Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)
1991-03-09 / 58. szám
1991. március 9. Kelet-Magyarország 3 Nem recept, jogszabály Kenyértörés nélkül A GAZDASÁGI VÁLSÁG a következő években csak erőteljes szerkezetváltással és számottevő munkanélküliség felvállalásával küzdhető le. A munkanélküliség növekedésétől viszont a társadalmi , konfliktusok kiéleződése vár- ható, amelyeknek kezelésére fel kell készülni. A parlament ezért törvényt hozott a foglalkoztatás elősegítéséről és munkanélküliek ellátásáról. A cél: ahol elkerülhetetlen a létszámleépítés, megfelelő segítséget adjanak az elbocsátott em- bereknek a mindennapi megélhetésükhöz, valamint új munka kereséséhez. A munkaadóknak is számtalan lehetőséget nyújt a tör- vény ahhoz, hogy ne tegye ki rögtön az utcára a dolgozókat. Sajnos a munkavállalók érdekképviselete a mai napig nem megoldott, sokan még a létező jogaikat sem ismerik, nemhogy élni tudnának azzal. A gazdasági vezetőkön számon lehet kérni, hogy felkutatták-e az összes lehetőséget, amellyel gazr daságosan működhetne tovább például egy üzem, próbálkoztak-e új munkák, piacok szervezésével? Ugyanis számtalan alap, pályázat van, ahol a jó ötletekért pénzt ígérnek. Ezeket mind végig kell járni, hátha jut valami a kollektívának. Tpbb vállalat, termelőszövetkezet próbálkozik új gazdasági formában működni, de az átalakításnál rosszul járhat jónéhány dolgozó, mert nem adnak egyenlő esélyt a belépéshez, kizárják a nyilvánosságot. így a kollektíva érdekeit súlyosan sérthetik ezek a „suskus” kft-k, ahogyan egy szakértő fogalmazta. A FOGLALKOZTATÁSI TÖRVÉNY elsősorba az átképzésekhez nyújt támogatást. Ez a legfontosabb eszköz a munkanélküliség 'ellen. A jelenlegi oktatás hagyományos stuktúrára épül, s elavult technikai ismereteket ad, ezért létfeltétel a piac és a jövő igényét megfelelő képzés. A támogatást kaphatja a munkanélküli, de annak is jár, aki még munkaviszonyban van, de várhatóan egy éven belül meg fog szűnni az állása és azt a telephely szerinti munkaügyi központtal előzetesen írásban közölték. A gondok megoldására az elbocsátás helyett a munkáltató igényelheti a részmunkaidőben alkalmazott dolgozó után járó támogatást, abban az esetben, ha a munkaidőcsökkentés a teljes munkaidő egyharmadát eléri. A munkavállaló megkaphatja az emiatt kieső dolgozó munkaidejére járó személyi alapbér legfeljebb 50 százalékának egy évre történő megtérítését. A MUNKANÉLKÜLIEK vállalkozóvá válását is többfélekép- pen segíti az új jogszabály: aki munkanélküli járadékban részesül és a munkaügyi központ továbbra sem tud a részére megfelelő munkahelyet felajánlani, a vállalkozói tevékenységre vonatkozó igazolvány bemutatásával a munkanélküli járadékot további hat hónapig kaphatja. A vállalkozói tevékenység igazolásával igénybevett, a munkaügyi központ által ajánlott szaktanácsadás költségeinek legfeljebb 50 száza- lékát megtéríthetik. További kedvezmény, hogy a hitel felvétele esetén a hitelfedezeti • biztosítás költségeinek maximum 50 százalékos megtérítését kérheti egyéves időtartamra. ~ ~ A foglalkoztatási problémák enyhítésére szolgál még a pályá- zati eljárás alapján kapható támogatás is,' melyet munkahelyteremtő programok kidolgozásáért nyújtanak. Jelentős segítség a korengedményes nyugdíj átvállalása, szintén a Foglalkoztatási Alap terhére. Bojté Gizella Füstkarikákból forintok Dohánykertésznek tanul huszonegy fő Apagyon és ugyanannyi Kislétán a hét elejétől a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat szervezésében megkezdődött százötvennyolc órás tanfolyamon Sokat áldozott a NYIDOFER az utóbbi időben a termelési háttér anyagi feltételeinek megteremtésére, melyet nagyon jól példáznak az idei szerződéses feltételei is. Úgy tűnik, a temésbiztonság, valamint a vállalat alapanyaggal történő ellátásának mennyiségi oldala megoldódik a kedvező szerződéskötési lehetőségek következtében. Ám a nyíregyházi nagyvállalat vezetése felismerte: a magasabb szintű termeléshez az anyagi természetű dolgok mellett a személyi feltételek megléte is elengedhetetlen. A szemléletnek, a tudásnak is korszerűsödnie kell, ha a mennyiség mellett a minőség látványos emelését is meg akarjuk célozni — fejtette ki véleményét Lakatos András igazgató a Ny i döf er újabb stratégiájával kapcsolatban — amire véleményem szerint nagyok a lehetőségek. Biztos vagyok benne, hogy elég lenne húszszázaléknyi plusz befektetés a termesztők részéről ahhoz, hogy hetven százalékkal javuljon a bevételük. Ám, hogy mi legyen ez a plusz ráfordítás, azt segít eldönteni a korszerű szakismeret. — Hogy késlekedés nélkül megkezdhessük az első tanfolyamunkat, a költségeket kísérletképpen most még magunkra vállaltuk. Ám, mivel itt nem csupán szakmai segítségadásról, hanem munkanélküliség enyhítéséről is szó van — a mostani tanfolyamon hatan vannak munkanélküli-segélyen lévők és terveink szerint ezeröt- száz-kétezer főt szeretnénk az elkövetkező években ezekre az ismeretekre megtanítani — mi anyagi támogatást is remélünk majd a megyei foglalkoztatási alaptól. A jelenleg megkezdődött tanfolyamról elmondta a NYIDOFER igazgatója, hogy a nagyrészt fiatalokból álló haligatóság közel fele magántermelő és külön érdekesség, hogy majdnem egyharmada most kezdi majd a dohánytermesztést. G. B. TÖBB MILLIÓS NAGYSÁGRENDBEN gyártanak műanyag flakonokat a kemecsei műanyagfel- dolgozó kft.-ben. Az egy liter űrtartalmú flakonok a csomagolási követelményeknek megfelelnek, így üdítőitalok kiszereléséhez használják. (Elek Emil felvétele) Csurran a tej Naponta akár ezer liter frissen fejt tejet is képes lenne a környék településeinek szállítani a mátészalkai „Krasznamenti” Tsz. Az Opályiban lévő, minden betegségtől mentességet igazolni tudó tehenészeti telepről jelenleg a szövet- kezet három húsboltjába visznek kannás tejet, amit 13 forintos áron mérnek a vásárlók által vitt edényekbe. Különösen nagy forgalmat bonyolít le a mátészalkai üzletünk, de szépen fogy a 3,6—4,0 százalékos zsírtartalmú fölözetlen fehér táplálék az ópályi és kocsordi hús- boltokban is. Egyelőre március 31-ig gondolták a kimérés tej folyamatos árusítását — mondta Ludvig János, a tsz kereskedelmi ágazatvezetője — ám, ha a siker tartósnak bizonyul, lehetőség van a folytatásra is. Kinek kell az ajándékliba? Nem trükk, privatizáció Privatizáció kezdődik, a nyírmadai központi telepen kívül a felsősimái hizlaldát, a csengeri tenyésztelepet és fűrészüzemet is magába foglaló Szabolcs Húsipari Vállalat Sertéstenyésztő és Hizlaló Leányvállalatnál. Az igazgató február 18-án meghirdetett tájékoztatója a leányvállalat egységeinek bérbe-, lízingbe-, vagy tulajdonbavételi lehetőségeiről értesíti a vállalat dolgozóit. Bár a cég állandó munkásai számára garanciákat is tartalmazott a levél a további foglalkoztatásukról biztosítjva őket, bizonyos munkahelyi csoportok körében a létbizonytalanság érzését keltette és sokkoló hatást váltott ki. Az is borzolta a kedélyeket, hogy a kihirdetett pályázatok beadási határidejét túl rövid időre szabta meg a vezetés. Ezzel párhuzamosan a munkások körében az terjedt el, hogy a takarmánykeverő kivételével minden meghirdetett vállalkozásba vehető egység veszteséges. . . . Bizalmi válság A leányvállalat igazgatója, Baráth László szívesen túl lenne már a privatizációval kirobbant „bizalmatlansági” válságon, de főképpen magán a vállalat privatizációján. O maga, mint mondta, csak a legvégén fog pályázni és azt az egységet veszi majd ki, amelyik senkinek sem kellett. — Tavaly nyáron állítólag alakult itt Kiss János villanyszerelő vezetésével egy tíz-húsz főből álló munkástanács — kínál hellyel korszerű elektronikai eszközökkel felszerelt irodájában az igazgató. Utána nem sokkal, több mint kétszáz fővel egy leányvállalati szinten megalakuló másik hasonló szervezet is létrejött. Ez utóbbiakkal szinkronban van a vállalat vezetése, míg az előbbiek nem vették fel a személyes kapcsolatot velünk és nem is dokumentálták itt hivatalos elismertségüket. A hat éve alakult leányvállalat két éve már nyereséges. Eközben a dolgozói létszám is ötven fővel, négyszázra emelkedett. Növekedett a bérszínvonal is, a fizikai dolgozók átlagbére is 130 ezer forint körül mozog. Az elmúlt négy év során új munkahelyek létesültek. Nyírma- dán a melléktermék hasznosítására húslisztüzemet, egy ötezres kapacitású saját vágóhidat, takarmánykeverő üzemet, terményszárítót, terménytárolót és egy —- jelenleg üres — háromezer férőhelyes új sertéstelepet hoztak létre. —Minden együtt lett volna már a korszerű gazdálkodáshoz — csóválja fejét vendéglátóm, ám azután, hogy tavaly minden ágazat nyereséges volt, a közgazdasági környezet negatív változásai miatt nehéz helyzetbe kerültünk. Rövid határidő — Hullócsillagra vársz? — Januárban és köldökig érő ködben, mi? Na jobb, ha arrébb tolod a biciklit! — Ne légy már... — kezd a puhításba, kezét kedveskedően a lány vállához érintve, de az ráacsarkodik. —Szállj le rólam, hé, de azonnal, mert rendőrt hívok! —Felesleges. Szálkái Szilárd rendőr hadnagy. — Ismerős a duma. Uncsi. —fS ha megtoldom egy kávéval? Szájhuzogatásnyi csend. — Mennyivel inkább más, mint te? Mehetünk. Köd kint, füst bent. — Szóval, lesz két kávé— villantja mosolyát .a matt modorú pincérnőre Szálkái, majd a lányhoz fordul. — Hol laksz? —Hé! Mit akarsz te tulajdonképpen? ■— Hidd el, tudom! Szóval, hol laksz? — O, hogy a... Nekem is egy ilyet kellett kifognom. —Még mindig ott tartunk, hol laksz? — Apámnál — kántálja unottan a lány —JÓ fej, csak a gyereknevetéshez nem ért. Ne fáradj, tudom mi jön. Anyád. A válasz kicsit hangosra sikerül. A vendégek megbotránkozva pillantanak feléjük. —Bocs. Szóval lelépett. Azóta a — Te állat, mit képzelsz! — És te? Azt hiszed megoldás, hogy játszod itt az eszedet? Meg a strichelő lotyót? — De az anyám... —Az anyád az, ami, de neked nem kell utána csinálnod, ha Mi a kínod ?! férfiakból él. Tettetett kacérság- gal a kicsiny körasztalkára könyököl, s előre hajolva kérdi. — Fiúcska, neked is „az” kell, nem? Szálkái csípőből akkora lendülettel kapja szájon, hogy az épp érkező pincérnő tárcájáról is leseper mindent. A csésze, a sütemény darabokban. Ahogy a lány, arcán vöröslő ujjnyomokkal, felpattan, s a kabátjáért kap, még a szék is felborul. Szálkái egy százast dob az asztalra, majd utánalép. Egy telefonfülke előtt éri utol végre. Megragadja a karját, s a körút kíváncsi szemei elől be is löki az ajtaján. Kívülről egymásba felejtkezett párnak tűnnek, de a heves ölelkezésnek látszó mozdulatok bent egy birkózással felérnek. épp elkap a világfájdalom! —Mi a kínod?! — Miért akarod, hogy utáljanak? Két tiszta, pengeéles pillantás csattan össze. És megszületik az első igazi válasz. —Mert már az is valamilyen érzelem, tudod?! A kezek, a vállak még egymásnak feszülnek ugyan, de már mozdulatlanul. Az ajkak görcsösen összepréselve, a szemek beszélnek. Kérdeznek,felelnek. Aztán az egyik nem bírja tovább a vitát. Megadóan becsukódik. S a lány hagyja, hogy hideg ajkait lágy melegségbe burkolva válaszra nyissa egy szemtelen vallomás. Tapolcai Zoltán tására megvásárolt terménykészleteinkben is csak áll a pénzünk. A hizlaldában is sok az átvételi korlátozás miatt tovább etetett, túlsúlyos sertés. Ráadásul januártól csökkentek az élősertésárak. Azt hiszem ennyi bármilyen cégnek elég lenne. Már egy ideje foglalkozunk a privatizáció gondolatával, de most mindenféleképpen fel kell gyorsítani a folyamatot. Azért szabtam ezt a valóban rövid határidőt;— amit azóta már meg is hosszabbítottam — hogy a dolgozókat gondolkodásra serkentsem. Szélnek ereszteni. A beruházásokhoz fölvett jelentős hitelek kamatai több mint kétszeresére emelkedtek. A költségemelkedéssel egyidőben a termékeink iránti kereslet csökkenése is súlyosan érint. A vágóhíd alig termel. A tápkeverő termelésére csökkenő kereslet mutatkozik. A tavaly elszabaduló árak ha— Nem tudom mi dolga lehetett ennyi ideig az igazgatóval és egyáltalán miért nála kezdte a látogatást — méltatlankodik a hizlaldái munkástanács megbízottja Kiss János villanyszerelő, miután beteszi utánam a műhelyajtót. Majd hirtelen indulata elpárologván a tárgyra tér. — A múlt év augusztusi megalakulásunk után egy ízben találkoztam az igazgatóval, amikor átadtam neki a megalakulásról szóló és a vállalat gazdálkodása érdekében együttműködésre felszólító levélmásolatot. O erre írásban válaszolt elutasítóan, arra hivatkozva, hogy nincs bejegyezve a szervezetünk. Egyébként már a harmadik kísérletet tesszük a bejegyeztetésünkre, de valami apróság miatt ez eddig valóban nem sikerült. — A munkástanácsunk megalakulására a vezetőség válasz az volt — jön ismét indulatba már a főnökök emlegetésétől is —, hogy ők is alakítottak egy ellen-munkástanácsot. A dolgozók többsége persze oda állt, ahová az érdekei húzták. Most ott tart a vállalat, hogy a vezetőség privatizáció címén kitalált trükkökkel szélnek akarja ereszteni a dolgozók jelentős részét. Mert úgyis az lesz rövidesen a privatizáció után, hogy a vállalkozó egy hét elteltével elküld majd a dolgozók közül jó néhányat, hogy hatékonyabban termeljen. — A nagy és drága munkahelyteremtő beruházások sorra csődöt mondanak és az emberekben már nem maradt velük kapcsolatban semmi illúzió. A munkához nem luxusautókra, titkárnőkre, feketekávéra van szükség, hanem olyan vezetőkre, akik olyan beruházást csinálnak, ami jövedelmet hoz, akik tisztességes munkáért tisztességes bért adnak, nem bocsájtanak el dolgozókat, s a munkavállalókat egyenrangú partnernek tekintik — emeli fel jelentőségteljesen a kezét Kiss János —, de hát errős szó sincs. Miközben a vezetők százezres prémiumokat vesznek fel, addig a dolgozók év végén kétezer forint nettó jutalmat és egy libát kapnak. Hát nekem nem kellett a liba sem és az ingyenes étkezési lehetőség sem, amit a fizikai dolgozóknak intéztek el a vezetők. Adományokra nincs szükségem. Ne idegent Az irodába visszatérve Kátai Istvánt, a betonüzem vezetőjét találom az igazgatónál. Pályázatot'adott be az általa vezetett egyr ség bérleti formában való működtetésére. —Miért ne én vállalkozzak? — mondja eltökélten — beosztottaim- mal együtt is végeztünk. Meg keli tenni már csak azért is, hogy ne egy idegen vegye ki az üzemet és bocsásson el mindet nyírmadai- akat. — Rosszul esik, ha megkérdőjelezik az emberek a jó szándékomat— mondja búcsúzóul az igazgató -— úgy fogjuk végrehajtani a privatizációt, hogy minél kevesebb embertől kelljen megválni. Azt az első pillanattól megígértem, hogy a dolgozók 95 százaléka biztosan foglalkoztatva lesz. Csak a szerződéssel itt lévő és a nyugdíjasként alkalmazott dolgozók további foglalkoztatásától leszünk kénytelen eltekinteni. Egy akkora vagyont, mint a nyírmadai is, csak valódi érdekeltségben lehet működtetni. Galambos Béla Új lakások épülnek Nyíregyházán az Örökösföldi lakótelepen
