Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-02 / 76. szám

1991. április 2. Kelet-Magyarország 3 Kockán a túlélés Beszélgetés Forgács Pállal Forgács Páll. a Független Szakszervezetek Demokrat! - kos Ligájának elnökét leg­többen az őszi taxissztrájk idején ismerhettük meg. hisz a munkavállalói oldalon részt vett az Érdekegyezte­tő Tanács tárgyalásain. A közelmúltban megyénkben járt, s ez alkalomból kértük rövid beszélgetésre, amit ter­mészetesen mi mással kezd­tünk volna, mint azzal: — Milyen érzés volt a tár­gyalóasztal mellett ülni abban a helyzetben, amikor egy egész ország figyelte feszül­ten a tévéképernyők előtt, si­kerül-e egyeszségre jutniuk az asztal körül ülőknek? — Azzal mentem oda, hogy mindenképp meg kell egyezni, mert ha nem, an­nak beláthatatlan következ­ményei lesznek. Nyomasztó volt a felelősség, a munka- vállalói oldalon mindannyian éreztük: ha tovább húzódik a kivételes állapot, elég egy szikra . . . F orgács Pál a tárgyalá­sok idején higgadtsá­gával, nyugodt érve­lésével lopta magát a szivünkbe. Még kimondani Is sok — épp ötven éve vesz részt a szakszervezet! mozga­lomban. Eredeti szakmája cukrász, már ifjúmunkásként az édesipari munkások ritká­ra lett, majd elnökké válasz­tották. 1548-ban azonban el­távolították ebből a tisztségé­ből. így 5í-ig eredeti szak­májában dolgozott, míg ki nem tiltották a fővárosból. Kutatómunka következett ez­után, majd lSC7-ben a Nem­zetközi vegyipari Szövetség főtitkára lett — egészen a hetvenes évek végéig töltötte be ezt a tisztséget. Hét éve a Soros Alapítványnál tevé­kenykedik. ára erre az időre sem szakított a szakszerveze­ti munkával — három évvel ezelőtt kezdeményezője volt az első független szakszerve­zet, a TDDSZ megalakításá­nak. A ligának 1*5# óta el­nöke, mely ma már füg­getlen szakszervezetet fog össze. A régi értelemben vett szakszervezetektől ezek abban különböznek, hogy teljesen függetlenek az államhata­lomtól, a kormányzattól, a pártoktól, a munkáltatóktól, demokratikusak, mert alulról szerveződnek önkéntes alapon, autonómok, mert minden egyes szervezet egyenlő jo­gokkal vesz részt a ligában, • s végül a teljes nyíltság jel­lemzi munkájukat. — A munkavállalók — véli Forgács Pál — kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert egyetlen vagyonuk a munka­erejük. Ezt a hátrányt, ami a munkaadóval, az államha­talommal szemben jellemzi őket, csak szervezkedéssel egyenlíthetik ki. Nagy baj, hogy még a parlamentben sincs megfelelő védelme a kisembernek, így nem eshet szó a munkavállalói érdek védelméről sem. Éppen ezért kifogásolja, hogy a parlament csak a volt gazdák kárpótlá­sával foglalkozik, ugyanak­kor a vagyontalanok, a mun­kások, a nyugdíjasok kárpót­lásával nem. Holott a lakos­ság lassan fele már a lét­minimum alatt ét, s úgy tű­nik, a nincstelenekkel fizet­tetik majd meg a többiek kárát. Hisz a kárpótlás csak az állami bevételek, a nyug­díjak. adók terhére mehet. A most kialakuló piacgazdaság a kapitalizmus legrosszabb, múlt század végi formájának árnyékát vetíti előre: amely­ben kiszolgáltatott a munka­vállaló. Szükség van a piac- gazdaságra, a magántulajdon kialakulására, a szabad mun­kavállalásra, de csak megfe­lelő