Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

2 Világranglistás trófea Bakot litt a katalán Nem .üres kézzel tért visz- sza barcelonai otthonába ma­gyarországi kirándulásáról Jose-Luise Terricobras spa­nyol vadász. A megyénkben vendégeskedő katalán a Munkás Vadásztársaság te­rületén öt, a Tangazdaság Vadásztársaság területén há­rom őzbakot lőtt. Ez utób­biak között található élete eddigi legnagyobb bakja, amelyet Nyíregyháza hatá­rában terített le a napokban. Ezen az emlékezetes vadá­szaton Héczei Béla, a Tan­gazdaság Vadásztársaság képviselője és Margitics Fe­renc, hivatásos vadász kísérte 3' .spanyolt, aki megsebezte az állatot, majd izgalmas után- kereséssel sikerült „terítékre hozni” a különleges nagy őz- bákot. A trófea 725 grammos, joggal tarthat igényt arra, hogy a világranglista élmező­nyében foglaljon helyet, ez­zel is tovább öregbítve a ma­gyar vadgazdálkodás hírne­vét. A szakemberek jól tud­ják, hogy 501 gramm felett minden 1 gramm súlytöbblet Héczei Béla kezében jól lát­szanak a trófea méretei. 60 márkát ér, így összesen több mint 12 ezer márkát fi­zet senor Terricobras a MA­VAD RT.-nek, onnan pedig forintban fizetnek a vadász- társaságnak. A trófea méreteit látva nagy a valószínűsége annak, hogy az „év bakja” Szabolcs- Szatmár-Bereg .megyében ke­rült terítékre. Mámor Még mindig a szesz a leg­jobb üzlet. Bizonyítják ezt a gomba mód szaporodó kocs­mák, presszók és az újdon­ságnak számító úgynevezett „palackozott italokat” árusító helyek. Sok-e, vagy kevés ezek­nek az üzleteknek a száma? Mondják, döntsön a piac, a kereslet. Láttam már csőd­be jutott zöldségest, cipőbol­tost, csak presszótulajdonost nem. A feleségek, anyák hi­ába szidják a helyi hivatalt, s felróják, miért adnak ki annyi engedélyt! A jogsza­bály nem ad lehetőséget, hogy a helyi önkormányzat gátat vessen az egyre növek­vő számú kimérőhelyeknek. Sokszor megállapított tény, mi magyarok mennyi szeszt fogyasztunk. Hiába minden felvilágosítás, a statisztika nemhogy javulna, inkább romlik. Érvként elhangzik, hogy azért isznak az embe­rek, mert csak így tudják levezetni a felgyülemlett fe­szültséget, és feloldani a be­léjük „szorult” félelmet. So­kan hivatkoznak az általá­nos rossz közérzetre, a bi­zonytalan jövőképre, s emi­att menekülnek az ital má­morába. Természetesen mindez csak magyarázkodás, a megoldás nem lehet ez! Tudom, sokakban megfo­galmazódik a válasz, — hiá­ba lenne kevesebb italbolt — a felesre vágyó úgyis megtalálja a módját, hogy szeszhez jusson. De mégsem értek azzal egyet, hogy a sok lehetőséggel segítsük őket. Értelmetlennek tartom, hogy egy 1500 lelkes község­ben húsz helyen is lehe’ssen italt vásárolni. Régi vesszőparipám — ha­sonlóan az északi országok­hoz —, komoly adót kellene kivetni az italáruval keres­kedőkre. (dankó) rrai púi A tárgyalóterem be­járatánál két ke­mény pad. Az egyik zsúfolt, a másikon ketten üldögélnek az alperessel. Az egyik vidéki általános iskola igazgatója. A felpe­res és csoportja láthatóan izgatott, feszült a várako­zástól. Az igazgató csöndes szomorúsággal mondja, hogy nincs értelme jót tenni az emberekkel, mert most azok esnek a torkának, akiket egykor segített. A tantestület egy része most a leváltásán szorgoskodik, pedig már csak egy éve van a nyugdíjig. Meghir­dették az új pályázatot, de egyedül ő pályázott. Nem kell a zsíros állás? Hát ak­kor miért ez az egész her­cehurca? A hangszóró a peres fe­leket szólítja, s mindenki megy a tárgyalóterembe. Egy másik településen néhány helybeli lakos erő­szakkal megakadályozta, hogy az önkormányzati testület által kinevezett is­kolaigazgató elfoglalja a munkahelyét. Egymásnak feszültek az ellenérdekű felek, szinte már félni le­hetett. Érvek nélküli indu­latok. A kisváros általános is­kolájában az egyik tanárnő sajátos módszerekkel ne­veli a gyerekeket, egyiket sem ismeri a szakirodalom. Valaki névtelen levelet ír, a polgármester az írógéptí­pus után nyomoz. A tantes­tület pedig felzúdul, több részre szakad. A gyerekek csodálkozó arccal fordul­nak a tanárok felé. A tan­testület kicsapja az iskolá­ból a nevelhetetlen nebulót Nevelje más! Néhány pe­dagógus a nevelési mód szerek hiányosságaira utal, illetve azt mondja, hogy hiányoznak az eszközök. A pofon, a pálca és bot, a fenekes? De hát egyiktől sem lesz jobb a tantestület közérze­te, egyiktől sem lesz jobb a belső harmónia. Nem szűnik meg az áskálódás. az intrika, a rágalmazás. A tárgyalást vezető bíró azt mondja, hogy ezelőtt is voltak ilyen problémák, csak nem kerültek a fel­színre. Mostanra felbáto­rodtak az emberek, szóki­mondóbbak lettek. Nagy öröm. Ha az acsarkodó in­dulat maga alá temeti az emberi méltóságot. Már a görög filozófia megfogal­mazta, hogy minden dolog mértéke az ember. Olyan a világ arca, mint a mienk. A gyerekek a nap egy- harmadát az iskolában töl­tik. Akarva, akaratlanul a felnőtteket utánozzák. Job­ban kellene vigyázni, hogy emberarcúk legyen, ha majd felnőnek. Nagy István Attila Kelet-Magyarország 1991. május 18. Á tisztánlátás ünnepe A kormány nemrég fel­vetette annak a lehe­tőségét, hogy nyilvá­nítsák munkaszüneti nap­nak pünkösdhétfőt. A döntést legtöbben örömmel fogadnák, hiszen a szabad­sággal járó ünnep min­denkit kellemes érzéssel tölt el. De hogy mit is fogunk ezen A napon ün­nepelni, azt talán nem min­denki tudja pontosan. Pünkösd a Szentlélek eljövetelének napja, elne­vezése pedig „Pentecoste” görög szóból ered, mely a húsvétot követő „ötvene- dik”-et jelenti — segít a fogalom tisztázásában La- borczy Géza evangélikus lelkész. — A vallásos emberek korábban is * megtartották ezt az egyházi ünnepet, de most polgárjogot nyert ez a nap. Én támogatom a kormány javaslatát, azért is, mert az emberek elfelej­tettek örülni. Az ünnepek tartalma üres lett, nincs hangulatuk, pedig nagy szükség van arra, hogy ápolni tudjuk hagyománya­inkat, szokásainkat, kellő tiszteletet, méltóságot adva azoknak. A Bibliában „Az Aposto­lok cselekedetei” című rész­ben a Szentlélek eljövetelé­ről így olvashatunk: Egyszerre olyan zúgás tá­madt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, majd lángnyelvek lobbantak és szétoszolva le­ereszkedtek mindegyikük­re. Az apostolokat eltöltöt- te a Szentlélek és különbö­ző nyelveken kezdtek el beszélni úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amit be­szélnek. . . — Jeruzsálemben akkor nagyon sokféle nép jött össze, hiszen a zsidók ha­gyományukhoz híven, ak­kor tartották a termés-ara­tás ünnepét, felajánlották az új búzából sült első ke­nyeret. Ezek az emberek különböző nyelven beszél­tek. így nagy megdöbbe­nést keltett, mikor az apos­tolok kimentek közéjük prédikálni és mindenki ér­tette őket — folytatta a történetet a lelkész úr. — Tulajdonképpen az egyház születésének tartjuk ezt a napot. Ettől kezdve beszélhetünk arról, hogy Jézus ügye egy közösségnek az ügyévé lett. A karácsonyhoz több ter­mészetes és egyértelmű szo­kás, fogalom kötődik, mint például a család, a szeretet. Húsvétkor is olyan hagyo­mányok élnek, amiket hí­vők, nem hívők egyaránt elfogadnak. A pünkösd azonban nehezen megköze­líthető, hiszen hétköznapi életünkben nem nagyon kapcsolódik hozzá hagyo­mány, szimbólum, de amely a tisztánlátás ünnepét je­lentheti a hívő emberek számára. B. G. Épül, nem épül? Autópálya „akadályok” Két, egymásnak több helyen ellentmondó infor­máció jelent meg az elmúlt napokban a Kelet-Ma- gyarországban. Az egyikben Zilahy József, a megyei közgyűlés alelnöke nyilatkozott arról; Siklós Csaba közlekedési miniszter olaszországi tárgyalásai felcsil­lantották a reményt, liogy még 1995 előtt megépül az autópálya a szovjet határig, a vasútvonalat pedig — ha lesz világkiállítás — 160 kilométeres sebességű vo­natok közlekedésére teszik alkalmassá. Néhány nap múlva Kálnoki Kiss Sándor, a közlekedési tárca ál­lamtitkár-helyettese jelezte lapunknak, hogy több he­lyen pontatlan az információ, ezért ő kiigazította azo­kat. Most ismét Zilahy József jelentkezett és a követ­kezőket mondta: — A miniszter titkárával, dr. Gyarmati Péterrel előre megbeszélt program szerint folytattam megbeszélést. Ez teljesen megfelelt az Észak- Magyarország közlekedési rendszerének fejlesztésével kapcsolatos elgondolások­nak. Kálnoki Kiss Sándorral valóban véletlenül találkoz­tunk. őt a téma egy kis ré­szének megvitatására hívta be a miniszter úr titkára. Vele az én problémám ab­ban a tekintetben jelentke­zett. hogy pontosítani kíván­tam a minisztérium által megrendelt. 2000-ig szóló ál­lami közúthálózat-fejlesztési programot. Ebben ugyanis az van, hogy 2000-ig megyénket semmilyen autópálya nem fogja megközelíteni, Tisza- Polgárnál az ezredfordulón az autópálya építése befeje­ződik. — Kálnoki Kiss Sándor ál­lamtitkár-helyettes meg­nyugtatott, hogy ez a terv tartalmazni fogja Szabolcs- Szatmár-Bereg megve autó­pálya-fejlesztési tervprog­ramját is. Közösen egyetér­tettünk abban, hogy olyan autópálya-vonalvezetést kell kialakítani, ami a megye te­rületi súlyvonalán helyezke­dik el, hisz ez nyújt csatla­kozási lehetőséget a legtöbb település közlekedési kap­csolatrendszeréhez és min­den bizonnyal a nemzetközi kapcsolatainknak is ez fog megfelelni. — Az április 24-i Tv-hír- adóban Siklós Csaba minisz­ter úr ismertette a Trieszt— Budapest—Záhony közötti vastúpálya fejlesztését. A konzultáció kapcsán én azt próbáltam erősíteni, hogy a pályaépítés ütemezésénél — amennyiben lehetséges — az első ütem Záhony—Budapest legyen. Azzal indokoltam, hogy ez nagyobb jelentőjégű a magyar gazdaság szem­pontjából. mint a másik sza­kasz, hiszen Budapestről Nyugat-Európa több irányá­ba osztódnak az utasok. Ezen a ponton vitatkorom A tárgyalóteremből Rezesbanda továbbra is az államtitkár- helyettes úrral, amikor meg­állapítja, hogy 1995-ig sem­minemű pályarekonstruk­cióra nem kerülhet sor. — Volt egy harmadik kér­dés. mégpedig hogy kerül mindez kapcsolatba a világ- kiállítással? A félreértések elkerülése végett megismét­lem: nem vagyok híve a vi­lágkiállítás megrendezésé­nek, mert a fejlesztések 90— 95 százaléka tulajdonképpen a Budapest—Hegyeshalom— Rajka, továbbá Budapest tér­sége fogja kapni, bármilyen ígéretet tesznek. De abban sem reménykedhetünk, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gye dönti el: lesz-e világki­állítás vagy nem. Ha lesz, hallatnunk kell szavunkat, hogy ha mi a Szovjetunióval a jövőben is szeretnénk ke­reskedni, akkor a világkiál­lításra érkező szovjet szak­embereket és turistákat egy rossz közlekedési infastruk­túrával nem lehet diszkrimi- nálni. Összefoglalva és befe­jezésül; a térség vasúti és közúti fejlesztése füg­getlen a világkiállítástól, mert a térség gazdasági modernizálásának egye­düli feltétele a kiemelt, magas szintű közle­kedési infrastruktúra. Amennyiben a világki­állítás megrendezése mellett dönt az ország, az természetesen kihat a közlekedési rendszerek megépítésének határide­jére. B. J. Állakó Az ifjú pár csöppnyi gyer­mekével szorongás nélkül élt a peremvidéki lakótelepen. Hosszú évekig kuporgattak. nélkülöztek, amíg megvehet- ték kétszobás lakásukat, most is megvonják szájuktól a jobb falatokat, hogy fizessék az OTP-törlesztést, a kamat­adót, a költségeket. A férjet munkája sokszor elszólítja távoli vidékekre, magára marad a törékeny asszony s a gyermek. A véletlennek, a nagy bajkeverőnek köszön­hetik, hogy kiderült, ottho­nukban hetek óta jogszerűen tartózkodhatna egy idegen ember ... A sovány, sima tekintetű férfi március végén jelent­kezett ki garzonházbeli lak­címéről (élt-e ott valaha is"), és állandó lakosként beje­lentkezett a házaspár laká­sába. Biztosan órákig sétált a zsúfolt lakótelepen, amíg kiszemelte magának. A pol­gármesteri hivatal nem kér­het tulajdonosi igazolást, a személyi igazolvány adatai megegyeztek a lakcím­bejelentőre írottakkal, a fér­fit bejelentették. Amúgy sem kockáztatott, mert a bejelen­tőlapról lehagyták a monda- tocskát, hogy az adatok va­lódiságáért büntetőjogi fele­lősséggel tartozik. S ha a férfi könnyelműen nem hagyja el a személyi igazolványát, a rendőrség pedig nem értesíti „lakcí­mén”, hogy megtalálták, a fiatalok a veszélytelenség boldog tudatában élhetnének tovább. Most reszketnek, mi­re virrad föl a napjuk? A polgármesteri hivatal ugyan kényszer-kijelentkezésre kö­telezi a férfit, ha föllelik va­lahol kies megyénkben vagy Budapest környéki ideigle­nes lakcímén, de addig ki­szolgáltatottak — és nem egyedül. Ékes példa e lidércnyo- másos történet arra, hogy is­meretlenek bejelentkezhet­nek bárki lakásába. Kisebb falvakban, községekben is­merik egymást az emberek, ott hamar fény derülhet a hamisságra. De a megyeszék­helyen még arra sincs mód, hogy utánaérdeklődjünk, ki jelentkezett be lakásunkba tulajdonosként, bérlőként esetleg családtagként. A Nyíregyházi Polgármesteri Hivatal okos számítógépe er­re nem tud megfelelni. Ilyen programja nincs. Vagyis fél­hetünk, amíg lesz és a jogal­kotók cselekednek... Tóth M. Ildikó ÜJ TANMŰHELY. A Zá­honyi MÁV Üzemigazgatóság Pályafenntartási Főnöksége a szakmunkásképzési alapból 1989. év végén több mint 4 millió forintot nyert. Ebből az összegből épült meg a 240 négyzetméteres alapterületű tanműhelykomplexum. A csőhálózatszerelő alapképző, az ív- és lánghegesztő és a kőművesműhely mellett a szociális blokk is — mely öl­tözőt. zuhanyzót stb. tartal­maz — szerves részét képe­zik a létesítménynek. A bünbanda tagjai szinte meg­töltötték a tárgyalótermet. A ró­luk: szóló jegyzőkönyv pedig megtöltött 67 oldalt. Sűrűn gé­pelve. Sok volt a rovásukon. Loptak, raboltak, rongáltak, ve­szélyeztették a közlekedés biz­tonságát . . . Valamennyien fia­talemberek. Leleplezésük előtt Kisvárdán. Rétközberencsen, il­letve Dombrádon laktak. Most börtönlakók. A bűnözők a Kisvárdai Villa­mosszigetelő és Műanyag Gyár területéről elloptak három da- ra4b nagyméretű réztömoöt. A gyefr kára 166 ezer forint volt. A szeszipari vállalat raktárába betörtek, onnan 26 ezer forint értékű márkás italt vittek el. A kisvárdai vízgazdálkodási tár­sulat épületéből egy éjjel réaru- dakat, munkaruhákat loptak. A Kisvárdai Vas- és Gépipari Szö­vetkezet telepéről is kilopták a rezet, 15 ezer forint értékben. A szövetkezetből gépet is loptak. A tetőt megbontva ismét ..meg’áto- gatták” a szeszipari vállalat rak­tárát, ekkor 15 ezer forint érté­kű italt loptak el. Bizonyítottan öt-hat szövetke­zeti és magánboltba betörtek. Több víkendházat is „átfésültek’- és ezekből a házakból mindent magukkal vittek. ami a kezük ügyébe akadt: permetezőgépet, diót, babot, metszőollót. A ba­romfifeldolgozó válla1 attól is rézkábelt loptak. (Talán illene rájuk a rezes banda elnevezés.) A MÁV-tól ellopott rézkábel hi­ánya veszélyeztethette volna a közlekedés biztonságát. Jékén az itaiboltba törtek be. A rendőrségen és a bíróságon változtatgatták vallomásaikat, né­ha egymásra akarták kenni a „balhét”. A bíróság mérlegelésé­nél inkább a súlyosbító körül­mények estek latba. Albók Áron és Albók István 3—3 év börtön- büntetést kapott. A többszörösen visszaeső Csíki Aladárt három és fél év fegyházra ítélték. Csíki Ernő két és fél év fegyházat ka­pott. Varga Elemér büntetése 2 év 8 hónap fegyház. Varga Béla büntetése két és fél év börtön. Ifj. Varga Elemér büntetése másfél év fogház. Lakatos Ele­mér kettő, Csiki Károly egy év börtönbüntetést kapott. Csiki Gábor 8 hónapig ül börtönben. Varga József egy év, Orgcván István nyolc hónap börtönt kénytelen elviselni. A vádlotta­kat jelentős összegű, kártérítésre is kötelezték. Az ítélet jogerős. <n. 1.) Bolhapiac — kirakodó-piac nyílik KISVÄRDÄN június 8-án délelőtt 9 órakor, MÁTÉSZALKÁN június 22-én délelőtt 9 órakor. KERESKEDŐK JELENTKEZÉSÉT VÁRJUK, az üzletek s a kereskedőasztalok korlátozott számú bérbevételére. Jelentkezni Kisvárdán az épülő piacon, a régi vásártéren — a kórház mögött —, s a 321-es telefonon. Mátészalkán a piacfelügyelőnél. Budapesten a Palotai-Bolhapiacon vagy Budapest XV. Súgván Endre u. 21. sz. 1153. Telefon: 1-891-270. „ROLLPACK” Termékelőállító Kft. (2072)

Next

/
Oldalképek
Tartalom