Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-11 / 109. szám
1991. május 11. HÉTVÉGI MELLÉKLETE 5 Y Hétvégi int&rfű ^ dr. Kiss Lajossal, a megyei bíróság elnökével Az igazsagszolgaltatasrol Dr. Kiss Lajos, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság elnöke Tarcalon született 62 évvel ezelőtt, május 27-én ünnepli születésnapját. 1954 óta él a Nyírségben, azóta bíró. 1955- töl vezet bíróságokat, először 3 évig a Nyírbátori Járásbíróság, majd 18 évig a Nyíregyházi Járásbíróság első számú vezetője volt. Ezután 5 évig a megyei bíróság büntető szakos elnökhelyettese, majd 1982 szeptemberében a megyei bíróság elnöke lett. Rendhagyó módpn nem a dolgozószobájában beszélgettünk, mivel kiszorult onnan. Oka prózai: a központi fűtés szerelése utáni állapotokkal magyarázható. A fúrást-faragást a festés követi, hogy megfelelőbb, rendezettebb körülmények között végezhessék munkájukat a bíróságon dolgozók. Bizony, ráfér az épületre a szépítés, felújítás! • Elnök úr! Gyakran halljuk az igazságszolgáltatással kapcsolatban, hogy kevés a bíró. Megyénkre igaz-e ez a megállapítás? — Nyolcvanhat álláshellyel rendelkezünk Szabolcs- Szatmár-Bereg megyében, ebből 74 betöltött, a 75. betöltése most van folyamatban. A többi sem azért üres, mert nincs rá jelentkező, hanem azért, mert sok fogalmazónk van, akik rövid időn belül leteszik a szakvizsgát, mely után kineveztethetjük őket. Így — elvileg — hamarosan minden álláshely végzett bíróval lesz betöltve. Kívülről is fogadhatnánk embereket, de — ,,az én gyerekem a legszebb" mondás jegyében — szívesebben alkalmazzuk azokat, akik itt, helyben szereznek tapasztalatokat, akiket megismertünk már. Addig is tudjuk hibáikat faragni, szolidságra, szorgalomra nevelni őket. A bérrendezés előtt is vonzó pálya volt ez, nem küzdöttünk létszámgondokkal. • Azért az ügyvédi pálya vonzóbb, látványosabb, több pénzt ígérő és sikerorientáltabb, mint a bírói — legalábbis a közvélemény szemében. Nem gondolja? — Nem mondom azt, hogy aki a bírói hivatást választotta, az eljegyezte magát a szegénységgel, de biztos, hogy ő vonzónak találja ezt a pályát. A női bírák számára pedig bizonyosan vonzerőt jelent az otthon való felkészülés lehetősége, hiszen így valóban azt a napszakot használhatja fel a munkára, amikor a legjobban tud alkotni. • Nem ritkán tapasztaljuk azt, hogy elég hosz- szú idő telik el, míg az ítélet megszületik. Mi ennek az oka? — Külön kell választani a büntető és a polgári ügyeket. Az előbbiek nagy részében nyomozati anyag készül, viszonylag gyorsan lehet ezután tárgyalni és döntést hozni. Csak akkor húzódik el, ha a vádlott szökésben van, illetve lakcímén nem található. Ilyenkor körözését, illetve lakhelykutatását kell elrendelni. Hónapok telhetnek el, míg a vádlottak beiaézhetők vagy elővezettethetők lesznek. • Ez mennyiben zavarja a bírók munkáját? — Többször fel kell készülnie ugyanabból az ügyből, mert hónapok múltán már nem tudja pontosan felidézni a peranyagot. Ez természetesen pluszidőt és fáradtságot igényel. Egy bíró havonta körülbelül 60 ügyben tárgyal, aminek legalább felét kénytelen elnapolni... • Hálátlan feladat.. — Nehéz pálya a bíróké, állíthatom, hogy a jogászi munkák közül a legnehezebb. Nagyon termékeny az a jogtanácsos, aki havonta legalább 10 pert indít. Egy bíró, vagy a bírói tanács általában havi 20 ügyben dönt. S ezekre fel kell készülni, tárgyalni kell, s az ítéletet elkészíteni. v • Az igazságszolgáltatás részesei a népi ülnökök, akik meg- illetve újraválasztása a közelmúltban lezajlott Az országban több helyen is elhangzott: veszélyben a bíráskodás, mert nem sikerült feltölteni az ülnöki létszámot, s ez gátolja a hatékony munkát. Megyénkben van-e ilyen probléma? Mi egyáltalán az ö feladatuk, keil-e ellátásához szakképzettség? — Nálunk a városi, a munkaügyi, és a megyei bíróságokon is sikerült megválasztani a népi ülnököket. Nem követelmény, hogy szakértelmük legyen, de helyes, ha nagy élettapasztalattal rendelkeznek, ha megfontolt, józan gondolkodású emberek, hiszen csak így tudják igazán segíteni a szakbírók munkáját. Az ülnökök részt vesznek a tárgyalásokon, s ha úgy látják, pótkérdést tesznek fel, hogy teljes részletessséggel tárják fel az ügyeket. Az ítéletet a bíróval közösen hozzák meg, utóbbi köteles minden tájékoztatást megadni részükre, hogy kellően közreműködhessenek a határozat meghozatalában. Előfordulhat, hogy a két ülnök leszavazza a bírót, aki az ő döntésük szerint hirdeti ki az ítéletet, s legjobb tudása szerint indokolja is azt. • Ebben az esetben tehát az ülnökök által kívánatosnak tartott mértékben büntetik a vádlottat. A tudatlanság, esetleg a szakértelem hiánya miatt nem okozhat-e jogi gondokat, nem hordoz-e magában buktatókat a szavazás eredménye? — Vannak egyes ülnökök, akik az adott területen szakértelemmel rendelkeznek, például a fiatalkorúak ügyének tárgyalásán az egyik pedagógus. A bírói gyakorlat azt mutatja, hogy nincsenek kirívóan enyhe vagy súlyos ítéletek, ritka, ha valamelyik ülnök, vagy a szakbíró különvéleményt ír az ítélethez. A három ember rendszerint közös, együttes döntést hoz. • A közvéleményt időnként felháborítja egy- egy bírói ítélet, intézkedés, mert a tett súlyához képest feltűnően enyhének tartják a büntetést. Például a tárgyalásig szabadon enged a bíró egy veszélyes bűnözőt, aki aztán újabb súlyos bűncselekményt követ el. Vagy: egy késelöt, aki szintén büntetett előéletű, s a tudósítás szerint szó nélkül szúrt meg két embert, csak pénzbüntetésre ítéltek, eléggé nevetséges módon. Mi az oka az enyhekezűség- nek? — Elöljáróban le kell szögeznem: a büntetés kiszabásának gyakorlata, az ítélet helyessége vagy helytelensége a jogászok körében is vita tárgyát képezi. — A büntetéseket úgy kell megállapítani, kiszabni, hogy az szolgálja a megelőzést, az elkövető személyiségének javítását. De: nem lehet olyan megtorló jellegű, ami szinte elviselhetetlen terhet jelent az elkövetőre, s ne büntesse túl súlyosan ezáltal az elkövető családját sem, különösen ha az illetőnek kiskorú gyermekei, vagy más, rászoruló családtagjai vannak. — El kell mondanom azt is, hogy a legtöbb országban az elsődleges a pénzbüntetés. Volt időszak, amikor a lakosság arányához mérten Magyarországon többen töltötték szabadságvesztés büntetésüket, mint például Olaszországban. Problémaként vetődik fel az is, hogy zárt körülmények között nevelünk szabad életre. Ha a társadalom védelme, az elkövető megjavítása a bíróság szerint csak szabadságvesztéssel valósítható meg, úgy ezt választja a bíróság. Hogy mikor helyes egy ítélet és mikor nem, azt csak az indoklás, illetve a teljes iratanyag áttanulmányozása után lehet viszonylag biztosan megállapítani. — A sajtóban megjelenő kis terjedelmű tudósítások félreértésekre adhatnak okot, mert nem tartalmazzák azt a teljes anyagot, amelyet a bíróság — ítélkezése alapjául — elfogadott. Ilyen ügyekben alaposabb tájékoztatás szükséges, hogy az állampolgár megértse, s ne tartsa se túl enyhének, se túl szigorúnak. Például valaki ellop egy zsák krumplit, tettenéri a mezőőr, dulakodás, tettlegesség követi — az eset rablásnak minősül, 3 évet is kaphat az illető, különösen, ha többszörös visszaeső. Ugyanakkor a jóval nagyobb értékre elkövetett sikkasztás büntetése enyhébb, elkövetésének módja, körülményei miatt. E példa révén csak azt kívántam ábrázolni, hogy a büntetés kiszabása során figyelembe kell venni a körülményeket, melyek a törvény keretein belül enyhíthetik vagy súlyosbíthatják annak mértékét. • Ha feltűnően enyhe ítélet, indokolatlannak tűnő szabadlábra helyezés bírói tévedésre utal, mi a következménye? Követi-e felelősségre vonás? — A városi bíróságokon első fokon tárgyalt büntetőügyek ellen felmentésért vagy enyhítésért fellebbezéssel élhetnek a vádlottak és védőik, súlyosbításért az ügyész vagy a magánvádlók. Ilyenkor a másodfokú bíróság foglal állást, s mivel azt három bíró alkotja, a tévedés lehetősége majdnem kizárt. Az első fokon jogerőre emelkedett ügyekben panasz vagy egyéb jelzés alapján mód és lehetőség van arra, hogy a törvényes büntetés kiszabása érdekében a legfőbb ügyész vagy a Legfelsőbb Bíróság elnökének indítványára a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálja azt, s ha törvénysértőnek találja az ítéletet, úgy vagy megváltoztatja, vagy hatályon kívül helyezi, és visszaküldi az eljárt bíróságnak újabb eljárás lefolytatására, a megfelelő büntetés kiszabását kérve. Ha valaki nyilvánvalóan sorozatosan téved, úgy természetesen felvetődhet alkalmasságának kérdése. Egyébként egy vélt vagy valós bírói tévedést nem követi azonnali felelősségre vonás. • Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében milyen a bírók szakmai alkalmasságának megítélése? — Az ítélet hatályon kívül helyezése nagyon ritka, mert a fellebbezés folytán legtöbbször ki lehet küszöbölni az elsőfokú döntés hibáit. Ilyenkor a megyei bíróság hozza meg a törvénynek megfelelő ítéletet. A polgári pereknél gyakoribb a pótbizönyítás, de énnek révén, illetve a peranyag újraértékelésével ki lehet javítani a tévedéseket. Elvétve fordul csak elő, hogy a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás során megváltoztatja a másodfokú döntést. Megyénk ítélkezési gyakorlata megfelel az elvárásoknak, a törvényességi követelményeknek. • Vannak, akik azt vallják, hogy egyes, a szavakat jól forgató ügyvédek a gyilkosból is ártatlan bárányt faragnak, melyhez a bírók is partnerek olykor. Ön hogyan vélekedik erről? — Az ügyvédnek kötelessége az igazság felderítéséhez hozzásegíteni a bíróságot. Közöttük is lehetnek olyanok, akik egy adott ügyben felkészültebbek, s jobban felszínre tudják hozni azokat a körülményeket, melyek a vádlott mellett szólnak... • Félnek-e a bírók az elítélt vagy annak családja bosszújától? Befolyásolja-e ez döntésüket? — Nem jellemző, hogy megfenyegetik őket, s az sem, hogy az elítéltek hozzátartozói úgy viselkednének, hogy félniük kellene. Nem elsősorban rájuk, hanem az őket feljelentőkre, társaikra, a terhelő tanúkra haragszanak. • Talán ezért is tapasztaljuk a „nem láttam, nem hallottam semmit” vallomást oly gyakran. Hogyan befolyásolja ez az önök munka ját? — Nehezebb a tények felderítése. Sokszor a fele bemondják a tanúk nevét, esküdöznek, hogy azok majd bizonyítják állításaik igazságát, aztán mégis a fent említett mondat hangzik el a bíróság előtt. Az előfordul, hogy egy eseményt-más-más ember különféleképpen lát, érez, ad vissza, de őket nem nevezhetjük hamis tanúnak csak azért, mert benne másképp rögződött a cselekedet, mint társában. A tények szándékos elferdítése ritkán tapasztalható. • Humánusnak nevezhető-e az igazságszolgáltatás, a bírói gyakorlat hazánkban? — A többszörösen visszaesők elbírálását kivéve a törvény maga is humánus. Keretei között, és az enyhítő szakaszok alkalmazásával mindig ki lehet szabni azt a büntetést, amely szolgálja a társadalom védelmét és az elkövető nevelését. • Másképpen is megkérdezem: nem túl humánus-e? — A sértett oldaláról sokszor annak tűnhet. Mindenki érzékenyen reagál, ha valaki a testi épségét veszélyezteti, vagy az anyagi érdekeit sérti, abban kárt okoz. • Korábban említette, hogy több országban gyakran alkalmazzák a pénzbüntetést, különösen első bűntény esetében. A magyarországi viszonyokat ismerve nálunk ez nem hiszem, hogy túl célravezető lenne, mert a bűnözők egy része nem éppen jó anyagi körülmények között él. A büntetés összegét így valószínűleg újabb bűncselekmény elkövetéséből fedezi majd... — Az utóbbi évek ítélkezései azt mutatják, hogy a mostani bírói gyakorlat alapvetően nem rossz, bár nyilván lehet rajta finomítani. A szabadságvesztésen és a pénz főbüntetésen kívül egyéb lehetőségek is állnak a bírák rendelkezésére, így például a végrehajtásban próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés, emellett a pénz mellékbüntetés, vagy a javító-nevelő munkára ítélés, a vagyonelkobzás, a foglalkozástól való eltiltás. • Mennyire mondható függetlennek a bírói testület? Kitől független egyáltalán? — Tartalmában nem jelent átállást a korábbi időszakhoz képest, mert a bírót a törvény szerint eddig is függetlennek kellett tekinteni az ítélkezési tevékenység során. • Valójában is az volt? — Sarkosan fogalmaznék: a bírói függetlenség tartalmában azt is jelenti, hogy az illető elég képzett kell legyen ahhoz, hogy függetlenségét megőrizze és befolyásoktól mentesen tudjon ítélkezni. Az más kérdés, hogy a felügyeleti vizsgálatok során korábban felszínre hozott vezetői vagy felsőbb vezetői álláspontok nem sértették-e a bírói függetlenséget... Elég, ha csak arra utalok: egy időszakban rendre szigorúságot kértek tőlünk, aztán rendszeresen közkegyelmet hirdettek... • Mit hozhat a jövő? — A bíróságok és a bírák előtt álló feladatok növekednek. A cégbíróságok megszervezése és működtetése sok problémát vet fel. Hamarosan meg kell szervezni a közigazgatási bíráskodást, ennek érdekében az Igazságügyi Minisztérium megkezdte a szükséges feltételek biztosítását. Ha nem kampányszerűen érkeznek az ügyek, úgy az elvásároknak meg fogunk felelni. Ami aggaszt: a nyugdíjbizonytalanság. Mindenféle mendemonda kering az új nyugdíjszámításról, s nálunk nyolc olyan bíró dolgozik, aki „benne van a korban”. Ha hirtelen itthagynának bennünket, nem örülnék. Nem azért, mert nem lenne, aki helyünkre lépne, de szaktudásuk, tapasztalatuk hiányozna... • Köszönöm a beszélgetést. Kováts Dénes cwintm, lassan szétzilálódik az a közoktatási és köz- művelődési intézményi háttér, amely az elmúlt évtizedek alatt jól-rosszul, de működött. Nem akarom én visszasírni azokat a korszerűtlen formákat, amelyek összezsugorították a kreatív szellemet, megkötötték a kezdeményezők' kezét. Azt sem gondolom, hogy nincs szükség a változtatásokra. De azt sem hiszem, hogy ezeknek a változásoknak a rendszerváltás jegyében kell csupán körvonalazódniuk. A politikai töltésű indulatok sohasem abba az irányba befolyásolják a változásokat, amelyekkel a szakma is teljes mértékben azonosulni tudna. Ha sokan vitatták is a népművelés szakma jellegét, mondván, hogy a szóban benne foglaltatik valamilyen erőszakosság is, az mégis kétségtelen: a népművelők sok olyan közösségi együttlétformát teremtettek meg az elmúlt évtizedekben, amelyek nélkül sivá- rabb lett volna a falun vagy a városban élők élete. Mostanában talán már kevesebbet beszélünk az identitástudat kialakításának fontosságáról. Nem mintha minden rendben lenne ezen a területen. Egyszerűen mással vannak elfoglalva azok, akik ebben a kérdésben is tehetnének valamit. Fontos-e azt tudatosí- ! tani, honnan jöttünk és hova tartunk? Kik vagyunk, és mitől lettünk ilyenek? Milyen hagyományok ölelésében és szorításában élünk? Sok minden lehet ezeknél fontosabb: a munkahely, a lakás, a kenyér. De amikor magára marad a lélek, s szorongató magá- ; nyából kiutat keres, sikertelenül próbálkozik, j ha nincs vele tisztában hol és kik között ke- | resheti embermagánya társtalan szomorúsá- -J gának a feloldását. Mert hiányoznak azok a közösségek, amelyek megadhatnák ennek a lehetőségét. Már és még nincsenek. Aggasztó hírek érkeznek arról, hogy az önkormányzatok — gazdasági gondjaik miatt — lemondanak intézményeik egy részéről. Eladják, jobb esetben kiadják őket. Csak hát a bevétel szinte nyomtalanul eltűnik, felszívja a homok. S ha valaha javulnak a gazdasági feltételek, lehetne szó a fenntartásról, de akkor már nincs épület, s a népművelőket is elsodorta a megélhetés szele. Mindig felbőszít, ha azt olvasom: sok mindent kell még tennünk, ha Európába akarunk jutni. A másodrangú állampolgárrá sllányított ember gondolkodása ez. Elfogadjuk, hogy mi Közép-Kelet-Európában nem vagyunk olyan értékesek, mint társaink arrébb, Nyugat-Eu- rópában. Ezért tudtunk csak Trabantot gyártani, meg ilyen életminőséget megteremteni. Nem vagyunk olyanok. Föl kellene egyéneit sednünk, visszanyerni emberi méltóságunkat. Ezért is lenne nagy szükségünk arra, hogy ne vesszenek el a közművelődési in- | a tézmények, ne menjenek szét a tánccsopor- Ü tok és más öntevékeny együttesek, amelyek i nem tudnak megmaradni tagjaik forintjaiból, mert szükségük van az állami mecenatúra | valamilyen formájára. Nem efelé haladunk. Valakik azt akarják elhitetni, hogy a kultúra önfenntartó lehet. A ; i színház, a könyvkiadás, a film önfenntartó lehet. Lehet, de az már nem rólunk szól, abból már nem lehet a gyökereinket kitakarni. Az már legfeljebb arra jó, högy másod rangú ■ világpolgárrá váljunk. A hatalomért vívott harc kereszttüzében van az oktatás is. Valóban nagy szükség van arra, hogy a régóta követelt iskolai megújulás végre megtörténjen. A tanulók tudásának fel kell zárkóznia az európai igényekhez. . Amellett, hogy nyitott személyiségű diákokat ; vár a társadalom az iskoláktól, azt is reméli, j hogy előbb-utóbb ezen a területen is kialakul | a versenyhelyzet. Az évtizedeken át pusztán I; a deklaráció szintjén maradt tudás iránti igény végre a valóságban is több pénzre, t jobb életkörülményekre lesz átváltható. Kivo- ] nulnak a politikai és osztályszempontok aZ' ■ oktatásból, átadva helyüket az egyetlen mércének: a teljesítményképes tudásnak. Átalakul az iskola. Ennek egyelőre csak :-i. személyi konzek- | venciái varrnak. »! Jelentkeznek az eddig ,,elnyomot- || fák", részüket kérik a hatalomból. I Pedig azoknak a t ballagóknak, akiket figyelő szemek kísérnek ma és holnap, szükségük lenne arra a hitre is, hogy a tudásra alapozható egy egész élet. Nagy István A ttila || Kelet, A Magyarország
