Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-06 / 80. szám

1991. április 6. Kelet-Magyarország 3 Az iskola esélye ISMÉT, KI TUDJA HÁ­NYADSZOR, nehéz helyzet­ben vannak az iskolák. Az eleve szegénységben született (születtetett) önkormányza­tok újkeletű mostoha gyer­mekeivé megint az oktatás, a kultúra emberei váltak. Az új gazdát, az új hatalom képviselőit máris iskola­vagy kultúraellenséggel vá­dolni azonban dőreség volna, de a látszat mégis az, hogy a szegénységbe született hata­lom szemében az iskola egy­re inkább egy soha jól nem tartható, pénzfaló szörnye­teghez kezd hasonlítani. Mindezt az iskolák többsé­gében egyre inkább úgy élik meg, hogy törököt fogtak az új gazdáikkal, akiktől nem hogy ismert szegénységük enyhítését remélhetnék, de tőlük még a számukra meg­ítélt normafilléreket sem kaphatják meg. Túl nagyra nőtt az önkormányzatok is­kolák feletti hatalma, mond­ják mind többen keserű re­zignáltsággal, és sietősen te­szik hozzá: ezen csak az ön- kormányzati törvény változ­tatásával lehetne segíteni. Az újat, a kiútat kereső küzdelemben az iskola nem­csak védtelenebbnek és ki- szolgáltatottabbnak érzi ma­gát, hanem valóban az is. Ebben a helyzetben pedig azért maradt (s nem zuhant), mert az őt vállaló új hatal­mi struktúra az iskolát éltető racionalitásokat nem hajlan­dó elfogadni, saját új racio­nalitásai alapján kísérli meg átírni oktatáspolitikáját. Ez önmagában nem is volna,bajj,-i sőt ez, így természetes ési fa- - ■ vorizált, következménye f jis lehetne a kornak. A gondök" abból adódnak, hogy' mind- ' ezek a helyi vállalkozások nem egy valamilyen mérték­ben is kimunkált és egysége­sítő nemzeti oktatáspolitiká­ra épülnek (ugyanis még ilyen nincs), hanem döntően * a helyi kényszerek és ambí­ciók által motiváltak. EBBŐL A HELYZETBŐL sokak szemében biztató re­ményt az új törvények és törvénykezések, az új-régi törvények (önkormányzati) megváltoztatása ígér. Bár benne vagyunk a törvényke­zés lázas folyamatában (ok­tatási törvénycsomag), ezek ismeretében mégis azt kell mondani, hogy a várt csodát ezek sem hozhatják meg. Mert itt többről van szó. Jól működő helyi társadalmak kellenek ahhoz, hogy saját intézményei is jól működhes­senek. Tudom, ez így önma­gában semmit sém mond, de számomra mégis azt jelenti, hogy az iskolának is ki kell lépnie saját defenzív, sün- disznóállásából. Saját értéke­it felmutatva kell a helyi ha­talmi ítélkezések szakszerű­ségét kikényszerítenie. Más esélye nincs. Az iskola ked­véért alaptörvényeket ugyan­is aligha fognak megváltoz­tatni. Az iskola szakmai értékei­nek feltárása és védelme te­rén ma két út kínálkozik. Egyik, hogy olyan külső ap­parátusok oltalma alá helye­zi magát, melyek esetleg magas kormányzati működ­tetésük fedezetével jól ellen­súlyozhatnák a helyi iskola- politika nemtetsző lépéseit. Azt is tudva, hogy ez igen befolyásos erőknek is és az iskolák egy részének is ugyancsak tetsző dolog. Én mégis ellene szavaznék, mert az apparátusok természetét és az iskolák feletti hatalom- megosztást is ismerve, köny- nyen megjósolható, hogy előbb-utóbb ők is kénytele­nek lesznek a helyi hatalom kegyeit keresni. De abban sem hiszek, hogy ha az isko­lai alterriativitás örömünk­re „elszabadultja”,, akkor an­nak ‘ külső ' ellenőrzéséhez Szükséges ‘ • adminisztratív szakér télem' egyáltalán előte- refnélhető-é'? De ha mégis ak­kor viszónt félő, hogy általa üjratentieljük aZt-á „rninden- hdi-éető” hivátdli bíírőkráciát, ’ átnély tői; kétszáz1 év'e' ném ’íudotfc^éysZhbhdíilrif'ff' tna- 'Wármkfáf&Sügy'. ■yt,3-?v' EMEL szemben bizta­tó alternatívának ígérkezik, ha az iskolák vállalják a folyton jelenlévő belső és külső szakmai kontrollt (vizsgarendszer), és a helyi ellenőrzés semmivel sem pó­tolható jó és rossz megmé­rettetéséért. Ez utóbbiaknak óriási a rizikója, hiszen ezál­tal a hibák és az erények kegyetlenül előhívódnak. Letagadhatatlan bizonyító erővé válhatnak az iskola mellett, de az ellene is. Ne feledjük, hogy ezáltal a he­lyi, az iskolát érintő dönté­sekből már nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni az ok­tatáspolitikát; a szakmai pe­dagógiai szempontokat, az iskolai érdekeket. Kuknyó János „Félkész” házakat adtak át Nyíregyházán a Korányi lakótelepen. A főfalak és a tetőszer- kezet elkészítése után minden család igényeinek megfelelően fejezi be lakását. Az el­sők között elkezdett lakásokba várhatóan már ez év végén beköltöznek. (TÉ) Bika hava . Április hónap Szent György hava, régebben Bika hava, igazi tavaszhó.^ Ebben a hó­napban ha dörög az ég, az jó és hasznos időt jelent a gaz­dáknak, - megnyugvást és örömteli bizakodást, hogy munkájuknak haszna lesz. A népi rigmus szerint: „Aki Szetn György napkor cirkot nem ültet, az biz Szent Mi- hálykor / seprüt nem köt­het”. Egy idősebb gazda erre mondta nekem, hogy a ma­gokat György-nap — április 24. — előtti vagy utáni két hétben kell elvetni a jó ter­mésért. Egy másik gazda mesélte, hogy álmában a földjén há­rom nagy tölgyfát látott. Amikor felébredt, hiába tud­ta, hogy ezt csak álmodta, felkelt és felöltözött, mert már nem fogta az ágy. Ki kellett menjen a földjére, hogy meggyőződjön a való­ságról. Szent György vértanú (IV. század) Keleten és Nyugaton egyaránt nagyon tisztelt szent, jóllehet, vértanú vol­tán kívü^ semmit sem tu­dunk az életéről. Népszerűsé­gének oka talán az, hogy ez a hónap az igazi tavaszhó, az örök megújulás, a magvetés, a bizakodás ideje. Cserbakőy Levente Lelki szolgáltatás a szeretet jegyében Nyitott ajtó Nyíregyházán is már több évtizede folytatnak karitatív tevékenységet a különböző felekezetek. Segély az áttelepülőknek Még a két világháború kö­zött született meg Nyíregy­házán a Magdaléneum, amely jelenleg református egész­ségügyi gyermekotthon. A bibliai Mária Magdalénáról kapta a nevét. mégpedig azért, mert eredetileg bukott, eltévelyedett. elesett »lányok­nak adott Otthont. Az 50-es évek elején az állam kivette az ifjúság nevelését az egy­ház kezéből, így kerültek fo­gyatékos leánygyermekek a Magdaléneumba. Mivel az intézménybe az állami egész­ségügyi hálózaton keresztül történik a beutalás, jelentős támogatást nyújt az állam, de a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei református gyüleke­zetek is segítenek pénzbeli és természetbeni adományokkal. A nyíregyházi református gyülekezet is kiveszi a részét a karitatív tevékenységből. Szétesett családok magukra maradt idősek, al­koholizmusba menekülő felnőttek, drogtól szép álmo­kat kergető fiatalok. Hosszan lehetne még sorolni min­dennapi életünk tragédiáinak áldozatait. A róluk való gondoskodás az egész társadalom feladata, s ebben szép példával járnak elöl az egyházak. Beszűkült piac Kényszermegoldás foglalkoztatásra A Zöldért fehérgyarmati üzemében eddig mindenki­nek sikerült munkalehetősé­get biztosítani. Április elejé­ig almát hámoztak a hűtő­háziak. Ugyanis a mátészal­kaiaknak még 300 vagon pu­dingalma ad munkát. S mi­vel a hámozást kézi munka­erő végzi, így Szaimossályi- ba, Nagyecsedre és Fehér- gyarmatra „telepítettek”. A Kisvárdán rendezik a Kőszegi csatorna torkolatát. A vár alatti vízgyűjtő terület környékén megszűnnek majd a csa­padékvízgondok. (Harasztosi Pál felvétele) szalkaiaik 9 forintért adták az almát, s a hámozva visz- szaszállítottért 18 forint 50 fillért fizették. Mivel a gyarmati hűtőben még 80 vagonnyii alma vár feldolgozásra, a 130 dolgozó egy része itt is foglalkoztat­ható. Jól jött a FEFAG adta lehetőség is. A városhoz kö­zeli Birhó erdőrészíben faül­tetésen fogadták a zöldérte- seket az erdőgazdaságiak. Az, hogy a szovjetekkel még mindig nem rendező­dött a kapcsolat, láncolatát indította el a bajoknak Fe­hérgyarmaton is. Nincs szer­ződés almára, így nem me­rik gyártani a Moszkva lá­dát. Ha szovjet piac nem lesz, a cseh vásárlók marad­nak, mert ki tudja, a koráb­bi német vevők igénylik-e még az itteni termést. Gon­dot jelent az uborka is, ugyanis ennek többsége szin­tén a Szovjetunióba került. Igaz, uborkára volt tőkés piac, s valószínű, az idén is jelentkeznek a korábbi ve­vők, ez azonban mennyiségi­leg nem köti le a kapacitást. Így a Zöldért és a termelők közötti szerződéskötések is vontatottan haladnak. Bár. mint dr. Fekete Ká­roly. a gyülekezet esperese elmondta, mintha mostaná­ban a templom renoválása miatt a segítségnyújtás taka­réklángon működnek, Ugyan­akkor nem szabad elfelejt­kezni arról, hogy az Erdély­ből áttelepülőket több mint 100 ezer forint értékű ruhá­val, élelmiszerrel, pénzbeli­juttatással segítették. Évti­zedek óta havonként kap se­gélyt a gyülekezettől 8—10 fő. valamint ritkán alkalmi pénzsegélyezésre is van le­hetőség. Kérés esetén támo­gatják a Nyíregyones alko­holellenes klubot, valamint más humanitárius egyesüle­tet is. Természetesen a gyü­lekezet tagjai felkeresik az otthon vagy a kórházban fek­vő betegeket is. Házaspárok az otthonban Az evangélikus egyház ne­véhez két intézmény is fűző­dik. Az ÉLIM egészségügyi gyermekotthon 71 éve műkö­dik, feladata a testi fogyaté­kos gyermekekről való gon­doskodás. Diakonisszák látták el a szolgálatot 1948-ig. majd ezt követően úgy maradha­tott meg az otthon, hogy el­vállalta az állam által be­küldött szellemi fogyatékos gyermekeket. Ez az önálló gazdálkodóegység 40 fiatal­ról gondoskodik, akiket egy- egy gyülekezeti tag is felvál­lalt pótszülőként. A másik intézmény az evangélikus szeretetotthon. Az idén 50 éves otthon ere­detileg árvaház volt. ám mi­után az állam átvette a gyermekek gondozását, az idősek felé fordult az egy­ház. A rendszerváltásig az öregek otthona nem része­sült Állami támogatásban, a bent lakók nyugdíjából, a gyülekezet -aktív támogatá­sából, valamint külföldi se­gítségből tartották' fenn. Az evangélikus egyház 1989-ben, a Korányi utcán új, 100 sze­mélyes szeretetotthon építé­sét kezdte meg. ’ Ha nem szólnak közbe anyagi nehéz­ségek, az első, 60 személyes szárnyat még ebben az év­ben átadják. A meglévőnél ez már sokkal korszerűbb lesz, nemcsak nők, hanem férfiak és házaspárok ottho­nának is alkalmas lesz. Az evangélikus egyház pro­filjába nem tartozik a rászo­rulók felmérése, de ha vala­kiről megtudják, hogy segít­ségre szorul, a látogatáson keresztül a takarításig min­denben segítik, illetve kérik a megfelelő társadalmi szerv segítségét. Hangszalag vakoknak A szerzetesrendek felosz-» tatásával az elmúlt negyven évben a római katolikus egy-» ház intézmények nélkül