Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-15 / 112. szám
1991. május 15. Kelet-Magyarország 3 Mit ér a kárpótlási jegy? Szénosztályozó épül Eperjeskén A kellően ki nem használt eperjeskei átrakó pályaudvaron, a vasérccsúszda szomszédságában több mint 50 milliós beruházással szénosztályozó épül. Két kisvárdai szövetkezet, a generálkivitelező Épitö- és Szerelőipari Szövetkezet az építési munkákat, illetve a működéshez szükséges energia- hálózat kiépítését végzi több mint 32 milliós költséggel. A vasipari szereléseket a Vas- és Gépipari Szövetkezet dolgozói építik mintegy 13 millió forintos költséggel. Az évi egymillió tonna szén osztályozására alkalmas rendszert a tervek szerint május 31-én adják át. V. P. A magyar változat Baktán (2.) Ötletek Ausztriából Szövegelés ÖNKRITIKA „Az egyetlen, amit szívesen csinálok az, amikor autóbuszra szánhatok, és elutazhatok, mert eltávolít a filmesinálástól". F. Fellini, filmrendező IJESZTŐ JÖVŐ „A peresztrojka legnagyobb lélektani sokkját nem a munkanélküliségtől való félelem jelenti, hanem az, hogy valóban dolgozni kell. Az emberek, itt ugyanis hozzászoktak a semmittevéshez, s ahhoz, hogy a legszükségesebb dolgokhoz így is hozzájuthatnak.” A. Jakovlev, szovjet politikus SÜKET VILÄG „A legjobb lenne, ha az egész világ ránk bízná pénzének megőrzését. Mi luxemburgiak úgysem szökhetünk sehová.” J. Santer, miniszterelnök PÁLYAKORREKCIÓ „Én nem voltam Szad- dam Huszeinnel. Szaddam volt velem.” J. Arafat, a PFSZ vezetője HELYZETJELENTÉS „A brit munkáspárt pontosan tudja, hogy mi ellen, csak azt nem tudja, hogy mi mellett harcoljon.” J. Arden brit publicista gyermekápolás tudnivalóit, s a precizitást jelzi: külön fehérnemű- és ágyneműkezelési ismereteket is szereznek. A remek gépekkel, eszközökkel felszerelt műhelyekben (pl. mini sütőüzemük van, ahol a búzaőrléstől a maguk sütötte kenyér illatának be- szippantásáig mindent ta- pasztalatközelben, gyakorlatban élhetnek meg) a „készítsd magad — magadnak!” — jelmondat az irányadó. Saját tervezés A büszkén viselt formaruhát is maguk tervezik, szabják és varrják, de a pulóverek, mellények is saját ké- szítésűek. Csaknem minden percüket kitölti a tanulás és Hűveit háziasszonyok Az egész dologban az a bizonyos szemléletváltás a legszimpatikusabb! Az elmélet és gyakorlat legaktuálisabb igényeinek próbálnak megfelelni, érthető tehát a felfokozott érdeklődés. A lánytanulók egy jelentős része eddig is csak áthidaló megoldásként választotta (?j a gimnáziumokat, s nem kevés esetben hagyta abba bevég- zetlenül. Ez az új oktatási forrna viszont, anélkül, hogy ábrándokkal áltatná a diákokat, meg tudja oldani — nem többet, nem keveseDbet! — az intelligens, sokaldalú, gyakorlati dolgokban jól eligazodó nők képzését. Ök, a családokon kívül a munkaerőpiac legkeresettebbjei is lehetnek majdan. Persze, mondhatják a maliciózusan fogalmazók: majd ők lesznek újgazdagék modernizált Édes Annái, vagy kissé enyhítve a rossz szájízt — az elektronizált háztartásokhoz igazodott házvezetőnők. Mit tagadjuk, az egész szisztéma végkifejletében ez is benne van, sőt: lehetőségként — függetlenül a szervezett oktatástól — már megvolt eddig is. Találkozási pontok A tapasztalatgyűjtő utazás második stációja a Graz közeli Haidegg (Ausztria) gazd- asszonyképzője volt, azaz, mint ahogyan Weiss asszony, az igazgatónő mondotta: a Karfiolspecialitás készül a haideggi háziasszonyképző kiválóan felszerelt tankonyhájában. felkészíteni a lányokat-asszo- nyokat. Az önállóság a szlogenjük legfontosabb szava, s erre hangolják az elméleti és gyakorlati képzést. A kilencven lány — közöttük kétha- zánkbeli is — kollégiumi „zártságban” él, de a cselekvés mozgásszabadsága, a hihetetlenül sokszínű — nem rákényszerített! — belső programok mindenért kárpótolnak. És a tantárgyak rendjét is úgy alakították ki, hogy minden számításba jöhető, a kulturált életvitelhez majdan szükséges részterület helyet kapjon benne. A lányok zenét is tanulnak, részt vesznek úszásoktatásban, elsajátítják a viselkedéskultúra, az életvitel-vezetés, a háztartás- tan (gazdasági ismeretek), a a munka, s mégis — mondta Kiss Noémi, aki Zircről, érettségizettként került Hai- deggbe — jó és hasznos itt tanulni, élni, dolgozni. Pedig ez az iskola nem olcsó mulatság! A kétezer schillinget meghaladó havonkénti tandíj (ebben a gyakorlat során felhasznált anyagok költségei is benne vannak) a mi zsebünkhöz mérve igencsak magas. Az viszont, amit érte kapnak — beleértve az elkészíteti, hazavihető holmikat is — tudásban megtéríti a befektetést. Következik: Nem másolni, tanulni. Kállai János A baktaiak figyelme éppen ezekre a pluszokra összpontosult, s nem is titkolták: ha nem is pontosan ugyanígy, mint Kenderesen, ők is megkezdik a háziasszonyképzési 1992-től, bár tudják: meglehetősen feltételigényes dologról van szó, hiszen pl. a sütés-főzési gyakorlathoz tankonyha szükségeltetik. És még nem is beszéltünk a varrodai ismeretekről, vagy az egészségügyi-ápolási gyakorlatokhoz szükséges felszereltségről. (A kendere- sieknél ez utóbbi tűnt a leg- kielégítőbbnek.) De ne feledkezzünk meg az elméleti oktatásról sem! Az „attrakció” ugyanis nem az, hogy a lányok előbb-utóbb meg tudják főzni — mondjuk — a saját ebédjüket (ezt anyuka mellett is szépen meg lehetett tanulni valamikor!), hanem elsajátítják a helyes otthoni gazdálkodáshoz legszükségesebb számítási ismereteket, a beosztás, a célszerű takarékosság mesterfogásait. lányoknak szervezett mező- gazdasági szakiskola. Más feltételek, mint Kenderesen, s érthetően: részben más célok és tartalom, de a bakta- lórántházi delegáció itt is a találkozási pontokra, az átvehető megoldásokra koncentrált. A két korosztályra (tízennégy-tizenhat évesek és tizennyolc—-harminc év közöttiek) szervezett oktatási program kétéves, ill. kétszemeszteres (az érettségizettek esetében). A fő célkitűzés — látszólag — igen egyszerű: önálló háztartásvezetésre JEGYZET Egy kaptafa K iáltás süvít egy emeleti ablak védelméből: „Hány osztályod van, hé?!” A kis őrvezető legszívesebben elharapná a nyelvét, de a regula az regula, „egy, kettő, egy”, „beszámol” a mögötte kacsázó újoncoknak. Azok persze röhögnek. Egyformán. Arctalanul. Nekem még tetszett is annak idején a piros kendő—fehér ing kombináció. Volt valami, ami közösséget teremtett köztünk, ami bizonyos kapcsolatot jelentett. Aztán a seregben töltött hónapok megutáltatták velem az egyformaságot, az uniformizáltságot. S most idegenkedve nézem, hogy az „egy eszme” alól „felszabadult” nemzet polgárai miként menekültek, s bújtak el az „előre gyártott elemekből” húzott falak mögött. Hogy a falaknál maradjak. Szidtuk a dobozházakat, ezeket az égig érő fiókosszekrényeket. Ahogy gombamód nőnek, szürkén, megkülönböztethetetlenül. S mit teszünk ma? Bár a lapostető helyett már a cserepes dívik, de egész utcák épülnek ugyanarra a kaptafára. Mint a barakksorok a város peremén. Nincs ötlet? Vagy egy terv így többet hoz? Nem lesz egysíkú a városkép? Az felér egy szegénységi bizonyítvánnyal, hogy ha az épületek közti harmóniából csak a legprimitívebbre, az egyformaságra vagyunk képesek! De ez nem csak a tervezők hibája. A miénk is. Ritka, kinek új házán nem barnán kuksiznak az abiakszemek a fehér kőporral körítve. Mert most ez megy, meg jobb nem jut az eszünkbe, ez a szokás. Ugyanilyen természetességgel vesszük fel a divatpaneleket, ruhástul, modorostul, életmódostul. Ezekből áilítgatjuk össze a magunk kis hatvan-hetven évét, s csodálkozunk, hogy előbb-utóbb már csak kényszer- pályák léteznek: Mert leszoktunk arról, hogy a válaszokat magunk adjuk, mindig kere-í sünk egy jól bevált módszert, egy jól bevált pózt, mivel a probléma kezelhető. Nézem a tavaszi langyban korzózó lánykát. Lebegő, remegő fekete-fehér álom. Egy pillantást érdemel csak. De holnap már csak egy lesz a sok közül. Semmi nem marad utána. Egy halvány kép sem, amely megőrizné azt a piciny „mást”-t, ami bizonyítja, hogy nem futószalagról potyogunk le, hanem egyszerinek és megismételhetetlennek teremtettünk. Ha mindenki Bécsbe rohan, rohanunk mi is, ha a szomszéd a szóját is szójával eszi, akkor nálunk a csigaleves zabpehelyből van, ha az újgazdag módi azt kívánja, akkor a barna bőrdzseki, a trottyosra fogott nadrág nem szakad le rólunk. Haladunk a korral. De úgy, mintha valaki valahonnan „beszámolna”: „egy, kettő, egy”... (tapolcai) Érték- és időállóság MÉG NEM TUDJUK MILYEN LESZ az az államkötvény, amely mint kárpótlási jegy már ott él a köztudatban. Hallunk viszont véleményeket, részben az értékpapírról, másrészt a felhasználhatóságáról, de leginkább az a beszédtéma, hogy ki kaphat, és értékben mennyit kaphat, ha annak idején kárpótolják. Természetesen kiki saját lehetőségeivel számol, egykori birtoikívek, hagyatéki papírok, kisajátítási határozatok, sőt megváltási összegek alapján oszt és szoroz. Sok a kérdés, még- több a kérdőjel. Miután ebben a témában az arra illetékesek még nem nyilatkoztak, a spekulatív találgatásoknak nem lenne értelme. Egy azonban biztos, ha már államkötvényről van szó. annak meg kell felelnie számos követelménynek. Mindenekelőtt a papír minőségére. a grafikai megoldásra, a kötvény méretére és nem utolsósorban a kötvény hamisítathataitlanságára gondolhatunk. Egy többezer forintot érő kárpótlási jegyet már csak azért sem szabad silány papírra, könnyen utánozható grafikával és eljárással nyomtatni, mert a silányság, a rossz minőség bizalmatlanságot kelt. Ezért valószínű, hogy a kárpótlási jegy anyagában és kivitelezésében hasonlatos lesz a bankj egyekhez. MÄS kérdés azonban A KÖTVÉNYÉRTÉK és időállósága. Miután tudjuk, hogy a törvény alapján föld esetében egy aranykorona 1000 forintot ér, így ha valakit tíz kataszteri hold kisajátítása, kollektivizálása, elidegenítése (mindegy, hogy minek nevezzük) miatt kárpótolnak, úgy ha a 10 kataszteri hold együttes aranykorona értéke száz, akkor 100 ezer forint jár a kárvallottnak. Már most annyi jár ma, de az idő múliik. A törvény szerint az igénybejelentésre 90 napjuk van az érintetteknek. Ezt követi majd az igazoló eljárás, illetve a hitelesítés és az elismerés. Lesznek vitás és peres ügyek, fellebbezések és ki tudja mi még. KÖZISMERT A FORINT INFCÄLÖDÄS A. Sajnos a forint az elmúlt évben 12 hónap alatt több mint 30 százalékot vesztett értékéből. Ha ez az üzem továbbra is megmarad, de ha még mérséklődik, akkor is az egy aranykoronáért járó ezer forint csak névleg lesz ezer, de valójában mint érték 700 vagy 750 forintot fog jelenteni. Minél tovább tart tehát a kárpótlási jegy kibocsátása. a kárpótoltak kifizetése, annál inkább veszít az államkötvény a reálértékéből. Ezt senki sem szeretné, de azt sem, hogy a kárpótlási jegy átváltása a törvény szerinti lehetőségek szerint például életjáradékra, ingóság- visszaváltásra hosszadalmas és körülményes legyen. Az idő ebben az esetben is sürget. Lesz tehát a kárpótlás és lesznek a kárpótoltak. Van aki azt jósolja, hogy néhány ügyeskedő ezen is meggazdagodhat majd arra spekulálva. hogy akinek sürgősen kell majd a pénz, az kötvényeit áron alul fogja kínálni. Sokan lesznek a sürgősen eladók és ha a törvény engedi, lesznek az említett felvásárlók is. Az infláció és a szükség szorítása tehát egy olyan nem kívánt piacot hozhat létre, amelyre leginkább azok fizethetnék rá, akiknek szociális szempontból azonnal szükségük lenne a kárpótlási elégtételre. A KÄRPÖTLÄS MILLIÓKAT, a megyében is százezreket érint. Sokan valami jóban, valami jobban reménykednek. Adja az ég, hogy ez a remény valóra váljon és minél előbb, annál jobb. Úgy váljon valóra a kárpótlás és úgy boldogítsa az érintetteket, hogy amiről az írásban szó esett, csak feltételezésnek bizonyuljon. És végül még egy válasz egy konkrét kérdésre. A kárpótlás az 1949 júniusi határidőtől számít és akkor a földmérés értékegysége a kataszteri hold volt, illetve négyszögöl. Most viszont hektárról és négyzet- méterekről beszélünk. Ez a tényeken nem változtat. Osztás, vagy szorzás kérdése az egész. Egy kataszteri hold 1180 négyszögöl volt, azaz 5755 négyzetméter. Egy hektár viszont 10 ezer négyzet- méter, kateszteri holdra osztva ez 1 egész 737. A földnek aranykorona értéke van és ez a lényeg. Egy adott területen akár hektárban, akár kateszteri holdban jelzik az aranykoronát, egy és ugyanaz. Nem a terület nagysága, hanem a föld minősége, milyensége, közgazdasági elhelyezkedése volt annak idején az aranykorona-ér lék meghatározója. Egy hektár aranykorona értéke tehát annyival több, amennyi egy kateszteri hold és egy hektár négyzetméterben kifejezhető különbsége. Seres Ernő
