Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-06 / 80. szám
Hétvégi mteryu A a Szeta munkatársával A szegénység megfékezéséről öm'ntm,, Az utóbbi évtizedekben a „szegény ember” fogalmával jószerivel csak a népmesékben találkozhattunk, ugyanis a hivatalos álláspont szerint a sroáafeü rendszerben nem létezett szegénység. Aztán szép lassan, észrevétlen — vagy csak nem akartunk tudomás) szerezni róla —, egyre többen kerestek «irattári pincékben, lépcsőházakhan, pályái etvamknn. egyre többen érezték az infláció következtében, hogy a kereset, a nyugdíj még a tétfenntartastioz is alig elég. Már a 70-es évek közepén volt egy szegénység- vizsgálat, ennek eredménye azonban nem került nyilvánosságra. A benne rejpö adatokból lehetett sejteni: az eOcövelkezö években nőni fog majd hazánkban a szegények száma. Ezt a felismerést vallotta az 1979-ben megalakult Szegényeket Támogató Alap is, amely akkor még tiltott szervezetként próbált segíteni a szegényeken illetve politikai nyomást gyakototn a partaÁtmra A szegénység ekem kuzrietemröf kérdeztük Mór vay Beátát a Szeta munkatársai. • Milyen meggondolásból csatlakozott a Sm lábai? — Kiderült számomra, bogy a szotcálts rendszerek — köztük a családsegítő központok is — iszonyúan függnek a haSatomtci Ha az önkormányzat úgy gondola, bármikor bezárhatja ezeket az intézményeket. Ráadásul az. hogy valaki a saját önkormányzatával szembeszáKjon, etene harcoljon, holott onnan kapta a fizetését, ez elég nehéz helyzet. Nekem sok problémám volt Pesten a családsegítő^ ben. Már ott tartottam, hogy elmegyek -nkabb mun kanéfiojfinek, mert hogy oeiogak a szamai;-$zt nem hagyom ' 9 Napjainkban sokat beszelünk a szegény-* ségrőL Meg tehet c fogalmazni, hogy tulajdonképpen Iá a szegény? — A szociológiai meghatározás szerint szegény, az. aki ma a létnÉnérajm akart él. Az pedig egy másik kérdés, helyesebben pofikkal »ír. lés. hogy a létminimumnak hol van határa Mert --»azt nézem, a létminimumba egy csomó olyan dobognak kellene kerülnie, amire szükség van Gondokjjf itt arra, hogyta beteg gyereket el lehessen yinní .uszodába. — ez ma nincs benne a SétmmMnüíitopir ;dé biztos lesz olyan pafitkai helyzet, hogy a gazdaság lehetővé teszi az uszoda (besorolását- így értem azt, hogy pofikkai döntés, hol húzzuk meg a létminimum határát Akik most a létminimum alatt élnek, nyilvánvalóan szegények. De akkor is elmondható ez, ha valaki most kerüli ebbe az áiapotba ha munkánál kült-segéiyt kap, mert el kel adnia az eddig felgyü lemlett tárgyait hogy meg tudjon élni- Hozzá kell tennem, aki a tétnwrcvnum körül ét az a Szetába be sem jut A szervezet képtelen ezekkel az emberekkel foglalkozni. mert elsősorban a «-asszikus szegényekért a nincstelen szegényekért működik. Akik most kerülnek a létminimum környékére, azért nem jutnak be hozzánk, mert egyrészt kapa,- cttásunk sincs rá. másrészt akik már ott várához nak, a ..csórék", az olyan közeg, hogy miattuk nem' jönnek be a kozéposztályből Secsuszők. jo Ani • Milyen támogatást tud nyújtani egyáltalán a Szeta? 