Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-24 / 120. szám

1991. május 24. Kelet-Magyarország 3 Mit kíván a magyar Kelet ? (1.) MDF: Csökkenjen a munkanélküliség FKGP: Befejezni a rend­szerváltást KDNP: Kritikus helyzetű térséggé nyilvánítást! Rendkívüli látogatásra érkezik An­tall József miniszterelnök Nyíregyhá­zára május 26-án, miniszterek, állam­titkárok társaságában, és egyebek kö­zött arról tárgyalnak megyénk parla­menti és önkormányzati képviselőivel, hogyan lehetne megsegíteni a több szempontból leghátrányosabb helyzetű Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét? Meg­kérdeztük a parlamenti pártok helyi vezetőit, miként tekintenek e látogatás elé, mit tehetne a miniszterelnök me­gyénkért? MAGYAR DEMOKRATA FÖRUM: — Ilyen még nem volt a magyar alkotmányosság tör­ténetében, hogy a minisz­terelnökkel tíz miniszter, illetve államtitkár érkezzen. Ez is azt mutatja, mintha valami új indulna el: a helyszínen megismerni az adott területet, az összes gondjával, problémájával együtt és megkeresni a mos­tani szűkös körülmények között azokat a lehetősége­ket, melyek a térség javára válhatnak. — Az MDF-től, illetve a megyei önkormányzattól eljuttattunk a miniszterel­nök úrhoz egy előzetes tájé­koztatót a megye helyzeté­ről, amelyben többek között leírtuk, mennyire elmara­dott az infrastruktúra a megyében. Felhívtuk a fi­gyelmet arra is, milyen nagy az itt élő munkanélkü­liek száma, az év végére el­érheti az 50 ezret is — ezt tekintve is a legaggasztóbb a mi megyénk helyzete. Nincsenek meg az üzemek megyénkben, hiányoznak a vállalkozások, elsősorban a tőkeszegénység és a beruhá­zások elmaradása miatt. — Azt várjuk, hogy ezeknek a problémáknak a megoldására itt a tárgyalá­son helyben javaslatok szü­lessenek. Azt várjuk, hogy azokat az infrastrukturális beruházásokat, amelyeket 2000-ig terveztek, már most kezdjék el megvalósí­tani. Azt javasoljuk: az M—3-as innen induljon el és ne Gyöngyöstől folyta­tódjon az útépítés. Fontos­nak tartjuk, hogy a Buda­pest—Záhony vonalat mi­nősítsék gyorsvasútié, 160 kilométeres sebességet a pá­lya elbír. Ezzel függ össze: aktuális a nyíregyházi MÁV-állomás teljes re­konstrukciója. A beruházá­soknál 10 év adómentessé­get látunk jónak, azt kapja meg a külföldi és a belföldi tőke egyaránt, hogy meg­élénkülhessenek a vállal­kozások, amelyek azután újabb munkahelyeket te­remthetnek. — Tudunk róla: a mi­niszter úr ezt az anyagot a szaktárcákhoz továbbította véleményezésre, hogy a va­sárnapi tárgyalás ténysze- rűbb és szakszerűbb le­gyen. FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT: Sáfár Pál megyei ügyve­zető alelnök foglalta össze a vezetőség álláspontját. — Egybehangzó vélemé­nyünk: ennek a rendszervál­tozásnak a tökéletes befeje­zését várjuk, mert a régi elvtársak „nélkülözhetetlen szakember” címen még a helyükön vannak. Három tárcától remélnek segítsé­get most ezen a tárgyalá­son. — A pénzügyminiszter úrtól állami szubvenciót szeretnénk, mert túl sok föld lesz az emberek nyakán a kárpótlási folyamat le­zajlása után, segítség kel­lene, hogy egyáltalán kezde­ni tudjanak valamihez. Egyebek közt azt szeret­nénk: adjanak a felvehető kölcsönök törlesztésére tü­relmi időt, illetve fogad­ják el kaucióba a földet is — mint értéket. — Az ipari miniszter úr­tól azt várnánk, oldódjon meg a felvásárlás gondja, főleg az almaértékesítésé és a sertésfelvásárlásé. Lehe­tetlen az a helyzet, hogy a sertés felvásárlási ára 50 forint, az emberek félnek, nem merik a pénzüket be­fektetni, ha az alaptőke sem térül meg, nemhogy hasznot remélhetnének. Mi azt szeretnénk, és ennek ér­dekében már megkezdtük a tárgyalásokat, hogy a Hon­védelmi Minisztérium szá­mára a kereskedelem kiik­tatásával vásárolhassanak közvetlenül a megyei gaz­dáktól — pl. húst, tejet, zöldséget. — A Munkaügyi Minisz­tériumtól azt várjuk, vala­miféle megoldás születik a nagyszámú munkanélküli ügyében. Közülük sokan már a létminimum alá ke­rültek és halvány elképzelé­sük sincs arról, miből fog­nak megélni. Konkrétan sze­retnénk eljárni a Budapest— Zajta vasútvonal ügyében, hogy Mátészalkától Fehér- gyarmaton át Zajtáig telje­sen új vágány készüljön el, azzal bekapcsolhatjuk a szatmári részeket is az or­szág vérkeringésébe, megol­dódna a személy- és teher­szállítás gondja. A vasútépí­tésnél újabb munkaerőt le­het foglalkoztatni. Amellett mi a maximum ötven főt foglalkoztató feldolgozó és konzervüzemek létesítését szorgalmazzuk a térségben. — Antall úrnak pártunk jelszavával kívánok bort, búzát, békességet. KERESZTÉNY­DEMOKRATA NÉPPÁRT: — Pártunk az április 20-i megyei nagyválasztmányi ülésen fogadott el állásfog­lalást, amelyben azt kezde­ményeztük: nyilvánítsák me­gyénk egyes, szinte minden tekintetben hátrányos hely­zetű térségét kritikus körzet­té. Nagyon örültünk, hogy felhívásunkhoz kapcsolódva az MDF képviselői azonnal lépéseket tettek a miniszter- elnök úrnál, amelynek ered­ménye a látogatás. — Megyénkben talán a munkanélküliséget tartjuk a legnagyobb problémának, ezért mi azt várjuk: kap a megye egy vállalkozásfej­lesztő támogatást pl. kamat­mentes kölcsönök formájá­ban. Rajtunk, mint az or­szág „legtávolabbi” megyé­jén az is segíthetne, ha a kormány által orientált nyu­gati tőke nagyobb arányban idetelepülhetne Megtehetné a kormányzat, hogy az ér­deklődő nyugati tőkét idete­relje, hadd lendüljön fel pl. az élelmiszeripar, épüljenek új utak, közművek, legyen fejlettebb infrastruktúra. — Speciálisan pártunk szakterülete az egészségügy és a szociális ellátás. Erről azt gondoljuk: ha a kistele­pülések egyszeri költségve­tési támogatásban részesül­nének —, amellyel még min­dig nem tudjuk elérni az or­szágos átlagot — azzal lehe­tőséget kapnak arra, hogy a legelesettebbek, a kisnyugdí­jasok, a nagycsaládosok, a munkanélküliek gondjait valamelyest enyhítsék. A szociális ellátást, gondosko­dást egyébként úgy képzel­nénk el, hogy lennének ki­emelt körzetek,, .amelyekben kisebb falvak csoportosulná­nak, így a kistelepüléseket is be lehetne kapcsolni. — Pártunk felvállalja tag­jain keresztül az Önkéntes karitatív tevékenységet az egyházak, a szerzetesrendek, az önkormányzatok és a mi szervezeteink együttműködé­sével, a rászorulók gyámolí- tására, de szükség van bizo­nyos központi támogatásra is az adott településeken, vagy egy helyiségre a kör­zeti székhelyen, vagy gyógy­szerekre, alapvető élelmisze­rekre. Mi szeretnénk segí­teni ... Baraksó Erzsébet Diihönyőt a diibönyőknek J óérzésű ember tel­jesen értelmetlenül áll az örökös ron­gálások, a vandalizmus előtt. A nyíregyházi Há­rom gráciával mindig történik valami, a múze­um előtti bronz oroszlá­nok lábait reggelre letör­delik, a legnagyobb felhá­borodást azonban leg­utóbb az kellette, hogy egyesek már Vénusztól sem nyugosznak, néhány hónappal ezelőtt garáz­dák súlyos sebet ejtettek rajta. Felmérhetetlen károkat okoznak ezzel a városnak az erejükkel nem bírók, s úgy látszik, nagyon ne­héz tenni is valamit elle­nük, hisz minden szobor, kuka, virágláda mellé őrt állítani fizikai képte­lenség. A napokban szüle­tett egy zseniális ötlet. A város főenergetikusának, Nagy Lajosnak a fejéből pattant ki: Csináljanak egy dühöngőt, abol bárki levezetheti felesleges tes­ti erejét, kiélheti vandál hajlamait. Kialakítanának egy teret, ahol felállítanak egy fá­ból faragott szobrot, amit állandóan lehetne tördel­ni, rongálni. Állna itt né­hány rossz kuka. amiket lehetne rugdosni. Sőt! El is lophatnák őket. Felál­lítanának egy nagy táblát is, amire bárki báfmivel — krétával, féltéglávai, spray-vei — firkálhat, még plakátokat is ra­gaszthat. Most már csak az a kér­dés, hol alakítsák ki ezt a teret. Ehhez kérik a la­kosság véleményét, de ta­lán az sem ártana, ha va­lamilyen módon maguk a vandálok jeleznék, hol kí­vánják levezetni „belső feszültségüket”. Még mielőtt bárki is őrültségnek. felesleges pénzkidobásnak vélné az ötletet, vagy eleve elvet­né, érdemes elgondolkod­ni azon, vajon mi kerül többe: lopott kukákat pó­tolni, szobrokat javítgatni, házfalat mosni, vagy ele­ve selejtezésre érett hol­mikat e célra rendelke­zésre bocsátani. Most már csak az a kérdés: sikerül-e meg­győzni a garázdákat arról, hogy a város lakossága nagyobbik részének az az érdeke és a vágya, hogy rend legyen, s a kevés pénzből ne állandó javít­gatásokra, hanem fejlesz­tésre költsünk. Tartok tő­le, ez lesz a nehezebb fel­adat, de meg kell próbál­ni. (cservenyák) 4 z úton két férfi bal­lag. Elhagyták már Nagyart, Szatmárcse- kének tartanak. Balról a Ti­sza töltése, jobbról a nagy, csekei határ. Elvirágzott már a kökény, a galagonya, de szép ez a vidék most is. Ra­gyog a nap, a földeken tó­csák csillognak. Meleg, párás délután, jó, kövér tavasz. A falu még vagy öt kilo­méterre, kezükben szatyor, homlokukon izzadságcsep- pek. Örömmel szaladnak a fékező autóhoz, s fészkelőd­nek el hátul. A szatyort az ölükbe te­szik, s szorítják a száját. Is­ten tudja milyen kincst rej­tenek abban! — Dehogy kincset! — ka­cagnak. — De vigyázni kell rájuk, mert még kimásznak. — Csak nem kismacskát cipelnek ....'? — Ugyan . .. Csigát! Nagy, pohos csigákat. Nagy úr a szükség, sok­mindenre ráviszi az embert. De csigaevésre a szatmári embert... !? — Hát nem is mi esszük azt meg — mondják. — Szál­lítják külföldre ... Francia- országba. Fene a gusztusu­kat ... Lassan poroszkál a kocsi, ki-kipillantunk az kiblakon. Fák, füvek, bokrok... a leg­jobb csigatermő helyek. — Á — legyint a két cse­kei. — Bent az ártéren... a Tisza mellett. Ott vannak az igaziak. Akkorák, mint az öklünk . . . ! Alig férnek rá a tányérra! A szélső házaknál féke­zünk, de addigra kiderül az is, nem jókedvükben járnak ők ketten csigázni. Munka- nélküliek, közel a nyugdíj­hoz, gyűjtögetnek hát... Jól jön az a kis pénz a kony­hára. S ha mások szidják is ezt a sok esőt, ők örülnek ... mert most jönnek elő a kis házas jószágok, összeszedtek már ebben a hónapban vagy száz kilót, több mint hatezer forintot kaptak érte. De kell is az a pénz, mert nagy a család, sok a gyer­mek. — És milyen volt a mai termés? m egyintenek. Mutatják a M szatyrot... hát bizony, jó ha másfél kiló van bennük. — Na, mi lesz a fizetség? — pillantanak rám, hogy ki­szállnak. — Semmi... — mondom. — Örülök, hogy segíthettem. — Akkor tudja mit? — néznek össze. — Fogadja el ezt a pár csigát. Időm sincs tiltakozni, már mennek is sárosán, gumicsiz­máson. A cigánytelep felé. Balogh Géza Megyei sikerek a BM-n Kungler József és Filep András, a nyírteleki Agro- gép Vállalat képviseleté­ben vette át a Budapesti Nemzetközi Vásár vásárdí­ját a képen is látható ti­zenkilenc köbméteres ta­karmány- és lisztszállító nyerges szerelvényért, ame­lyet egy IFA-ra szereltek. Elsősorban gabonaforgalmi vállalatoknak és takar­mánykeverő üzemeknek ajánlják a terméket. Ezzel a DETK márkajelű család újabb tagja aratott sikert a kiállításon. A Dunapack RT.-hez tar­tozó csepeli, dunaújvárosi és nyíregyházi papírgyár közösen állította ki termé­keit. A nyírségiek a hagyo­mányos zöldség- és gyü­mölcs szállítására alkalmas dobozok mellett a különfé­le anyagok (cement, búza, liszt) árusítására nagysze­rű zsákokat mutattak be. Újdonság volt a papírból készült füles táska, amely­nek maximális teherbíróké­pessége eléri az 50 kilo­grammot. Baumit Kft. néven műkö­dik ettől az évtől a nyírte- lek-belegrádi könnyűbeton és szigetelőanyag-ipari vál­lalat perlitelemgyár. A tő­kerészből 60 százalék egy osztrák tulajdonosé, míg 40 a KÖSZIG-é. A kft.-hez a nyírteleki gyáron kívül egy pásztói üzem és egy budapesti kereskedelmi iroda tartozik. A társaság külső és belső géppel, va­lamint kézzel felvihető különböző színű vakolato­kat mutatott be, valamint csemperagasztót kínált a nagyközönségnek. Máthé Csaba felvételei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom