Kelet-Magyarország, 1991. március (51. évfolyam, 51-75. szám)

1991-03-06 / 55. szám

1991. március 6. Kelet-Magyarország 11 Minek nevezzelek? Nyíregyháza, Törpe utcai au­tóápoló tavaly február elején al­váz- és üregvédelmet hajtott vég­re Zsiguli gépkocsimon három­ezerötszáz forintért. Az üregvé­delemre négy éves garanciát vál­lalt. A garanciális vizsgálatot éven­ként végre kell hajtani, aki ezt el­mulasztja, annak a garanciája el­vész, ezért e hó elején elvittem hozzá az autómat ellenőrzésre. Fogadtak a műhelyben, és közöl­ték, hogy a garanciális ellenőrzé­sért kétezer forintot kérnek tőlem. Reklamáltam, hogy én ezt tör­vénytelennek tartom, erre azt fe­lelték, akkor nem csinálják meg, és a garancia elveszett. Ezek sze­rint tehát nekem a következő há­romszori ellenőrzés még hatezer forintomba fog kerülni! Megkér­deztem, miért ilyen drága? Erre azt a feleletet kaptam az autóápo­lótól, hogy ő akkor emel árat, amikor neki tetszik. Tőle se kérdezte meg az állam, hogy akarja-e a villany, a víz, a gáz, és más szolgáltatások áremelkedését. Azóta én Petőfi­vel együtt tűnődöm: minek nevez­zelek...?! Tóth Ferenc Nyíregyháza, Tompa M. u. 13. Csak egy Sóstónk van! Elszomorító látványban volt részünk hétvégi sétánkon a sóstói erdőben. A Kótaji út felől léptünk be, és máris megdöbbentünk: számtalan, földből kifordított gyö­kér hevert szanaszét. Nem ki­szedték, hogy hasznosítsák, mert a jövő nemzedékre gondolva fa­csemetéket lehetne ültetni a kivá­gott, kiszáradt fák helyére. (Re­méljük, az erdő gondozóinak ugyan­ez a szándékuk.) Mindez azonban csak a kezdet volt, mert tovább- menve száraz ágak, fatörzsek he­vertek lépten-nyomon az erdőben, a kivágott gyökerek környékén olyan volt a talaj, mintha egy óriási vakond túrta volna fel. Amilyen örömmel indultunk sétára a tél végi erdőben, olyan szomorúan jöttünk visszafelé. A gyászos kép akkor lett teljes, amikor a Kitérő környé­kén elhullott varjak tetemei hever­tek szanaszét, de sajnos a fák orvosa, a szívesen hallgatott er­dei pinty is az áldozatok közt fe­küdt. Mindennapi beszédtémánk a megélhetés, a munkanélküliség, okos gazdálkodás, de sajnos töb­bet beszélünk, mint cselekszünk. A sóstói erdőt szerintem rendbe lehetne hozni munkanélküliekkel, vagy iskolás fiatalokkal. Sok embernek jó volna, ha fizetségül tüzelőnek megkapná az elszáradt gallyakat, esetleg kiszedhetné a földből a kivágott fák gyökereit. Bár ennek a városnak csak egy Sóstója van, ha nem törődünk vele, félő, hogy unokáink csak száraz ágakat fognak látni, tönkrement székelykaput, málladozó, de műemlékként nyilvántartott jegy­pénztárt.... Fehér Sándorné Nyíregyháza Elhamarkodott felmondás Késő bánat, ha már jogerős az ítélet „Sok egyéni tragédiát hoz a munkanélküliség, a fenyege­tettség félelme telepszik ránk. Hallani öngyilkosságba me­nekülőkről, családok szétzilálódásáról, italozásról, melyek életpályákat törnek ketté.” A fenti sorok — melyet egy névtelen levélírótól idéztem — szinte mottója lehetne D. J.-né szamossályi olvasónk gondjainak is. Lánya nevében kért segítsé­get, aki tizenkét évet dolgozott a helyi Új Élet Termelőszövetkezet­ben „irodán”. Kimerülő a táppénz —Most is beteg—fogalmaz az asszony —, fáj a keze, a csigolyái közt meszesedés keletkezett. Kü­lönböző terápiás kezelésekre járt, sokat volt táppénzen. A munka­társai mondogatták: ők nem dol­goznak helyette. Üzenetet kapott a főnökétől is, hogy vegye fel a munkát, mert kimerült a táppénze. S bekövetkezett a termelőszö­vetkezetekben is, ami már sok más gazdálkodó egységet elért. Csökkenteni kellett az adminiszt­rátori létszámot. Suttogták az emberek, három dolgozót külde­nek el, és olvasónk lánya lesz az első. — Akkor hibát követett el a gyermekem — folytatja D.-né. — Már nem bírta idegileg kivárni, mikor kötnek útilaput a talpára; felmon­dott. Nem tudta volna elviselni az elbocsátás megaláztatását. Még megkapta ugyan a járandóságát az elmúlt évre, de a négyszáz öl háztáji-pótlást nem. Ördögi kör Szamossályi távoli kis szatmári falu, szinte most ébred téli álmá­ból. A termelőszövetkezetnek az országos nagy gondok mellett sok helyi, húsbavágó feladatot kell leküzdeni. Varga Bertalan elnök az utóbbi napokban sokat van úton. — Szövetkezetünk 1989 már­ciusában tartott közgyűlésén úgy határozott, hogy a gazdasági egy­ségekben csökkenteni kell a ve­zetők és az adminisztrációban dolgozók létszámát. A vezetőség még az év augusztusában több munkahelyi vezetőnek és két iro­dai alkalmazottnak mondott fel. Erre a bizonyos ülésre minden érintett dolgozót meghívtak. A tárgyalás során olvasónk lánya ki­jelentette (és jegyzőkönyvbe is foglalták), hogy a továbbiakban kéri az irodai munka alól a felmen­tést. A vezetőség a szövetkezeti tagságának változatlanul hagyá­sa mellett kérésének eleget tett. És egyidejűleg beosztotta mező- gazdasági munkára. Itt a fiatal- asszony mindössze négy napot dolgozott, majd hosszú ideig táp­pénzre ment. — Az őszi almaszedés vonta­tottan haladt — teszi hozzá az elnök —, ezért megkerestünk minden szövetkezeti tagot, hogy segítsen. Panaszosunk lánya a felszólításnak nem tett eleget, ezért 1990. november 16-i fegyelmi tár­gyaláson — mivel nem jelent meg — távollétében a vezetőség „ki­zárásos” fegyelmi büntetéssel sújtotta. Ő fellebbezéssel nem élt, így a határozat jogerőre emelke­dett. A háztáji-kiegészítés csak azoknak jár, akik év végén még állományban voltak. Együtt élni A leírtakból kitűnik, sajnos nincs módunk segíteni olvasónkon. Mindössze példaként említhetjük esetét, másoknak tanulságul. Manapság, aki igazán dolgozni szeretne, kétszer is gondolja meg a felmondást. Tudom, a falunak nehéz megmagyarázni, ha valaki munkanélkülivé válik, hamar megbélyegzi a település „szája”, még ha nem is ő az okozója hely­zetének. Pedig együtt kell ezzel a „rémséggel” élni, és mindenkinek megpróbálni magán is segíteni. (dankó) Szerkesztői üzenetek Papp Attiláné, Nyíregyháza: 1991. január elsejétől a gyer­mekgondozási-segéllyel járó jö­vedelempótlék emelkedett ki- lencszáz forinttal. Kovács Sándor, Kisvárda: A szabadság kiadásának időpont­ját a munkáltató határozza meg. A levélben kért szabadságot va­lóban nem köteles engedélyezni. Még szerencséje is volt, mert a munkáltatónak arra is lett volna joga, hogy a három, egymást követő munkanap alatti hiány­zást az ön önkényes kilépésének tekintse, és a munkakönyvét ki­lépett bejegyzéssel kiadja. Van egy közmondás: A pokolba ve- zető út is jó szándékkal van kikö­vezve — a jó szándék megvolt a rokona részéről, de ön mégis kis híján munkanélküli lett, mert nincs hatályban olyan jogsza­bály, ami szerint a szabadság fe­lével a dolgozó rendelkezik. Csupka Györgyné, Tiszavas- vári: Ahhoz, hogy fia a legrövi­debb ideig (száznyolcvan napig) munkanélküli járadékra legyen jogosult, a járadék iránti igény bejelentését megelőző négy éven belül legalább háromszázhatvan nap munkaviszonyban töltött időt kell igazolni — ezt az 1991. évi IV. törvény 27. paragrafusa írja elő. „Örökösföldi, kertvárosi nyugdíjasklubok és a jósavárosi nyugdíjegyésület” tagjainak, Nyíregyháza: A nyugdíjemelés kiszámításához szükséges táblá­zatot előreláthatóan a március 13­dikai lapszámunkban, ezen az oldalon közöljük. Gilányi István, Balkány: Örü­lünk, hogy ügyük rendeződni látszik. Lehetőségeinktől tellően máskor is szívesen segítünk. (tmi) Ezt mondja az illetékes Nem büntetés volt. hanem vám Gyakran produkál az élet szomo­rú dolgokat. A szovjet határ mentén fekvő faluban élő olvasónk édes­anyjától például megtagadta, hogy kárpátaljai otthonában haljon meg. Akkor hunyt el az idős asszony, amikor leányánál járt látogatóban, ott is temették el. Olvasónk nővére Kárpátalján márvány sírkövet csi­náltatott neki. Az áthozatalhoz Moszkvából kért, és kapott enge­délyt. Csapon a papírok bemutatása után rögtön továbbengedték a kocsit a sírkővel együtt, de Záhonyban a vámőr több ezer forintra „megbün­tette” a nővért. Volt-e joga erre a vámtisztnek, és arra is, hogy felszá­molja az AFA-t? — kérdezte a tör­ténteken teljesen megrökönyödött olvasónk. Szerencsés ember az, akinek hobbija a szakmája. A fehérgyarmati Juhász Ferenc esetében ez mindig egyet jelentett az esztergagépek, a forgácsolás iránti rajongással. Rokkant- nyugdíjasként sem adta fel. Az aranyosapáti tsz-től vásárolt egy használt esztergapadot. A leg­munkaigényesebb jármű-, vagy más alkatrészt is szívesen „le­gyártja”. Szerződésszegő felvásárló Nem elég az adó az egyik kisvárdai olva­sónk családjá­nak, még az alábbi problé­mával is meg kell küzdeniük: Dió megtisztítását vállalták, se­gítettek benne a szomszédok és az ismerősök is, hiszen nem kis mennyiségről, húsz mázsáról volt szó. Akivel szerződést kö­töttek, az már tavaly december­ben megkapta a dióbél árát, ki is fizetett belőle mindenkit—kivé­ve olvasónkat. Mivel pénz nél­kül maradtak, személyi kölcsönt kellett felvenniük. Úgy gondol­ják, hogy a felvásárló nem tisz­tességesen járt el velük szemben, és jogi lehetőségeikről kértek tá­jékoztatást. Levélírónk a jogosnak tűnő követelést peres úton érvényesít­heti. Ezt megelőzően azonban célszerű a szerződést megszegő felvásárlót írásban, vagy ajánlott levélben — kamat és költség megjelölésével rövid, 15 napos "határidő kitűzésével — felszólí­tani a teljesítésre. A leghelye­sebb ezt a felszólítást írógépen, másolattal megírni, az ajánlott levél feladóvevényét vele együtt megőrizni, hogy ha a felszólítás eredménytelen marad, a bíróság előtt bizonyítékként felhasznál­ható legyen. Zs. V. mátészalkai levélírónk leánya elvált, s később újra férj­hez ment. A szülők vettek nekik egy kisebb házat, csakhogy ez a házasság is megromlott és a lány újra elvált. A házasságból szár­mazó gyermekkel ő maradt a kö­zösen kapott házban, amiért a volt férj több tízezer forintot kö­vetel tőle a bíróság előtt. Sajnos levélírónk leánya—úgy tűnik— nem beszámítható tökéletesen, ügyeinek vitelére nem mindig alkalmas, ezt támasztja alá, hogy például aláírt egy olyan szerző­dést a bíróságon, miszerint ingó­ságokkal is tartozik a volt férjé­nek. A szerződést a volt férj fo­galmazta, és egyértelműen va­lótlanságokat állított benne. Olvasónk nagyon fél, hogy a volt férj teljesen kiforgatja majd a leányt a vagyonából, kihasz­nálva a szellemi állapotát. Ezért fordult szerkesztőségünkhöz tanácsért, hátha helyre lehet hoz­ni még valamit... A bíróság előtt kötött, és az általa jóváhagyott egyezséget a szerződéshez hasonlóan, többfé­le címen is meg lehet támadni: Tévedés címén akkor lehet a megtámadás jogával élni, ha a té­vedés lényeges körülményekkel kapcsolatban történik, és az ol­vasónk leányának a volt férje okozta vagy felismerhette. Jogi kérdésben való tévedés c ímén le­vélírónk leánya a saját nyilatko­zatát akkor támadhatja meg, ha a tévedés lényeges volt, és a mun­kakörében eljáró jogi szakértő a jogszabályok tartalmával kap­csolatban a feleknek együttesen adott nyilvánvalóan téves tájé­koztatást. Ha a vitás ingatlan értéke és a megszabott megváltási ár között az egyezség megkötésének idő­pontjában feltűnően nagy (körül­belül harm inc százalék körüli) az értékkülönbség, az is megtáma­dási ok. A megtámadást az egyezség megkötésének idő­pontjától számított egy éven be­lül kell a bíróság előtt érvényesí­teni. Amennyiben olvasónk leá­nyának elmeállapota valóban olyan, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képességgel tartósan nem rendelkezik, a bíró­ság gondnokság alá helyezheti. Az ilyen személy által tett jog- nyilatkozatt semmisnek tekin­tendő, vagy csak jóváhagyással érvényes. Tekintettel azonban az eset bonyolultságára, javaslom levé­lírónknak, hogy feltétlenül kérje jogi képviselő (ügyvéd vagy jogsegélyszolgálat) segít­ségét. t Dr. Bartha Sándor A záhonyi vámhivatal parancsno­ka, Czap István pénzügyi főhadnagy vizsgálta ki a panaszt. Eszerint olva­sónk nővére a záhonyi vámhivatal közúti határátkelőhelyén jelentke­zett belépésre. A vámkezelést végző pézügyőrnek bemutatta a magával hozott vámárut — egy komplett márvány sírkövet —, és átadta a számlát is, amely igazolta, hogy Szovjetunióban vásárolta, valamint azt is, hány rubelért. Az utasforgalomra vonatkozó szabályok szerint, ha az utas által hozott vámáru értéke meghaladja az ötezer forintot, akkor vámot és álta­lános forgalmi adót kell fizetni. A vámot tizenhét százalékos vámtétel­lel kell megállapítani. A vámáru vámértéke a külföldön kifi­zetett ár. Az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény szerint az utasforgalom­ban behozott vámáruk vámkezelé­sét kérő —‘ adóalanyiságá­tól függetlenül — adófi­zetésre kötelezett. Az adó mértéke az adóalap huszonöt százaléka. A márvány sírkőre így állapították meg a vámot és az álta­lános forgalmi adót, tehát a több ezer forint nem büntetés volt. A vámhivatalnak méltányosság gyakorlására nincs jogszabályi le­hetősége. De bizonyára érdekli ol­vasóinkat, hogy-a vám méltányos­ságból történő elengedésére, vagy csökkentésére kérelmet nyújthatnak be a Vám^ ^s. Pénzügyőrség Hajdú- Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Parancsnokságához, amely­nek címe:Debrecen, Hatvan út 45. A nyugdíj- folyósítás a szünetel Cs. M.-né nyírbátori levélírónk öt éve rokkantnyugdíjas. Nyugdíja mindössze hatezer forint, ami épp csak a lakbérre és a napi tejre, ke­nyérre elég. Nemrég nagy öröm érte, munkát kapott az egyik vállalatnál négyezer forint fizetésért. Azt kérdi, vajon elveszik tőle a nyugdíját, ha mellé még keres is, mert már hallott ilyenről. Bizony van ilyen. A Megyei Tár­sadalombiztosítás tájékoztatása sze­rint, ha a rokkantnyugdíjas a nyug­díj folyósítása mellett munkát vállal, és a keresete négy hónapon keresz­tül meghaladja annak a jövedelem­nek a nyolcvan százalékát, amelyet munkakörében egészségesen keres­hetne — a nyugdíj folyósítását be kell szüntetni. Amennyiben a nyug­díjfolyósítás szünetel, az öregségi nyugdíj korhatár (nőknél 55, fér­fiaknál 60 év) betöltése után az újonnan szerzett szolgálati idő szá­mít az öregségi nyugdíj megállapí­tásánál, és a nyugdíjat az elért jöve­delem alapján állapítják meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom