Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-15 / 87. szám
1991. április 15. Kelet-Magyarország 3 Karcsúsodé sertések Á hájasért soványan fizetnek Kiszolgáltatott hslyzetben Ajándék: felmondólevél Megyénkben mára a munkanélküliek száma elérte a harmincezret. Márciusban mintegy húszezer embernek folyósítottak munkanélküli-segélyt, illetve -járadékot, s az előrejelzések szerint ez a szám hamarosan akár meg is duplázódhat. A* ő helyzetüket kísérli meg bemutatni lapunk riportsorozata. Az egyik sertéstenyésztő kesernyés humarral ajánlotta a másiknak a fogyasztó- tablettát és az aerobic-ruhát, de nem társának, hanem annak sertéseinek, hogy ne essenek túl az átvételhez szükséges súlynál. A gazdáknak nincs szivük koplaltaini az állatokat, viszont ha az előírtnál nagyobb a sertés súlya, akkor már kevesebbet kapnak érte. Az eladatlan tej mellett legalább akkora gondot jelent hazánknak a felhalmozott húskészlet árusítása. Miközben a húsfeldolgozó szakmunkások országos versenye zajlott, a hűshegyek lehetséges lúladásárál kérdeztük az egyik vendéget. Zám Andrást. a húsipari egyesülés igazgatótanácsának elnökét, a gyulai húskombinát vezérigazgatóját. — Mekkora húskészlet vár eladásra? — Igazán pontos acbt nincs, osak becsülni lehet. Ráadásul a térségi elosztás is különböző a Tiszántúlon az intenzívebb sertéstenyésztés miatt nagyobbak a gondok. Jelenleg kb. 20 ezer tonna húsmennyiséget lehetne értékesíteni. A piaci problémák nem azért jelentkeztek, mert a hazai vállalatok az előző éveknél lényegesen több állatot vágtak le és dolgoztak fel. hanem azért, mert a szovjet piac fizetőképtelen - sége miatt nem tudunk kellő mennyiségben keletre szállítani. A korábbi államközi ■szerződések alapján nem voltak ilyen problémáink Jelenleg is adunk el Szovjetuniónak és Romániának húst és húskészítményeket, de ez lényegesen kevesebb a korábbinál Szóba került a bar- terkapcsolait. volt olyan kezdeményezés például, hogy mozdonyokat adnak húsért, de ez nem valósult meg különböző okok miatt. A nyugati piac pedig nem bővíthető oly mértékben, ahogy esetleg mi szeretnénk és minőségi gondjaink is jelentkeznek. — A kistermelők pedig házilag vágják le állataikat, a hivatalos árnál olcsóbban helyi kimérésekben adnak túl rajtuk és befejezik ezzel a sertéstenyésztést. mondván már egyre jobban veszteséges az állatok tartása. Ma- rad-e kistermelő, amelyik igy is hajlandó lesz sertéssel foglalkozni? — Ezt a félévet keservesen együtt kell átvészelnünk. A felvásárlásban próbálunk árat emelni, a termelőkkel közösen megosztani a hasznot. Jelenleg 2—^300 ezer sertés vár eladásra, folyamatosan próbáljuk felvásárolni őket. — Mi a véleménye az egyre szaporodó falusi és városi házi illegális hentesüzletekről? — Ez csak átmeneti megoldás. csak akkor lenne jó, ha mindenütt hentesmesterek végeznék az állatok kimérését. Célunk, hogy a meglévő nagyüzemek levágják az állatokat és nagybani piachoz hasonlóan a továbbiéi- dolgozóknak adják, akik elsősorban az olcsóbb árfekvésű húskészítményeket árusítják a lakosságnak. Minél előbb végső megoldást kell találnunk, nem akarjuk, hogy sokkhatásként érje a kistermelőket az eladatlan húskészlet. M. Cs. Húsvét harmadik napja. Csendes a megyei munkaügyi központ nyíregyházi kirendeltségének székháza. Csak egy magas, jól öltözött férfi álldogál a portásfülke előtt, gondokkal az arcán. A portás már másodszor mondja neki, hogy ma nincs ügyfélfogadás, de a férfi nem akar tágítani. Hallgatom a szigorú portás, s a makacskodó idegen szavait, majd mikor menni készül, megszólítom. — Uram! ön is munkanélküli ...'! A suta kérdést hallva halványan elmosolyodik. — Miért.... mit gondolt? Azt hiszi locsolódni jöttem!? Minta gyóntatószékben A foglalkoztató iroda előcsarnok egy tisztes lovagteremnek is megtenné, s ma kong az ürességtől. Magam sem tudom, de enyhén remegni kezd a gyomrom, mintha csak a fogorvos előszobájában lennénk. S minduntalan az jár a fejemben: ma neked, holnap nekem. A férfi jó negyvenes lehet, s mint lassacskán kiderül, az egyik nyíregyházi gyár üzemmérnöke. Pontosabban szólva, csak volt üzemmérnöke, mert húsvéti ajándék gyanánt megkapta a felmondó- levelét. Vagy huszadmagával együtt. Veszem elő a tollat, a jegyzettömböt, de megfogja a kezem. — Van nekem, uram, épp elég gondom. Még csak az hiányozna, hogy viszontlássam magam az újságban ... ! Minden düh nélkül, csendes szomorúsággal mondja mindezt, s kilép a szép, tavaszi fénybe. — Ahány ember, annyiféleképpen dolgozza fel magában az elbocsájtás okozta sokkot — utal az iménti, földszinti találkozóra a ki- rendeltség vezetője, Rutkainé Nagy Melinda. Szavai kezdetben túlságosan is józanul hatnak, aztán a helyébe képzelem magam. Vajon miképp fogalmaznék, ha én állnék az irodának az élén, ahol havonta négy. négy és fél ezer ember ügyes-bajos dolgait intézik rendszeresen? Ahol a legképtelenebb történetekről szerezhet tudomást az ember! Mert itt a kiszolgáltatott helyzetbe kerültek kinyílnak, mintha gyóntatószékben térdelnének. — Nem lehet ugyan általánosítani a példákat, de az elbocsátottak többsége meglepő módon az első időket igen könnyen viseli el — folytatja az iménti gondolatmenetét Rutkainé. — Megjavítják a kerítést, a csöpögő vízcsapot, felássák a kiskertet, leszüretelik a szőlőt, vagy kitapétázzák a lakást... ám ahogy múlnak a hetek, a hónapok, úgy vesz erőt mind jobban rajtuk az apátia. Tapasztalják, hogy a munka- nélküliség nemcsak egy rövid időre szól, s egyre kevesebb az esély a normális munkára. A fölöslegesség érzése pedig valami rettenetes kínokkal jár. Kikezdi a legedzettebb idegeket is. Néma „riasztócsengő“ S a dühös, ingerült ember előbb-utóbb a feleség idegeire megy. Megsínyli azt az egész család, melynek tagjai egy idő után azon kezdenek el gondolkozni: Vajon miért pontosan az én férjemet, apáSorban állás a segélyért. mat bocsáitották el? Csak nem azért talán, mert rongy ember volt, mert rosszul dolgozott...!? Megyénkben az első munkanélküliek úgy két évvel ezelőtt kezdtek feltünedezni és a társadalom tagjainak többsége egyáltalán nem talált abban semmiféle kivetnivalót. Hajlamos volt elbagate- lizálni az egészet, s nem szólalt meg benne a csengő, hogy figyelmeztessen a riasztó jelre. Titokban talán még helyeselt is. mondván így legalább megszabadulunk azoktól, akik a legszívesebben eltemetnék a munkát. Mostanra viszont beindult a gépezet, februárban csak a nyíregyházi iroda vonzáskörzetében 3200 embernek számfejtettek munkanélküli-segélyt. Egy hónappal korábban még hétszázzal kevesebb ember szorult a segítségre! — És a folyamatnak még korántsincs vége — figyelmeztet Rutkainé Nagy Melinda. — A körzetünkben lévő ötvenhárom munkáltató már jelezte, hogy hamarosan újabb ezernyolcszáz dolgozójuknak adják ki a munkakönyvét s ha a tapasztalataim nem csalnak, a második félévben hasonló tendenciára számíthatunk. — Az iroda hány embernek tud új munkahellyel segíteni? — A hozzánk betérők közül legfeljebb minden tizediknek. Három munkatársunk folyamatosan járja az üzemeket új munkahelyek után, dehát... Lehangoló... Tiszabercel Nyíregyházához tán még harminc kilométerre sincs. Nagyhalász. Ibrány, Gávavencsellő is csupán egy ugrásra. A három utóbbi nagyközségben pedig zsákgyár, cipőgyár, vegyesipari szövetkezet, villanytelep, vagyis azt hihetnénk, Bercelen nem szorít túlságosan a cipő. Ám Hajnal András polgármester csak keserűen legyint. Aztán előszed egy rakás kimutatást és sorolja: — Egy decemberi felmérés szerint százhuszonöt berceli és paszabi keresett munkát, s hozzájuk jön még több mint százhúsz ember, aki ma is munkanélküli-segélyen van. S ha azt vesszük, hogy a két összenőtt településnek összesen sincs háromezerötszáz lakója... ! Hát akkor a helyzetünk lehangoló. S nem sok okunk van a derűre. Balogh Géza Méqeqyszer Az autópályáról Legutóbb április 3-án „Csak csendben” címmel jelent meg írás a záhonyi polgármester tollából a megépülő autópályával kapcsolatban. Világosan látszik, hogy ennek a nemes ügynek milyen hatalmas a tétje, hiszen szükségességével mindenki egyetért, csupán a nyomvonal kijelölését szeretnék egyesek saját elképzelésük — nem utolsó sorban — körzetük érdekét figyelembe véve módosítani. Záhony már az autópálya esetleges létesítésétől függetlenül is egy kiemelt község, éppen az ott létesült számtalan hasznot hozó objektumok működtetése miatt is, nem beszélve az ország egyik kapujának szerepéről s az ezzel járó gazdasági előnyökről. Valószínű, hogy a gazdasági haszon mellett megvannak Záhonynak is a maga gondjai, bajai, melyeket én elégnek tartok ahhoz, hogy újabb létesítmények — újabb gondjaival — ne terhelje magát. Minek ragaszkodik hát a polgármester úr az autópálya Záhonyt érintő nyomvonalhoz? Miért nem látja be, hogy ez a „beregi terv” az eredetileg is tervezett Barabás községet érintve maradjon az autópálya-kijelölés útvonala? Nem szégyelljük, de elismerjük és érezzük, hogy a barabási körzet az ország egyik legelmaradottabb körzete. Sem vasútunk, sem infrastruktúránk, sem munka- lehetőségeink stb. nincsenek. Ezért nekünk a minimális segítség is hatalmas ajándék. Nekünk jók a morzsák is, megelégszünk azokkal is. Meggyőződésünk, hogy az autópálya létesítésével hosz- sza'bb távon munkaalkalmat, sok vállalkozást tudnánk a boldogulás útján elindítani. Mert van szorgalma ennek a népnek, van érzéke a széphez, a jóhoz, s ha ezeket az adottságokat lesz alkalma kifejteni és bizonyítani az egész ország és ezen belül a saját érdekében, akkor szívesen fogja ezt tenni. Addig is hatalmas várakozással figyeli az autópálya beregi tervének körzetünkre nézve kedvező alakulását. Felemelkedésünk, reményeink eléréséhez kérjük mindazok segítségét,- akik a humánum alapján velünk együtt szeretnék körzetünk évszázados elmaradottságának a megszüntetését, hogy mi is felkerülhessünk vagy legalábbis megközelíthessük azt az életszínvonalat, ami az ország más megyiben már megvan. Daróczy Pál barabási polgármester Új magyar tíízoltAautó A német Metz-cég és a Csepel Autógyár Egyedi Járműgyára között kialakult kooperáció eredményeként elkészült egy új tűzoltóautócsalád első tagja. Az alvázát a magyar fél, a felépítményét a német gyár szakemberei tervezték és készítették, a motor pedig amerikai. Az autó mintegy ötezer liter vizet szállít, felszerelték haboltóval, nagyteljesítményű vízágyúval és ön- mentővel is, ami annyit jelent, hogy a kocsi a maga előtt terített haboltó anyaggal behatolhat a tűzfészkek közepébe, gyorsítva és hatékonyabbá téve ezzel az oltást. A külföldi gyártmányú tűzoltókocsik ára 14—20 millió forint közötti, a Csepel Autó konstrukciója ennél olcsóbb lesz. A járműcsalád gyártásához nagy reményt fűznek az üzem vezetői, hiszen a volt keletnémet IFA Autógyár megszűnésével új piaci lehetőséghez jutottak. Szombatonként is lehel vásárolni déligyümölcsöket, üdítőket kedvezményesen a nyíregyházi Vasvári Pál utcai üzletházban. A nyelv tisztelete Kazinczy-díj, másodszor Szép sikert ért el a nyíregyházi tanárképző főiskola egyik diákja a napokban megrendezett „Szép magyar beszéd verseny” országos döntőjében: Pál Zoltán első éves tanító szakos, testnevelési szakkollégiumos hallgató Kazinczy- emlékérmet kapott. Sárospatakon tartották meg az ország pedagógusképző intézményeiben tanuló pedagógusjelöltek versenyét, amelyen az óvó-, tanító-, tanárképzőkről és az egyetemekről összesen hetvenen vettek részt. Két fordulóban zajlott a bemutató a 12 tagú zsűri előtt. Az első napon egy vitt szöveget kellett felolvasniuk. Pál Zoltán Benkő Samu esz- széjét választotta, amelyben a szerző Kós Károlytól vesz búcsút. Előzetesen már alaposan foglalkozott a szöveggel, Nagy Éva beszédművelést tanító tanárnő segítségével, hogy a megfelelő tempót kialakítsa, kiemelendő részeket hangsúlyosabbá tegyen. A zsűri elsősorban a szöveg értelmezését vizsgálta, azt figyelte, egyszeri hallásra hogyan lehet megérteni a tartalmat, valamint arra voltak kíváncsiak, milyen a szavak, a szókapcsolatok ejtése, a mondat hangsúlyozása. Másnap ugyanez megismétlődött, de akkor teljesen ismeretlen szöveget kaptak a diákok. Mi áll a szép elismerés hátterében? Amint Pál Zoltán elmondja, elsősorban a szüleitől kapta örökségbe azt, hogy anyanyelvűnket szépen kell használni. Noha egyikük sem pedagógus, mindig ügyeltek arra, hogyan beszélnek és írnak, különösen az édesanyjától kapott erre késztetést. Azután a középiskolai éveket említi, a miskolci iskolát, ahol szintén fontos vott a nyelvművelés. Ritkaságnak számít, kevesen mondhatják el magukról, hogy két Kazinczy-díjuk van: Pál Zoltán az elsőt középiskolásként nyerte. Most Sárospatakon a zsűri indoklása szerint a példamutatóan szép magyar beszédéért kapta meg másodszor is a Kazinczy-em- lékérmet — Borsos Miklós alkotása —, valamint Hollóháza különdíját. Az emlékérmet tizenöten nyerték el, a tanárok közül háromnak a teljesítményét jutalmazták különdíjjal, közülük az egyik Nagy Éva tanárnő. Pál Zoltánnak az a véleménye, pedagógustól elvárható volna a szép magyar beszéd, de sajnos jelez valamit a nyelvművelés rangjáról és becsületéről az a tény, hogy a nyíregyházi főiskoláról mindössze ketten vettek részt a versenyen, rajta kívül Tóth Magdolna tanító — magyar szakos — vállalkozott a feladatra, ez az arány egy ezrelék körül van. Ezzel kapcsolatban idézzük Kazinczy Ferencet: „Nemesebb és hasznosabb foglalatosság nem lehet, mint a hazai nyelvet a legfőbb tökéletességre vinni”. Pál Zoltán úgy érzi, belé nevelődött a nyelv tisztelete, és biztos abban, hogy leendő növendékeit ebben a szellemben fogja tanítani. be.
