Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-23 / 119. szám
1991. május 23. Kelet-Magyarország 11 Otthontaanok H a már a család nem tud segíteni, csak az állam segítsége, támogatása marad. Szomorú tény, de egyre gyakoribb, hogy az idős emberek — miután senkire nem számíthatnak, s ezért életük utolsó szakaszát szociális otthonban kénytelenek eltölteni. Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben összesen 1730 személynek van az idősek otthonában helye. A két legnagyobb 360 hellyel a nyíregyházi, valamint 160 hellyel a tiszavasvári otthon, a többi a megye ki- sebb-nagyobb településein található. Az egyre szaporodó számú jelentkezésnek köszönhetően 99 százalékos ezeknek az intézményeknek kihasználtsága. Sajnos fejlesztésre nincs pénz, így, — bár kimondani is szomorú, mégis tény, új helyek csak akkor teremtődnek, ha az öregek meghalnak. Jelenleg kétszázan vannak azok, akik jóváhagyott beutalóval, befejezett ügyintézéssel épp erre a szomorú eseményre várnak, hogy végre az otthonba költözhessenek. Százötvenen kórházakban, egészségügyi intézményekben fekszenek csak azért, mert jogos beutalásukra helyhiány miatt nem kerülhet sor. Nemcsak külföldön, hazánkban is egyre gyakoribb, hogy az idős emberek ingatlanjaikat eladva, vagyonukat pénzzé téve, úgymond szociális otthoni elhelyezést vásárolnak. Mint kiderült, megyénkben erre szinte alig akad példa. Zömében nincstelen, létminimum alatt élő emberek kérik felvételüket, akik sokszor elmondhatják magukról: Volt ugyan házuk, de azt eladták, hogy belőle gyermekeik újat, emeletest, tetőterest építsenek. Hogy aztán az új házban nekik már egyetlen szoba sem jutott? Ez bizony igen gyakran megesik, s ilyenkor jön a kérvény: Ha lehet, szeretnének mihamarabb a szociális otthon lakói lenni. Bár anyagi fedezet még csak-csak akad, megfelelő számú ápoló egyre kevesebb található ezekben az otthonokban. A fizetés kevés, a munka pedig nemcsak a testet, a lelket is alaposan próbára teszi. Bércéiről érkezett Ajándék a szerkesztőségnek Még a húsvéti ünnepek előtt kis csomagot kapott a szerkesztőség. Csodálkozva néztünk össze, hogy kit is illet vajon a szépen csomagolt, színes szalaggal átkötött doboz. A titkárnőnk vágta át végül a csomót, s elképedve néztük a tartalmát. Mert nem volt abban más, mint mindegyikünknek az arcmása. Az újságból kivágott fényképeinket egy gondos kéz még a két világháború között használatos papírdarabkára ragasztotta, s fóliával fedte. Szép volt mindegyik „arcképes igazolvány", de a legszebb a télutón elment kedves kollégánké, a Gönczi Marikáé ■ volt. Egy üdvözlőlapot is hozott a csomaggal a postás: „Kellemes ünnepeket kívánok a szerkesztőségnek és jó egészséget és itt küldöm ezt a kis csomagot, hogy legyenek maguk" is boldogok a szabadban. Szeretettel özv. Oláh Istvánná. Tiszabercelről.” A csamag sokáig ott feküdt a titkárság asztalán, mígnem valaki azt kérdezte: Vajon ki lehet az az Oláh Istvánná . .. ? Hát most megmondjuk. Egy hetvenéves virágkötő kisiparos, akit valami különös tulajdonsággal áldott meg a sors. Arra született, hogy másnak örömet szerezzen. r.„T ■, Ezt ő maga mondja így, miközben egy örégjiáz fáiénak dűljük a hátunk'S és -sütkérezünk a májusi flShybetr. Örökség ez a ház, a megboldogult Kristóczky Boldizsár egykori gazdatiszt tulajdona volt, aki halála után Oláh István- néra hagyta. Kristóczkyéknak nem volt gyermekük, Oláh Istvánnét tekintették annak. Aki felcseperedvén amolyan szobalányként került a gazdatisztekhez, de hamarosan saját gyerekükként bántak vele. S amikor a két öreg leesett a lábáról, a fogadott gyermek édesgyermekként gondozta őket. Póla anyó, meg Bódi apó — negyedszázaddal haláluk' után is így emlegeti őket. No de túlságosan elrugaszkodtunk a mától! Hiszen mi eredendően azért jöttünk Bérceire, hogy megkérdezzük tőle: mi vitte arra, hogy ajándékcsomagot küldjön a szerkesztőségbe! ? — Örömet akartam maguknak szerezni — mondja csendesen. Majd hozzáteszi még: — Nem fogják elhinni, de én, ha eldobott újságpapírt látok az utcán, lehajlok érte. Mert tudom, hogy mennyi munka van abban! Egyszerű, dolgos berceli családban nőtt fel, s ma is a munka a mindene. Egy percet sem tud nyugodni. Az apja suszter volt, az anyja meg virágkötő. Tőle — aki árvaként nőtt fefj S Kassán tanulta ki a mesterséget — örökölte hát a szalkíhát, melyről azt mondja, valamikor a legelesettebbek kenyérkereső forrásának tartóttá azt a nép. De fordult a világ, ma meg lehet belőle élni. Amit a visszerekről tudni kell! Az ereknek, melyekben a vérkeringés végbemegy, két fajtáját különböztetjük meg. Azokat, melyek a szívtől a különböző szervek irányába vezetik a vért, ütőereknek, szakszóval élve artériáknak nevezzük. Miinél távolabb vannak a szívtől, annál vékonyabb a keresztmetszetük, mivel közben számos kisebb-nagyobb ágra oszlanak. Az erek másik fajtáját az úgynevezett visszerek alkotják. Ezek a szervek által elhasznált vért szállítják, az ütőerekkel ellentétes irányba, tehát a szív felé. Minél közelebb érnék a szívhez, átmérőjük annál nagyobb. Ezeket az ereket vénáknak is nevezzük. Az erek harmadik fajtája a két nagy ércsoportot köti össze, a kettő között helyezkedik el. Hajszálereknek vagy kapillárisoknak nevezzük őket. A visszerek közös tulajdonsága, hogy vékonyfalúak, s többnyire a test felszínének közelében futnak. Ezeket az ereket láthatjuk a kézfejen, lábfejen, lábszáron, könyök- és térdhajlatban. olykor kékesen ütnek át a bőr alól. Ezek azok az erek, melyek bizonyos könülmények között — tartós állómunka, nehéz fizikai munka, esetleg érfali gyengeség miatt kitágulhatnak és kanyargóssá válhatnak, esetemként nagy, kékes-lila csomók is kifejlődnek. A visszértágulat — merthogy ez a helyes kifejezés — olyan betegség, melyet kezelni kell. Leggyakrabban az alsó végtagon fordul elő, s nemcsak esztétikailag csúnya. gyakran komoly panaszokat is okoz. Gyakori fájdalom. boka- és lábszárvize- nyő. viszkető bőrgyulladás, bőrélszíneződés, súlyosabb esetekben fekélyszerű elváltozás is bekövetkezik. A betegség kezeléséhez különböző kenőcsök, tabletták és injekciók állnak rendelkezésre. de az életmód megváltoztatásának igencsak komoly szerepe van. Az időben történő felismerés jelentős mértékben segíti a gyógyulást, melyet mindenképpen szakemberrel, orvos segítségével érhetünk él. A súlyosabb esetekben szükséges műtétek, újabb eljárások és beavatkozások idejének eldöntése szintén a szakember feladata. — Hogy miképpen ? — kérdez vissza elgondolkozva. — Felneveltünk négy szép gyermeket, nem panaszkodhatunk. Igaz, a velem lakó unokám sokadmagával együtt éppen most lett munkanélküli, a nagyhalászi zsákgyárban dolgozott... de majdcsak megleszünk valahogy. Elmúltak az ünnepek, a jeles napok, jó ideje kevesebb virágot vesznek az emberek. Azért Oláh Istvánné nem unatkozik. Az udvar hátuljába vezet, ahol egy furcsa melegházba ütközik az ember. Mintha egy lakodalmas sátort toldottak volna a lakáshoz, csak éppen a fólia alatt nem vőfélyek, meg násznagyok vigadoznak, hanem paprika-, meg paradicsompalánták. Most éppen ebből számít némi bevételre. Volt azért neki komolyabb terve is, libatenyésztésre gondolt. Még korábban a tanácstól kibérelt a berceli vasútállomással szemben egy elvadult nádas, zsombékos területet, s kitakarította. Itt akart libázni, ám végül kútba esett a terve. De nem keseredett el túlságosan. A gyönyörű, harsogó zöldbe most ifjúsági parkot álmodik. Akikor lennel igazán boldog, ha a berceli nép jövőre már itt majálisozna. Balogh Géza Az oldalt összeállította: Kovács Éva Segélyek az ár ellen Igaz, hogy kicsit ritkábban, de sajnos, jelentős mértékben hallunk ma is áremelésekről. Most éppen az energiaárak drasztikusnak is nevezhető növeléséről hallunk, mely egyes energiaféleségeknél a 200 százalékot közelíti. A növekvő árák. a nehezedő helyzetek ellensúlyozására különféle inté2lkedéseket ígér a Népjóléti Nmisztérium. Amint azt Surján László miniszter a televízió vasárnapi adásában is közölte, az állam segítségére az idős emberek, a nyugdíjasak feltétlenül számíthatnak. Közülük is elsősorban azok. akik anyagi helyzetük miatt már eddig is a segélyezés különféle formáiban részesültek. Eddig is volt. s ezután még inkább lesz dolga Vásá- rosnamény vezetődnek, ahol akárcsak a megye egész területén, egyre nő a munkanélküliek száma, egyre többen kérnek és várnak a hivataltól-segítséget. Jelenleg például száz olyan kérelem vár elbírálására, amelyeket OTP- kölcsönnel rendelkező családok, nyugdíjasok fogalmazták meg. Rendszeres szociális segélyben összesen hatvan vá- sárosnaményi idős ember részesül, eseti szociális segélyt pedig 104 család kap. A tavalyi évhez viszonyítva már eddig is tízzel nőtt a segítségre szoruló kérelmezők száma. A gyógyszerárak drasztikus növekedése miatt a jörvoben bizonyára szaporodni fog, de ma is már 28 a közgyógyellátásra jogosultak száma. Ápolási díjban húszán részesülnek, ők azok, akik családjukban idős korú embert gondoznak. Az új „vívmányban” a tejjegyben 202 városlakó részesült. Az idősek klubjában 22 embert gondoznak, s a százat közelíti a szociális étkezők száma, ök javarészt olyan idős emberek. akik nem szívesen hagyják el otthonukat, de önmaguk ellátásáról már csak nehezen tudnak gondoskodni. Legjobb helyzetben talán azok vannak, akik a házigondozást veszik igénybe. Míg napközben az udvarukban, kertjükben tesznek- vesznek, a gondozónők bevásárolják, házhoz viszik a szükséges élelmiszert. s ha kell. segítenek a kisebb-nagyobb takarításokban is. Nagymamáink asztaláról BURGONYALÁNGOS Hozzávalók: 15 dkg főtt burgonya, 18 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 1 dl tej, só, olaj a kisütéshez. Az élesztőt kevés tejjel, liszttel elkeverjük, félretesz- szük, hagyjuk felfutni. A főtt burgonyát áttörjük, hozzáadjuk a lisztet, sót. belekeverjük a felfuttatott élesztőt, a tejet és könnyedén összegyúrjuk. Fél órát pihentetjük. Gyúródeszkán fél ujjnyi vastagra nyújtjuk. Négyszögletes darabokra szabdaljuk. Mindegyik közepére két-két vágást csinálunk és letakarva újabb fél órát pihentetjük. Tálalás előtt palacsintasütőben, olajban mindkét oldalát pirosbarnára sütjük. Őket ki lógja kárpótolni...? Azt mondja, kedveském, hogy rövidesen megkezdődhet a kárpótlás, ha odafent elfogadják a törvényt? Hát kezdődjön, nagyon örülök neki. Csakhogy nem sok bizodalmám van nekem már ehhez az egészhez. Tudja, újságot csak ritkán olvasok. Nekem nem jár, a lányom hozza el néha. Ki- silabizáltam a múltkor én is valami ilyesmit. Gondolkodtam is akkor egész éjszaka, ugyan ki és miképp fog engem kárpótolni? Ki adja vissza mindazt, amit tőlem az életben elvettek? Fiatalon mentem férjhez, szép sorjában jöttek a gyermekek. Mire összeszedtünk egy kevéske földet, két jó kis tehenet, bevitték az uramat a háborúba. Három évig egyetlen szót se tudtam felőle. Egyedül küszködtem, dolgoztam, részibe arattam, segítettem mindenkinek, hogy nekem is segítsenek. Éjszaka sütöttem a kenyeret, mert nappal nem volt rá idő, a pulyának pedig ennie kellett. Az egyedül töltött éjszakáért, a sok-sok sírásért és szenvedésért ki kárpótol engemet? Lehet ezért bárkit is utólag kárpótolni? . . . Már rég lemondtam mindenről, amikor visszajött az uram. Boldogok voltunk, pedig enni is alig akadt. Dolgoztunk, csináltuk, ahogy tudtuk, s lassacskán újra összeszedtük magunkat. Nem kíméltük az erőnket, szépen haladtunk előre. Az én Mi- hályomnak mindene volt a két lova. Igaz, sokat kuporgattunk, mire kifizettük őket. Hallja, ahogy az én uram azoknak beszélni tudott...! Reggel hozzájuk ment először, este ott végezte a napot. Igaz, gyönyörű jószágok voltak azok. Sose felejtem, amikor lakodalomba mentünk a szomszéd faluba. Erdőn át vezetett az út, ment egymás után hét vagy nyolc szekér. Mi voltunk az elsők, vittük a vőlegényt. Csengő volt rajtuk, szinte repültek azok a lovak! Képzelje, az uram ujjasának mindkét oldalon kiszakadt a karja, alig tudta őket visszatartani. Aztán jött a téeszesítés, s odalettek a lovak. Az uram egy hétig egyetlen szót se hallatott... Ezért őt most ki fogja kárpótolni? A Nagyisten odaát? Végül mégis tagok lettünk, dolgoztunk a munkaegységért, később meg a kevéske fizetésért. Megöregedtünk, hogy alig éltünk egy kis jó életet. Magamra maradtam, az ember már régen itthagyott. Milyen vót ez a porta is valamikor! Tavasztól őszig virágzott a sok virág, a fákon késő őszig érett a gyümölcs. Mára szinte semmi nem maradt. Ez a szegény venyige küszködik még az idővel, pedig évek óta nincs, aki lemetssze. Így vagyok a kárpótlással is. Dönthetnek ahogyan akarnak. Énfelőlem lassan odafenn fognak dönteni... /) 00 -----------nv.a.q.díi.Qso.l<n.al<_szciniul<_