111 — Kezdetben luhaküideményeket küldött falvakba, később aztán pénzsegélyt is tudott adni. Persze először afig volt pénz, ezért aukciókat, jótékonysági koncerteket — például Kocsis Zpltán- hangversenyt — rendeztek. Hogy az egyesülési törvény legálissá tette a működést lett alapítvány, rendezett tormában tevékenykedhetett tovább. Tavaly közel hánxnezer család kereste fel a Szeta irodáit. Egy Hér anyagi támogatást sem kapunk, magunk keressük meg a fonásainkat, ugyanakkor nem akarunk az álami szoaáfes politikában részt venni. Tavaly akartak adni 30 mflió forintot, de nem fogadtuk el, meri egy konkrét problémát — mondjuk a hajjéktalanok helyzetét — képtelenek vagyunk megoldani. Szívesen segítünk az önkormányzatoknak konkrét ügyekben, de azt nem vállaljuk fel, hogy mi oldjuk meg az önkormányzat gondját Morvay Beáta 1960-ban Budapesten született. A Szinyei Merse Pál Gimnáziumban érettségizett, majd jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, valamint az ELTE biológia szakára. Mind a két intézménybe felvették, természetesen az elsőt választotta. Nem mondhatta azonban magát sokáig ** • 'képzöművészetis diáknak, ugyanis — finoman fogalmazva — eltanácsolták a főiskoláról egy félév után. Mint mondja, 18 éves volt és öntudatos, s ez nem tetszett abban az időben a tanároknak. így maradt végül az ELTÉ-n a biológia szak, ahová már nem kellett újból felvételiznie, hiszen egyszer már felvették.- Az egyetemi évek alatt sok területre el-elkalandozott. Galériát szervezett többek között 1982-ben, azonban ez a kiállítás politikai indíttatású volt, ugyanis olyan festők szerepeltek a tárlaton, akiknek a ' .(püvéit akkoriban nem lehetett bemutatni. Szakdolgozatát a drogfüggő fiatalokról irta. Azt próbálta ’ bebizonyítani, milyen hatással van a ragasztó a tüdőre, illetve a gégére. Az egyetem elvégzése után Budapesten csak két állás volt: egyik a Czeizel-fele intézetben, a másik a Chinoin Gyógyszergyárban Végül egy nevelőotthonba ment el dolgozni, mivel a szakdolgozat megírásakor kapcsolatba került fiatalokról kiderült, hogy valamennyien állami gondozottak. Hamar rádöbbent arra, az ember akármilyen jól próbálja végezni azt a munkát, a rendszer zártsága, szerkezete miatt nem lehet eredményt elérni: mert az még csak rendben van, hogy azok a gyerekek szakmát tanulnak, de utána már nem törődik velük senki. Kereste a kapcsolatot azokkal, akik hasonlóan gondolkodnak, így amikor megnyíltak az első családsegítő központok, átment oda dolgozni 1985-ben. Aztán két év múlva következett az egyetem szociológiai tanszéke, s mind a mai napig ott van státusban. Jelenleg a Soros-alapítvány révén végez kutatómunkát, onnan kap támogatást. Az egyesülési törvény alapján 1989-ben lett hivatalos szervezet a Szeta, azóta dolgozik ott társadalmi munkásként. • Megalakulásakor dcnrólri szerepet töltött be a Szeta, tiltott szervezet volt. Mennyire van most, a polgári demokráciában lé^ogosidtsága? — Létjogosultsága mindenképpen van. Nem vagyunk betiltva, sőt különféle érdekek szerint kimondottan tel akarnak bennünket használni. Az egészen biztos, hogy az elmúlt 10 évben hitele lett a Szetának. szakérteterrtber: előnyben vagyunk a mostanában alakult új atapílványokfnz képest. Ha az eredményeket nézzük? Az egyéni sorsok javulásában biztosan értamk el eredményt- Azt azonban nem tartom eredménynek, hogy a jóslat — amely szerint a szooaftsta társadalomban is van szegénység — betejjesedett. 9 Miben látják a szegénység okát? — Tudni kel. hogy Magyarországon mindig is voltak olyan rétegek, amelyeket kizártak. Az, hogy ma a cigányok a legszegényebbek, ennek az egyik legfőbb oka az, hogy a oganyok soha, egyik társadalmi rendszerben sem kaptak semmit A Parlamentben mostanában vitatkoznak az új földosztásról. Ha képezitek új szegényréteget, ezek megint a cigányok lesznek, meri nem volt tőlük mit elvenni, ezért nem is fognak semmit kapni. A másít, ami jelezte, hogy szegénység lesz: az elmúlt 20 évben rtézményeket finanszíroztak. Egy állami gondozott gyermekre 14 ezer forintot költenek havonta, ebből azonban a gyermek alig lát valamit: ez semmi másra nem kei. mint az intézmény fenntartására Már akkor lehetett látni, hogy ha mamut!ntézmények rendszeré! — szociális otthonokat, állami gondozásokat — kell finanszírozni, nem tesz senkinek sem pénze. A nagy rendszereket fel kellett volna robbantani, s nem így felfejleszteni. A jogszabályok is jelezték ezt a folyamatot. Mind a mai napig az 1971-es lakásjogszabály él. Ma, hogy valaki szociális bérlakásba kerüljön Budapesten, 3600 forintot kell keresnie, akkor jogosult rá Aki pedig ma 3600 forintot keres, annak nem keft lákás. mert az meghal. Bőven lehetett tehát ajeleket érezni, hogy itt egy nagy társadalmi s feszültség lesz. • A Szeta alapítótagjai — Solt Otília, Iványi Gábor, Havas Attila — a Szabad Demokraták Szövetségének politikusai. Mennyire hat napjainkban az SZDSZ befolyása? A Szetának semmi köze nincs az SZDSZ- hez. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Szeta nem tartózik a párthoz, annak ellenére, hogy közös tagjai vannak. Teljesen önálló az egyesület, nem vagyunk az SZDSZ szociális csoportja, s nem is akarunk az lenni. Természetesen rengeteg barátunk van az SZDSZ-ben, aki korábban „szetázott”. Nem szabad elfelejteni, 1979-ben nemcsak szociális indíttatású volt a szervezet, hanem komoly politikai nyomást is jelentett. Ebből következően lettek közülünk profi politikusok vagy legalábbis politikusok. Most, 1991 -ben a Szetának a szociális területe tör előre, nem annyira a politikai. Ugyanakkor el tudom képzelni, hogy nemsokára beáll egy olyan helyzet, amikor ismét politikai nyomássá kell válnunk. • Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közismerten az egyik legszegényebb megye. Vannak-e adatai arról, innen vajon hányán keresték fel a Szeta-irodákat? — Adatokat nem tudok mondani, de az talán mindent elárul, hogy jöttek hozzánk többek között Szatmárcsekéről, Ramocsaházáról, Rohodról, Nagyecsedről, Vajáról, Tarpáról, Szakolyból, Nagykállóból. Leginkább a munkanélküliségre panaszkodtak az emberek, valamint arra, hogy még alkalmi munkát sem tudnak szerezni. Tény, ha kiesnek a munkahelyekről, a juttatásokat elvesztik. A megye az országos átlaghoz képest lényegesen rosszabb helyzetben van. Az itt élőknek nem mondok sok újat, de azért hadd utaljak rá: rossz az infrastruktúra. Míg valaki Ramocsaházáról beutazik Nyíregyházára, majd hazautazik, akkor annak már sokkal egyszerűbb felutaznia Budapestre. Hogy szegény ez a régió, azt is jelenti, a visszaosztható adó nem osztható vissza, hiszen a falvak nem adóznak. Az ipar nincs igazán idetelepítve. Csak olyan iparágak vannak itt, amelyek nem annyira nyereségesek. Az embereknek nincs munkahelyük, nem tudnak hova bejárni dolgozni. Az önkormányzatoknak nincs pénzük, nemhogy a vállalkozásokat, de még az életet sem tudják támogatni. A rendszeres szociális segély összegét itt többfelé kell osztani, mint egy jobban működő megyében. • Ha a Szeta is ilyen jól ismeri az itteni szegénységet, akkor miért nem alakult a megyében az egyesületnek csoportja? — Ennek az lehet az oka, hogy arra a kevés hasonlóan gondolkodóra itt sokkal több feladat hárult, mint a fővárosban. Akinek a megyében ,,sze- tásnak” kellett volna lennie, az elsősorban politizált, csinálta a helyhatósági választásokat. A fővárosban a vidékkel szemben szélesebb az értelmiségi réteg, így fel tudta magát osztani. • Kinek a feladata a szegénység elleni harc: a helyi önkormányzaté, a megyéé vagy az államé? — Az államnak bizonyos dolgokat fel kellene vállalnia, például a hajléktalanok helyzetét, s nem azt mondani: most adok ennyit és ennyit, jövőre pedig tartsd fenn magadat. Ez a legrosszabb megoldás, mert ez soha nem lesz gazdaságos. Egy menhelyet mindig is el kell tartania a kormánynak, s be kell segítenie az önkormányzatoknak a men- helyek fenntartásában. A népkonyhákra is kormányszintű megoldások kellenek. Az, hogy egy városban, megyében egységes ellátás legyen, az az önkormányzat dolga lenne. Mire is gondolok? Meg kell nézni, hogy a rendszeres segélyeket milyen szisztéma szerint osszuk szét. Vagy minden állampolgár anyagi helyzetén próbálunk javítani, vagy különbséget teszek, s a mozgássérülteket, a betegeket, a háromgyerekeseket részesítem előnyben, ez döntés kérdése. Én a magam részéről az alanyi jogú segély felé mennék. Igenis mindenkinek meg kell kapnia a létminimumot, vagyis annyi segélyt, hogy ne kelljen éhen halnia. • Lesz-e olyan határ, amikor a szegények száma nem növekedni, hanem csökkenni fog? — Akkor fog csökkenni a szegények száma, amikor egy gazdasági fellendülés lesz. A virágzó gazdálkodás felveszi a munkaerőt, nem kényszerülnek emberek segélyre, ugyanis a segélyből kitörni szinte lehetetlen. Ha ez megvalósul, akkor nem a szegénység általános problémáival kell majd foglalkozni, hanem speciális területekkel: például az értelmi fogyatékosokkal. Az ő helyzetük ma egyáltalán nem megoldott, de a szegények mellett nincs elég energiánk velük foglalkozni, holott nagyon fontos lenne. • Fiatal létére hogyan éli meg nap mint nap a szegénységgel, a szegényekkel való találkozást? — A tehetetlenség miatt rosszul érzem magam. Egy ilyen elszegényedő országban az egyéni megoldások esélye egyre kisebb. A mostani politika legnagyobb hibáját abban látom, hogy a politikai elit nem tud kommunikálni az emberekkel. Furcsa számomra az is, hogy az önkormányzatok mindenféle segélyezésről beszélnek, de azt nem tudják, hogy hányán élnek ma, 1991-ben sötét lakásokban, villany és gáz nélkül. Nap mint nap találkozni a szegénységgel erőfeszítő dolog, ennek ellenére remélem, egyszer majd csökkenni fog a szegények száma. S egyben ez ad majd esélyt is arra, hogy csökkenjen a munkánk. • Köszönöm a válaszait. M. Magyar László vezető politikusaink valódi, közéleti népszerűsége sohasem (vagy: nemcsak) a protokolláris hierarchiában elfoglalt helyüktől, az államigazgatás struktúrájában kapott rangjuktól, beosztásuktól függött, hanem sokkal inkább emberi gesztusaiktól, hétköznapi diplomáciájuk apróbb-nagyobb eseményeitől, nem hivatalosnak szánt mondandójuk közvetlenségétől, kimondott-leírt gondolataik érthetőségétől és félremagyarázhatatlansá- gától. És! A bennük rejlő igazságtól, hitelességtől! A különböző közvélemény-kutatások azt szándékoznak bemutatni: hol is állnak az exponált személyiségek a „poli-toplistán", hogyan emelkedik, ill. süllyed ,,árfolyamuk", egyáltalán jegyzik-e még őket. Mert, s ezzel sem mondok újat, a napjainkban renkdívül gyorsan, sokszor kiszámíthatatlanul változó politikai közéletben, .ßjßrsadalmi megítélésben a felejtési, a\;k$éjÍéSi" mechanizmusok is felpörgetettebben munkálnak. A beváltatlan (vagy annak vélt) ígéretek elégedetlenséget szülnek, el- (rosszabb epptben: szembe-) fordulást eredmépyezpéKjjÁt fírpji politizálás törvény szerűségeihez M^-sQkáig.szoktatni kell magunkat, mert — bárhogy is szépítjük — ma még sokkal iMaW az ’‘érzelmek, a 'gyorsan karmosodó indulatok mozgatják az állampolgár véleményének alakulását. Az átlagember magát te kSrédf &‘fSéméfké&ő személyiség figuraiábffi'jk 'é&édntém ezért válhatnak különösképpen'ípptossá az arculat elfogadásához, tiszteletéhez, követéséhez hozzásegítő momentumok. A publikum előtt való megjelenés technikája már önmagában is sok mindent elárulhat. Az, ahogyan a kötelező biztonsági intézkedések ellenére megteremti magának a mozgásteret a ..megkülönböztetett figyelmet érdemlő" ember. Biztonságérzetét — vélhetően — nem a bérelt virágszórók áhítatának, hanem a belülről fakadó közszimpátiának köszönheti. Legalább ennyire fontos a kiállás magabiztossága, ami sohasem téveszthető össze a lekezelő pöffeszkedéssel. És a politikusi tartás... az, amit nem lehet begyakorolni, megtanulni, legfeljebb színlelni, a hiányát átmenetileg elkendőzni. , Persze, mondhatják,^ ez mind „külsőség. Igen. Csak ezekkel —_nyilvánvaló — nem lehet csatát (de még ütközetet sem!) nyerni. Valóban szükségeltetik a szakmai felkészültség, a politikusi munka hozzáértő tudása. Mondjuk — egy államfő esetében — az általános, naprakész informáltság, s ennek birtokában a véleménynyilvánítási készség, a nem exkatedra igazságok, hanem a töprengő ember gondolatainak kimondása. A népszerűségi index alakulásában, úgy gondolom, már az eddig számba vett dolgok is messzemenően bejátszhatnak. De néhány „adalék" azért még kikívánkozik belőlem. (Friss még az élmény, nemrég leshettem el egy jó példa nekem nagyon imponáló jellemzőit.) Az elhangzó „mondandók” tartalmára gondolok! Az alkalmi szövegeken túli közlendők helyes arányérzékü adagolására, úgy, hogy a karakteres politikusi gondolat vezérfonala mindenkor felen légyen, Szót kell ejteni a protokbttsztéreotípiáknak az emberivé tételétől isi Qiócsesekké, hamisakká válhatnak, hb élfifárad belőlük egy-egy árulkodó, hoz^áffe fhbydujat, mosoly... Mert akkor a hamisság előbb-utóbb kitetszik! És nem lehet mellékes a fontos személyiség hétköznapi cselekvéseinek egészséges velünk-azonossága sem. Az étkezések — lehetséges határokon belüli — ceremóniát- lansága, a városnéző séták megtervezetlen- sége, a fáradtság, uram bocsáí mindenki számára látható jelei, egyszóval: a megközelíthető egyszerűség. Azt már tényleg csak ,,ráadásként" mondom: nagyon ránk fér, ha a hozzánk szólóból felénk sugárzik a valamennyire megnyugtató optimizmus, a lélek rendjének harmóniája, a pontosság mindenre kiterjedő igénye és személyes garanciája. Hát, igen! Mindez, így, együtt — természetesen — nem a „szürkék hegedősei"-nek adatik meg. Hanem azoknak, akik igazi politikusi, államférfiúi kvalitásaik és őszinte emberségük birtokában — szerintem — talán nem is figyelik mindig árgus szemekkel helyük elmozdulásait azon a bizonyos sikerlistán. Ok mindig ránk figyelnekI