szociális garanciákkal együtt. Igazságtalan társadal­mi rendszer volna, ha kiala­kulna egy szűk gazdag réteg, szemben a ..nyomorult tö­meggel”. Ezzel a túlélés fo­rog kockán. — Az az álláspontom, hogy feltétlen együttműködésre van szükség a szakszerveze­tek és a szociális partner kö­zött, mint ahogy az megnyil­vánult a taxisblokád idején. Fő sérelmünk azonban, hogy a szakszervezeti szabadságjo­gok megsértésének (rengeteg példa van erre) a független szakszervezetek az áldozatai, s nem nyilvánul meg szolida­ritás a régiek részéről. Nincs esélyegyenlőség sem. A mi anyagi lehetőségünk, az inf­rastruktúránk egyenlő a nul­lával. A szakszervezeti va­gyont pedig, ami közös örök­ségünk, nem osztották fel. — Meggyőződése, elmulasz­tották a politikai pártok és a kormány azt a lehetőséget, hogy a SZOT-vagyont parla­menti szinten elszámoltassák, holott ez a vagyon a volt MSZMP-éneb háromszorosa, ráadásul szakszervezeti tag­díjakból ás állami szubvenci­ókból jött létre. S most fé­lő. hogy ez a vagyon kicsú­szik a szervezett dolgozók el­lenőrzése alól. — A vagyon felosztására irányadó egy- demokratikus szakszervezeti választás lehet — ez egyik követelésünk. így sikerülne tisztázni a valós erőviszonyokat. A fél évszá­zad nem múlt el nyomtala­nul, sokan azért nem mer­nek kilépni a szakszervezet­ből, mert félnek a következ­ményeitől. A választás ered­ményeképp úgy érzem, jóval több szavazatot kapna a li­ga, mint a valós (170 ezres) taglétszámunk. Azért lenne logikus mércéje ez a va­gyonmegosztásnak, mert a szakszervezeti mozgalomnak nem csak a tagságát., hanem a munkavállalók többségét is képviselnie kelL S ehhez tudnia kell: élvezi-e a bizal­mat. Másik követelésünk a társadalombiztosítási önkor­mányzat. Egy szakszervezet sem támogatta, a vége kor­mánybiztos lett, s a kormány így akkor túr a TB zsebébe, amikor akar. A harmadik­kal. az üzemi tanácsok létre­hozásával pedig azt szeret­nénk elérni, hogy jöjjön lét­re gazdasági demokrácia — a munkavállaló szólhasson bélé a döntéshozatalba (ez Nyugaton gyakorlat). A pri­vatizációból ugyanis kire­kesztik a dolgozókat, így fordulhat elő az. hogy a fe­jük felől eladják a gyárat. — Mennyire tudnak önálló­an működni a független szakszervezetek, nem variák felülről, a ligától a segítsé­get? — Nagyon nehéz kérdés. Beiéi ük rögződött, hogy sok mindent felülről várjanak. De egy független szakszerve­zeti mozgalom csak az aktív tagságára építhet. Helyi szinten össze kell fogni uk, hogy az önkormányzatokon belül érvényesíthessék a munkavállalói jogokat. De ezeket a jogokat csak akkor tudják védeni, ha politikai befolyással is rendelkeznek. S annak ellenére, hogy pár­toktól függetlenek, gyakorol­janak befolyást a pártokra, ha valamilyen munkavállalói érdek forog kockán. Cservenyák Katalin EGY KEDVES KISVÄB­DAI olvasó terjedelmes le­velében megrótt, mert nem volt számára egyértelmű, hogy a 4. sz. általános iskolá­ban történt botrányos eset­ben kinek a pártjára álltam. S főképpen kit akartam ki­pellengérezni : a tanárnőt, aki sebtapasszal beragasztotta a beszélő nebuló száját, vagy az igazgatót, aki elmulasztot­ta a felelősségre vonást, mi­vel ellene is vizsgálat folyt? Áz iskolába érkezésem után