Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-16 / 88. szám

1991. április 16. Kelet-Magyarország 7 Rakétaüzlet A játék annyi idős, mint az ember. A háború szintén. így tehát nem meglepetés, hogy az amerikai játékpiac szen­zációja 1991 elején a Kösel- Keletről keltezett tudósítá­sokból oly jól ismert rakéta­elhárító Patriot rajtéta mo­dellje. Az AFP hírügynökség már azt is tudja, hogy a .há­borúzó ember eszközére tör­ténő gyors reagálása komoly üzleti sikert jelent a Colora­do állambeli cégnek. Az iraki Scud rakétákat a levegőben elpusztító Patriot kicsinyített változata mindössze 52 cen­timéteres, és csak 9 dollár 90 centbe kerül. A lőpor haj­totta motor segítségével 200 méter magasságba emelked­het — és ellentétben a hábo­rú sztárjával —, a mini Pat­riot ejtőernyőjével visszatér a földre, ahonnan újból be­vethető. A gyártó cég elnöke szerint a játékrakéta iránt máris oly nagy a kereslet az Egyesült Államokban, hogy komoly gondot okoz a meg­rendelések teljesítése. Hohhisport íjászbemutató lesz 21-én vasárnap Kabaláson. Rut- hardt Sándor budapesti mes­teríjász és íjkészítő érkezik barátaival Nyíregyházára, s ha az idő valóban vasárnap délelőtti lesz, akkor megmu­tatja a Kabalás Bisztró mel­letti szabad térségen, hogyan kell felajzani az íjat. Amely lehet csigás, reflex, gyerme­keknek, nőknek való is. Az érdeklődőket tíz óra körül várják a Bisztrónál, vagy a nyíregyházi autóbusz-pálya­udvaron fél tízkor. (A járat 9,50-kor indul, visszafelé 15,00-kor, 17,00-kor.) A ter­vek közt szerepel egy nyír­egyházi íjászcsapat alakítá­Miflikönyvtár eladó Sportbarát ajánl fej el­adásra egy körülbelül 400 darabból álló mini könyv- gyűjteményt, amelynek a há­romnegyede sport témájú. Érdeklődni a szerkesztőség­ben lehet. Menő macskák medáliái Sziámik, perzsák, emberek Huszonhatodszor találkoztak macs­kák és tenyésztőik azon a nemzetközi kiállításon, ame­lyet március 23— 24-én rendeztek Debrecenben a városi sportcsar­nokban. A 14 kiál­lítási osztályban 134 kiállító várta kedvencével az érdeklődők roha­mát és nem utolsó­sorban a zsűri döntését a három­féle minősítés és nyolcféle cím oda­ítéléséről. Me­gyénk tenyésztőit hatan — Heuzsel Amarilla, Madura Pálné, Molnár Andrea, Németh Zsuzsanna, Steva^ nyik Sándorné és Varga Béla — képviselték Nyíregyházáról a rangos seregszemlén. Nem szeretem a macská­kat. Ügy korrekt, ha ezt mindjárt előre bocsátom, még akkor is, ha ezzel nem kevés cicabarát szimpátiáját veszítem el. Nem szeretem őket, mert úgy érzem, hogy csak az érdek, a komformiz- mus köti őket az emberhez. Minden igyekezetünkkel pró­bálunk a kedvükbe járni, ahelyett, hogy ők alkalmaz­kodnának hozzánk. Hízelgé­sük, dörgölődésük, dorombo­lásuk mögött hideg számítást érzek. De az újságírónak nem az a dolga, hogy szim­patizáljon vagy ellenszenvet tanúsítson, hanem menjen _a kiállításra és legyen objek­tív! Ha tud! A sportcsarnok küzdőterét sportolók, vagy rockzeneka­rok közönsége helyett ezúttal a macskák, gazdáik és kö­zönségük foglalta el. A rend ben sorakozó ketrectömeg parányi kempingtáborhoz hasonlított, amelynek sátrai­ban ott heverésztek maguk a sztárok .No, cicuskáim, békül- jünk meg egymással — gon­doltam és barátságos érdek­lődéssel vetettem magam a kiállítás forgatagába. A ket- rececskék előtt felnőttek és gyerekek tolongtak velem együtt, míg a tenyésztők a látvány fonák oldalán kikép­zett folyosókon tárgyalták meg a versenyzők hangula­tát, lelkiállapotát, a zsűri el­fogultságát, tartási gondokat, és történetek keringtek ko­rábbi versenyekről, „nagy kutyává” lett macskákról. A Dolly-Jones Maggie és gazdá­ja Stevanyik Sándorné Nyír­egyházáról lefüggönyözött színes, bal- dachínos ketrecekben ezalatt maguk a versenyzők érmeik, tálkáik és az únott műegér társaságában felsőbbrendű, lenéző utálattal szemlélték a pillanatonként változó bá­mészkodókat. A hatalmas, egyébként gyönyörű szőrpa­macsok mélyéről jéghideg közönyt sugárzó macskasze­mek meredtek ránk, ha ránkmeredtek és nem néztek el valahová a csarnok távoli semmijébe, pillantásra sem méltatva a rajongók hadát. — Hát drágáim! Auto­gramot ugyebár az ismert okok miatt nem kérhetünk tőletek, de legalább egy ba­rátságos pillantást elvárnánk, ha már itt sorakozunk felsé­ges, ünnepelt színetek előtt. — De nem, nem és nem, an­nak a jó Istennek se. Sőt, figyelmeztető táblácskák ki­téve itt-ott, a kényszerű szálláshely tetejére, hogy ne közelítsünk, ne nyúlkáljunk, ne haverkodjunk, mert attól a benn helyet foglaló Kőrös­fői Zelma, Naplemente Tün­dérke, vagy Iglói Selymes Botond durcás lesz, esetleg kifejezetten .goromba, hiszen — ahogy megtudtam a te­nyésztőktől, amúgyis ki van­nak borulva a felhajtás mi­att, nem szólva a zsűri szá­mukra méltatlan döntéséről. Ügy kell nektek! Aki híres akar lenni, az szenvedjen — morgolódtam magamban, miközben egyre inkább érez­tem, hogy a macskákkal Va­ló megbarátkozásom valószí­nűleg új fent halasztást szen­ved. Ám az is lehet, hogy ne­kik van igazuk, hogy a kí­méletlenül számító önzés lesz a jövőben a siker, az érvé­nyesülés titka?! Ki tudja? Félek, nem elképzelhetetlen. De miért nincs érzelem a te­kintetükben? Valamilyen. Akármilyen. Ezen töprengtem még otthon is. Miért néznek úgy, ahogy Nelson admirális nézhette a süllyedő francia hajókat Tra- falgarnál, vagy Napóleon az égő Moszkvát? Mire hát ez a szenvtelen, eleve elutasító magatartás? Lehet, hogy töb­bet tudnak emberről, embe­riségről, mint gondolnánk? Réti János Vasútmodellezőknek Mozdony Svájcból A Svájci Szövetségi Vas­utak (SBB—CFF) Re 11. tí­pusú villamos mozdonya 1964-ben jelent meg a sváj­ci vasutak vonalain. Több szériában gyártotta a Brown —Boveri-cég és összesen 304 db készült ezekből a gépek­ből. Általános használatú mozdony, személy- és teher­forgalomban egyaránt hasz­nálják. Azt mondják róla a svájci vasutak mindenese. Műszaki adatai: teljesít­mény: 6320 LE. Súlya: 80 t. Hossza: 14,9 m. Sebessége: 140 km/h. Több,változat,van, többnyire zöld, de néhány pi­ros színezéssel is fut. Ez a modell a Fleisch- mann-cég gyártmánya és Nürnbergben készült. Való­színű, minden modellező szí­vesen elfogadná a gyűjte­ményébe. Alig hallható mo­torja és rendkívül szép futá­sa van. Ez a modell az Re 11. 4/4 11178-as psz. gép pi- ros színű modellje, HO mé­retben. Az ékfarkú amandina Az ékfarkú amandina 16—17 centiméter nagyságú madárka. A nemeket psak a hím éneke alapján lehet megkülönböztet­ni. Két alfaja — a sárga és a vörös csőrü Eszak-Ausztrália trópusi vidékein él. Fekete to­rokfoltja, kakaó színű teste, hosszú ék alakú farka, valamint harmonikus felépítésű teste igen elegáns madárrá teszi. Sze­líd, bizalmas természetű, megfér más díszpintyekkel is, azonban lehetnek egyedi eltérések. Köl­téskor tanácsos külön elhelye­zésről gondoskodni. Szívós ma­dár, akár fűtetlen szobában is teleltethető. Régebben a iegköny- nyebben költő exótának tartót- ták, ma már eléggé megbízhatat­lan a költését illetően. Ennek oka a túlzott rokontenyésztés, il- letve a sirálykákkal történő iva­IGAZ MESE A hajlékony vezetékrendszerről A SALGGLAS SALGÓTARJÁNI SÍKÜVEGGYÁR értesíti Szabolcs és Hajdú megyei egyéni és közületi vásárlóit, hogy az általa gyártott gépjármű szélvédöiivegek és egyéb biztonsági üvegtermékek kis- és nagykeres­kedelmi forgalmazására Márkaboltot nyitott Nyíregy­házán, a Bethlen G. u. 59—61. szám alatt. Az üzletben raktári készletből kaphatók a hazai utakon futó leggyakoribb típusú járművek szélvédői, illetve megrendelhető a ritkábban előforduló szélvédők le­gyártása. További tájékoztatást a helyszínen, illetve a 42-14244/ 25 telefonon tudunk adni. Levélben, telefaxon, vagy telexen adott megrendelést az alábbi címre kérjük küldeni: QUADER Építőipari Kivitelező Kft. Nyíregyháza, Tokaji u. 3. 4400. Telefax: 42-12-466. Telex: 73-439. Márkaboltunk nyitva: hétfőtől—péntekig 7,30—16,30-ig. VARJUK MEGRENDELÉSÜKET! (1597) £ gyszer volt, hol nem volt, az Óperen­ciás tengeren, s az Üveghegyen in­nen, egész pontosan Nyíregyházán egy jóravaló legeny, akit az ég megáldott egy kis kézügyességgel és vállalkozókedvvel. Hogy nem, hogy hogy nem, épp építkezett, amikor a madarak csicseregni kezdtek a hajlékony vezetékrendszerről, amelynek jó tulajdonságait hetedhét határban ismerik, csak épp nálunk nem. Gondolt egyet a legény, s ahelyett, hogy világgá ment volna, beiratkozott egy tanfo­lyamra, ahol a vezeték szerelésének minden fortélyát megtanították vele. Ahogy letelt a próbaidő, ami a mesékben általában három, de itt csak egy nap, már a kezében is volt az oklevél, amely egyben azt is jelentette, hogy a vezetéket gyártó cég annyira megbí­zik benne, hogy tíz év garanciát vállal mun­kájára. A legény felpattant hát táltos Trabantjá­ra, kivágtatott a vezetéket, s a szerelvénye­ket árusító boltba, az eladónak megmutatta fűtésének, vízrendszerének tervét, s már pa­kolhatta is autójába a hozzávalókat. Egy te­kercs csövet, ugyanannyi úgynevezett gége­csövet, néhány falikorongot, elosztót Otthon aztán kiteregette a tervet, ami egysoros, átkötőszakaszos rendszert határo­zott számára. Ez azt jelenti, hogy a radiá­toron lévő szelepen csak a víz fele megy a radiátorba, ami onnan egy kicsit lehűlve ér­kezik vissza ugyanebbe az ágba. A radiáto­rok körbe, avagy körökbe vannak fűzve. A legény fogta a colstokot, lemérte, mek­kora a távolság két radiátor között. Eniek megfelelően vágta le a csodarabot, amelyen gyárilag méterbeosztás volt. Ugyanennyi gé­gecsövet is leszabott késével. Ez arra szol­gál, hogy ha ebbe belehúzza a másikat, s az aljzatbetonnal elfedi, egyrészt védelmet nyújt, de a véletlen meghibásodás esetén a sérült, belső cső egyszerűen ki-, az új meg behúzható. A csőre speciális, kúpos rézcsat­lakozók kerültek, amelyekkel a radiátorokat kötötte be. A legény nagyon büszke volt magára. Egy­részt nem kellett menetet vágnia, mint ahogy az acélcsöves rendszernél szokás, nem he-A gesztett, nem ragasztott, nem kócolt, nem festett, nem szigetelt. Rendszerének anyagá­ra mégis ötven év garanciát vállalt a gyár­tó. Nem vízkövesedik, zajtalan, szinte sem­mi se látszik belőle, nem kellett a fal men­tén kígyózni, az aljzatbeton alatt mehetett egyenes vonalban is. így kevesebb anyag kellett, ami méterre is olcsóbb volt, mint a legrosszabb minőségű acélcső. J öttek csodájára még a harmadik szom­szédból is. A hivatásos víz- és fű­tésszerelőknek is úgy megtetszett, hogy most már olcsóbban csinálják, mint a hagyományos rendszert. Itt van hát a mese vége, ami tovább tartott volna, ha a legény a két rendszer csőszerelését be nem fejezi. Egy fél nap alatt. dékszelekció hiánya. Tapaszta­lataink szerint zárt odúban biz­tosabban költik ki a 4—6 tojás­ból álló fészekaljat. A fiókák 13—14 nap alatt kelnek ki és 21— 22 napos korukban hagyják el a fészket, ahová még sokáig visz- szajárnak. A kirepülés után a szülők még jó darabig etetik a fiókáikat. Négyhónapos koruk­ban színesednek ki, de tenyész- érettségüket csak 12 hónaposán érik el. A hamarabb tenyésztés­be állított madarak nagyon meg­bízhatatlanul költenek. Hazájá­ban a költési idő októbertől márciusig tart. Egyes tenyésztők ebben az időszakban költetnek, mintegy segítségül hívják a ma- darak biológiai óráját. Táplálékuk: köles (vörös, fe- hér, sárga), fénymag, mohar, csumiz — mindezek csíráztatva is —. zöld eleség, tojásos eleség, tojásos köles, valamint rovartáp- íálék. A tojásrakást követően a rovartáplálék adását meg kell szüntetni, s a fiókák kelését követően is csak óvatosan lehet adagolni, mert nagy doppingoló hatása miatt a szülők otthagy- . hatják a régi fészekaljat, s új építésébe kezdhetnek. Nem tartozik a gyakori mada­rak közé, kereskedéseink nem kínálják, így sajnos az ára is magas. Ennek ellenére kiállításo­kon beszerezhető. Ajánlom min­denkinek ezt a nem kényes, de szemet gyönyörködtető madár­kát. Spisák Tibor A Daphniák-bolharákok vagy vízibolhák, akváriumi halaink számára fontos táplálékot jéltsn- tenek. Sűrű szövésű hálóval állóvi­zeinkből áprilistól októberig gyűjthető be. Tenyésztésével ma­gunk is megpróbálkozhatunk kertünkben felállított esővizes hordóban a következőképpen: ötven liter vízhez maroknyi érett juh-, tehén-, galamb- vagy tyúktrágyát adjunk, amelyet 14 napig állni hagyjunk. Ezt követően helyezzük be a vízibolhákat. Táplálásuk egy-két evőkanál tejjel történik. Ha a víz letisztul, akkor etethetünk újból. Hogyan oldhatjuk meg laká­sunkban télen-nyáron a vízibol­hák szaporítását? Uborkásüveget, kisebb ragasz­tott akváriumot használhatunk e célra. Szerencsére van olyan, a vízben sokáig lebegő anyag, me­lyet bomlás, rossz szag nélkül a vízibolhák táplálására használha­tunk. Ez a közönséges élesztő. Az élesztősejtek nagy tápérté- kűek és fontos vitaminokat tar­talmaznak. Arra kell vigyázni, hogy ne adagoljuk túl. Etetéshez egy gyufafejnyit tökéletesen dör­zsöljünk el. míg tejszerű folya­dékot nem kapunk. Ebből csep­pentsünk a tenyészet vizébe. A következő etetésre csak ak­kor kerülhet sor. ha a víz töké­letesen letisztul. Kisebb edények esetén két-három hetente állít­sunk be friss tenyészetet, mert a felszaporodó anyagcsere-végter­mékek elpusztítják az állatokat. Ha két-három egymás utáni hé­ten beállított tenyészetünk van, akkor hetente ..szüretelhetjük” a vízi bolhákat. Makó Csaba Az oldalt összeállította! Tapolcai Zoltán „Szüreteljünk” vízibolhát

Next

/
Oldalképek
Tartalom