Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-14 / 111. szám

1991. május 14. Kelet-Magyarország 3 Üj, 1780 négyzetméter alapterületű üzemcsarnokban, jó munkafeltételek mellett gyártják a húszlábas boxkonténereket a Mezőtrade Systems Rt. mátészalkai gyárában. Az itt ké­szülő termékek jói értékesíthetők Európán kívül Amerikában is. (Elek Emil felvétele) A közgyűlés kezében a jövő Angol diagnózis Szálkán Hogyai) tovább? Váltás a DEMISZ-nél FELFÜGGESZTETTE ed­digi alapszabályát a DE- MISZ, s most ideiglenes alapszabály szerint működik a szervezet. Ezzel a lépéssel tulajdonképpen a szövetség politikai értelemben lezárt­nak tekinti a DEMISZ közel kétéves tevékenységét. Többek között ez a hatá­rozat született az ifjúsági szervezet 3. országos értekez­letén, amelyet a napokban rendeztek meg Tatán. A ta­nácskozáson részt vettek a SZABISZ képviselői is. Mint Zsoldos Ferenc, a SZABISZ ügyvezető elnöke elmondta, az elmúlt 15 hónap értékelé­sét, illetve az új alapsza­bályt vitatták meg a küldöt­tek. j Az üléáen a résztvevők utaltak arra, hogy a DE­MISZ olyan tagszervezetek együtteseként működik, ame­lyek a közéletiség mellett szabadidő-szervezést, kultu­rális- és tömegs portszolgál­tatásokat vállalnak. Mivel azonban a tagszervezetek vagy csak az egyik, vagy a másik, vagy mindhárom te­vékenységgel egyszerre fog­lalkoznak, így összetartásuk nehéz. Az eddigi alapszabály ezt a működést nem tudta átfogni, s ezért vált szüksé­gessé a váltás. AZ IDEIGLENESEN elfo­gadott új alapszabályba be­leillik mindenfajta tevé­kenység, valamint az alap­szabály biztosítja a tagszer­vezetek teljes önállóságát. Az értekezlet következő for­dulóját ősszel rendezik meg, akkor döntenek a végleges alapszabályról. Addigra ugyanis a tagszervezetek is eldöntik, hogy melyik tevé­kenységi formát tartják fon­tosnak, s akarnak-e egyálta­lán a DEMISZ-hez csatla­kozni. Tulajdonképpen a „Hogyan tovább?” kérdésére szeretnék megtalálni a vá­laszt az őszi ülésen a fiata­lok. A SZABISZ a közéleti sze­repvállalás mellett nem akar elszakadni a kulturális és szabadidős tevékenységek folytatásától sem. Megyénk városaiban, faluiban ugyan­is a szövetség szerint a mű­velődési házak, sportegyesü­letek egyelőre nem tudnak teljes mértékben eleget ten­ni a fiatalok igényeinek. Amíg az önkormányzatok nem találnak hatékonyabb megoldást, addig ragaszkodik valamennyi tevékenységéhez a SZABISZ. A SZABISZ a DEMISZ- nek is a tagja kíván lenni, hiszen egy olyan szervezetről van szó, amely az egész or­szágot átfogja, s így sok kap­csolatteremtésre ad lehető­SÁaat.. A magyar változat Ilak tán (1.) Háziasszony- és farmerképzés A Mátészalkai Finomkötött Részvénytársaság dolgozói rossz hangulatban, felfokozott érdeklődéssel várják, hogy május elején megjelenjenek a gyárban az angol érdekelt­ségű Ernst and Young Bonitas Gazdasági Szaktanácsadó és Könyvvizsgáló Rt. szakemberei. A szakemberek mindenre kíváncsiak, „átvilágítják” a szatmári könnyűipari üzemet, aztán döntést előkészítő tanácsokat adnak. Tanácsaiktól is függ több száz ember sorsa ... átvilágítás közben, vagyis végső döntés előtt hozzányúl­nak a létszámhoz, vagyis