néhány perccel már vi­lágos volt, hogy nem az eset az eset, hanem az, hogy a testület két táborban küzd egymás ellen. Nem álltam tehát senki mellé, az olvasóra bízva a helyzet megítélését. Csupán egyetlen „apró” szempontra szerettem volna felhívni a figyelmet: a gye­rekek ebben az ádáz küzde­lemben végképpen egyedül maradnak. Ki harcol az ő ér­dekeikért? A fenti eset megítélésében lehetnek véleménykülönbsé­gek. A kedves olvasó nem ért egyet velem. Szíve joga. Le veiének záró gondolatmene­Szünidei töprengés Egymás ellen te egy kicsit azonban elkese­rített: „Szegény gyerek?! Ő „csak” órán beszélgetett, és egyszerűen nem tudta befe­jezni. Szereti a tanító nénit. Szegény gyerek? Nem inkább szegény tanár néni, aki nem tudja fegyelmezni a gyere­keket? No, de milyen eszköz van ma a pedagógus kezében a ma gyermekével szemben? A szó: „jaj, kisfiam, lény szí­ves és ne beszélgess!" Ezen­kívül? Semmi. Ez a fegyver pedig úgy érzem, kevés azzal a gyerekkel szemben, akit még az édesanyja sem tud fegyelmezni, sokszor még egy-egy „nyaklevessel” sem.” A továbbiakban pedig arra kér, hogy adjak fegyelmezési tanácsokat, amelyeket az ilyen esetekben hasznosítani lehetne. NEHÉZ HELYZETBEN VAGYOK. Könnyű lenne rö­viden azt mondani, hogy aki nem tud az órán fegyelmet tartani, annak legjobb, ha el­hagyja a tanári pályát. Egy kicsit azonban részleteseb­ben szeretnék válaszolni. Tu­dom, hogy kevéssé hitelesíti mondókámat az, ha leírom: tizenöt éves tanítási gyakor­lattal a hátam mögött még sohasem voltam olyan hely­zetben, hogy egyetlen gye­rekről is le kellett volna mondanom fegyelmezési problémák miatt. Úgy gondolom, hogy a ta­nár legfontosabb fegyelmezé­si „eszköze” a személyisége. A tudás, ami belőle sugár­zik, a szeretet, ami tekin­télyt parancsol a számára. Abban az iskolában, ahol egymás torkának ugranak a pedagógusok, valószínűnek tartom, hogy baj van a te­kintéllyel. Nem azért, mert „nehéz” gyerekek járnak oda, hogyT válogatottan rosszak, alacsony értelmi színvonal­lal rendelkeznek. Sokkal in­kább azért, mert kevés hite­les felnőtt veszi körül őket. Nem hisznek a felnőttekben. EGY DOLOGBAN MÉLY­SÉGESEN EGYETÉRTEK kedves olvasómmal: ennek a kettészakadt tantestületnek inkább erről kellene vitat­koznia a személyeskedés he­lyett. Nyíltan, egyenesen, úgy, hogy mindenki vállalja a nevét. Nem úgy, mint le­vélíróm tette, aki elbújt a névtelenség mögött. Nagy István Attila Foglalkoztatásról töbhszemközi A „kijárások kora” nláo Talán a véletlenek egybe­esése — de bíztató jel —, hogy a közelmúltban a Mun­kaügyi Minisztérium két ál­lamtitkára is eljutott me­gyénkbe, s ha a hír igaz, ha­marosan a miniszter úr is Szabolcs-Szatmár-Bereg ven­dége lesz. Mi előnyünk származhat mindebből? Közvetlenül ta­lán nem sok, hiszen, mint egyikük kijelentette: a „kijá­rások” kora letünőben van. Az viszont bizakodással tölt­het el bennünket, hogy a tár­ca képviselői közvetlen, sze­mélyes tapasztalatok meg­szerzésére törekednek, elegei téve a meghívásoknak. Jól mutatják a gondokat, s az ebből következő feladato­kat a minisztérium politikai államtitkárának, Schamschu- la Györgynek a szavai: „En nem a Munkanélküli Minisz­tériumnak vagyok államtit­kára (hisz nincs is olyan), ennek ellenére a 3 százalék munkanélkülire nemcsak a munkaidő 3 százalékát kell fordítani”. Hazánkban jelenleg 130 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, ezzel szemben mind­össze 15—20 ezer állásajánlat áll. A számok tükrében vi­szont az is kiderül, nem min­denütt égető ez a probléma. Míg Budapesten ezer munka- vállalóra 4 munkanélküli jut, Vas megyében és Győr-Sop- ronban 10—20, addig Békés­ben 50, Borsodban 55, Nóg- rádban 60, Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében pedig 80! ! ! Azon kívül, hogy e szám nálunk a legmagasabb, to­vábbi problémákkal is szá­molni kell. Térségünkben zö­mében szakképzettlen, vagy alacsonyan kvalifikált dolgo­zók kerülnek az utcára, aki­ket az esetleg kialakuló — álmodott? — modern terme­lésbe igen nehéz bevonni. Ar­ról nem beszélve, hogy az in­frastruktúra hiánya is elri­asztja az amúgy sem tolongó (komoly szándékú!) külföldi beruházókat. Ezzel szemben viszont jo­gos, s nem elhanyagolható az az érvelés: számos, megyénk­től független, azon nem múló intézkedés (vagy annak hiá­nya) is közrejátszott abban, hogy itt tartunk. Ezért is várunk olyan mi­nisztériumi és kormányintéz­kedéseket, melyek elősegítik a felzárkózást, azt, hogy az ország különböző területei közel azonos szinten legye­nek. E szándékra utaló kije­lentéseket hallottunk már nem egy magas rangú állami vezető szájából, kérdés: való­ra válik-e? Kováts Dénes Húsvét hétfőjén láthattuk a televízióban azt a Móricz no­vellájából készült tévéfilmet, amelynek több megyénkben szereplője is volt. A Hímestojások című alkotás nagy részé a múzeumfaluban, illetve a cigándi Tisza-parton készült. A főszerepet Filetótb Rita alakította, de a szereplők között volt Balázs Richárd is, valamint az Igrice gyermektánc­együttes. Elek Emil felvétele még a forgatás alatt készülT. Aki fizet, jobban jár... Tartoztunk egy vallomással... Nehéz idők járnak, hiszen ma már az egykor gazdag.- nak tartott butikosok is nulla forint éves jövedelemmel zárnak, a vendéglők, kocsmák tulajdonosai évi 19 ezer fo­rintot keresnek, és a kőművesek is csak havi 10 ezret tehet­nek zsebre. Szemenszedett igazság „A Forma—1-ben verse­nyezni egyfajta kábítószer, amely ellen őrült erővel kell küzdeni, ha érzi az em­ber, hogy a dolgok. már nem mennek a régi mó­don.” Niki Lauda, volt autóversenyző „Egész életemben nagyon sok pénzt és szánalmasan kevés szeretetet kaptam.” Mike Wilding, Liz Taylor fia „Mindig futottak és futni is fognak mindaddig, amíg lesznek, akik ki akarnak kerülni a gettóból. A futás ugyanis a legcélszerűbb módszer azok számára, akik áhítoznak a sikerre és na­gyon szegények.” Ros Rogers, amerikai atlétaedzo „Az erotika változásáról az a véleményem, hogy ma­napság egyszerűen nincs tit­kuk a nőknek. Már egy új mosószert is meztelenül rek­lámoznak.’’ Laura Antonclli, színésznő Persze csak akkor, ha az adóbevallások rubrikáit ele­mezzük. Ott ugyanis erről beszélnek a sorok. Újdonságok és tartozá­sok Mint mindnyájan tudjuk, március 20-án éjjel 12-kör le­járt az a határidő, melynek időpontjáig beválthattuk jö­vedelmünket. Az elmúlt esz­tendőben összesen 40 200, idén pedig 43 000 adóbevallás érkezett a megyei Adófel­ügyelőségre, ahová még most is naponta jönnek a szüksé­ges dokumentumok. Az adót visszaigénylők száma is nőtt. a tavalyi 15 ezerről 18 ezerre változott. A lényeges növe­kedést magyarázza, hogy adó­alapjukból befektetés címén ezúttal részvények vásárlá­sára, kft. törzsbetétekre von­hattak le bizonyos összeget azok, akik a fenti kiadásokat, saját vállakózásaikba forgat­ták vissza. Az 1991-es év volt ugyanis az első. ahol a felsorolt kiadásokat el lehe­tett számolni. Az ilyen cí­men visszaigényelt összeg je­lentős növekedése is bizo­nyítja. ha lassan is, de elin­dult a régóta várt gazdasági kibontakozás. Tavaly 45,3 millió, idén már 81,8 millió forintot kértek vissza az adó­fizetők. Általános tapasztalat, hogy adóbevallás terén ebben az évben már fegyelmezettebbek voltunk a korábbinál, az APEH szakemberei szerint kezdjük szokni a dolgot. Igaz. hibás bevallások ezúttal is jócskán érkeztek, közöttük nem kevesen olyanok, me­lyek csakis az adózók közre­működésével javíthatók. Új­donság a korábbihoz képest, hogy a visszaigényelt adót csak abban az esetben fize­tik ki az igénylőnek, ha az állam felé semmiféle adó­tartozása nincs. Ha változat! Előfordul az is. hogy vala­ki a már beadott adóbeval­lásán szeretne korrigálni, egy-egy adatot kiigazítani. Erre is van mód. hiszen ilyenkor az ügyfél önrevíziót kérhet, az e célra létesített formanyomtatványon pótol­hatja a hiányzó adatokat. Teheti ezt mindaddig, amíg a hivatal által végzett revízió­ra nem kerül sor. Nemcsak az év. a stílus is változik. Az APEH szakem­berei ugyanis növelni kíván­ják az adóellenőrzések szá­mát, terjeszteni azoknak kö­rét. Nemcsak a vállalkozókat, ezentúl a magánszemélyeket is gyakrabban ellenőrzik, s ezúton győződnek meg arról, helyes voit-e az adóbevallás, vagy sem. Az elmúlt évben megtartott helyszíni adóéi - lenőrzések során az esetek 68 százalékában tártak fel hi­bát, s az ily módon megálla­pított adóhiány összege a 70 milliót, a kiszabott bírságé pedig a 18 milliót is megha­ladta. A romló életkörülmények­kel magyarázható, hogy mind többen vannak azok. akik adójukra részletfizetési ked­vezményt kívánnak kérni. Megtehetik, hiszen erre nem­csak a mód, a lehetőség is adott. Nem biztos azonban, hogy az jár jól, aki részletfi­zetést vállal. Megváltozott a? elbírálás módja, s száz fo­rintról háromszázra nőtt a kérvény miatti illeték ősz- szege is. Ennél is zsebbevá- góbb, hogy a részletfizetés időtartamára késedelmi pót­lékot is felszámol az APEH, melynek éves mértéke akár a 44 százalékot is eléri. Fejük felül a tetőt... Idén több mint 14 ezer vállalkozó nyújtott be adó­bevallást, a tavalyi 12 300 he­lyett. A nyilvántartott vállal­kozóknak idén is, akárcsak tavaly, 85 százaléka tett adó­bevallást. A mulasztókat, a feladatukat késón teljesítő­ket akár 20 ezer forinttal is büntetheti a hivatal, s ez a büntetés addig ismétlődhet, amíg „vallomást' 'nem tesz a vállalkozó. Érdemes komolyan venni a törvény szigorát, hiszen az APEH-nél létesített behajtási osztály — a régi világból oly rettegve ismert végrehajtok — kellő szigorral járnak el. s aki nem fizet, könnyen ma­radhat akár fedél nélkül is. Kavács Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom