Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-11 / 109. szám
1991. május 11. Kelet-Magyarország 3 Főiskolások sikere Tudományos munkát végző főiskolai hallgatók és tanáraik számára adtak fogadást csütörtökön délután a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán az intézmény vezetői, a Tudományos Diákköri Tanács és a Diákönkormányzat. Az összejövetelen a XX Országos Tudományos Diákköri Konferencián résztvevőknek mondtak köszönetét, és fejezte ki elismerését a főiskola vezetősége. Volt is ok a dicséretre, hisz a nyíregyházi főiskola hallgatói rendkívül eredményesen vettek részt az országos tudományos diákköri konferencián. A mozgalomnak is nevezhető diákköri konferenciát kétévenként rendezik meg. Célja, hogy azoknak a hallgatóknak, akik az átlagosnál alaposabban és mélyebben szeretnék ismereteiket bővíteni, a pedagógiai és szakmai ismereteket elsajátítani, lehetőségük nyíljon a tudományos munkára, illetve a végzett munka országos szintű megmérettetésére. A tanárképző főiskolán az idén mintegy 200—250 tehetséges diák vállalkozott ilyen munkára. Ez a főiskolai hallgatók tíz százalékát jelenti. Külön öröm, hogy az intézet tanszékeinek összes diákköre képviseltette magát a versenyen. A feldolgozott témák ennek megfelelően változatosak és sokrétűek voltak; a vízgazdálkodástól a számítógépes hibajavításig szinte minden szakterülettel foglalkoztak a hallgatók. A lelkes munkának meg is lett az eredménye. Mint Barabás László, a TDT elnöke elmondta, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola a felsőfokú intézmények mezőnyében kiemelkedően a legjobbnak bizonyult. A benyújtott pályamunkák közül 25 szerzett díjat, kilenc dolgozat első, négy második, hat pedig a harmadik, illetve negyedik helyezést szerezte meg. Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy a főiskola hallgatói más országos szakmai versenyeken is jól szerepeltek. így a sárospataki anyanyelvi vetélkedőn egy tanítóképzős, míg a közelmúltban az éppen Nyíregyházán tartott számítógépes vetélkedőn két matematika szakos hallgató is díjat nyert. Megérdemelt volt tehát az ünnepi hangulat és a dicséret. Az eredményesen szereplő diákokat a diákönkormányzat pénzjutalomban részesítette. b. i. Lavórba, nagyfazékba, hordóba gyűjtik a padláson a vizet Zongh Jánosék Nyíregyházán a Széchenyi utca 17. alatt. Teszik mindezt annak dacára, hogy évek hosszú sora óta reménykednek a tető eredményes megjavításában. Azért kell hangsúlyozni az eredményt, mert javítás többször történt, ám rettegnek a lakók az esőtől, ilyenkor éjszakai ügyeletet kell tartania a családnak, mert az esővízzel teli nagy edényeket lecipelik a lépcsőn a második emeleti lakásba. Az Innovációs Centrum Park Nyíregyházán Hások gazdagságában a magunkét Hiába élnek itt majd félévszázada — még 1943-ban költöztek ide, és itt vészelték át a háborút, — idegőrlő háborúskodás közepette telnek a napjaik. Miért és meddig — erre próbáltunk választ keresni. Iratok dzsungelében A történet éppen nyolc esztendeje kezdődött azzal, hogy az akkor 45 éves ház teteje beázott. A lakók szóltak az IKSZV-nek és 83. június elsején a vállalat akkori illetékes osztály-, és csoportvezetői válaszoltak: a tetőbeázást csak teljes átfedéssel lehet megoldani. Egy év múlva újabb levél erősítette meg a korábbi szakvéleményt, azúttal az akkori főmérnök írta alá: summáza- ta ugyanaz, ha a hibát nem lehet kijavítani, a teljes átfedés szükséges.. Évek múltak, a tető csak nem védte a felső szinti lakót a beázástól. Egyik bejelentés a másikat követte. Közben, mint sok más bérlakás esetében, a Széchenyi utca 17. alatt, is törték a fejüket a lakók az ingatlan megvásárlásán. A nyolcvanas évek végére az állami lakások karbantartására, felújítására korábban kiutalt központi pénzek elfogytak, ezért hiába ítélt jogosnak korábbi vállalati vezetés bizonyos felújításokat, javításokat, egyszerűen nem jutott rá pénz. A tető teljes felújítása 650 ezer forint lenne, a Zonghék lakása fölött ennek a tetőnek a fele található, s mivel 320 ezer forintot nem tudnak rákölte- ni, a vállalat a tetőrész megjavítását, a bádogszegély kiigazítását, foltonként palacserét, esetleg a palázás alá fólia elhelyezését és egy szigetelőlemez felrakását vállalta. lár, vagy nem a garancia? Múlt év októberében már bíztató levelet küldött nekik a volt tanács: rövid határidőn belül megszüntetik a beázást. ígéretet tett nekik még az azóta nem ott dolgozó IKSZV-igazgató, a már szintén másutt lévő egykori tanácselnökasszony és a dohányjövedéki főtiszt családja hitt a magasrangú hivatalnokok szavának. Ez év januárjában összeszedték megtakarított pénzüket és Zongh János és felesége, valamint a velük élő asszonytestvér, Bravik Zoltánná egy összegben kifizette a kétszobás lakás vételárát, a 610 ezer forintot. — Jártak itt szerelők az elmúlt télen, de bár egyáltalán ne jöttek volna! — háborodik fel Bravik Zoltánná. — Már ittasan jött ide az ács, és mondhatom, nem mestermunkát adtak ki a kezükből. Ügy hallottuk, hogy két év garancia jár a tetőjavításra, de nekünk már négy hónap után újra beázott. Palákat raktunk a „megjavított” tettő alá. A legutóbbi javítást végző Lakszer kft. ügyvezetője, Tassy András szerint: — Az IKSZV megrendelése alapján, az általuk megjelölt technológia szerint szurkospapírt tettünk a tető alá. Miért csak négy hónap múlva ázott be ismét? Noha volt korábban csapadék bőven. Ezeregy oka lehet az ismételt beázásnak. Szerintem nem garanciás ez a javítás. A tető — alulnézetben. A most már társasház közös képviseletét ellátó Nyírgesztor kft. ügyvezető igazgatója, Vinginder Tibor felajánlotta: — Kiküldünk egy vállalkozót, hogy javítsa meg tisztességesen a tetőt. Ameny- nyiben még mindig elégedetlenek lennénk az általunk megbízott szakember munkájával, a bírósághoz fordul- ' hatunk Zonghék ügyének képviseletében. Becsületbeli ügy Hlatky Attila, az IKSZV megbízott igazgatója becsületbeli ügynek tartja a tetőjavítást: — Mint korábbi állami bérlakás most már tulajdonosai, sajnos, csak ígérgetéseket kaptak. Bár miután a lakók megvásárolták az ingatlant nem sok intézményes kapcsolatunk marad. Az állami támogatás megszűnt, a lakhatás alapfeltételét, a száraz lakást ennek ellenére jogosan követelik. Mindent el fogunk követni a gyors javítás érdekében. A történet itt napokig tartó esőzéssel, a lakók idegeskedésével és reménykedésével folytatódik. Már senki nincs a helyén a korábban ígéreteket tett vezetők közül, csak Zonghék tartanak ki. Lavórokkal és immár tulajdonosi meggyőződéssel, hogy egyszer tényleg tető kerül a fejük fölé. Tóth Kornélia A közelmúltban mutatkozott be az üzleti köröknek és a sajtó munkatársainak az Cszak-magyarországi Innovációs Centrum (Park) Részvénytársaság, melynek nyíregyházi képviselete is van. Egyebek között érdekessége a cégnek, hogy az 1947. utáni időszak első klasz- szikus részvénytársasága. További három első hellyel is büszkélkedhet, mert ez az első hazai szakkülkereskedelmi, bróker- és tőzsdealapító vállalat, mely nem budapesti, hanem vidéki központú (Miskolc). Dr. Csornai Zoltán vezér- igazgató elmondta: a vállalkozói modell lebegett az alapítók szeme előtt, midőn megalapították az XCP-t, céljuk — állami pénzeszközök híján — az volt, hogy az „apró pénzek” koncentrálásával segítsék elő a vállalkozások létrejöttét. Pedig egy utcai pádon, egy Dr. Csornai Zoltán vezér- igazgató. szál aktatáskával a kézben kezdődött működésük ... A kezdetekkel szemben — amikor a számítástechnika, a kutatásfejlesztés, a tanulmányok készítése jelentette a fő profilt — mára 44 féle tevékenységi kör jellemzi munkájukat —, 36 országgal vannak külkap- csolataik. Több száz kft. létrejöttében működtek közre, jelentős a külkereskedői és a banki tevékenységük. Hiteleznek, többnyire azon vállalkozásoknak, amelyek az elsődleges forrástól (bankok) nem kapnak. Eredményességüket mutatja, hogy az idén 20 százalékos osztalékot tudnak fizetni részvényeseinek. Arra a kérdésre: mit várnak a megyétől, s mit várhat a megye tőlük; a vezér- igazgató így felelt: — Az itt működő képviselet felkészült szakemberekből áll, európai színvonalú infrastruktúra, technikai háttér jellemzi lehetőségeiket. Innen Magyarország bármely pontja könnyen elérhető, miként a világ is. Tevékenységünkkel tudjuk segíteni a megye' vállalkozóit, mi pedig azt várjuk, ők éljenek ezekkel a lehetőségekkel. Gazdagodjanak, ez a mi gazdagodásunkat is elősegíti — így egyre magasabb szinten tudjuk egymást szolgálni. Ez szemléletmódunk lényege. E filozófiába jószolgálati tevékenységünk is beletartozik : külföldi ösztöndíjakkal, alapítványokkal és sok egyéb módon tesszük ezt. * Katona Miklós a helyi képviselet munkájáról adott tájékoztatást. Megtudtuk, hogy első vidékiként — 1988 januárjában — kezdte meg munkáját a nyíregyházi képviselet. Az elmúlt év derekán kerültek megfelelő körülmények közé, a Szak- szervezetek Házába. Fő profiljuk a külkereskedelem, konkrét üzleti kapcsolatban állnak angol, kanadai, német, egyesült államokbeli, holland, francia és skandináv cégekkel, s a volt szocialista országokkal is. Elsősorban mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeket, emellett ipari alap- és nyersanyagokat exportálnak és importálnak. Jelentősek banki szolgáltatásaik is (hitel, tőzsde, értékpapír, lízingelés). A részvénytársaságon belül elsőként a nyíregyházi képviselet végez ingatlanlízingelést. Közreműködnek külföldi tőke behozatalában. Céljuk a magyar ipar fejlesztését elősegítő tevékenység — ez hosszú távú prog- ■ ram —, emellett olyan feladatokat végeznek, mely révén meg tudják teremteni ennek anyagi alapját. Szakembereik négy világnyelven tárgyalóképesek, ez nagyban elősegíti az ő — s a hozzájuk fordulók — munkáját. (kováts) 5 ötétedés után, elhagyatott helyen szűzlány és öregasszony, pénzes ember és nyugdíjas — ne járjon. Sajnos az ilyen helyeken *s vannak buszmegállók, és a ritka járatokra néha egyedül várakozik az ember. Es akkor odamegy hozzá egy rosszarcú, lomposan öltözött alak, és megszólítja: — Bocsánat. Most jöttem ki a börtönből. Köztörvényes vagyok. Nem tudna kisegíteni egy százassal? Mi a teendő ilyenkor? Ha van nálunk pénz, akkor gond van, ha nincs — még nagyobb. Aki előveszi a pénztárcáját, annak vége. Kikapja a kezéből, leütheti, elveheti az összes pénzét. — Higgye el uram, nekem sincs egy fillérem se. Most is bliccelni fogok. Jöjjön, potyázzunk együtt — próbálkozhatunk naiv módon. — Nekem sincs fiacskám, de tudok kölcsön adni egy buszjegyet, — lehetünk még naivabbak. Kísérletezhetünk a szolidaritás érzésének felkeltésével: „Tudom milyen az ilyenkor. Én is nemrég szabadultam Baracskáról. Nekem sem adott senki. Azóta is munkanélküli vagyok. Nem tud valami jó bulit, ahonnan szerezhetnénk egy kis lóvét?” Kiabálhatunk rögtön segítségért, — hátha az útonálló megijed és elfut. Vagy leüt, hogy elhallgattasson. Ha felkészültek vagyunk, előhúzhatunk ilyenkor egy rádió adó-vevő készüléket, vagy egy ahhaz hasonló szappantartót és beleszólhatunk: „Halló központ. Itt állok a Sötét utcai megállóban, és egy úr molesztál. Fekete dzsekit visel, haja göndör, fekete ...” — ha az útonálló nem elég elszánt — elszalad. Blöffölő ember nyugodtan állhat előtte ... — Nézze jóember, én nem hordok magamnál készpénzt. Előkapja a buszbérletét — látja itt a hitelkártyám, erre minden bankban fizetnek, de csak nekem ... Azért az megnyugtatóbb, ha van pénz nálunk, és fizetünk. Aki meg akarja alázni az útonállót az pórul járhat. Ügy kell átadni a kért összeget, hogy közben ne sértsük meg emberi méltóságát: — Véletlenül van nálam pénz. Tudok kölcsönadni pár ezrest elsejéig, ötezer elég lesz? — Ha karatebajnokok vagyunk azt is mondhatjuk: Ne haragudjon a bizalmatlanságért, de forduljon el amíg kiszámolom a pénztárcámból a kért összeget. Amikor az ipse elfordul, fejbe vágjuk az esernyőnkkel és mentőt hívunk hozzá. De hordhatunk magunknál ilyen alkalmakra egy üres pénztárcát is, és adjuk át — nézze nincs pén- •zem nekem se. Jó az is, ha magunkhoz veszünk egy egymilliómill- pengős bankjegyet a 45-ös inflációs időkből. — Ha sokáig volt benn a sitten maga még nem is tudja, hogy a Nemzeti Bank az 5000 Ft-os után kibo- csájtotta ezt is. Ez már nagyon nagy pénz. Ha kéri odaadom, de figyelmeztetem, hogy úgy járhat ahogy én, — nem tudnak visszaadni belőle, nem tudják felváltani ... Ha tényleg sokáig ült, beveszi ... O e leghatásosabb, ha azt mondjuk: Mondja meg az adószámát, és adjon számlát róla ... Ez biztos siker. Az útonálló nagy átkozódások közepette, leforrázva eltűnik a bozótosba, mert ő is csak az adózatlan jövedelmet szereti. Kulcsár Attila Reszketnek a fellestél
