Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-12 / 60. szám

1991. március 12. Kelet-Magyarország 3 Dollárért csak mosolygósat vesznek Almaholnap NAGY FÁBA VÁGJA A FEJSZÉJÉT az manapság, aki kereske­delmi szerződést akar kötni (dollárelszámolással) a Szovjetunióban. Különösen nehéz a dolga annak, aki nem stratégiai-, vagy alapvető fontosságú cikkek eladásával próbálkozik. Ilyen helyzetbe került mára, a múlt év végétől kezdődő tárgyalások során a hazai gyümölcs­kereskedelem, amelyik eddigi legnagyobb piacától kénytelen — legalábbis részben és remélhetőleg csak átmeneti időre — búcsút venni. A szovjet vásárlási kedv csökkenése legérzékenyebben a kelet­magyarországi, és ezen belül is főként a szabolcs-szatmár-beregi almatermészíést érinti, amelyik a térségből szovjet exportra kerülő almának jó kétharmadát szolgáltatta. A korábbi időszak évi 330 ezer tonna mennyiségével szemben az idén az Orosz Föderáció kinyilvání­tott vásárlási szándéka, valamint a vegyes vállalati kapcsolatok és bar- terügyletek kalkulált figyelembevételével — 130—170 ezer tonna közötti almamennyiség szovjet exportjával számolhatunk. Kérdésessé válik tehát mintegy 150—200 ezer tonna alma, illetve az ezt megtermő gyümölcsös és az ültetvény jövedelméből élő sok ezer ember sorsa. Mit lehet egyáltalában kezdeni ekkora almafölösleggel? — merül fel bizonyára sokakban a kérdés. Hát azt nem, amire a legtöbben gondolnak és igen egyszerű megol­dásnak is látszik, hogy készítsünk belőle levet. Ilyen hatalmas mennyi­séget figyelembe véve ez képtelenség. Másrészt a feldolgozó üzemnek még gazdaságos léalmaárakon a termelő már egész biztosan tönkremegy a mostani átlagos önköltségek mellett, amelyek szinte kötelezővé teszik a gazdának, hogy a termés nagyobb részét magas áron, minőségi almaként értékesítse. EZ A MINŐSÉG AZONBAN, amiről 1991-ben beszélünk, már nem a korábbi évek „tuzséri minősége “ kell, hogy legyen. Célszerű elfelejteni minden talpon maradni akaró almatermelőnek azt a (és most tisztelet a kivételnek) krumpliszínvonalú bánásmódot, amit az almánál alkalmaztak idáig. Az ilyen árura ugyanis, a bevezetett dollárelszámo­lásban már á szovjetek sem lesznek vevők, nem is beszélve a nyugati kereskedőkről. Kényszerítő erővel kell hasson az almatermesztőkre a korábbi biz­tonságos értékesítési lehetőség megszűnte és a kizárólag jó minőségű termék iránt mutatkozó kereslet. Tudomásul kell vennünk — mondta a minap Nyíregyházán folytatott beszélgetés során Lux Róbert, a hazai almatermesztőket is mind nagyobb számban tagjai közt tudó Gyümölcs Egyesülés igazgatója — egyrészt azt, hogy több alma van a piacon, mint fizetőképes kereslet, másrészt pedig, hogy az almát a világon mindenütt egyenként veszik le a polcról, vagy veszik el az asztalról. Ennek megfelelően kell nekünk is gondolkodnunk. Tudjuk, hogy az igényes piac a darabos, egyöntetű minőségű, a szállítást jól bíró gyümölcsért fizet. Bizonyára sokan emlékeznek még a narancshoz hasonlóan csomagolt, szárcsípett, a sorban minden máso­dikként selyempapírba burkolt svájci vagy nyugatnémet export almá­ra, melyet az utóbbi években már alig-alig tudtunk előállítani. Kétség­telenül több kézimunka befektetéssel jár de legalább jó áron eladható az ilyen termék. Ahogy dr. Lux Róbert elmondta, rengeteg vevő fordul meg újabban Magyarországon almavásárlási szándékkal is, ám a kí­vánt minőséget sajnos nem tudjuk nyújtani. HOSSZÚ TÁVON KELL GONDOLKODNUNK és ehhez jól át­gondolt ültetvényfelújítási koncepciót kell kidolgozni korszerű, piacos almafajták gazdaságosan művelhető telepítésére. Ennek kapcsán bi­zony barátkozni kell — nyilvánvalóan a korszerűtlen gyümölcsösök esetében a fűrész bevetésének gondolatával is. Rövid távon is tömi kell azonban a fejünket — akiknek ez a dolga azok teszik is —, hogy miként lenne levezethető az a hatalmas kommersz alma fölösleg, ami a legfogcsikorgatóbb minőségretörekvés mellett is megmarad majd e térségben. Azzal együtt, hogy a szovjet exportot nem szabad föladni és kutatni kell tovább a lehetőségeket, az alma ipari feldolgozása az almafölösleg lecsapolásának a legnagyobb keresztmetszetű csatornája. A most megint keresett almalevet, sűrít­ményt gyártó léiizemek szezonját azonban csak előrefelé lehet nyújtani, amihez „koraisági” felárat várnának el, joggal, a termelők. Nagy lehetőség van a szárítmányok előállításában, melyeknek — ha jó minőségű' szinte korlátlan piaca van. A fagyasztóipar is lehet egy csatorna, de a Gyümölcs Egyesülés igazgatója szerint komolyan érde­mes lenne foglalkozni a szeszipari feldolgozás olyan vetületűvel, mint az alkohol üzemanyag célra történő alkalmazása. Több megoldási lehetőség is kínálkozik tehát, ám ez még mindig kevés. Kollektív bölcsességre van szükség az almaágazatban is — vallja az ebből élők érdekeit összefogni és a kormányzat felé, az Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottságban lévő ágazati és fo­gyasztói érdekképviseleti szerveken keresztül, érvényesíteni is képes Gyümölcs Egyesülés — ahol együttesen kellene újragondolni a várha­tó problémákat. Létre kell sürgősen hozni az Egyesülés köré tömörül­ve a Gyümölcstermék Tanácsot, melyben termelők, fogyasztók, keres­kedők és feldolgozók az érdekvédelmi szervekkel együtt belső egyez­ségre jutnának a gyümölcságazaton belül. KÉSZ TERVEKET DOLGOZNÁNAK KI az év folyamán felme­rülő problémák megoldására, mint a gyors piaci alkalmazkodás, a jövő megalapozása az ültetvény fejlesztés, a jelenlegi termékek minőségé­nek javítása, piacra juttatása. Továbbá igen fontos feladata lesz e Gyümölcstermék Tanácsnak, hogy egyezségre jusson, felkészüljön a valószínűleg bekövetkező termeléskorlátozásra, magyarán az ültet­vény kivágásokra. Felkészüljön és ésszerűséget vigyen egy olyan fo­lyamatba, melyet természetesen nem lenne szabad tragédiának felfog­ni, ám érzelemmentesen sem lehet elképzelni. Különösen olyan vidé­kein az országnak, ahol ezek az öreg és korszerűtlen almafák eddig az életet jelentették az ott élő embereknek, akik közül jó néhányan a szó szoros értelmében is nagy fába vágják nem is olyan sokára a fej­széjüket. Galambos Béla <ni3L i(j. Kö EGY RÉGI ÉPÜLET újjáalakításával ezer négyzetméteres üzemcsarnokot létesítettek a demecseri keményítőgyárban. A tervek szerint az önállósodás után esetleg palackozó üzem létesül itt. Fejlesztették a csomagolástechnológiát is. Egy zsugorfóliagép üzembe helyezésével az üdítőitalokat, a szőlőcukrot, a Corvitalt egységcsomagokba kínálják a megrendelőknek. (Elek Emil felvétele) Vége a Trabantnak és a Wartburgnak Hajón megyünk a világkiállításra? Tanulságokkal és hasznos információkkal térhettek haza azok az újságírók, akik a szakmai szövetség közlekedési szakosztálya szervezésében Sopronba látogattak a napokban. A Mahart, a Hungarocamion, a Merkur, a MÁV és a házigazda Győr-Sopron- Ebenfurti Vasút vezérigazgatói tájékoztatták őket elképzeléseikről, örömeikről, s gondjaikról. Fél évig tartott a huzavona, míg kinevezett vezérigazgató került a Mahart élére, addig igazából csak a hajózás működőképességét le­hetett fenntartani. FáyAndrás, aki a közelmúltban került a részvény- társaság élére, azt fejtette ki: a gondok közepette arra van szük­ség, hogy világos, középtávú stra­tégiát dolgozzanak ki. Jó lenne a vízlépcső... Megalapozott piacpolitikára, s a költségek ésszerű csökkentésére törekszenek úgy, hogy a munka­helyek többségét megtartsák. Mivel a vízi szállítás a leggazdaságo­sabb, s a legjobban kíméli a kör­nyezetet, törekedni kell ennek ki­használására. A gondok viszont a Mahart-ot sem kerülik el. Szük­ség van megfelelő kikötők kiala­kítására is. A tervek között szere­pel még a Hungarocamionnal és egy német szállítóvállalattal kö­zös szállítási rendszer kidolgozása. A Tisza, úgy tűnik, továbbra is háttérbe szőrűi. Mint a vezérigaz­gató elmondta, jelentős gátló tényező az infrastruktúra hiánya, de reméli, vadregényes tájait hamarosan felfedezik a külföldiek is. A folyó alsó szakaszán viszont belföldi közös érdekeltséggel ter­vezik az árufuvarozás további fejlesztését. A Balatonnal kapcsolatos érde­kesség: elképzelhető hogy piaci alapokra helyezik itt a hajózást, pályázatot írnának ki a tőkebevi­tel érdekében. Akkor talán a kikö­tők állapota is javul majd. Terve­zik légpárnás hajó beállítását, ezáltal gyorsjáratok indulhatnának egyes kikötők között, (pl. Füred— Keszthely). Ha mégis lesz világkiállítás, a Mahart-nak vannak tervei. Terve­zés alatt áll egy kínai étteremhajó, de áruházhajó, kiállítás rendezé­sére alkalmas csamokhajó, és par­kolóhajó építésének gondolata is felmerült, külföldi érdeklődés van irántuk. Személyszállítás az EXPO és a szálláshelyek között, szabad terület átadásának lehetősége, ezek mind olyan elképzelések, melyek meggyorsulása esetén a magyar hajózás is profitálna a világkiállí­tásból. Vállalkozók és a világkiállítás A Hugarocamion-nál — tudtuk meg Torma Imre vezérigazgató­tól — megteremtik az önelszámo­ló egységek rendszerét. Tervezik a privatizáció megvalósításának 3—4 éves programját is. A gép­kocsivezetőket vállalkozóvá akar­ják tenni azáltal, hogy lízingbe adják nekik a kamionokat, gazda­ságosabb működést remélve álta­la. Büszkék arra, hogy „bent van­nak Európában”, azaz a 25 éves cég egyenrangú partnere a nyuga­ti szállítóknak. Korszerűsödik, de nem bővül gépparkjuk, hiszen 320 kocsit selejteznek le, de csak 220 körüli számban vásárolnak úja­kat, így készülnek a Közös Piac 1992 után esedékes egységes pia­ci rendszerére. A Merkur-nál több a gond, hi­szen az első öt hét alatt mindössze 200 autót tudtak értékesíteni. Ér­dekesség, hogy az eladási ár 50 százalékáért érkeznek hazánkba a gépkocsik, a Merkúrnak mégis mindössze 10 százalék jut a lebo­nyolítás fedezésére, 40 százalék ugyanis adó és illeték formájában az államkasszába kerül. Az árak nagysága viszont oda vezet, hogy a 10 év átlagéletkorú autópark még tovább öregszik majd... Kié lesz a Skoda-gyár? Egy két érdekesség: távlatban nem biztos, hogy Merkur lesz a Skoda vezérképviselete, mert a Volkswagen cég érdekeltséget szer­zett a Skoda-gyárban, így az is előfordulhat, hogy osztrák cégen keresztül jutnak majd el hozzánk a gyár termékei. A Wartburg gyár­tását márciusban, a Trabantét má­jusban leállítják, bár 8 évig a szer­ződések szerint az alkatrészeket biztosítaniuk kell. A Merkur-egységekből alakít­ják majd ki a márkaképviselete­ket, Lada, Polski Fiat, Maruti, Hyundai és Topaz (török) gépko­csik jelentik majd fő profiljukat. Csereakciókkal, áruvásárlási hi­telekkel, meghosszabbított garan­ciaidővel akarják fellendíteni a jelentősen visszaesett forgalmat. Kováts Dénes TSZ VAGY KFT.? Nyílt levél a Mátészalka Krasznamenti Mgtsz elnökéhez: TISZTELT ELNÖK ÚR! Tele­püléseink érdekében az alábbi le­véllel fordulunk Önhöz: Tudomásunk van arról, hogy a tér- melőszövetkezet vezetése és első­sorban a termelőszövetkezet el­sőszámú vezetője a termelőszö- vetkezet vagyonát kft.-ékben kí­vánja átmenteni. Ennek a keresztülvitelére 1991. február 9-én teljes közgyűlés lett összehívva, ahol a tagság az ötle- tét elvetette, mely határozatát ismételt szavazással is megerősí­tette. Tette ezt azért, mert úgy vél­te, hogy ez a mesterkedés nem a tagság, nem a földtulajdonosok és örököseik érdekében, hanem egy szűk csoport érdekében történik, mely így kívánja hatalmát és gaz­dasági pozícióját a jövőre átmen- teni. A tagság egyértelmű döntése ellenére, Önök újabb akcióba kezdtek éspedig az „oszd meg és uralkodj elv” jól bevált receptje alapján. Részközgyűléseket hív­tak össze az egyes településeken, ahol nem egészen tisztességes eszközökkel próbálták akaratukat a tagságra ráerőltetni. Ezekre a részközgyűlésekre a helyi Önkor- mányzatok képviselői nem lettek meghívva. Elnök úr egyértelműen kinyilvánította, hogy ezt szigo- rúan a termelőszövetkezet belső ügyének tekinti. Az persze már belefér a megszokott játékszabá­lyokba, hogy állítása erősítésére a távollevő Önkormányzati veze­tők „pártoló véleményére” hivat- kozott. Ezúton is kijelentjük, hogy mi semmilyen formában az Ön el­képzelésével magunkat nem azo­nosítjuk. Március elsején a termelőszö­vetkezet zárszámadó közgyűlést tartott, ahol az Ön elnöki megbíza­tása és a választott vezetők megbí- zatása is lejárt. így a szövetkezet jelenleg törvény szerint vezetés nélkül van, ugyanakkor olyan in­tézkedések születnek, amelyek­hez legitim vezetés szükséges. Véleményünk szerint semmi nem indokolja ezt a fejvesztett át­alakítási kampányt. A termelőszö­vetkezet az elmúlt évben nyerésé- ges volt. Ebben az évben a jelenle­gi keretek között kell a munkát megkezdeni és az évet végigvinni, a termelőszövetkezet tagsága és választott új vezetői pedig ezalatt az idő alatt nyugodtan a megjele­nő törvények ismeretében készül­hetnek fel a jövőre. Ha az egyesült termelőszövetkezet tagsága úgy határoz, hogy községenként önál­lóvá válik, azt is lehetővé kell tenni. A csoportérdekek mellett fokozottan fog jelentkezni az egyéni érdek és a tagközségek ön- kormányzatának érdeke is. Ez a munka időt, nyugalmat, jó szán­dékot és a közügyek iránti elköte­lezettséget igényli. Ezért úgy gondoljuk, haszno­sabb lenne a szövetkezet érdéké- ben azon munkálkodni, hogy egy új vezetés minél hamarabb átve­gye az ügyek irányítását, hiszen az idő nem áll meg, itt a tavasz, dol­gozni kell. Mi mint a három érintett telepü­lés felelős vezetői, szükségét érez­tük, hogy ezúton is szót emeljünk lakosságunk jogos érdekében, védelmében. Tisztelettel: Demcsák Bertalan Ópályi polgármestere Jakab Cs. Zsigmond Kocsord polgármestere Dr. Szilágyi Dénes Mátészalka polgármestere Egyszerre fél vagonnyi faanyag rakodására képes a JUMBO fürészipari anyagmozgató gép. mellyel az országban elsők között kezdett dolgozni a Baktafa Kft. Baktalórántházán. (Trifonov Éva) A TEJ-OBOLBOL JELENTEM Yy etek tart a Tej-öbölben a háború. Trap Pista tej­ügyi és fejési miniszter sze­rint nem szabad tejodázni a megol­datlan kérdéseket; különben már most olyan furcsa helyzet állt elő, hogy a tejbiznisz még nincs, de a nép már le van törve. A kisgazdák beadványokkal bombázzák a ható­ságokat, és a tejszövetséges csapa­tokat is arra kérik, hogy sajtolják ki a kormánytól az ígéreteket. A kabi­net máris engedett az öbölbeli nyo­másnak. Hangsúlyozta ugyan, hogy a tejtermékek monopóliumá­nak elfoglalásával történeti külde­tést hajtott végre, mégis hajlandó engedményeket tenni. Például, az OTP-nél a hónap végéig lefejelő te­heneknek elengedik a hátralévő in­fláció ötven százalékát. Bejelentik, hogy emelik és csökkentik a tej árát egy forinttal, de a hír a viharos tej- tengeren át még nem jutott el min­den fogyasztóhoz. Sajnos, tragikus hírekről is érkeztek jelentések: egyes helyeken ivartalanítják a te­heneket, máshol befagyasztják az egy főre jutó tőgytermelést. A drasztikus születésszabályozás miatt keserve­sen bőgnek a tehenek a vágóhida- kon... Riska, az ismert tejcukor bébi elmondta, hogy a tejet szeretné háza­sítani a savanyú pofával, csak az a baj, hogy az utóbbiból is annyi van, hogy országot lehetne vele rekeszte- ni. Véleménye szerint a tehén jogai­nak megsértése címén eljárást kell indítani ismeretlen tettes ellen. Kiszi­várogtatták ugyanis, hogy a túrós­pusztai gémeskútnál terven felüli tej- gejzír tört fel, és két marhacsordát vezényeltek ki a gazdasági katasztró­fa elhárítására. Fizetésüket is irreáli­san alacsonyan állapították meg: naponta csak öt túróst kapnak. Java­solja, hogy a kormány indítványoz­zon kártérítési eljárást a tejtermékek árai ellen, mert azok a bimbódzó piacgazdaság törvényeit nem veszik figyelembe. Saiga Attila

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom