Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-20 / 92. szám
1991. április 20. Kelet-Magyarország 3 Cselekvő politizálással LEHET. HOGY VALÓBAN az az igazság Fii ló Pál győzelmével' kapcsolatban, amit a szocialista párti vezetők a tévéhíradónak nyilatkoztak: azért nyert az időközi képviselőválasztáson az MSZP jelöltje, mert a lakosság körében nőtt a párt iránti szimpátia és egyet feljebb léptek a népszerűségi lépcsőn. Attól tartok azon- f ban, hogy ez így leegyszerűsített állítás, és a valóságos politikai szituációt nem teljesen tükrözi. Szerintem azért győzött Filió Pál, és nem más —, hogy csak egyetlen ellenje- lötet említsek, Bessenyei Ferenc, aki igazán ismert és népszerű — meri szavazók és nem szavazók rétegződése folyamán a szavazók között többségben a baloldal hívei vannak, az MSZP és az MSZMP tagjai és a szimpatizánsok, akik élni kívánnak állampolgári jogukkal és teljesíteni kívánják állampolgári kötelességüket. Nehezen lehet megérteni, mi történt velünk. Addig, amíg ajánlatos volt elmenni és leadni voksainkat. addig mentünk, noha tudtuk, hogy semmi értelme, ha egyetlenjelöltből lehet „választani ’. Most, hogy volna értelme, és fontos volna, nem megyünk. Igen, tény, hogy az embereknek elegük van a politikából, hiszen egvre nehezebben élünk, és nap mint nap ázt lehet tapasztalni, a társadalom tagjainak többsége egyre lejjebb és lejjebb csúszik, nő a szegények száma, s valamennyiünket sújt az infláció, az áremelés. NEM LENNÉNK azonban elég körültekintőek, ha a választások iránti általános közömbösséget csupán azzal indokolnánk, hogy azért nem mennek szavazni az emberek, mert csalódtak az új rendszerben, a tavaly elkezdődött rendszerváltozásban, a kormányban, a parlamentben, és fütyülnek a politikára. Emlékezzünk csak vissza, tavaly ilyenkor, amikor a demokratikus parlamenti képviselőválasztásokat kiírták, volt négy olyan országgyűlési választókerület — köztük három sajnos a mi megyénkben — ahol érvénytelen volt a szavazás, a választópolgárok érdektelensége miatt. Már akkor nem mentek el az emberek, amikor még nem tudhatták, mi következik. Figyelmeztető jelnek is tekinthetjük, amit leginkább az önkormányzatoknak kellene érzékelniük, mert helyi szinten lehet talán a legtöbbet tenni, hogy ez a közömbösség és érdektelenség elmúljon. Azt kellene végre elhitetni az emberekkel -- és ebben megvan a szerepe a parlamentnek és a kormánynak is —, hogy van értelme minden egyes szavazatnak, és minden egyes szavazatra» szüksége van az ország népének, hogy a nép valódi akarata, és ne egy-kéí csoport, irányzat döntése érvényesüljön. Sokan felvetik az újabb és újabb időpontra kiirt választásokkal kapcsolatban- nem jó a választási törvény, mert csak azt érik el, hogy legközelebb még annyian sem járulnak az urnák elé, ráunnak a folytonos szuva- zósdira és komolytalanná válik egy ügy. amely így elveszíti a méltóságát. Lehet, hogy naiv az ötlet, de esetleg érettebbé fejleszthető: talán ebben az átmeneti időszakban érdemes volna módosítani a törvényt és úgy rendelkezni, hogy ne legyen megismételt választás és már az első forduló eredményei értékelhetőek legyenek, ne írjanak ki újra és újra következő fordulókat, ha a végén úgyis egyetlen forduló eredményei számítanak. Legalább addig ezt lehetne csinálni, amíg az emberek rádöbbennek. milyen fontos, hogy a teljes valóság jelenjen meg a választói döntésekben, és szép lassan visz- szaszoknának a szavazóhelyiségekbe. KIALAKULATLAN, ismeretlen és néha megoldhatatlannak látszó szituációkban élünk, egy olyan korban, amely történelmi felelősséggel nehezedik ránk. Nem mondhatjuk azt, köszönöm szépen, én nem kérek a politikából, mert rosszul megy a sorom, minden drágul, és semmi kiutat nem látok Éppen most, a történelmi sorsforduló ideién kellene a kezünkbe venni a döntéseket, mert élni akarunk. és előbb-utóbb egy kicsit jobban szeretnénk élni. Nem mi tehetünk róla, hogy kátyúban a szekerünk, de ezt a szekeret más nem fogja helyettünk kihúzni a gödörből. Hogy mikor és hogyan, az rajtunk múlik. Ezért kell elmenni választani. Baraksó Erzsébet Ritkul az istállók „népe” Sok gondót okoz manapság a kistermelőknek a nyakúkon maradt sertés, és szarvasmarha. Eladni nem tudják, mert nincs hol. továbbtartani pedig ráfizetéses. így van ez Nyírlugoson is, ahol nem kevésbé panaszkodnak az emberek a takarmányboltban. ugyanis az állatoknak enni adni csak kell. A táp drága, ezért az olcsóbb jszemes takarmátyt vásárolják. Szükség lenne korpára, és takarmánylisztre is, de havonta alig 80 mázsa érkezik a boltba, pedig ennek a tízszerese sem lenne elég — mondja Krivács László raktáros. Ö Penészlekről jár át Nyírlugosra, mindkét helyen ő vezeti a boltokat. A környékbeliek mindig is foglalkoztak állattartással, hiszen kiegészítésként jól jött a pénz. Ma azonban mindez ráfizetéses. Jelenleg húsz százalékkal csökkent az állattartás a környéken, s ha nem változik a helyzet, hamarosan a felére fog visszaesni az állomány. Az emberek azonban reménykednek még így is. Hátha változik a helyzet és érdemes lesz állatot nevelni. H araszt ősi Pál A számok nyelvén Védtelen családok A megyében a lakosság jelentős része kisösszegű jövedelemből él (zömmel nyugdíjasok. gyermekes családok), így ők jövedelmüket egyre inkább teljesen felélik. Nem mindegy ezért, hogyan alakulnak a fogyasztói árak és milyen az árszerkezet. Az áremelkedések ugyanis meghatározzák a jövedelmek reálértékét. A fogyasztói árak emelkedése 1987-ig egyszámjegyű volt és valamelyest meghaladta a lakossági bevételek növekedését. A kétszámjegyű árváltozások 1988 óta következtek be. ami 1990-ben szinte sokkolta a lakosságot. 1988-ban a fogyasztói árindex 115,0%, 1989- ben 117,0%. 1990-ben 128,9% volt. Ezen belül az élelmiszerek árindexe az előző két évben az átlaghoz hasonlóan nőtt. Korábban a luxus- illetve a tartós fogyasztási cikkek árindexe a többi cikkcsoportokénál nagyobb ütemben nőtt. ez a lakosságnak egy szükebb. főleg a nagyobb jövedelemmel rendelkező rétegét érintette. 1990- ben viszont az élelmiszerek árai az átlagosnál jóval nagyobb ütemben, 35,3')/okal nőttek. A megyében a lakosság kiadásainak nagyobb hányadát fordítja élelmiszer-vásárlásokra. Ez különösen a gyermekes családok fogyasztási szerkezetében meghatározó. Ebből is következik, hogy megyei szinten az árhatások nagyobbak. Különösen a kisösszegű nyugdíjasok és gyermekes családok védtelenek az áremelkedésekkel szemben, akik önhibájukon kívül elszegényednek. (hajduné, KSH) Ködobálók M em tudom, játéknak, felelőtlenségnek, őrültségnek, vandalizmusnak, vagy minek nevezzem azt, ha va- laki taövekkei megdobál egy vonatot. Márpedig Nyíregyháza és Császárszállás között ez történt, melynek következtében két nő megsérült. Próbálom az ismeretlen ember szándékát megfejteni, de csupán vicc, vagy akasztófahumor szintjén mozgó indítékok jutnak eszembe. Például ilyen: az illető a vonatot le akarta stoppolni? A MÁV-on egy vonatkésést így szándékozott megbosszulni? Szerette volna kipróbálni: a szerelvényt képes-e megállítani? Indiánosdit kívánt játszani, s rohamra indult a földjét elfoglalni akiaró utasok ellen? Esetleg* a tettes skizofrén ,.. Vajon a vonat felé hajító kéz levdüléséért ki a felelős? A szülő, az iskola, a társadalom? Kissé talán valamennyi. Az ilyen karokat a bilincs, vagy a humánum állíthatja-e meg? Mindkettő szükséges, de én jobban bízom az utóbbiban. (cselényi) A PIAC UTÁN MENNI KELL Divatszakmában favoritként Az egy dolgozóra jutó nettó termelési érték harminchat százalékos növekedése, több mint 73 milliós árbevétel, 45 millió forint értékű export bérmunka, s 9 millió fölötti tiszta nyereség. A dolgozók átlagkeresete az előző évitől 35 százalékkal több. Elöljáróban ennyi a fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Kisszövetkezetről. A városban az egyik legbiztosabb, legjövedelmezőbb cég a ruhásoké, melyet olyan emberek vezetnek, akik még az öböl-válság utáni helyzetből is hasznot húztak. — Másképp nem jutunk előbbre, muszáj figyelni, minden lehetőséget rögtön kihasználni — közli Tankó- czi László, a kisszövetkezet elnöke. — Az öböl-válság idején az átlagosnál is gyakrabban voltam Pesten, hiszen a nagy cégek, a német, olasz, francia megrendelők sorra mondták le a háborús térségben lévő üzemek megrendeléseit, s az így felszabadult piacokat nekünk sikerült megszerezni. Fazon külföldről Márpedig Gyarmatról budapesti információt megszerezni ma a legnehezebb feladatok közé tartozik. Telefax nincs, a telefonra napokat kell várni. S még ha csak a budapesti cégekről lenne szó! Az elnök szavaiból az is kiderül, hogy ma már a nagy cégek képviselői nem a kereskedelmi vállalatokat, a közvetítőket, hanem közvetlenül a gyártókat keresik. Az évek óta tartó üzleti kapcsolatok mellett a gyarmatiak szinte havonta szereznek újat. A jó munka, a megfelelő minőség önmagát kínálja. így aztán nem csoda, ha alig győzik a megrendelést. — A feltételek, a minőségi követelmények egyre szigorúbbak — mondja az elnök. — Ráadásul ma rriár nemcsak a magyarok, hanem a csehek és románok is olcsón kínálják a piacon a munkaerőt. Nagy a verseny, nem mindegy, hogyan és milyen határidővel dolgozunk. A megrendelő nemcsak az anyagot, a gombot és a cérnát hozza, megadja a fazont, a darabszámot is. Egyre nagyobb az igény a biztos piac iránt, így nemcsak a végzett munkát, hanem a munkakörülményeket is figyelemmel kíséri. A gyarmati üzemmel elégedett lehet. Negyven darab Juki szenzoros vezérlésű gépet helyeztek üzembe, mely nemcsak a jelen, a jövő masinája is. Egyetlen lépés, s akár komputerrel is vezérelhető. Háromszor annyit — Bármilyen nehéz a gazdasági helyzet, ilyen beruházásokra szükség van — sommáz az elnök, aki vallja: ha lemond a fejlesztésről, lemond a jövőjéről is. — Arról nem is beszélve, hogy a gépekkel nemcsak pontosabb, gyorsabb is lesz a munka. A hatvanas években a libf nagymamám mindig v w azt mondta, hogy az összes bajnak az atombomba az oka. ö még akkor nem tudta, hogy én is parafenemód tudok, majd érzékelni, és rájövök, nem az atom a hibás. A furcsa és ellentmondásos társadalmi jelenségeknek, az adónak és az ífifé- retszegésnek a halmazállapot-változás az oka. Mindjárt megmagyarázom. Köztudomású, hogy háromféle halmazállapot létezik: a szilárd, a cseppfolyós és a gáznemű. Nos, a kormánypártok ígéretei a hatalomátvétel előtt olyan szilárdak voltak, mint az acél, mára olyan cseppfolyóssá váltak, mint a higany. A benne lévő szóvirágok a levegővel érintkezve a szagos mügére emlékeztető gázt bocsátanak ki. Emlékezzünk csak visz- sza: a kormány szilárdan állította, hogy a horvátországi f egy evr eladásokhoz nincs semmi köze. Aztán cseppenként beismerte, hogy volt ilyen üzlet. A botrány elcseppfolyósodott, majd Wafmaz szertefoszlott. Egyébként azt is szilárdan megmondták, hogy kézben tudják tartani az inflációt, mióta azonban a forint devalválódása tovább folyik, felforr az ember agya, és gázt érez. Mert gáz van, de már az is drágább lett. És szétfolyt az országban a tej, adótól bűzlik a benzin. Az ígéretek nem vesztek kárba, viszont beépültek az árba. Hogy ez csupán légből kapott információ? Nem, kérem, mert én parafenemód gondollco- dó vagyok, és érzem, hogy valamit mindig kiszivárogtatnak. És amikor ez a valami már beszivárog a lakásokba, s a közönséges halandók térdig járnak benne, akkor az illetékesek szilárdan kijelentik. hogy ilyen nincs. Eljön az idő, amikor az illetékesek szügyiig folyik a slamaszti- ka. és szilárdan meg kell magyarázni ezt a valamit, de ez már olyan, mint kámfornak a evikipuszi. Szóval, gáz van bőven, de a piac törvényei még nem érvényesülnek, tehát a gáz ára még lefelé nem mozog. Azért nem panaszko- ttUL dóm, csak magyaráz- ^ 9 ködöm. Örüljünk, hogy az előző rendszerek szilárdsága az egymásra kí- gyót-békát kiabálók kereszttüzében, a falra hányt borsó ütemére cseppfolyó- sodik. És ez a halmaz, ez az állapot olyan, mint az előző mondatom: képzavaros, szenzációhajliász. Szóval, olyan parafenemód ... Saiga Attila Nem csoda, hogy melléjül; elsősorban azokat ültetjük, akik eddig is a kiválóak közé tartoztak. — Ezekkel a gépekkel szinte semmi gondunk nincs — mondja Simon István műszerész, aki nemcsak karbantartja, be is állítja a gépeket. — Háromszor annyit keresek, mint a férjem, főleg azóta, amióta a Juki mellett dolgozom — mondja Tamási Lászlóné, akinek párja.a helyi Metripondnál órabérben kapja a fizetést. A gallérozás művelete nem tartozik a könnyű kategóriába, az asz- szony mégis gyorsan, pontosan halad. A szövetkezet dolgozói egy műszakban dolgoznak ugyan, de aki akar, bármennyit ráhúzhat. A plusz munkáért plusz pénz is jár, így nem csoda, ha hónapról hónapra nő az átlagkereset. Faképnél hagyják — Nem tudom elfogadni azt a sokat hangoztatott érvet, hogy most nagyon nehéz idők járnak — kapcsolódik újra a beszélgetésbe Tankóczi László. — Ha ezt a kifogást szépen csomagolja a vezető, akár sajnálni is lehet, milyen nehéz a dolga, milyen szorult a helyzete. Ez a fajta siránkozás a divatszakmában, ahol nemhogy évről évre, de szezonról szezonra változik a munka, nem követhető. Igaz, a szabályozórendszer sokszor hoz bennünket elviselhetetlen hely-« zetbe. Legsúlyosabb feladatunk, hogy ezekben a nehéz időkben is megtartsuk a piacot. Ha van munka, van jövedelem, és garantált a túlélés is. Ha megállunk és siránkozunk, faképnél hagynak bennünket, s akkor már hiába várjuk a jobb időt. A fehérgyarmati ruházati kisszövetkezet dolgozói nyugodtan mondhatják: amíg az ország a piacgazdaság útjait keresi, ők már több kilométert megtettek ezeken az utakon. Megfelelő árut, partnert találtak, s a szigorú, tőkés szemléletű igényekhez erejük maximális kihasználásával igazodtak. Azon meg már csak mosolyognak, amikor a távoli országokban élő megrendelő arra bíztatja őket, ha gondjuk van, ne habozzanak soká, írják le, és adják le faxon. S amikor erre járnak, ámulva látják; nemhogy faxot leadni, még telefonálni sem egyszerű az ország e keleti csücskéből... Kovács Éva