le építenek. Hiba, hogy a veze­tők nem egységesek. A köz­gyűlés után tekintélynek ör­vendő, egységes vezetést aka­runk.” Az iskolák szerkezeti és tartalmi általakulása, még sok tétovasággal körülövezve, mégiscsak megindult. Különösképpen igaz ez a szakképzés irányváltásaira, hiszen az élet, a változó gazdasági struktúra, a tulaj­donviszonyok átrendeződése előbb-utóbb lépéskény­szerbe hozza a szakképző intézményeket. országot, s ha kell, átlépik az országhatárokat is egy-egy jó ötlet felszippantásáért. Ta­pasztalatszerző kőrútjaikon oda látogatnak el, ahol már élő kapcsolataik alakultak ki, ahol van mit tanulni, látni. Kirilla Béláné igazgató ma­gyarázattal szolgál a fentiek­re. Mindenekelőtt arról szól, hogy április 11-én az elha­lasztott közgyűlés döntött ar­ról, hogy egy külső cégnek megbízatást kell adni a gaz­dasági, műszaki, vagyis egy komplett átvilágításra. A vizsgálódó szakemberek mindenekfelett a működőké­pességet veszik nagyító alá — hangsúlyozza az igazgató asszony. Felmérésük utá'n egy tanulmányt készítenek. A ta­nulmány birtokában újabb közgyűlést hívnak össze, vár­hatóan június második felé­ben. S a közgyűlés dönt az üzem jövőjéről. A jövőről, vagyis a négyszáz dolgozó és a kétszáz tanuló sorsáról. Bérbe adják Vajon milyen döntés vár­ható? Az itteniek közül töb­ben tippelnek, jósolnak, va­lós és rémhíreket röpítenek fel. Nos, mi várható? — kér­dezzük a kényelmes irodá­ban az igazgató asszonyt. Íme a válasza: — A legvalószínűbb dön­tés, hogy kisebb létszámmal, kisebb helyen dolgozunk majd a jövőben. A kisebb hely azt jelentheti, hogy eset­leg az irodák és az üzemré­szek bizonyos hányadát ki­ürítjük és átadjuk, bérbe ad­juk, vagy eladjuk. Persze az volna a jó, ha pár év múlva termelésfelfutás esetén tud­nánk itt terjeszkedni. Csak annyi bizonyos, hogy 1991 második negyedévére a ka­pacitásunk 92 százaléka né­met bérmunkával le van köt­ve. Dolgozunk az átvilágítás alatt is, ám közben kisebb létszámleépítésre is sor ke­rül. Ez a bérmunka nem igé­nyel ekkora létszámot. Érthető, hogy elsősorban jó néhány adminisztratív dol­gozó széke inog. Több „ki­segítő” fizikai dolgozótól is meg kell majd válni. F» ■ *» » ro: a minőség Annak tudatában lépünk be a hosszú üzemcsarnokba, hogy a gépek mellett és a szabászaton dolgozó lányok és asszonyok állása egyelőre stabil, ök is tudják, hogy csak egyelőre. De hát ki lát itt előre akár csak fél évre? Az üzemben, a halkan zúgó gépek közt Kujbus Ferencné termelésvezető magyarázza, hogy ezt a termelő létszámot már mindenképp meg kell tartani, akármilyen is legyen az új szervezeti forma. Hogy érvelését érzékeltesse, mu­tatja a csarnok végében so­rakozó működőképes, de nem üzemelő gépeket. Felhívja a figyelmet arra, hogy „foghí­jas” a csarnok, kellő meg­rendelés esetén akár ötven- nel is több varrónő is tudna itt dolgozni. S ami lényeges — teszi hozzá — az, hogy most csak egy műszakban termelnek a korábbi kettő helyett. A raktárba érve egy mu­tatós blúzt vesz kézbe a ter­melésvezető és ezt mondja: — Ilyen bonyolult munká­val járó szép terméket csak januártól tudunk csinálni. Erre a blúzra madeirát és csipkét is.varrnunk kell. A német megrendelő technikusa minden héten két nap itt van, tanácsokat ad és ellen­őrzi a minőséget Jó,’ hogy dolgozóink tanulékonyak, jó értelemben magukénak vall­ják a gyárat. A minap sür­getett egy határidő, ezért 4 óra után vagy negyvenen még bent maradtunk és fél tízig dolgoztunk. Bizonytalanság­ban A hangulatról, az elvárá­sokról is faggatjuk a terme­lésvezetőt. Mint mondja, jog­gal bosszantja a dolgozókat, hogy az elhalasztott közgyű­lésen a vezetők nem hoztak azonnali döntést, így újabb hetek telnek el bizonytalan­ságban. Végül szó szerint ezt mondja Kujbusné: — Az sem kizárt, hogy át­világítás után felszámolták a gyárat. Reméljük, erre nem kerül sor. Jó volna, ha a vagyonügynökség, vagy más elintézné, hogy üzemünkért ne kelljen évi tizenegymillió forint bérleti díjat fizetnünk a pestieknek. Jó volna, ha maradnánk és a következő években több megrendelés után visszacsalogatnánk a létszámot. Az asszonyok kórusban pa­naszkodnak, de kérik, hogy egyikük nevét se írjuk le. Panaszuk lényege: „Rosszul döntöttek két éve, amikor részvénytársaságot hoztak létre, más szervezeti forma jobb lett volna. Nem szeren­csés és nem is logikus, hogy Kevés a pénz Munkáját megszakítva mondja Lippé LÁszlóné var­rónő: — Tavaly _ veszteségesek voltunk. Ez év elején akado­zott a termelés, kényszerpi­henőre küldtek több fizikai dolgozót. A bérmunkának örülünk, de ez nem végleges megoldás. Azért sem, mert magas a norma, kevés a fi­zetés. Száz százalékhoz napi 70 mandzsettát kellene készí­tenem, de csak 40—45-öt tu­dok készíteni. Az illetékes vezetőknek jobban fizető, nem néhány hónapra, hanem hosszú távra szóló munkát kellene keresni. Igaza van a varrónőnek. Ám kérdés, hogy hol és mi­kor lehet ilyen munkát ta­lálni. Nábrádi Lajos A helyi-területi igények­hez jobban igazodó, a szük­ségleteket hangsúlyozottab­ban figyelembe vevő okta­tásra természetesen rá kell hangolódni: az iskolának, a tanároknak és a diákoknak egyaránt, s ha a feltételte­remtés rögös útjait nem Is lehet másodlagos dologként kezelni, a szemlélet gyökeres megváltoztatását meghatá­rozónak kell tekinteni. Ért­hető, hogy az új helyzetben azok az iskolák fognak előnyre szert tenni, melyek­ben a „fejek forradalma” gyorsabban, s mi több: ötlet- gazdagabban zajlik le. Második szakma A baktalórántházi mező- gazdasági szakmunkásképző­ben — úgy tűnik — vala­mi nagyon megpezsdült az utóbbi időkben. Létszámgon­Ballag az unokám amjmegmondorn magának őszintén, álmomban sem gon- Iw/M doltam volna, hogy ilyen szép lesz. Kitűnően volt *w megrendezve, az a szép park, a sok-sok virág, az a rengeteg ember... örülök neki és hálát adok érte a Teremtőnek, hogy 76 éves fejjel megérhettem ezt a szép napot, az unokám ballagását. Ezért is jöttem el a fiamék- hoz már két nappal ezelőtt, hátha tudok segítsni valamit a készülődésben. De hiába kelek én már reggel 5 órakor, mint otthon, nincs itt mit csinálni. A vendégeknek az ét­teremben terítenek, mert itt a fiaméknál nem férnénk, pedig nem kicsi ez a ház... így aztán gyorsan leseprem a járdát és kész. Ebben a csepp kertben tennivaló nincs. Nem úgy, mint otthon.' Tudja ott