diákjai közötti kontaktuszavarokról, az ismétlődő csatározásokról. Ügy látja: a problémagubanc már túlnőtt a konkrét eseten. Megoldást kellene találni, megnyugtatni a kedélyeket. A buktató tanár semmit sem tesz hozzá az általam vázolt helyzetképhez, nem elutasító, de megnyílni nem hajlandó. Érezhetően biztos a dolgában, nem lehetnek kétségei afelől■ elégtelenje jogos volt. Elveiből, bár erről sem beszél, nem enged. Szembesítést szeretne, valameny- nyi érintett részvételével. Ott — mondja — szemtől szembe fogalmazná meg véleményét mindenről és mindenkiről. Hogy lesz-e ilyen „kerékasztal”, nem tudom. A munkáltatóra tartozik, a tantestület hangulatáért felelős vezetőre. Azt hiszem, nem lenne haszontalan szót váltani, s tiszta vizet önteni a kicsordulni látszó pohárba, bevonva az egészbe a szülőket és a tanulót is. Persze, ha ők is akarják! Ez utóbbiban nem, vagyok egészen bizonyos. Kállai János SZERKESZTŐI OOOOOOOO Fehérprulról a Hajdúságba
