Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-18 / 115. szám
|| Kelet a IfwQyaporBzag HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1991. május 18. Levél helyett Éva a világról Amikor egy-egy koncert után lejövünk a színpadról, az öltözőben megtörölközünk, lesminkelünk, összepakoljuk a színpadi holmit a sporttáskákba, tudjuk, hogy az este még nem ért véget. Hátravan még egy nagyon fontos mozzanat: ki kell lépni az épületből, és odakint, a sötét utcán, az autóparkolóban várnak a rajongók. Fiatal emberek, akik ott voltak a koncerten, és még nem esne jól hazamenniük. Nem jó érzés tudomásul venni, hogy a buli, amelyre esetleg napok, hetek óta készültek, véget ért. És ugyanez az érzés ott van mibennünk is, akik a színpadon álltunk. Mi is sokat készülünk minden fellépésre, és akármennyire elfáradunk menet közben, a mindenkori közönségtől elszakadni nagyon nehéz. Legutóbb, április közepén, az Erkel Színház-beli két koncerten kitaláltunk valamit: a buli végén nem hátul mentünk le a színpadról, ahogy szokás, hanem elöl: ki a közönség közé, és a ruhatári pultok védelmében hevenyészett dedikálást rendeztünk. Mit mondjak, nem volt egyszerű. A zenészeknek le kellett győzniük a saját hiúságukat: leharcolt csapatként, átizzadtan, csapzottan, gyűrötten kellett megjelennünk — és nem is az utcán, a jótékony sötétség leple alatt, hanem az előcsarnok fényeiben, amelyek ráadásul sokkal kegyetlenebbek, mint a színpadi világítás.. Volt vita a zenekarban, mire rászántuk magunkat, de végül is nem bántuk meg. Éreztem: a rám szegeződő tekintetek nem az elkenődött szemfesték nyomait figyelik az arcomon, nem a szétzilálódott frizurát fürkészik. A szemekben ott láttam még a koncert visszfényeit — ilyen közelről, ilyen közvetlenül talán még sohasem. Fontos tanulság: sohasem bántuk meg, ha még egy lépéssel közelebb léptünk a közönséghez. Minden megválaszolt levél, minden perc, amit a rajongók körében töltünk, bőségesen kamatozik, amikor legközelebb kilépünk a színpadra, és érezzük, hogy akik velünk szemben ülnek, a barátaink. Ez a tudat egy egész sajátos folyamatot indít be: a felé áradó szeretet föl- pezsdíti az embert, ettől elevenebb lesz a színpad, amitől a közönség még jobban beindul, és a láncreakció időnként számunkra is meglepő produkciót eredményez. Az Erkel színházi két bulinak külön érdekessége volt, hogy sikerült megnyerni közreműködőnek Antal Imrét, aki már a próbamegbeszéléseken eszeveszett jó hangulatot teremtett, a bulin pedig könnyesre nevettük magunkat, amikor a Medvetánc című dalban idomárként lépett fel. Láncon vezette be a dal szólistáját, Baracs Öcsit. Míg a mackó produkált, Imre unottan evett egy világnagy zsíros kenyeret, és időnként odacsördített az ostorral, mi meg arról is majdnem elfeledkeztünk, hogy mikor kell kilépnünk a színpadra. Ismét bebizonyosodott, amit már addig is tudtunk: hogy Antal Imre született showman, igazi komédiás, amilyen kevés születik egy évszázadban. Ritka élmény minden előadónak, ha ilyen született tehetséggel dolgozhat egy színpadon. Nekem néha alkalmam adódott a saját szakmám óriásaival is egy műsorba kerülnöm: Stevie Wonder- ral, Bonnie Tylerrel, Nana Mous- kourival... De róluk majd legközelebb. Csepregi Éva Cserbenhagyták az Eddát, de... Attila nem csüggedt Mindazok, akik egybegyűltek március végén a budapesti VSZM közösségi házban az Edda-klub soros összejövetelén, még nem tudták — mert nem tudhatták —, hogy az Edda története egy fordulópontjának lehetnek tanúi: utoljára szerepelt együtt az a csapat, amelyben Pataky Attilán, Gömöry Zsolton és Doná- szy Tiboron kívül a két gitáros Alapi István és Pető Gábor is muzsikált. A két gitáros ugyanis ekkor mutatkozott utoljára Eddásként a közönség és a zenekar előtt. A távozás csendben és titokban zajlott. Senkitől nem búcsúztak, sem a közönségüktől, sem zenésztársaiktól. Nemcsak a rajongók, hanem a zenekar is nagyot nézett, amikor — idegen forrásból, idegenektől értesült a két volt tag külföldre távozásáról. Hogy hol vannak — azóta sem tudni! Hírt nem adnak magukról, senki nem tud semmit... A kiváló gitárosok mindenesetre a lehető legrosszabbul időzítettek, hiszen a május elsejei megjelenésre tervezett új nagylemez hangfelvételei éppen elkészültek, és most kellett volna az eddig felépített reklámkampányt elindítani. Ráadásul veszélybe került a lemezbemutató koncert és a félig már lekötött turné is. Kik legyenek az új tagok? Megtartható-e a május 1 -jei koncert és az utána következő turné? Mi legyen a lemezborítóval (az eredeti elképzelés szerint annak címoldalán a zenekar szerepelt volna..)? Meddig lehet csúsztatni a videóklip forgatását? Ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatták éjszakákba nyúló stábértekezleteken annak a csapatnak a munkatársait, akik az Edda körüli reklámokért, kiadvátette bele magát a munkába. Mindazokat a dolgokat, amelyekre normális esetben 3—4 hónapot kell szánni — most mindösz- sze négy hét alatt kell elvégezni. Ennyi idő állt rendelkezésre az új csapat összeállításához —, hogy a május elsejére ígért Petőfi Csarnok-beli lemezbemutató koncert és az utána következő turné megvalósulhasson. E kevés idő alatt kellett az új tagokat kiválasztani és a koncerteken Még a régi felállásban nyokért, koncertekért stb. felelnek. Szerencsére a ,,nagy karmester”, Pataky Attila egy pillanatra sem csüggedt, s a tőle megszokott dinamizmussal veÚjabb aranyalbum a boltokban, de korántsem csak a nosztalgia jegyében. Az ismert zeneszerző-billentyűs Balázs Ferenc és hajdani együttese a Korái legsikeresebb dalai szerepelnek a válogatáson. Balázs Fecó 1967-től játszott a Neoton együttesben, 1972-ben megalakult a Taurus Ex T. zenekar, majd 1975-ben alakította saját csapatát a Koráit. A zenekar pályafutása során 5 nagylemezt jegyzett, mindegyik aranylemez lett. Ezenkívül Balázs Fecó közreműködésével megjelent három szintetizátoralbum. Fecó 1986-ban az Évszakok című filmsorozat zenéjével szerzett újabb rajongókat, és ugyanakkor kezdi a sitkei kápolnarom felújítását, renoválását. Ennek érdekében több koncertet szervezett a kápolna melletti területen, amely megmozdulásokon a hazai rockszakma színe-java részt vett, s a rendezvényeket a Magyar Televízió is rögzítette. Balázs Fecó és a Korái együttes eddigi pályafutásának méltó összefoglalója a most megjelent aranyalbum, amely lépcsőfoka egy, még idén megjelenő új lemeznek. Az összeállításon 12 dal szerepel, többek között a Homok a szélben. Maradj velem, Évszakok, Kölykök a hátsó udvarból, A kőfalak leomlanak stb. Diszkográfia: A Korái együttes megjelent albumai: 1980-ban Korái I., 1982- ben A túlsó part, 1984-ben Óceán, 1985-ben Korái IV., 1985-ben Nyolc évszak. Balázs Fecó szólólemezei: 1985-ben Regiszter. 1986-ban Best of Bach, 1990-ben Liszt — Szerelmi álmok, 1991-ben Kőfalak, Aranyalbum. Játék az Ómenről Május 29-én Nyíregyházán az Ifjúsági Parkban lép fel az Ómen együttes. Ebből az alkalomból ismét játékra hívunk benneteket a parkkal közösen. A nyeremények: I. két jegy a koncertre, illetve egy lemez (vagy kazetta), II. két jegy, III. egy jegy. Kérdéseink: 1. Kik az együttes tagjai? 2. Mi az együttes első lemezének címe? 3. Melyik együttes volt az elmúlt hetekben az Ómen elözenekara? A megfejtéseket levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe május 25-ig! játszandó kb. 20 dalt begyakorolni, ráadásul, amire az Eddánál mindig nagyon adtak: a színpadi show-t is ezalatt kell kitalálni, megtanulni, begyakorolni... Külön munka e kis idő alatt a megjelenésre váró új nagylemez borítójának áttervezése és elkészítése, valamint a videóklip lefor- gatása. Hogy mindezt sikerült-e ennyi idő alatt végigvinni...? Nos, az Edda-rajongók megnyugodhatnak, sikerült. Az új szólógitáros a százhalombattai Kun Péter, aki valamikor játszott a Sing-Singben, valamint az újjáalakult Pokolgépnek volt rövid ideig tagja. A basszusgitáros Kicska László kísérőzenészként dolgozott eddig. Ebben a felállásban először május 10-én láthatta az együttest a közönség Budapesten. Nem kell azonban sokáig várni a nyíregyházi bemutatkozásra sem, ugyanis május 24-én 20,30 órától az Ifjúsági Parkban szerepelnek a fiúk. Nem azt kapta, amit várt A csodálatos (?) Amerika Gondolom, rajtam kívül is vannak sokan, akik szeretnének eljutni a tengerentúlra! Jó lenne megnézni, hogy milyen is a „híres” Amerika, mely egyelőre számomra csak „térkép”, s nem ismert táj! Viszont tavaly nyáron Nagy Áginak sikerült eljutnia az USÁ-ba. Hogy kerültél az Egyesült Államokba? — A papám testvérei kint laknak, ők hívtak meg. Főként a nyelvtanulás és a munka von-* zott, no meg az, hogy nem jártam még ott! — A repülőút milyen? — Ó... igen, a repülés! Szép volt szállni a levegőben, s bámulni az „alattam” elterülő világot! És persze közben eltelni azzal a nagy kajával, amit ebéd vagy valami más gyanánt adtak! Igazán szörnyűséges emlék! ■— Milyen városokban jártál? — Főleg Detroitban és Cleve- landben! Egyébként ezekben a nagyvárosokban csak a szegények és a betelepültek laknak. Őket hilly-billyknek hívják. Mi a közeli kisvárosokban éltünk.-— Említetted a nyelvtanulást... ■— Igen! Mindkét helyen tanultunk sommer' s schoolokban. (Nyári iskola — a szerk.) Livó- niában két hétig, ahol nagyon jó volt! A tanárok aranyosak, sőt, túl rendesek! Ott tudják, hogy kirúghatják őket! Viszont Cleve- landben tanulni rossz volt, az nem sikerült jól! Három nap után a nővéremmel együtt otthagytuk. — Ezekben a sulikban milyen fiatalok voltak? — Nagyon mulya pofák, nem sok jó fejjel találkoztam! Alig tanulnak valamit! Tananyaguk csak az amerikai és angol irodalommal foglalkozott! Rettenetes a fahumoruk! — Végül is dolgoztál valahol? — Igen, Clevelandben egy pékségben! Nagyon jó volt! — Mi mondható el az amerikai ifjúságról? — Különböző rétegeik vannak. Ilyen például az átlagamerikai. Ók nagyon ellenszenvesek! Nincs közöttük egy igazi „arc" és egyéniség. Ők minél jobban hasonlítani akarnak egymáshoz. Egyforma ruhákban járnak. Ha bementem az áruházba, ott voltak párocskák és szinte egybemosódott az egész embertömeg! A lányok szőkék, vadított, hidrogénezett és dauerolt haj! Ez a réteg nem tetszett! — Mennyit szórakoztál kinn? — Nem olyan túl sokat, mivel 19 évesnek kell lenned ahhoz, hogy bemehess például egy diszkóba. De Clevelandben a Flats-en volt rá lehetőségem, hogy bulizzak. — Mi ez a Flats? — Szóval, ez egy olyan hely, ahol koncerteket tartanak! Egy régi gyártelepből alakították át, melynek maradványai még láthatóak! Szuper az egész, nagyon jól néz ki! Magyarországon ezt nem tudnám elképzelni. Egyébként egy átlagamerikai ide nem jön el. Ide az egyéniségek, a „fazonok” járnak! Egyéni öltözködési stílusuk van, legfeljebb a fekete motorosbőrdzseki az, amit sokan hordanak. Ők nagyon jó fejek, csak elrontják magukat! Ugyanis szinte minden negyedik drogos... De ők tudják! — Végül is milyen az a ,, híres” Amerika? — Nem rossz, de nem bírnék ott élni! Eltér tőlünk az életfelfogásuk, a mentalitásuk. Egészen másnak képzeltem el! Nem azt kaptam tőle, amit vártam! — Mégis, mit vártál? — Egy értelmes, széles látókörű világot, a szabadságot. Általában azt vártam, mint a többi ember. De eléggé silány volt! Sötét, hamburgerfoltos népség! — Tervezed, hogy újra kilátogatsz? — A közeljövőben egyáltalán nem akarok az USA-ba menni! Talán érettségi után egy évre Texasba, nyelvgyakorlás céljá-’ ból. Szeretném „perfekt” tudni az angolt! — De hogy optimistán zárjuk, mi volt a három pozitív dolog, ami megmaradt benned az Államokból? — A biciklizés hegyre fel, majd onnan le. Ez egy volt. Kettő: a regunok. Három: egy szép, szőke, göndör fej! Losonczi Katalin, Mátészalka Az oldalt összeállította: M. Magyar László Gyermekeknek Képes technikatörténet A „Bolond Margit” Hazaiak 1. Lilla—Czigi: Mi van velem? (1.) 2. Éva-Neoton: Az édentöl keletre (2.) 3. Mohó Sapiens: Búcsú (3.) 4. Republic: Szerelmes vagyok (5.) 5. Republic: Repül a bálna (7.) 6. Napóleon Bid.: Kezeket fel! (4.) 7. Bonanza Banzai: Nem érdekel (6.) 8. Bonanza Banzai: 1984 (9.) 9. Azok A Fiúk: Hé, jó tündér (—) 10. Morálisa: Ha én fiú volnék... Külföldiek 1. Kim Appleby: Don't Worry (1.) 2. Jimmy Somerville: To Love Somebody (2.) 3. Torfrock: Beinhart (3.) 4. Madonna: Justify My Love (4.) 5. Bananarama: Preacher Man (5.) 6. Rick Astley: Cry for Help (6.) 7. Chris Rea: Auberge (—) 8. Kim Appleby: G. L. E. D. (—) 9. Dr. Alban: No Coke (—) 10. A-ha: Crying in the Rain (8.) Százötven forintos könyvutalványt nyert Nagy Tünde Nyíregyháza, Gar- gya István Nagykálló, Sándor Szandi Nyíregyháza. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. Beküldési határidő: május 25. A levelezőlapra feltétlen írjátok rá: KM- Slágerlista. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. A lovagkor alkonya a 15. században az ember—ember elleni közvetlen küzdelem háttérbe szorulásával és a tűzfegyverek alkalmazásával kezdődött el. A várak, a maguk erős falaikkal, bástyáikkal, védőtornyaikkal egyre bevehetetlenebbekké váltak, és ezért hosszas ostromlásukra kellett a támadóknak felkészülniük. E folyamat gyorsítását a haditechnika a puskaporral működő várostrommozsarakkal szolgálta. A tüzérség kialakulása volt az oka annak, hogy a százéves háború során VII. Károly francia király hadai egy év alatt (1449—1450) Normandiában 60 angol védelem alatt álló várat vettek be, míg korábban egy-egy vár bevétele egy évet is igénybe vett. Képünkön a genti múzeumban elhelyezett óriási mozsarat, a „Bolond Margitot” mutatjuk be. Hossza 3,04 méter, súlya 16 400 kilogramm, űrmérete pedig 64 centiméter. —-— ■ ^ ^------ — -~ Játék a könyvtárban Oszályunk könyvtári foglalkozást tartott a nagyközségi könyvtárban. Tavaszi verseket, dalokat hallgattunk meg lemezről, majd vetélkedtünk. A könyves környezetben gyorsan ment a munka, miközben a tavaszról, állatokról, növényekről, költőkről gyűjtöttünk írásokat. A legél- ményszerűbb a Ki a legjobb olvasó? játék volt. Kis kártyákat, újságokat kaptunk jutalmul. Sokan még könyvet is kölcsönöztünk. Vígh Tímea, 2. a., Ibrány k Bodnár István É Május 'm Lombozz május éjszaka. nNx; Harmat-kelyhe orgona. Párosával vadnyulak, ^ szaglásszák a bokrokat. K Szirom borzong roskadó. Ezüst lócán Hold anyó. 7$$:. Tocsogtatnák talpukat, ;v::: T bóbikoló bús ludak. ^ Sugár-ingben ég mező. ivx Hűvös az éj, peng a kő. Tüsszögnek a kerten át, nedves orrú kiskutyák. K. A. 6