ma­radt. Alig végezhetett vala­milyen karitatív tevékenysé­get, hiszen a hivatalos ál­lásfoglalás szerint a szociá­lis térítéseket az állam ké­pes rbegojdani. Mivel dr. Vá­ráéi, József római katolikus fÖesppf^ szerint az egyház emberbarát i tevékenység héíkul nem egyház. így nem­régen, jenjét megkezdték szar- Vézrii a segítségnyújtási. A terrtplomi felhívásra eddig 15 'munkatárs jelentkezett, akik főleg személyes szolgá­latokat végeznek: betegeket, öregéket, szociális otthon­ban élőket látogatnak. Két hónapja működik a „nyitott ajtó” elneyezósű iroda is, amely szombatonként fogad­ja azokat, akik anyagi vagy lelki szolgáltatást ' igényel­nek. A Vasgyár és a Széchenyi utca sarkán lévő Szent An- tal-plébánia július elsejétől kezdd meg a karitatív tevé­kenységet. Az önként jelent­kező asszonyok- akik "köz­ben rendszeresen járnak a segítők népfőiskolájának elő­adásaira —. felkutatják majd a térségben azokat, akik egyedül élnek, s valamilyen segítségre szorulnak.-— Hamarosan elkészül p papi otthon épülete, június 16-án lesz a szetelés. Ez le­hetővé teszi egy kifőzde mű­ködtetését is. így az igazán rászorulók ingyen ebédet kapnának. Kis István plébá­nos szerint fontos lenne fel­karolni az alkoholistákat is, ezért olyan klub kialakítását tervezik, amelyben egymást segítve, lépésről-lépésre pró­bálnának meg talpra állni a szenvedélybetegek. Szeretnék a környéken élő (Materen - ■ kÓT-ySzabolcs utca. Érkerti lakiótelep; almatároló. Kert- város,,.-Tiszavasvári út által rhaíár olt:. terület) vakok szá­mára, >ts nyitottabbá tenni a világot. Várnak is önkénte­seket, akik magnóra olvas­nának . fel. cikkeket, regénye­ket a világtalan emberek számára, Van bőven tehát tennivaló. Mindenkit. aki részt vesz ebben a segítő szándékú szolgálatban, az a cél, vezérel: az emberek érez­zék, hogy nincsenek egye­dül. M. Magyar László Kedvezmény: alma F ájnak, mert zsebbe vágnak a meg­vont kedvezmények, legyenek akár kicsik, akár nagyobbak, érintsen a megvonás sokakat vagy keveseket. Szóval: nem könnyű tudomásul venni, hogy nin­csenek többé. Március elsejétől — tovább gyarapítva a sort — megszűnt egy szépnevű, a kultu- rálódáshoz, a műveltség gazdagításához, a tudáshoz hozzásegítő, vélhetően a jó szán­dék által létrehozott kedvezményforma: az „Alma Mater”. Ha valaki nem tudná, egy kis — almaemblémás — igazolvány birto­kában (ehhez ingyen lehetett hozzájutni), a pedagógusok és a felsőoktatási intézmé­nyek hallgatói tíz százalékkal olcsóbban vásárolhattak bármilyen könyvet a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat boltjaiban. Nem volt éz nagy dolog, de — mint ahogy mondani szokás: jólesett. Mert nem a, nagykeresetűeket szolgálta, hanem a könyvekre leginkább „éhezőket”. Hát, most már ez sincs! A meglehetősen összekuszálódott könyvforgalmazási, -áru­sítási „frontokat” sem hagyták érintetlenül enyhülni nem nagyon akaró gazdálkodási gondjaink, s mivel az „Alma Mater' a Mű­velt Nép vállalati nyereségének terhére működhetett, mi sem természetesebb, mint hogy leállították. Most aztán állhat a kevésbé tájékozott tanár vagy főiskolás is, kezében a kis „almajelvényessel”, s vásárolhat, ameny- nylt csak akar, a száz forinton alul szinte már nem is létező, méregdrága könyvek­ből — teljes áron. S legfeljebb büszke da­cot érezhet magában, hogy ő ezt „dotá­ció” nélkül is megteszi!, Ja, büszkeség, el­szántság 1..! Savanyú a szőlő.,akarom mondani.: az „Alma”. (kállai)

Next

/
Oldalképek
Tartalom