van a nagy udvar, a kert a 40 termő almafával, hát azt gondozni kell. Igaz, most disznót nem hizlalok, aprójószágot sem tartok, ki győzné ezt a drága tápot. Meg nem is nagyon vagyok ráutalva. Már 11 éve, amióta a feleségem meghalt, egyedül élek a portámon. A napközi­ből hozom az ebédet, meg a bolt is közel van és az az igazság, nem múlik el két hét úgy, hogy valamelyik fi­am, vagy a lányom haza ne ugrana. Hányszor hívtak már, de hogy hagyhatnám én itt a fáimat, meg az otthonomat. Mert tudja, jó itt, de én nem ebbe a nagy fényességbe nőttem fel, én már csak otthon érzem jól magam. Amikor elvégzem a tennivalót, kiülök a ház elé a padra és elné­zegetem a jövő-menőket, vasárnap meg a kártyázókat... Mondják is néha: — Jó dolgod van, Károly! — Azt per­sze már elfelejtették, mennyit küszködtünk az asszony­nyal, míg a három gyermeket felneveltük, taníttattuk őket, meg is állja a helyét mind a három... Most meg már jönnek az unokák. Bizony, örül az ember szive, ami­kor így együtt látja a családot és ilyenkor arra gondol, hogy a következő ballagásig majd csak elszalad valahogy az az egy év... Mester Károly csaholci nyugdíjas szavait a kisvár­dal Bessenyei György Gimnázium ballagási ünnepsé­gén lejegyezte: A. I. dokkal ugyan sohasem küz­döttek, a növénytermesztő gépész profil egysíkúságát azonban egyre szűkösebbnek érezték. Ezért két évvel ez­előtt — egyéni elképzelések alapján — indították a mező- gazdasági gépszerelő képzést, mégpedig úgy, hogy az idén végző, ún. „negyedik” évfo­lyam tanulói már második szakmát is kapnak egy vál­lalkozói típusú felkészítés keretében. Újabb kísérlet Céltanfolyamok, többlet­vizsgák növelik a tanulás terheit, de megéri, mert az itt szerzett végzettséggel vél­hetően könnyebb lesz majd munkába állni. Ez év őszétől újabb kísérletbe kezdenek, egyedi tanterv alapján vág­nak bele a mezőgazdasági gépészképzésbe. Lépéseik megtervezettek, váltásaik nem előzmények nélküliek. A többfrontos át­törésről szőtt terveik koránt­sem az álmodozások szintjén mozognak! Hasonlóan az egykori mesterlegények vi­lágmegismerő útnak eredé- seihez, nyakukba veszik az Közepesek sikerei Április végén is autóbusz­ba ült a tantestület, s első­ként Kenderesen néztek szét, a volt Horthy-kúria épületé­ben székelő rokontintéz- ményben. Kenderes nem a világ közepe, s az itteni me­zőgazdasági szakmunkáskép­ző sem az élvonalhoz tarto­zik. Hát akkor — kérdezhe­tik — miért éppen ide kel­lett elutazni? A magyarázat egyszerű: a manapság oly di­vatosnak hangzó gazdasz- szony- vagy háziasszonykép­ző itt már realitás. Kétéves képzés keretében oktatják a jövő profi háziasszonyainak a széles körű elméleti és fő­ként gyakorlati tudnivalókat. Már a mostani, első évre is elsöprő' mértékű volt a túlje­lentkezés, s a „nulladik” la­pos felvételi végeredménye egy negyvenkettes osztály­létszám lett. Bár a felvett ta­nulók zöme a közepesek kö­réből jött, ne gondolja senki, hogy a. tudomány emiatt a fakanálforgatásra korláto­zódik ! Következik: ötletek Auszt­riából. Kállai János Pillanatkép a baktalórántházi szakmunkásképző intézet előtt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom