Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-16 / 113. szám
1991. május 16. Kelet-Magyarország 3 Jegyzet Csak sorban! Méz a madzagon T ávközlési világnap lesz e héten pénteken, s miként olvasom a jó hírt: a Távközlési Vállalat ajándékaként ezen a napon napközben is éjszakai díjért telefonálhatunk. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de gyorsan pontosítanék: telefonálhatnak azok, akiknek van készülékük. Mert ugyancsak tudomásomra jut az említett hírből, hogy több mint 300 ezer telefonra várónak kézbesít a közeli napokban levelet a postás, amelyben tudatják: ezután kormányrendelet írja elő a telefonelosztás módját. Eszerint a jövőben a Posta és Távközlési Felügyelet fogja majd ellenőrizni, hogy kik és miért jutnak telefonkészülékhez, s ez a többlépcsős ellenőrzés várhatóan kiiktat minden protekciót. Bizonyára a rendelet megalkotóinak nyomós okuk volt erre a szigorításra. Eddig ugyanis az időrendiség a juttatásoknak csak egyötödében volt meghatározó, a jövőben ez az arány 60—70 százalékra nő. „Kivételezés” — szerencsére — azért ezután is lesz, hiszen, mint a rendeletből kitűnik, minden igényt megelőz a kórházak, a rendelők, az önkormányzatok, a közbiztonságot szolgáló, a közszolgáltatásokat végzők, illetve a gyermekintézmények első telefonja. Ez így van rendjén, ebben aligha talál bárki is kivetnivalót, hiszen egy-egy ily módon juttatott telefon nagyon sok ember érdekét szolgálja, Bi- zonyára a közszolgáltatások régiójában szigorúbb megítélés alá esik a jövőben, hogy mennyiben a köz érdekét szolgálja egy belvárosi manikűrös, vagy a napi ellátásban nélkülözhető egyikmásik butikos igényének a kielégítése. Mindemellett osztanunk kell azt a véleményt, hogy az egészségügy elsőbbségében jó lenne helyet szorítani a soron kívüliségben azoknak, akik magatehetetlen betegek, vagy állandó orvosi ellenőrzésre szorulnak, de általában szegényebb, idős emberek, hiszen ők aligha tudják megfizetni a más úton szervezett telefonfejleszcés égbeszökö költségeit, (a.) A z országnak ez a keleti csücske most a ma Negyedik Báláit keresi. Mert bizony nagyon elkelnének az olyan távolba tekintő ország(rész)- építők, akik csábító ajánlatokkal, kedvező befektetési lehetőségekkel igyekeznének vonzóvá tenni e gyönyörű, ám de szegény vidéket. Mondhatjuk úgy: mézesmadzagot készítenének. Valódi madzagon, valódi mézzel, melyre közel s távolról jönnének a legkülönfélébb vállalkozni akaró és tudó emberek. Az érkezők elégedettek lennének az itt talált „édességgel”, mert azt nemcsak elhúzni akarnák az orruk előtt. Persze örömére szolgálnának az effajta kedvezmények az itt lakóknak is. Hozzájárulna megtartásukhoz, a szűkebb hazában maradásukhoz. Mert bi - zony egyre gyakrabban hallani, s éppen a holnap lehetséges helyi vállalkozóitól, hogy el akarnak menni Szabolcsból. SzatHatféle alapszakmából kapnak képzést a kilencosz- tályos iskolából idekerülő fiúk, s mint elkészült, kiváló minőségű munkadarabjaik (pl. párhuzamsatu, univerzális lemezvágó) igazolták: r.em is akármilyen szinten! És van egyenesági folytatásra is lehetőség, egy magasabb szintű specializáció, természetesen abból, amiből a legjobbak. A legelő- és erdőgazdálkodási ismereteken kívül alapoznak „fás” és „vasas” szakmákból is, állattartási gyakorlatokon vesznek részt (saját marha- és sertéstelepük van), tejgazdálkodási tevékenységet folytatnak, elsajátítják az értékesítés-forgalmazás tudományát is. A praktikum, a hasznosíthatóság, az okos takarékosság és a fegyelmezettség — márból, Beregből. Felszámolva, pénzzé téve mindenüket. „Még ha ráfizetéssel is, de el innen, s irány a Dunántúl, lehetőleg annak is a nyugati határ menti része” — hallottam egyiküktől. Ügy kailikulálta, hogy ha az itteni értékeinek a harmadát el is veszti a lakóhelycserén, akkor is megéri, mert rövid idő alatt utol tudja érni magát. Ott is hasonlóak ugyan a vállalkozások befektetési, adózási feltételei, hisz az is Magyarország, ám korántsem ugyanolyanok az üzleti lehetőségek mint itt. Nagyobb a forgalom a fizetőképes kereslet — ami nemcsak az osztrák turistáknak köszönhető — ezáltal gyorsabban forog a pénz. biztosabban értékesíthető termék, szolgáltatás egyaránt. Amikor egyre-másra halmindenben! A legkorszerűbb gépeken az ifjak saját, leendő gazdaságuk alapszerszámait, bútorait készítik. Ezeket nemcsak hogy hazavihe- tik: ez egyszerűen — kötelező! Nincs nyári „termelési gyakorlat”. Patikatisztaságú gépszerelő képzőben. A két hónapot mindenki otthon tölti, a szülők farmján, pihenéssel, s biztos vagyok benne: munkával. S még valami: Hafendorf - ban is csak a legszükségesebb, de igen jól megfizetett oktatói-vezetői gárda. Az anyagi biztonságérzet garantálja, hogy a szellemi energiák (s a fizikaiak is!) itt teljes egészében arra fordítódtam kezdő vállalkozásokat pátyolgató iniku bátorházak létrehozásáról, talán gondolkodni kellene egy hatalmas inkubátor megvalósításáról. Egy akikora védő ernyőről, ami ezt az egész megyét óvná az oly régóta szenvedett, de soha meg nem szokható rossz időiktől. Mert szükség van egy ernyőre. amely alatt minden életrevaló ötlet, kezdamé- nyezés nemcsak általában vett pártolóra, hanem konkrét támogatásra is talál. Nyilvánvalóan ez a támogatás adómentességet, más esetben jelentős adó- kedvezményt. kedvezményes kamatú és törlesztési idejű fejlesztési kölcsönöket, kiemelt céloknál akár bizonyos pénzbemi hozzájárulásokat jelentene. Ez persze akkora terhet jelentene nak, amire kell: az oktatásra, a nevelésre, az ember- és személyiségformálásra. Hazafelé az úton sokmin- denről szó esett. A baktat csoport — a látottak-hallot- tak friss élményeit ízlelgetve — a „magyar változat” kialakításának lehetőségeit mérlegelte. A szerzett tapasztalatok egyvalamiről mindenkit meggyőztek: nekünk, magyaroknak is vannak remek ötleteink, elképzeléseink, csak a megvalósítás elkötelezettműhely a hafendorfi gazdaségében kell valamivel hatá- rozottabbnak, elszántabbnak lennünk, legyen akár a szakképzés égetően szükséges megreformálásáról, akár másról szó. És még egy „apróság”: az előttünk járó jobbaktól nem szégyen, hanem kötelesség tanulni! Ezt — szerencsére — Baktaloránt- házán már jól tudják. Kállai János az önokrmányzatak számára. amellyel egyedül semmi esetre sem, csakis kormányzati segítséggel lennének képesek megbirkózni. N e szégyenkezzünk bevallani, hogy mi bizony erre az országos segítségre várunk. Nem kell zavartan, szemlesütve kémünik, hisz nem erkölcstelen kivételezésről, kü- lönhségtevésről van szó. Az ilyet mindenütt a világon regionális gazdaságpolitikának, az elmaradott térségek fejlesztésének hívják. Egy ilyen politikával végre valódi kárpótlást lehetne adni, a vállalkozások felvirágoztatása, valamint ezeknek az élet egyéb területeire gyakorolt jótékony hatása révén, minden ezen a tájon élő embernek. Vadásznak a vadászházra A kellemes környezetben lévő sóstói Ózon panzió, és a közelében lévő FEFAG-va- dászház volt megbeszélés témája a napokban. Mint ismeretes, a panzió önkormányzati tulajdonban van, s a Kereskedelmi Szak- középiskola üzemelteti, egyúttal szakmai gyakorlatok színhelye is az Ózon. Most újabb szobákkal bővül, 38 vendég fogadására, színvonalas ellátására lesz alkalmas. A bővítés eredményeként szauna, konditerem, s nagyobb tárgyalóhelyiség is növeli majd a kényelmet. A FEFAG-vadászházat — amelyet most áruba bocsát — szeretné megvásárolni az önkormányzat, ezzel bővítve a kereskedelmi szakközépiskola képzési (és elhelyezési) lehetőségeit, amelynek az iskola az üzemeltetője lenne. Hamarosan felértékelik a házat, ezután történhet meg az adásvétel. Tünet Katasztrófa, botrány, szégyen! E szavakkal verik félre a magyarországi zöldek a vészharangot, ahol csak tudják. Közép- Európa egyetlen ősállapotú fogójáért, a Dráváért. A Dráva-parti őstermészet azért maradhatott meg háborítatlanul, mer 1989-ig határsávnak számított. Ennek a védelemnek vége. Egy olasz—magyar vállalat megkezdte a terület felvásárlását, s már el is készítették egy „nagyszabású üdülőkörzet” terveit^ Jelenleg „érdeklődő nyugati tőkéseket” toboroznak üzlettársnak. Ha egy természeti érték méltó a nemzeti parkká válásra, a Dráva a legelsők között van. S átpofozzák üdülőkörzetté! No igen. Kinek édenkert, kinek pokol. Ösgyep A Kis-Bukót egyre többen ismerik a megyében. Sonkád alatt található, ahol kettéválik az Üj- és a Kis- Túr Csendes, idilli hely, ahol a kispénzű embeiek is jól érezhetik magukat. Tíz-tizenöt egyszerű faház, évszázados tölgyek, tiszta víz, és semmi flanc. Azoknak, akik idejárnak, nem is kell több. Egészen a legutóbbi időkig nem is zavarta a nyugalmukat semmi. Ám a múlt év végén megjelent ott egy hazai bank a maga pénzével, és felhúzott a szerény bungalók mellé egy akkora téglamonstrumot, hogy a vén tölgyek eltörpülnek mellette. Az otromba épület láttán a törzsvendégek csak hümmög- tek, ám amikor a szomszédos füves területen ekével felszerelt traktorok jelentek meg, csendes zsörtölödésük felháborodásba csapott. Mert azok a traktorok nem véletlenül érkeztek: felszántották a jó egyholdas Túr-begyet. A Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet kellős közepén! Igazi ősgyepet már ott is kevés helyen lehet találni, az a begy még közéjük tartozott. Egy Sonkádról kapott üzenet szerint a szóban forgó bank törette fel a gyepet és teniszpályát akar építeni a helyén. Természetesen három méter magas kerítéssel övezve, öklömnyi lakattal zárva. Hogy oda egyszerű halandó be ne tehesse a lábát. Aki örüljön, hogy a vizet nem zárták el előle eddig. Ámbár ... még megérheti azt is. (bg) mm aga sem tudta’ bogy /WB történt, de egészen váratlanul fütyö- részni kezdett. Egy régi slágert vasárnapi cipőpuco- lás közben. Ijedten nézett körül, de már nem szívhatta vissza. Meghallották. — Mi az, apa — rikkantott a fiú —, te fütyülni is tudsz? — Ez aztán a meglepetés? — Apuci ... — csodálkozott a leány —, még sohasem hallottalak fütyülni. Remekül csináltad! Fütyüld el még egyszer azt a dallamot, de olyan vidáman, mint az előbb. Az asszony a takarítást hagyta abba. Törlőronggyal a kezében jött ki a szobából, és úgy nézegetett körül, mintha a füttyöt keresné valamelyik sarokban. r — János, te fütyültél? Korpás János a kezében tartott fényesre kefélt fekete cipót nézte, az orrától a sarkáig pásztázott rajta végig a tekintetével, majd lassan odahelyezte a párja mellé. „Ezek hallgatni fognak ...” — gondolta, és szinte ellágyult, ahogy a két néma tanúra vetett még egy utolsó pillantást, mielőtt felemelkedett a guggolásból. Tóth-Máté Miklós: A fütty — Nem én voltam ... — mondta szigorúan megszokott, kemény torokhangján, és senkire se nézve bement a fürdőszobába. A tükörbe bámult, vakargatta kicsit a borostáit, aztán fogta a pamacsot, és sokáig szappanozta az arcát. Olykor az ajtó felé lesett, hogy talán valaki mégis utánnanyit, és meghazudtolja, vagy azt kérdezi: akkor ki volt? Nem nyitott utána senki. Hiszen amióta ismerték, még sohasem hallották vidáman fütyörészni, és már előttük is elképzelhetetlennek tűnt, hogy ez most megtörténhetett. És ilyen egyszerre, ilyen váratlanul! Egy komoly férj, példás életű családapa, kötelesség- tudó tisztviselő, kombinált buszbérlettel és életbiztosítási kötvénnyel rendelkező állampolgár, aki mindig pontosan tudja, mit cselekszik, miért pont most ne tudná! Ha ő azt mondja, nem ő volt, akkor az egész biztosan úgy is van! Hogy mégis ki volt? Talán a szomszéd, vagy a házmester, esetleg a postás, de lehetett az éppen egy rigó is a közeli parkban. Nem mindegy? De az sincs kivárva, hogy hallucináltak, és nem is fütyült senki. Korpás János szabályos mozdulatokkal szappanozta az arcát. Le, föl, le víz. Le föl, le víz. ügy ahogy tegnap, vagy tíz esztendeje. Csak most valamivel lassabban, és nagyobb távolságokra a megszokottól. És minduntalan az volt az érzése, hogy nem a keze viszi a pamacsot, hanem a pamacs a kezét. És ennek az elszabadult pamacsnak köszönhetően, amikor befejezte, habos volt az egész arca, fel egészen a kopasz fejtetőig. Nagy kerek folt t> az egész. A felismerhetet- lenségig kerek és fehér. Akárha egy nagyra gyúrt hógolyót csaptak volna oda. És ezen az unalmasan fehér tányérképen már valóban nem volt száj, ahonnan egy önfeledt, kamaszos fütty kirakoncátlankodha- tott volna. Mindenki örült Kisvárdán a már évek óta várt felüljáró megépítésének és átadásának. Már több mint egy fél éve zavartalan a közlekedés. De az örömbe üröm vegyült. Sokan kérdezik, miért kellett a MÁV-nak megszüntetni a fénysorompóval ellátott szintbeli keresztezésének közlekedési lehetőségeit? A környéken lakók — a város lakosságának többsége is — úgy vélekedik, az átjárási lehetőséget jó lett volna meghagyni. (Vinczc P.) Galambos Béla A magyar változat Bakttfn (3.) \ Nem másolni, tanulni A tanulmányút Graz közeléből Kapfenbergbe vezetett, egész pontosan Hafendorf gazda- (vagy: farmer)képzőjébe. A fennállásának negyvenedik évét élő iskolában — mint elmondták: az ország egyetlen középfokú gépészképzőjében — nagyjából ugyanazok a pozitív benyomások értek bennünket, mint a „lányiskolában.” A szakoktatásban nálunk is megcélzott, széles alapú sokirányú képzés előnyeit itt a gyakorlatban is láthattuk.
